tag:blogger.com,1999:blog-40250757935100663262024-03-13T12:15:31.063+01:00KeményfedélHa a papír elbírja, a képernyő isTara Nimahttp://www.blogger.com/profile/04220042035747257072noreply@blogger.comBlogger820125tag:blogger.com,1999:blog-4025075793510066326.post-41382546380276420392024-01-20T08:44:00.001+01:002024-01-20T09:46:28.957+01:00Amikor mindenki ugyanazt olvassa<p>Nagyon sok időt eltöltöttem az utóbbi két évben a tiktokon. Imádom a booktokot, meg a főzős szösszeneteket, meg még egy csomó mást. Ennyi idő alatt láttam trendeket jönni meg menni, és tény, valóban nagyon fel tudják futtatni a könyveket, még a magánkiadásokat is. A negatív vélemény ott sem igazán divat, ritka, mint a fehér holló, elém legalábbis nem igazán kerültek ilyen videók. Bár az is igaz, ha valaki nem tükrözi a képet, és fordítva látok mindent, azt azonnal tovább tekerem, szóval bármi lehet.</p><p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhuOWFFZLWVasIF195OBCk8XCQO4WOWUxp3YUYz4w8y0rXBK30mDjTGVOz7QPbFREjJitbUmTmkLXR9kZr8mn63_pDRgssYgiEPk7CbcBpGXBO_q1vZsgXJaejsepDqti-WQF6QcwPgUtXHgk-qQA_Ab7Hw_osC4Y2-0_R0GBza7u2x7mpIoNGByxbHH-tO/s500/islington.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="333" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhuOWFFZLWVasIF195OBCk8XCQO4WOWUxp3YUYz4w8y0rXBK30mDjTGVOz7QPbFREjJitbUmTmkLXR9kZr8mn63_pDRgssYgiEPk7CbcBpGXBO_q1vZsgXJaejsepDqti-WQF6QcwPgUtXHgk-qQA_Ab7Hw_osC4Y2-0_R0GBza7u2x7mpIoNGByxbHH-tO/w266-h400/islington.jpg" width="266" /></a></div><br />Az viszont egy kicsit unalmas, hogy ugyanazt a 30 könyvet/írót látom szinte mindenkinél: Maas, Schwab, Abercrombie, <b>James Islington</b> (!! na, őrá nagyon kíváncsi vagyok), M.L. Wang, Carrick, Rachel Gillig, Gwynne, Fonda Lee, Hobb, Sanderson. Ami egyébként tök jó, mert abszolút várnám azokat a könyveket magyarul, amik eddig még nem jöttek (azt sem tudom, a kiadók mennyire figyelik ezeket), de jó lenne már valami, amit nem rágtak meg előttem legalább ötszázan. Ráadásul ezeknek a könyveknek nagy része már itthon is tarol jóideje. Időnként olyan booktokkerek is elém kerülnek, akik kicsit idősebbek, mint az ACOTAR rajongói (mellesleg teljesen megértem a rajongást), és egy kicsit más témában olvasnak, inkább pl. történelmet vagy sci-fit, de ők jellemzően pasik, és a 30 író férfirészlege őket sem kerülte el.<br /><br />Amiről szinte egyetlen videót sem láttam, az az alakváltós urban fantasy, se egy vámpír, vérfarkas, démon, vagy vérsün, se egy Moning ajánlás, se Anita Blake méltatás, Chance, Ward, Kelly Armstrong mintha nem is léteznének. A Vámpírakadémia és Mead előkerül nagy ritkán, de azokat a neveket, amikre mi nosztalgiával gondolunk, a booktok mintha elfelejtette volna. Legalábbis most, aztán majd valamelyik következő generáció valószínűleg előveszi őket újra.<br /><br />Éppen ezért elhatároztam, hogy <b>idei célom lesz keresni valamit, amit én fedezek fel</b>. Terveztem bemenni könyvesboltba, mint a normális olvasók szoktak, és ott lézengeni, amíg meg nem akad valamin a szemem, de sajna most nincs ennyi időm, és pont az utamba került egy, vagyis kettő, hamarosan megjelenő könyv. <br /><span style="font-size: x-small;">margójegyzet:</span> Nem értek egyet az általános hisztériával, hogy miért az angol cím veri ki a magyar olvasó szemét a magyar megjelenésen. Én szeretem tudni, hogy a könyv, amit esetleg várok, megjelenik. Vagy ha nem várom, akkor is. Szeretek képben lenni, mennyire tartjuk a lépést a külfölddel. Kell, hogy a borító meg a cím, amivel naponta többször találkozhat egy átlagember is - aki várja, érdekli, és az eredeti már beleégett az agyába -, szembesüljön a magyar megjelenésen is, hogy első ránézésre be tudjuk azonosítani.<br /><br />Na, vissza az élményvadászathoz. A friss újdonság, amit kinéztem magamnak, mert még nem bombázta szét a net az agysejtjeimet a folyamatos ömlengéssel, megjelenik nálunk is, csak tök más borítóval, rendes magyar címmel. Először nem is tudtam, hogy én ezt akarom, annyira átsiklott a szemem rajta, semmi egyezőség nincs a külföldivel. Egy kezemen meg tudom számolni, hány helyen beszéltek róla pár mondatot, és az a néhány mondat elég figyelemfelkeltő volt, remélem, hogy alkalmas lesz arra, hogy befolyásolás nélkül alkothassak róla ítéletet. Ha nagyon fogom szeretni, az külön meg fogom köszönni magamnak.<p>Erről van szó:</p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjP9lo6ildQybmlGwriaYJVbMi5mQh3qY8NNVSFfYaybGNLh7D296Xq7WLJCtKpCzI_RTz8QBYLcogp3cMDWW4vt4wf5eCVReSyCgfhvjI_VNeUO61aaVY3urtSP-hNlr15AYI7W8XvEFPrLJX-GXF-9hTmfjjVnFdHBfieYqrjjdmhE2ZkT0YbQWUPlGy6/s500/v%C3%A9reshozom%C3%A1ny.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="329" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjP9lo6ildQybmlGwriaYJVbMi5mQh3qY8NNVSFfYaybGNLh7D296Xq7WLJCtKpCzI_RTz8QBYLcogp3cMDWW4vt4wf5eCVReSyCgfhvjI_VNeUO61aaVY3urtSP-hNlr15AYI7W8XvEFPrLJX-GXF-9hTmfjjVnFdHBfieYqrjjdmhE2ZkT0YbQWUPlGy6/w264-h400/v%C3%A9reshozom%C3%A1ny.jpg" width="264" /></a></div><br /><p>Ha esetleg mellényúlnék, van egy B tervem is:</p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhR_J8Lnx-3VmVYSNYycp2uZZqjXPsD_Ag3oTw4ndi8BfOlt0XdQuS76N3ct7l8VZBCBiWgFFLbECCeGcTVHVz7Ff0onlF4ta-Bo0TPuiNP8jzaykIY_c7gu8-q4m-FeYWvDmmJDCpLs1WjKwJ-3Jj9BppKDRzORwoXRQcsxowUjX1nxQj7F_2w46DQXJ2g/s500/starling.