2014/06/29

Júniusi zárás

Utolsó könyvhetes napon kiszaladtam a térre, megkerestem a KMK-t, magamhoz vettem a kiszemelteket, aztán ennyi is volt a könyvhetezés. Újabban nem bukok az új könyvekre, hidegen hagynak a hypolt dolgok, sőt, minél jobban hypolják, annál jobban idegesít. (lásd Csillagainkban a hiba. még egy borítót-filmelőzetest-rajongó akármit meglátok, és megszüntetem a netelőfizetésem.)
Szóval a lényeg:


Járt mellé ajándék, amit szerencsére én választhattam, így egészen jól jártam:



(Furcsa, hogy a régebbi könyveiken nincsenek ott a logok, nem?)
Még van egy-két könyv, amit tervbe vettem, de a következő hónapokra is kell hagyni valamit.

És kaptam egy ajándékkönyvet is, Levelibékától, egy csodaszép könyvjelzővel együtt, amit nagyon-nagyon köszönök neki.
Share:
Olvass tovább... ->

2014/06/27

Nyári olvasmányok

Úgy volt, hogy megint lesz nyáriszünete a blognak, ami még bármikor megtörténhet, csak most poszttalan leszek, mert lusta is vagyok, meg nyűgös is vagyok, meg minden bajom van.
Rászoktam, hogy enyhébb estéken kifekszem a függőágyba és ott olvasok, kényelmes is, a levegő is jó, és a család is elfelejti, hogy létezem, mert ha nem látnak, nem jut eszükbe, hogy ők éhesek, szomjasak, masszírozásra vágynak, meg hasonlók. Vagy ha mégis, kénytelenek megoldani maguknak.
És szokás szerint megint elkapott a hév, hogy mindent egyszerre akarnék olvasni, Borbíró Borit is, meg Átmeneti üresedést is, aztán kikötök valami huszadik választási lehetőségnél, mert az is pont olyan jó.
Közben meg időnkét elkap a posztolhatnék, hogy mi a francért kell felháborodni azon, hogy ha valakinek nem jön be egy borító, vagy minek kell annyira nyomatni könyveket, hogy az embernek már hányingere van, ha csak valami hasonló színösszeállítást meglát, vagy hogy már megint milyen béna borítóval akarnak kiadni könyvet (igen, borítómániás vagyok, ez van), még ha engem marhára nem is érdekel.
Szóval ezeket én szépen megtárgyalom magamban, meg is tervezem, hogy majd milyen posztokat fogok írni, és hogy ennek hatására hányan akarnak majd bírósággal meg feljelentéssel megfenyegetni :D, aztán hagyom a picsába az egészet, mert nem érdekel. Bár nagyon bennem van pár gondolat a marketing és az ízlés valamint a nyereség összefüggéseiről, ezeket azért majd még megtárgyaljuk.
Szal perpill jó nihilista módjára egyelőre csak szemlélődöm, gyűjtöm a benyomásokat, és tervezgetem, hogy miket akarok olvasni. Meg próbálom szem előtt tartani, hogy nem kéne elhanyagolni a blogot sem, mert ha nincs új poszt, nem jönnek az olvasók, és ha nem jönnek, nem fogok írni, de akkor meg pláne nem fognak jönni, és ha elkap az ördögi kör, nem fog elengedni.
Ja, majdnem elfelejtettem, lesz majd érdekes posztolásunk Zenkával, csak még nem egyeztettünk, és jól ki fogunk tárgyalni mindenféle témát. Hogy miket, még titok. Nekem is. :D

Tudjátok, mit figyeltem meg? Ha csak egy könyvre vágyok, az masszívan megmarad jó sokáig, és vélhetőleg meg is veszem. (haha, nagyon tudatos vásárló lettem, miután majd' a fele könyvtáramtól megszabadultam.) Most épp Galbraith Kakukkszójára vágyom, pedig nem is érdekelt először. 
És totál beleestem a Bitten sorozatba, és azt is olvasni akarom, kizárásos alapon egyelőre angolul. Beleolvastam, és hát eléggé átírták a forgatókönyvet, kíváncsi vagyok, mekkora csalódást fog okozni a könyv.
Ja, és a Nyárherceg egy különleges csemege, engem totál elvarázsol.

Egy jótanács a a nyárra: ne olvassatok blogokat, inkább maradjatok a könyveknél. (majd egyszer arról is posztolok, miért.) És az aktuális kérdés: mit fogtok olvasni a nyáron?




Share:
Olvass tovább... ->

2014/06/10

Holly Black - A fehér macska (Átokvetők 1)



Cassel átoktevők családjából származik, akiknek hatalmukban áll, hogy kezük legkisebb érintésével megváltoztassák valaki érzéseit, az emlékeit, a szerencséjét. Mivel az átoktevés törvényellenes, ők mindannyian gengszterek vagy szélhámosok. Kivéve Casselt. Az ő érintése nem varázslatos, úgyhogy ő kívülálló, az egyenes srác egy görbe úton járó családban. Mindössze egyetlen apróságot kell elnézni neki, hogy három évvel ezelőtt meggyilkolta a legjobb barátját, Lilát.
Az azóta eltelt idő alatt Cassel, beleolvadva a tömegbe, gondosan felépítette a normalitás látszatát. Ám a látszat bomlásnak indul, amikor Cassel egy szörnyű álomtól űzve, amiben egy fehér macska akar neki valamit mondani, egyik éjszaka elkezd alvajárni. Más, felkavaró dolgot is észrevesz, két bátyjának furcsa viselkedését is beleértve. Titkolnak előle valamit, amiből egy rejtélyes történet bontakozik ki. Ahogy Cassel elkezdi gyanítani, hogy részese egy óriási csalásnak, azt is szeretné megtudni, valójában mi történt Lilával. Az is lehet, hogy még mindig életben van? Hogy ezt kinyomozza, Casselnek túl kell járnia az összes körülötte lévő szélhámos eszén.
Könyvmolyképző

Eléggé nyögve indult a kapcsolatunk, nem is tudom megmondani, miért olvastam tovább, de nagyon jól tettem. Boszorkányos világ, ahol konkrétan senkit nem neveznek boszorkánynak, hanem csak simán átokvetőknek. Az átokvetők különböznek, vannak, akik az emlékeket babrálják meg, vannak, akik a szerencsét, az érzelmeket, álmokat hozhatnak, és nagyon ritkán születnek olyanok, akik képesek az átváltoztatásra, vagyis embereket képesek valami mássá változtatni, élővé vagy élettelenné. De ez mind kiderül a fülszövegből is, ami viszont nincs benne, az a hangulat, amit a karakterek hoznak magukkal.
Cassel egy 17 éves kamasz, mindenféle gyermekded allűr nélkül, és bár a YA behatárolja a lélekelemzést, egészen érezhető, hogyan válik egyre keményebbé, ahogy fokozatosan rájön, kik és miket követtek el ellene. (ha egy tízessel idősebb lenne...) Mert az egy dolog, hogy boldog mosollyal álldogál a szerelme holtteste felett, és megint más, ha ebben a családja is benne van. Mondjuk alapból sem volt egy egyszerű eset, bár teljesen megértem, hogy úgy gondolja, mindnekinek jobb addig, amíg az anyja börtönben van, és nem tudja megkavarni az eseményeket.

A maga nemében ez egy nagyon különlegesen felépített világ, nem emlékszem, hogy találkoztam volna hasonlóval. Holly Black nem csak nagyon jó karaktereket alkotott, de letehetetlenné teszik a könyvet a fordulatok is, és szerencsére a stílus is megüti a mércét.
Viszont, amiért haragszom, ha tehetséges írók a YA-ba kapaszkodva megelégednek félmegoldásokkal, és ettől a könyv teljesen súlytalan lesz. Amíg olvastam, nem akartam letenni, viszont visszagondolva semmi olyasmit nem tudok mondani, ami nagyon megragadt volna bennem. Izgalmas, érdekes, különleges, de csak egyszer olvasós, viszont folytatásvárós.
Szóval olyan tudja fene, milyen, de időtöltésnek elsőrangú.