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="353" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhR_J8Lnx-3VmVYSNYycp2uZZqjXPsD_Ag3oTw4ndi8BfOlt0XdQuS76N3ct7l8VZBCBiWgFFLbECCeGcTVHVz7Ff0onlF4ta-Bo0TPuiNP8jzaykIY_c7gu8-q4m-FeYWvDmmJDCpLs1WjKwJ-3Jj9BppKDRzORwoXRQcsxowUjX1nxQj7F_2w46DQXJ2g/w283-h400/starling.jpg" width="283" /></a></div><div><br /></div>A Tízezer ajtót még nem olvastam, igazából erről a könyvről sem tudok semmit, azon kívül, hogy a borítója gyönyörű, így totál alkalmas arra, hogy hosszú idő után végre egyedül kezdjek el felfedezni valamit. Régóta hiányzik, hogy elvárások, és előfeltételezések nélkül olvassak. Lenne még ötletem néhány könyvre, pl. Islington, Wang, Gillig, ódákat zengenek róluk, és annyira jó látni, hogy mennyire imádják a könyveiket. (szóval attól, mert sokan beszélnek róluk, még azért olvasnám én is. és nem, nem akarok angolul olvasni.) Isabel Canasról kevés helyen hallok, nálam ő a felfedezős kategóriába kerül, ha majd egyszer megjelenik.<div><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgg7q3PbL6h7_O70fU4EP9VFUU8kVaxbtsPxIdlsA9sRpKonxxL6de5vvKgy1IXhmXbyajTpYfNbF0nShhZOM1fAdEhBimHqb7BR9fvgv6ClmcipEdqhJ47aRARP4yHWEZ7Rpu4kgCIBOkDBKgfC5FaEf_Mi3ySDxXA0bcsPjjsPEhfT-far_iF5LGNJ5Qq/s9406/books.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2775" data-original-width="9406" height="189" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgg7q3PbL6h7_O70fU4EP9VFUU8kVaxbtsPxIdlsA9sRpKonxxL6de5vvKgy1IXhmXbyajTpYfNbF0nShhZOM1fAdEhBimHqb7BR9fvgv6ClmcipEdqhJ47aRARP4yHWEZ7Rpu4kgCIBOkDBKgfC5FaEf_Mi3ySDxXA0bcsPjjsPEhfT-far_iF5LGNJ5Qq/w640-h189/books.jpg" width="640" /></a></div><br /><div><br /></div>Tara Nimahttp://www.blogger.com/profile/04220042035747257072noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-4025075793510066326.post-9948220800443881682024-01-17T18:55:00.001+01:002024-01-17T18:55:30.640+01:00M.L. Rio - Mintha gonoszok volnánk<p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjXQV0V1w6PUnezLNMVpKMT3aGjQBppCNZPhYVM4bVpoUkonz-mX-Ba3dK4t4_EKJHMvHPiUdD1SNXQsmOweq3faB1kYJAOl-DjrGdtQ_sy3isQtj_XxgotHI0MEufYdIWNVSZPJdCbgK40vNjXLAEggggVdBEgi8y3vRTBkRdenbMrE6AUVdKBLGxxBcoZ/s600/mintha.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="600" data-original-width="400" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjXQV0V1w6PUnezLNMVpKMT3aGjQBppCNZPhYVM4bVpoUkonz-mX-Ba3dK4t4_EKJHMvHPiUdD1SNXQsmOweq3faB1kYJAOl-DjrGdtQ_sy3isQtj_XxgotHI0MEufYdIWNVSZPJdCbgK40vNjXLAEggggVdBEgi8y3vRTBkRdenbMrE6AUVdKBLGxxBcoZ/w266-h400/mintha.jpg" width="266" /></a></div>Ha szereted Shakespeare-t, meg a nem túl talányos, inkább lelki oldalról kibontakozó krimiket, akkor ez a te könyved lesz. Még nekem is tetszett, pedig ki nem állhatom a jó öreg drámakirályt.<br /><br />Oliver a történet elején utolsó éves a színiakadémián, ahol csak Shakespeare-t tanulnak meg játszani. És talán Shakespeare hatása volt, hogy a diákok ennyire kifordultak magukból, de az is lehet, hogy a művészlelkek alapból így működnek. Mindenesetre a könyvnek két hatalmas erénye volt: a felépítése és a szereplők.<br />Ahogyan az események történnek, úgy kerülnek elő a drámák is: Lear király, Julius Caesar, Rómeó és Júlia, stb, és a nagy kavalkádban ez csak fokozta a hangulatot. Szereplőink ugyanis abszolút azonosulnak szerepükkel, sokszor nem tudják levetni azt a színpadon kívül sem. A tanáraiknak sikerült nagyon betalálni a szereposztáskor, és a drámák karakterei csak felerősítették és előtérbe tolták a könyv szereplőinek főbb és rejtettebb jellemvonásait. Ezt valami gyönyörűség volt figyelni, bár minden alkalommal, amikor valamelyik S. műből szavaltak, vagy mert gyakoroltak, vagy mert megszokássá vált közöttük így kommunikálni hétköznapi dolgokat illetően is, én gondolkodás nélkül átugrottam a szövegrészeket. Egyszerűen képtelen értelmezni az agyam a sorokat. De ez mindegy is, ők megértették egymást, én azért tudtam, mit akarnak, úgyhogy teljesen élvezhető és érthető volt így is.<br /><br />Aztán megtörténik a tragédia, egyikük meghal, és a jól összeszokott baráti társaság szépen lassan széthullik. Felemészti őket a titok, a viszály, a ki nem mondott és be nem vallott érzelmek, amiket nemhogy a másik elől, de még saját maguk elől is titkolnak. És mindemellett ott van Shakespeare apó tűpontos léleklátása, amivel reflektál a való életre, minden egyes külső és belső mozzanatra. Csal csodálni tudom Riót, amiért így összerakta ezt a kirakóst, lépésről lépésre.<br /><br />Ha valaki esetleg van olyan merész, és kockáztatva a köz haragját, bevallottan nem szereti S-t, nyugodtan olvashatja, biztosíthatom, hogy élvezni fogja. Megéri átugrálni azokon a sorokon, és elolvasni a többit. Meg ki tudja, hátha ráérez a drámákra.<br /><br /><p></p>Tara Nimahttp://www.blogger.com/profile/04220042035747257072noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-4025075793510066326.post-4605005044538332382024-01-03T05:57:00.001+01:002024-01-03T05:57:26.214+01:00Sok idő eltelt<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj5ZXlP4rsWSzlRu6HYpiMylZVDYm9pAtZ2Tgxp2UXvFD7HVDPu5OYC3qLx8PkykDqwNXernChxbYcYF59GuE5gVEEKN6BeatUMo3LXTCvRi0YKdIg8yVv0CN5b58dn1Ac0ALonWPBlqgfPLyGBCbohHzOjNbTAtX1ZyWEXG8rcWMCNIFSh-grimcW8ePXd/s800/reading.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="347" data-original-width="800" height="278" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj5ZXlP4rsWSzlRu6HYpiMylZVDYm9pAtZ2Tgxp2UXvFD7HVDPu5OYC3qLx8PkykDqwNXernChxbYcYF59GuE5gVEEKN6BeatUMo3LXTCvRi0YKdIg8yVv0CN5b58dn1Ac0ALonWPBlqgfPLyGBCbohHzOjNbTAtX1ZyWEXG8rcWMCNIFSh-grimcW8ePXd/w640-h278/reading.jpg" width="640" /></a></div><p><br />Itt az év vége, pont a legjobbkor támadt kedvem évösszegzőt írni. Évek összegzőjét. <br /><br />Idén nem nagyon lett volna miről írni. Elolvastam 10 könyvet (igen, számomra is döbbenetesen kevés, remélhetőleg jövőre már összeszedem magam. akartam én keveset olvasni, de nem ennyire.), és semmi említésre méltó nem került a kezembe. Azt hiszem, a top 10 lista felejtős... A GR ilyen szempontból jó mankó, mert magamtól már nem tudnám, mit is olvastam. Itt van pl. a <b>Géncsapda Blake Crouch</b>tól, és fogalmam sincs, miről is szólt. Semmi nyoma bennem. Még csak annyi se, hogy jó volt-e.<br /><br />Azt hittem, Simon S. <b>Montefiore</b> olyan író lesz, akinek falom majd a könyveit. Ehhez képest olyan közepesen semmilyen a stílusa is, a karakterei is, Szásenyka világában sem éreztem magam otthon, úgyhogy hanyagolhatom nyugodtan.</p><p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhq6vRbdbQ-QMet3PNcK_6iJrYKZx5RCH3juoJ4-jZHD89OvGaQI4fxlj9gisuClT0SLxdc6u6fEPDqCy7-boXOyFiuczTGGHrdw9JmB44FjJ_o8VEV3_aG1Z4OPWz852L-ImN6Lwl18j7j84oO5N_D30ivgNj6lXjUfXaKqJHQffJXAA1lzWymlyr5jp-j/s653/2023.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="487" data-original-width="653" height="478" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhq6vRbdbQ-QMet3PNcK_6iJrYKZx5RCH3juoJ4-jZHD89OvGaQI4fxlj9gisuClT0SLxdc6u6fEPDqCy7-boXOyFiuczTGGHrdw9JmB44FjJ_o8VEV3_aG1Z4OPWz852L-ImN6Lwl18j7j84oO5N_D30ivgNj6lXjUfXaKqJHQffJXAA1lzWymlyr5jp-j/w640-h478/2023.jpg" width="640" /></a></div>Kíváncsi voltam a <b>Távol a világtól</b> milyen lehet könyvben, mert a filmről kétfélét hallottam: az elvetemült összeesküvéselméletesektől, akik oldalakat megtöltve jegyzeteltek ki mindenféle világvégére meg manipulációra valló utalásokat, mások meg állították, hogy elvettek az életükből 2 órát. Hát nekem is elvett az életemből pár órát. A téma, hogy egy elzárt helyen érjen bárkit is a világvége tv és telefon nélkül, elég hálás, ha valaki egyébként tud írni, van fantáziája, mondanivalója, fel tud építeni érdekfeszítően egy valahonnan kiinduló és valahova haladó eseménysort, plusz a kispolgári, gyíkagyú, egybites embereket mellőzi, és ad a fejekbe gondolatokat. (Ja, hogy ez amerikaiaknak íródott?) Ennél sokkal sokkal többet vártam. A filmre nem is pazarolok időt, majd csak belenézek abba a hosszú, utalásokkal teli listába, szerintem az érdekesebb lesz.<br /><br />Elég is volt a középszerű történetekből, pedig tudnám még sorolni.<br />Még szerencse, hogy rengeteg könyv közül lehet választani, bár tudom, hogy aztán meg az lesz a baj, hogy elveszek a túlkínálatban.<br /><br />A <b>St. Mary krónikái</b>t fixen nagyon élvezem, várom, hogy hozzák a többi részt, mert igazán pihentető és szórakoztató történetekkel jön mindig <b>Jodi Taylor</b>. Elég komoly történelmi háttere van azért ezeknek a regényeknek, még akkor is, ha egyáltalán nem szabad komolyan venni egyetlen sorát sem. Egyszerűen csak leülök, belefeledkezem, és élvezem.<br /><br />Ami számomra hatalmas meglepetés volt, hogy milyen gyorsan kiolvastam <b>Maas</b>-tól a <b>Tüskék és rózsák udvará</b>t. Amennyire nem tudtam összebarátkozni az üvegtrónos sorijával, ezt abszolút élveztem. Nagyon jó kis keveréke a retellingnek, az urban fantasynak, és a romantikus fantasynak, aminek van most valami új neve, csak nem jut eszembe. A karakterek és a történetvezetés miatt érdemes olvasni, lehet izgulni, kedvelni, utálni, drukkolni, és kombinálni.<br /><br />Azt gondolom, hogy most nem vagyok abban a kísérletezős időszakban, amikor az ember komfortzónát tágít, és újfajta könyveknek ad lehetőséget, maradnom kell a jól beváltaknál, úgyhogy egyben jöjjenek is a tervek a közeljövőre.<p></p><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjfsjWVknefq217EpGgeVTEYzS1Sz6vj13cVOlHC7pm6oSZD3ZWFq2o4qYp8MwZn2ncUr2a3vGP3za93-b9fjthnqY0nZGWSXRrW8QmnA-mBcloIBB3LOqUkLltcOmZ-NUqQ9MQ6hkvtyu2p4KvvIdoOW_lJ-zKpPVUcy00Zyr93DVxyeHGc0gWw-HTl7uI/s600/dragon.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="225" data-original-width="600" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjfsjWVknefq217EpGgeVTEYzS1Sz6vj13cVOlHC7pm6oSZD3ZWFq2o4qYp8MwZn2ncUr2a3vGP3za93-b9fjthnqY0nZGWSXRrW8QmnA-mBcloIBB3LOqUkLltcOmZ-NUqQ9MQ6hkvtyu2p4KvvIdoOW_lJ-zKpPVUcy00Zyr93DVxyeHGc0gWw-HTl7uI/w640-h240/dragon.jpg" width="640" /></a></div><br /><p><b>Robert Jordan Az idő kereke</b> sorozata fenomenális, monumentális, professzionális, letehetetlen és minden egyes pillanatot megér, amit ebben a világban töltök. Ugyanez igaz <b>Robin Hobb</b>-ra, bár nála az élőhajós sorozatot nagyon élveztem, és elég jól emlékszem is rá, Fitz lovag vonalát majd újra kell olvasnom, mert az már régen is volt, meg a dömpingelős olvasmányok között nehéz felidéznem, hogy mi és ki volt benne a legjobb. Előttem van még a <b>Grisák világa</b> is <b>Bardugó</b>tól, és <b>Samantha Shannon</b> három könyve is, valamint <b>John Gwynne</b> teljes életműve, és <b>Terry Pratchett Őrség sorozata</b>.