Share:
Olvass tovább... ->

2014/06/03

Abigail Gibbs - Vacsora a vámpírral (Sötét hősnő 1)




Egy véletlen találkozás a sötét utcán olyan világba sodorja Violet Lee-t, amelyről még csak nem is álmodott soha – egy időtlen, kifinomultan elegáns és mérhetetlenül gazdag világba, ahol szépséges paloták állnak, melyekben fényűző mulatságokat rendeznek, s ahol egy baráti társaság kizárólag az élvezeteknek hódol. Egy olyan helyre, ahonnan nincs menekvés, bármily elszántan próbálkozik is vele Violet.
Ám e világ minden kincse sem leplezheti a csillogó felszín alatt megbúvó sötétséget, amelyet a karizmatikus és életveszélyes Kaspar Varn testesít meg.
Violet és Kaspar megadják magukat egy olyan szenvedélynek, amely egymástól távol eső világaik felett ível át – csakhogy ennek a szenvedélynek megvan a maga ára…
GABO


Nem valami lelkesítő olyan sorozat első részéről írni, aminek a folytatásait nem sokkal a megjelenés után már el is kapálták, ha jól tudom. De talán nem, mert a honlapon ott van, hogy mi lesz a második rész címe, úgyhogy hátha.

A könyvet illetően két nagyon fontos dologba tudok belekötni: a borító és a fülszöveg. Eleve nem az a könyv lényege, amit a fülszövegben olvashatunk, és ha megnézzük az alant található borítót, akkor már lehet valami elképzelésünk arról, hogy vajh' miért bukta itthon az, ami külföldön sikeres. Ezt a félig nyitott elkenődött női vámpírszájat nem értem, viszont a fekete rózsa nem véletlenül került a képre. Először nem tartottam olyan rossznak a mi borítónk, de most, hogy olvastam a könyvet... szal na. A nem jó enyhe kifejezés rá.
A történetben viszont jóval több van, mint a Violet és Kaspar közötti szenvedély.
Violetet elrabolják, mivel szemtanúja volt egy tömeggyilkosságnak, és Kaspar nem akarja megölni, ezért úgy gondolta, jobb ötlet őt az udvarba vinni. Az emberi világ tud a vámpírokról, így Violet is, de nem szimpatizál velük. Szokásaik undorítják, és Kaspar modora is hagy némi kívánnivalót maga után. Nagyon vicces volt, ahogy mindig próbáltak egymással kicseszni, és úgy kerültek egyre közelebb egymáshoz, hogy észre sem vették. A vámpírkirály nem nézi jó szemmel az embergyerek és a trónörökös kapcsolatát, el is tiltja őket egymástól, természetesen halál feleslegesen.
Aztán ott van a sorozat alcíme, amiről a fülszöveg teljesen megfeledkezik, a Sötét hősnő.
Ennek a vámpírvilágnak ugyanis megvan a maga próféciája, ami a Sötét Úrnőkről szól, akik majd eljönnek, és intézik a világok és dimenziók dolgait: háborúkat akadályoznak meg, emberéleteket mentenek meg, közben pedig halált és háborút hoznak. És Violet éppen ennek a közepébe csöppen.

A kiscsaj eleinte picit idegesített, aztán hozzászoktam, hogy a legváratlanabb helyzetekben kezdett el sírni, és még a dühkitörései sem voltak számomra mindig követhetőek.
Kaspar viszont hozta a jól megírt pasikarakterek szokásos csúcsformáját: az időnként tahó, de valahol a szíve mélyén érzelmekkel rendelkező fickót, aki lehet, hogy több száz éves volt, nekem akkor is csak egy dacos tininek tűnt. Viszont, ami nekem nagyon bejött, csak kár, hogy ebből keveset kaptunk, Kaspar sötét oldala, ami az erdőben levőknek maga volt a csuklyás halál.
Aki valóban érdekes karakter lett volna egy felnőtt könyvben, az a mindig visszahúzódó, roppant hideg és távolságtartó vámpírkirály volt, itt az ő szerepe kimerült annyiban, hogy akadályokat gördített Kaspar és Violet közé.
Voltak még mindenféle vámpírtestvérek: egy lány, amit nem tudok elég jól hangsúlyozni írásban, hogy LÁNY, mert minden olyat megtestesített, amit egyik nő a másiknak szokott: először próbáltak barátkozni, aztán közéjük állt a féltékenység, mindez önzőséggel és elég sok hercegnői attitűddel társulva. Aztán volt hősszerelmes testvér, meg kamasz testvérek, meg nagytesók, már saját háztartással, meg kislánytestvér egy jó nagy adag naiv és gyilkos bájjal.
Meg voltak gonosz vámpírok is, meg renegátok, meg mindenféle gyilkos dühvel létezők, de ennek azért nem kell különösebb jelentőséget tulajdonítani, mert egy vegetáriánus hősnő, aki nem csak a hústól, de a vértől és a gyilkolástól is irtózik, nem is tud másképp tekinteni a vámpírokra, mint gyilkos lényekre.