<br />Elbasztam az időt hülyeségekre, sajnos ez van.<br />Ja, és <b>Rebecca Yarros Negyedik szárny</b>ával teszek majd egy próbát, túl nagy a hype körülötte, nem bízom a magyar kiadójában sem, úgyhogy meglátjuk.</p><p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhaXGElVPjhRY7Khokz2FOv2T4A4yA7ILmlgtTPf8GeVwc4S0smvOsTrmqKaCY2uJr9oDXRMYgYK02k4WdBWJooDgDyfQuSSO6lfpccyhFUnxC_jcgd0LN8Nt0Sd3mmQH-5Ud-5vr0PLN4Dv8yJK5-Z3Lr5CS5VneT9pABZyJR1PBSOHfuWQeQkOTNTtldB/s3228/amina.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="3228" data-original-width="2048" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhaXGElVPjhRY7Khokz2FOv2T4A4yA7ILmlgtTPf8GeVwc4S0smvOsTrmqKaCY2uJr9oDXRMYgYK02k4WdBWJooDgDyfQuSSO6lfpccyhFUnxC_jcgd0LN8Nt0Sd3mmQH-5Ud-5vr0PLN4Dv8yJK5-Z3Lr5CS5VneT9pABZyJR1PBSOHfuWQeQkOTNTtldB/s320/amina.jpg" width="203" /></a></div><br />A csúcs azonban <b>Brandon Sanderson</b>. Tőle bármit, bármennyit, bármikor, bárhogy. Nem tud eleget írni.<br />Olyan karakterei vannak, akikkel barátkozni akarok, és olyan világfelépítése, ahol bármennyi időt el tudok tölteni. A mágiája különleges és egyedi, amire folyamatosan lehet újabb és újabb történetvonalakat építeni, és egyre mélyebbre merülni. Megunhatatlan, teli van ötletekkel, szórakoztató a története, és nagyon látványos, színes-szagos a világa.<br /><br /><p></p><p>Attól, mert így kiestem a blogírásból, elég jól követem a megjelenéseket. Mondanám, hogy sajnos, de majd egy külön posztban.<br />Két könyvet várok nagyon:<b> Chakraborty</b>tól az új kalózos könyvet, és <b>Leigh Bardugó</b>tól a <b>Hell Bent</b>-et. </p><p>Nagy tervek ezek, főleg, hogy nagy részük szinte soha véget nem érő sorozat, rengeteg idő és türelem kell hozzájuk, de próbálok egy kicsit többet tenni, mint az idei siralmas felhozatallal.</p><p style="text-align: center;"><b><br />Mindenkinek nagyon boldog és nagyon könyves 2024-et! </b></p><p><br /></p>Tara Nimahttp://www.blogger.com/profile/04220042035747257072noreply@blogger.com10tag:blogger.com,1999:blog-4025075793510066326.post-13773057756104818832021-07-27T07:19:00.001+02:002023-12-29T13:23:06.577+01:00És eljött ez a pillanat is<p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-haDuDz8etS0/YP-WxPAx_oI/AAAAAAAAXXU/2cEDw7zVGLsw7GjHpfNwDf7lMG5WB2rkwCLcBGAsYHQ/s564/the%2Bend.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="423" data-original-width="564" src="https://1.bp.blogspot.com/-haDuDz8etS0/YP-WxPAx_oI/AAAAAAAAXXU/2cEDw7zVGLsw7GjHpfNwDf7lMG5WB2rkwCLcBGAsYHQ/s320/the%2Bend.jpg" width="320" /></a></div><br />Olyan sokáig voltam itt, hogy mindenféle drámaiságot nélkülözve, de mégiscsak illik szólnom, hogy ennyi volt. Az utóbbi másfél év agonizálása beért, és búcsút mondok ennek a helynek.<p></p><p>A <a href="https://www.goodreads.com/user/show/6083197-nima" target="_blank">goodreadsen</a> megtaláltok, ott még véleményezem az olvasmányaim, hosszabb-rövidebb módon.</p>Tara Nimahttp://www.blogger.com/profile/04220042035747257072noreply@blogger.com21tag:blogger.com,1999:blog-4025075793510066326.post-61004178630570908972021-07-15T20:26:00.003+02:002021-07-16T07:23:49.996+02:00Tokióban ébredek<p>Muszáj ezt ide örömködnöm, hogy milyen jó ez a könyv, és nem csak azért, mert olyan, mintha én írtam volna, mert ha könyvet írnék valaha, az pont ilyen lenne. Anna Cima megírta előlem a tinikorom, a világlátásom, az érdeklődésem. Megírt engem. És ezt annyira jó olvasni, mert vicces, cinikus, szarkasztikus, és nagyon nagyon okos. Sokkal okosabb, mintha én írtam volna. </p><p>Úgy is lehet olvasni, hogy csak beleveti magát az ember és hagyja sodortatni; én így tettem, és eljött egy pont, ahonnan elölről kellett kezdenem az egészet, és átértékelni, amit és ahogy eddig olvastam. Minden fokozatosan bomlik ki, regények a regényekben, írók, álnevek, megtörtént és képzelt dolgok, múlt és jelen, meg valami jövőféle, mindez szinte egyszerre láttatva.</p><p><br /></p><p>Jana imádja a japánokat. De nem azokat a lányos kis fiúkákat, hanem a férfias japánokat, meg a mangát és az animét, az igazi irodalmat és a filmeket. Két barátnője van, az egyik természetesen japán, a másiknak rózsaszín a haja, és a rák ellenszerét kutatja. Jana Kavasitát kutatja, egy elfeledett írót, akiről először semmit sem tud, majd annyira belemerül, hogy nem is csodálom, hogy Tokióban ébredt.</p><p><span lang="hu" style="font-family: "Noto Serif"; font-size: 11.5pt;"></span></p><blockquote>...meglehetősen kilógok azok közül a csajok közül is, akiknek bejönnek az ázsiaiak.
Még ezt a szűk kört véve is elcseszettnek számít az ízlésem, mert míg a csoporttársaim
nagy része céltudatosan azokra a japánokra hajt, akik úgy néznek ki, mintha vattacukorból
lennének, nekem a szakállas és piszkos szamurájok, a szutykos diákok a könyvtárból
és a gitáros utcazenészek tetszenek.</blockquote><p></p><p>Aztán Janát felvették japán szakra az egyetemre, ahol aztán rengeteg időt tölt a könyvtárban. Itt bukkant rá egy cseh folyóiratban Kavasita <i>Kettéválás</i> c. novellájára is, és valahol itt kezdtek el sokfelé ágazni az események, és a téridő kontinuumban megjelent egy másik Jana is, egy asztrális kivetülés, egy másolat vagy egy gondolat, igazából ő maga sincs tisztában azzal, mi is történt vele. A japán és a cseh helyszín és a Jana környezetében lévő személyek mintha szimbiózisban lennének, egymás körül keringenek, hol itt, hol máskor, aztán visszatérnek ide, majd megint akkor vannak. <br />Mindkét Jana mozgatja az életét és a kis holdudvarát. Tokióban próbál áttörni a határon, Prágában meg beleássa magát a japán irodalomba, Kavasita életébe, a rengeteg homályba és titokba, ami körülveszi az író alakját, és akit Tokióból sem lehet tisztábban látni.<br />És nekünk meg nagyon kell figyelni, hogy hol vagyunk és mikor, mert nem elég nekünk a Janák tömege, de még a lefordított alkotások is ott vannak, gyönyörűen egymásba ágyazódva, kiegészítve a jelent, és lassan görgetve előre az eseményeket. </p><p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-GH7x2XCRdRQ/YN9XqdluTHI/AAAAAAAAXVY/o7Kiz4KXjcQrlgqWhgPZ0_TeyHsIaIezwCLcBGAsYHQ/s665/anna-cima-tokioban-ebredek.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="665" data-original-width="375" height="400" src="https://1.bp.blogspot.com/-GH7x2XCRdRQ/YN9XqdluTHI/AAAAAAAAXVY/o7Kiz4KXjcQrlgqWhgPZ0_TeyHsIaIezwCLcBGAsYHQ/w226-h400/anna-cima-tokioban-ebredek.jpg" width="226" /></a></div><div><br /></div>Rengeteg irodalmi utalással lehet találkozni: Murakami (a <i>Sötétedés után</i>t mindenképpen elolvasom majd), Rjunoszuke (A vihar kapujában volt az első japán írótól olvasott könyvem), Kavabata, Abe Kóbó, és még rengeteg, eddig ismeretlen író, akiknek csak egy kicsi része jelent meg magyarul, színészek, rendezők, irodalmárok, akiknek már valahol hallhattuk a nevét.<br />Előfordulnak illusztrációk, amit Anna és a férje alkotott, ezek engem a japán haikukra emlékeztettek.<p></p><p>Örülök, hogy nem tologattam tovább, ez egy annyira remek és vicces és okos könyv, és közben annyira könnyed, és mégis elgondolkodtató és filozofikus, és metafizikus, és történelmi, és emberi, annyi minden egyszerre, és annyira mesterien van mindez egymásba olvasztva, hogy szerintem vétek lett volna kihagyni. Nem vagyok az az olvasó, aki azonnal rárepül a kortárs újdonságokra, de Anna Cimára figyelni fogok.</p><blockquote>Amikor a tizenhét éves Jana álma teljesül, és Tokióba utazhat, legszívesebben örökre ottmaradna. Hamarosan rájön, hogy egy ilyen kívánságnak beláthatatlan következményei lehetnek, ugyanis egy varázslatos kör foglyaként a forgalmas Sibuja negyedben találja magát.<br />Amíg Jana fiatal énje a város utcáit rója, meglepő helyzetekbe keveredik, és a hazafelé vezető utat keresi, a huszonnégy éves Jana japanológiát hallgat Prágában, Tokióba szóló ösztöndíjért küzd, és egy felsőbb éves diákkal együtt törik a fejüket egy japán novella fordításán. A novella szerzője, a sokáig elfeledett Kavasita sokkal nagyobb hatással lesz az eseményekre, mint arra bármelyik Jana számítana…<br />Olvasmányos és friss, fiatalos lendületű regény az útkeresésről, a valóság összetettségéről és egy valóra vált álom kockázatairól.</blockquote><p><br /></p><p> </p>Tara Nimahttp://www.blogger.com/profile/04220042035747257072noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4025075793510066326.post-87385622207474921872021-05-23T16:31:00.004+02:002021-05-23T18:08:49.974+02:00Dilemma - túl sok minden vár még rám<p>Rengeteg könyvet felhalmoztam az utóbbi időben, és most jött el a pont, hogy már nem akarok több újat. Nem gondoltam, hogy valaha is fogok ilyesmit érezni, de látva, hogy mennyi olvasatlanom van, valahogy nincs is kedvem szaporítani a számukat, inkább azokkal akarok foglalkozni, amik már megvannak. Az se kevés, még úgy sem, hogy vannak benne félbehagyott sorozatok, de azok nálam nagyon a háttérbe szorulnak a többihez képest.<br />Félbehagyottak. Régebben másképp álltam ezekhez a félbehagyásokhoz. Mindenáron kellettek a folytatások, és ugyan én nem voltam az a hisztizős fajta, aki nekiáll kiadóknál követelőzni, de azért magamban dohogtam rendesen, ha egy félbehagyás szembejött velem. Ma már kicsit bölcsebb vagyok, és először végiggondolom, mennyi mindent hagytam félbe én, mielőtt kiadókat okolnék a szórakoztatásom hátráltatásááért, bár azt meg kell mondjam, Moning Fever sorozatát nagyon nehezemre esik megbocsájtani, még úgy is, hogy igyekszem szem előtt tartani, hogy megjárt két kiadót is, és bár alapvetően már túlhaladta az érdeklődésem a témát, nem lenne nehéz újból nekiugrasztani. Karen Chance ugyanez a kategória, sőt, kicsit jobban várnám.