A háttérvilág viszont egyszerűen remek volt. Olyan érzésem volt, mintha a tündérvilágot megfertőzték volna valami vámpírvírussal, és a kettő összeolvadva adta ki a végeredményt. Csodás palota, körülötte erdő, az erdőben mindenféle kósza lények és Látók, dimenzióközi utasok, olyan múltat adva ennek a világnak, amin először meghökkentem, aztán végülis nagyon tetszett.
Eszerint ugyanis a vámpírok már több százezer éve éltek, a legidősebb legalábbis efelé közelített, emiatt emberi szemmel nézve halhatatlanok, de ők is meghalhatnak, csak ez a sokszázezer év kell hozzá, hogy végelgyengüljenek. Vannak tudósaik, különleges képességekkel bíró vámpírjaik (pl. a jövőbe látnak), prófétáik, és egy különös próféciájuk a kilenc Sötét Úrnőről, akik egymás után ébresztik fel a másikat, és  akik ennek a sorozatnak a központi figurái lesznek.

Vagyis remélem, lesznek, és olvashatjuk a folytatásokat is, mert eléggé igazságtalannak tűnik, hogy egy nem megfelelő borítóválasztással elcseszik a lehetőségét, hogy minél több emberhez eljusson.
Igazából ez egy olyan regény, mint amit az eredeti borító sugall: sötét, veszélyes, gótikus hangulatú, némi kiszámíthatósággal, de ezt ellensúlyozzák a világ által okozott meglepetések.
Share:
Olvass tovább... ->

2014/06/02

Jönnek és kellenek

Gaura Ágnes - Lángmarta örökség

Borbíró Bori kalandjai a vámpírvilágban folytatódnak. És bár még csak az elsőt olvastam, szorgosan gyűjtögetem, és a polcon várják, hogy eljöjjön az  idejük.
KELL.

Margaret Mitchell - Elfújta a szél

Ezt a könyvet tervezem majd újraolvasni. A közhiedelemmel ellentétben ez nem romantikus regény, sokkal inkább történelmi, és valószínűleg pont ettől lett "minden idők legnagyobb romantikus regénye", mint ahogyan a borítón hirdetik. Van benne egy kis romantika is, de csak amennyi kell, és most újra kiadják. Épp ideje volt.

Gaál Viktor ~ Kiss Angéla - Feketén fehéren

Egy könyv, aminek a borítóján található a fülszöveg, egyébként sztem elég ronda, de manapság ez a divat és az igénytelenség mindig olcsó, szal ne legyen egy szavam se.
VISZONT Gaál Viktor írta, úgyhogy mindenképp figyelmet érdemel.

Jacqueline Susann - Babák völgye

Érdekes könyvnek tűnik, főleg, hogy még a szex és new york előtt íródott. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de ha én meghallom ezt a sorozatot, sikítva menekülök. Egyetlen részt láttam belőle, azt is csak félig, de bőven elég is volt. Biztosan rengeteg párhuzam van a drogos sztárvilág és a s&ny között, ezt nem tudhatom, de a könyv érdekel. Ha valami '66 óta töretlenül népszerű, azt meg kell nézni közelebbről.

Kevin Hearne - Hammered

Attikus és Oberon kalandjai folytatódnak, de hogy pontosan mikor jön a könyv, nem tudok, a KMK-nál sose lehet tudni. Elvileg könyvhét, de volt már, hogy összevadásztam minden kiadótól a könyveiket, aztán a fele se volt igaz, úgyhogy nem mondanám biztosra.
Én várom, ez a másik kellős a listából.

Leigh Bardugo - Árnyék és csont

Ez a másik, amin még gondolkodom. Egyrészt baromi jó a borítója, másrészt orosz vonatkozású, ami ugye látszik is a borítóján, szóval lehet itt ekézni a borítómánokat, de nem árt, ha van összefüggés első ránézésre, olvasatlanul is a történet és a fedlap között.


Share:
Olvass tovább... ->