</p><p>Azt viszont nehezen hiszem el, amikor azt olvasom másoknál, hogy akkor fognak már beruházni egy sorozatra, ha az összes része megjelenik. Egyszerre túl sok pénzt kellene akkor kiadni, és ugye akkor meg bejön az ismeretlen-faktor, hogy ér-e egyáltalán tízezreket bármi egyszerre. Nameg egyáltalán nem biztos, hogy az első részek akkor még kaphatóak lesznek. Általában ez mindig probléma azoknak, akik később kapnak észbe, vagy nem jut el hozzájuk időben a sorozat léte. Arról nem is szólva, amikor valami 3 részesnek indul, és közben jön hozzá még ki tudja mennyi. Én a gyűjtögető fajtához tartozom, mert azt tartom biztonságosabbnak. Nálam inkább probléma az, hogy miért nincs ekönyvben valami, minthogy miért nem találom valamelyik első részt.<br />Így viszont az van, hogy megszámlálhatatlan sorozatom van begyűjtve, ilyen-olyan állapotban, e-ben, papíron, vagy elkezdtem már olvasni, vagy még vár a sorára. És a sorozatok mellett ott vannak az önálló kötetek is, és próbálnék én valami rendszert vinni az olvasásba, de nem egyszerű.</p><p>Brian McClellan <b>Lőpormágus</b> sorozatából az <a href="http://kemenyfedel.blogspot.com/2015/01/brian-mcclellan-verrel-irt-igeretek.html" target="_blank">első részt</a> olvastam csak.</p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-cpFZgZWFpBA/YKpOcpq9c6I/AAAAAAAAXRo/bZZdg03cZ8Qqpk8GrAInii1f6wNGCr17ACLcBGAsYHQ/s2170/l%25C5%2591porm%25C3%25A1gus.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="2170" height="149" src="https://1.bp.blogspot.com/-cpFZgZWFpBA/YKpOcpq9c6I/AAAAAAAAXRo/bZZdg03cZ8Qqpk8GrAInii1f6wNGCr17ACLcBGAsYHQ/w640-h149/l%25C5%2591porm%25C3%25A1gus.jpg" width="640" /></a></div><br /><p>Robin Hobbtól már csak a <b>Borostyánférfi</b> trilógia van hátra, az <a href="https://kemenyfedel.blogspot.com/2018/01/robin-hobb-az-orgyilkos-tanitvanya.html" target="_blank">előző</a>+<a href="http://kemenyfedel.blogspot.com/2018/03/robin-hobb-elohajok-ciklus.html" target="_blank">részeket</a> nagyon szerettem.</p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-CkGZuf_ebE8/YKpPYoVZacI/AAAAAAAAXRw/be5ojae3I9Mak-uLVutUQ3b749ijzoRtwCLcBGAsYHQ/s990/el%25C5%2591d%25C3%25B6k.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="990" height="203" src="https://1.bp.blogspot.com/-CkGZuf_ebE8/YKpPYoVZacI/AAAAAAAAXRw/be5ojae3I9Mak-uLVutUQ3b749ijzoRtwCLcBGAsYHQ/w400-h203/el%25C5%2591d%25C3%25B6k.jpg" width="400" /></a></div><div><br /></div><b>Christelle Dabos Tükörjárójából</b> már csak két rész van hátra. Kicsit visszafog, hogy mennyire nem aratott nagy sikert a sorozat a végefelé, ahhoz képest, hogy mennyire szerették az elejét. Lehet, hogy ezt meghagyom inkább szép emléknek, általában nem szokott bejönni, minden jóindulatom ellenére sem, hogy én leszek majd a kivétel.<br /><p>Nagyon szemezek <b>Robert Jordan Az idő kereke</b> sorozatával, <b>Sanderson Kozmerum könyvei</b>vel, amiből néhányat már elolvastam. A <b>Dresden</b>eket is folytatni kellene, de az megmarad amolyan végső lehetőségnek, mert ott vannak, amikbe még bele sem kezdtem, viszont nagyon érdekelnek.</p><p>Gail Z. Martin <b>Felvirágzó birodalmai</b><br />Jenn Lyons <b>Sárkányok kórusa</b>, amit addig kellene elkapnom, amíg kezelhető a megjelent sorozatrész (ez mondjuk erősen visszafog az Idő kerekénél, tizenrész, kétkötetes könyvekkel... )<br />Scott Lynch <b>Úri csirkefogói</b><br />R.F Kuang <b>Mákháborúj</b>a<br />Greg Keyes <b>Tövis és csont országai</b><br />Az alkimista lánya, meg a Kalózkirály lánya, meg Morrigan Crow, meg Novik könyvei, főleg a <b>Solomancia</b> sorozat, meg <b>Kameron Hurley</b> Világpusztítója.</p><p>És ezek még csak a fantasyk voltak, és az önálló köteteket meg sem említettem. És itt még ugye az is kérdéses, hogy amiket nem is folytattak, pl. Sebastien de Castell Öregkabátos sorozatból megjelent egyetlen kötettel érdemes-e fájdítani a szívem, vagy inkább hanyagoljam.<br />A másik érdekesség a sorozatok esetében, hogy vannak olyanok, amikbe belekezdtem, de őszintén szólva már arra sem emlékszem, hogy olvastam. Ha nem lenne a blogom meg a GR, nem is tudnám, hogy valaha is járt a kezemben. Michael J. Sullivan <b>Riyria</b> könyveiből elvileg két részt olvastam, de csak nagyon halványan emlékszem az első kötetből néhány dologra. Namost ez végülis érdekelne, úgyhogy ha mást nem, újraolvasom, aztán legfeljebb majd eszembe jut. Vagy nem. De ilyenkor azért mindig felmerül bennem, hogy ami ennyire kiesik az agyamból, azzal érdemes-e időt töltenem.</p><p>A sci-fiknél is van rengeteg elmaradásom. Először is nagyon folytatnom kellen már a <b>Térség</b> könyveket, az utolsó három résszel még adós vagyok magamnak, és gyorsan túl kellene lennem rajta, mert szerintem ha vége a sorozatnak, valamilyen módon még máshonnan újra felveszik majd a fonalat. </p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-3S5_Hb_mVqE/YKpeMMxyMwI/AAAAAAAAXSI/1G6V69pnZ3MuXtLlDhqn_kFrSGRUEMeKACLcBGAsYHQ/s1085/t%25C3%25A9rs%25C3%25A9g.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="1085" height="184" src="https://1.bp.blogspot.com/-3S5_Hb_mVqE/YKpeMMxyMwI/AAAAAAAAXSI/1G6V69pnZ3MuXtLlDhqn_kFrSGRUEMeKACLcBGAsYHQ/w400-h184/t%25C3%25A9rs%25C3%25A9g.jpg" width="400" /></a></div><br /><p>Nagyon be kellene iktatni Octavie E. Butler Xenogenezis soriját is, meg </p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-d88HDKPgaXQ/YKpauw-z_oI/AAAAAAAAXR4/WxID1BJ1_Mo_vn2050f0wpnXcVQtjw55QCLcBGAsYHQ/s1070/xenogen.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="1070" height="188" src="https://1.bp.blogspot.com/-d88HDKPgaXQ/YKpauw-z_oI/AAAAAAAAXR4/WxID1BJ1_Mo_vn2050f0wpnXcVQtjw55QCLcBGAsYHQ/w400-h188/xenogen.jpg" width="400" /></a></div><br /><p>Reynolds új sorozatát, a Poszeidón gyermekeit.</p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-qDl3_K51L-4/YKpbBwTnrAI/AAAAAAAAXSA/gmzjAaOtWhsyzs3KrunjtX2OVWp7TDFtwCLcBGAsYHQ/s651/reynolds.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="651" height="308" src="https://1.bp.blogspot.com/-qDl3_K51L-4/YKpbBwTnrAI/AAAAAAAAXSA/gmzjAaOtWhsyzs3KrunjtX2OVWp7TDFtwCLcBGAsYHQ/w400-h308/reynolds.jpg" width="400" /></a></div><br /><p>Van két kötelezőm, ezek amolyan lazulós olvasmányok, ha nagyon el vagyok fáradva, mert imádom, ahogy <b>Stephen Fry</b> tolmácsolja nekem a görög mitológiát. Szórakoztató, kiszólogatós, és még úgy is le tud kötni, hogy azért elég jól ismerem ezt a világot:</p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-s-J30uAnX4c/YKpg1D0p3TI/AAAAAAAAXSQ/DiQdlf2MKbMLDEx_5OP2gQU9YV05g7iKgCLcBGAsYHQ/s670/mitol%25C3%25B3gia.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="497" data-original-width="670" height="296" src="https://1.bp.blogspot.com/-s-J30uAnX4c/YKpg1D0p3TI/AAAAAAAAXSQ/DiQdlf2MKbMLDEx_5OP2gQU9YV05g7iKgCLcBGAsYHQ/w400-h296/mitol%25C3%25B3gia.jpg" width="400" /></a></div><br /><p>Meg <b>pár magányos könyv</b>et, mint Más dalok, Itt és most és aztán, Tokióban ébredek, meg a Gazdátlan csillagok, meg a Jövő orvosa, és Orkaváros, és Légszomj, és több most nincs. Majd lesz.</p><p>Van még pár krimi meg történelmi regény, amit jó lenne, de ezek eléggé esetlegesek, nagyon függ attól, hogy mihez van épp kedvem. <b>John Marrs</b> és <b>Graham Moore</b> könyvei mindenképp olvasósak lesznek, és újabban egyre többször jut eszembe <b>Joanne Harris</b>, van még néhány regénye, amivel adós vagyok.</p><p>De ennél persze sokkal több van, ami olvasására vár, sajnos, valahogy komfortosabb érzés volt, amíg nem voltam ennyire elborítva lehetőségekkel.:)<br />Van egy taktikám: ha az olvasómon már túl sok könyv halmozódott fel, amiket hónapok óta ki sem nyitottam, törlök mindent, és csak azokat teszem fel, amik abban a pillanatban érdekelnek. A papírkönyvek már keményebb dió, de mindig van néhány a komódon, hogy ne felejtkezzek el róla.<br /><b>Az elveszett kontinens</b> is, meg az <b>Evelin Hardcastle</b> is nagyon érdekesnek ígérkezik.</p><p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-XXf5YLlRaLY/YKpl-LK4ubI/AAAAAAAAXSc/mQ1quG2ZTX0NCKfCy7_IQDfZkJmyKZNUACLcBGAsYHQ/s1881/kom%25C3%25B3don.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1689" data-original-width="1881" height="359" src="https://1.bp.blogspot.com/-XXf5YLlRaLY/YKpl-LK4ubI/AAAAAAAAXSc/mQ1quG2ZTX0NCKfCy7_IQDfZkJmyKZNUACLcBGAsYHQ/w400-h359/kom%25C3%25B3don.jpg" width="400" /></a></div><br />Egyelőre a <b>Rézkirályságot</b> gyűröm. Imádom, de el vagyok veszve a dzsinnek fajtái között. Észben kellene tartani, ki kit miért után, és miért ősi ellenségek, de nem egyszerű a safítok, ifrítek, dévek, dzsinnek, máridok között eligazodni.<p></p><p>Meg <b>Angus Watson Vaskor</b> soriját is elkezdtem, egyelőre az első felénél járok, és semmi fantasy, pláne nem grim vagy drak, úgyhogy várom, hogy túllépjünk a történelmi jellegen, és jöjjön valami igazán ütős.</p>Tara Nimahttp://www.blogger.com/profile/04220042035747257072noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4025075793510066326.post-30593344382753148532021-03-22T07:57:00.009+01:002021-04-23T09:03:20.170+02:00Az elátkozott föld<p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-wJGUQOuw1xY/YFg_gAOue5I/AAAAAAAAXLg/bsQ-uahvMeA4Qxbu5oyiPE0iVrfH71dogCLcBGAsYHQ/s592/al%25C3%25A1tkozottf%25C3%25B6ld.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="592" data-original-width="400" height="400" src="https://1.bp.blogspot.com/-wJGUQOuw1xY/YFg_gAOue5I/AAAAAAAAXLg/bsQ-uahvMeA4Qxbu5oyiPE0iVrfH71dogCLcBGAsYHQ/w270-h400/al%25C3%25A1tkozottf%25C3%25B6ld.jpg" width="270" /></a></div>Hosszú posztot érdemelne Az elátkozott föld, annyira jó volt, de most nem tudom ezt megadni neki.<p></p><p>Nagyon hosszú könyv, drága is, viszont aki szereti a történelmi regényeket, és eme két dolog nem riasztja vissza, az ne hagyja ki. Olyan korszak ez Európa történelmében, ami fontos, mégis kevéssé ismerjük. A regény Barcelónára koncentrál, ami akkoriban inkább presztízskérdés volt, sőt, eleinte az sem, mivel a szaracénokkal határos terülten feküdt, így a kényes egyensúly, a béke és a háború váltakozó előfordulása eléggé tönkretette a hírnevét.<br />Egészen addig, míg egy fiatal egyházi személyt ki nem neveztek Barcelona püspökének. Kellett ehhez egy jó adag ambíció, hogy útban legyen másoknak ez az ambíció, vakmerőség, szilárd akarat, és sok-sok ész. Az udvari intrikák, politikai szövetségek átlátása sosem egyszerű, itt viszont olyan erők munkáltak még pluszban a háttérben, ami nem feltétlen volt előre látható. Már akkor is családok jöttek-mentek, álltak sorban a hatalomért, letaszíttattak, majd felemelkedtek, netán örökre megszűntek létezni. </p><p>Szóval itt nem csak Barcelona áll a középpontban, hanem az egész akkori Európa, szinte látni lehet, ahogy formálódnak az országhatárok, a későbbi törvénykezés apró kis nüanszai most teremtődnek meg, és szembesülhetünk vele, milyen kevésen is múlik, hogy valaki milyen uralkodóvá válik. Nem tudom, ezek a királyok, nemesi családok tisztában voltak-e vele, hogy örökre fenn marad a nevük, az összes ballépésük, ostoba és okos döntésük, minden emberi erősségük és gyengeségük. Nekem félelmetes belegondolni, hogy több, mint ezer év távlatából látható valaki, és bele sem gondolok elsőre, hogy igazából mennyire torz lehet a kép, amit a jövőre hagyott. <br />Nagy erénye még a könyvnek a sokszínű szereplőgárda. Rengeteg egyéniség vonul fel, még a legkisebb mellékszereplő is olyan, mintha élne, talán annyi hibájuk van, hogy szinte mindenki vagy fekete, vagy fehér. A gonoszoknak nincs kedvelhető oldala, a jóknak meg csak enyhe gyarlóságaik vannak. Talán Rotel az egyetlen kivétel, akinek sikerült mind a két oldalát bemutatni, akinek egy része nagyon világos, a másik fele meg nagyon sötét. Nekem ő volt egyébként az egyik kedvencem, a sokból.</p><p>Remélem, jönnek még könyvek Ferrandiztól, nagyon tudja, hogy kell az olvasó kezébe ragasztani egy könyvet.<br /><br /></p>Tara Nimahttp://www.blogger.com/profile/04220042035747257072noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4025075793510066326.post-7754288397081148682021-03-13T07:16:00.007+01:002021-03-25T08:40:56.177+01:00Szép, új világ<p>El akartam tűnni a netről, de nem lehet. Ha nem jössz fel, és nem tájékozódsz, olyan vagy, mint a barlangban élő ősember, akinek a barlangnyílása elé még egy jó nagy követ is odagörgettek. Szóval nagyon nehezen, de igyekszem tudomásul venni, hogy bármennyire is nem akarom, a net része az életemnek.<br />Nem tudom nem észrevenni a média alattomos pánikkeltését, amit már a főcímek is közvetítenek, de mintha a lapok maguk sem tudnák eldönteni, mi is legyen: bujtogassák az embereket és feszegessék a türelmüket az éppen aktuális bezárásokkal meg jövő-nemjövő vakcinákkal, vagy éltessék a külföldi hatalmas és mindenre kiterjedő nyitást, amit egyébként egy görgetéssel alább már cáfolnak is. A bulvár egy hiteltelen szemét, viszont hatalom van a kezében, mert többen olvassák, mint az unalmas politikai oldalakat, de ennek az egésznek a működésével engem <b>Ellroy Amerikai tablója</b> szembesített. Pofonegyszerű az ok-okozati összefüggés, mégis, megbújik az egész manipulálás valami elkent, idealizált maszlag alatt, és ettől kicsit olyan megfoghatatlan és konteós lesz az egész, ha valaki nekimegy. De a rohasztás működik, ez a lényeg.</p><p> </p><p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-7lMNz4Cl_X8/YExW8xNBCmI/AAAAAAAAXJg/c9gdNQ-9YzAxC-eWEmOAPY4ED0uwqNlUQCPcBGAYYCw/s732/dystopia.png" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="303" data-original-width="732" height="165" src="https://1.bp.blogspot.com/-7lMNz4Cl_X8/YExW8xNBCmI/AAAAAAAAXJg/c9gdNQ-9YzAxC-eWEmOAPY4ED0uwqNlUQCPcBGAYYCw/w400-h165/dystopia.png" width="400" /></a></div><br /><p>Teli vagyok ugyanis nyávogó ismerősökkel, akik azzal kezdik a beszélgetést, hogy mit szólok ehhez a nagy bezártsághoz. Milyen bezártsághoz bazmeg. Mindenki oda megy, ahova akar, lehet találkozgatni, tisztes távolból ugyan, de lehet, a boltok nyitva vannak, sőt, megsúgom, szinte minden nyitva van, még az is, akinek nem kellene, hogy nyitva legyen, csak ne legyen nagyon szem előtt. Jönnek mennek az emberek országok között, hogy nem lehet világjárást csinálni, és évente háromszor nyaralni menni, azt a célország is akadályozza. </p><p>De van olyan ismerősöm is, akit hangosan nem érdekel a vírus, nem akar maszkot hordani, és baromságnak tartja az egészet, mégis kívülről fújja a halálozási statokat, mikor mennyi volt, és hol volt, és hány évesek voltak. WTF. <br /><br /></p><p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-mOlMtf4qZXg/YExXGsmp9OI/AAAAAAAAXJc/KXr7jOmcoi0PgwjKBTDoldgZLC8SIauagCLcBGAsYHQ/s640/dystopian.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="384" data-original-width="640" height="240" src="https://1.bp.blogspot.com/-mOlMtf4qZXg/YExXGsmp9OI/AAAAAAAAXJc/KXr7jOmcoi0PgwjKBTDoldgZLC8SIauagCLcBGAsYHQ/w400-h240/dystopian.jpg" width="400" /></a></div>Persze, olyan is van, aki négy gyerek mellett próbál otthon nem megőrülni. Őket valóban sajnálom, az otthon maradó anyák nagyon megszívják ezt az időszakot. Meg akik elvesztették a munkájukat. <br />Ilyen, valódi és húsbavágó problémák mellett röhejes azt hallgatni meg olvasni, hogy milyen dolog már bezárni az embereket 8 után a saját lakásukba. Hogy képzelik ezt. Ha elütnek valakit, az emiatt van, mert siet haza a kijárási korlátozás miatt. Meg a maszk miatt, mert az is csak felesleges, és csak azért van, hogy a magyar népet nyomorba döntse.<p></p><p>Nem vagyok egyedi eset, úgyhogy nem jövök azzal, hogy én ebből mit érzek meg, és mit nem. Az antiszoc lelkialkat most nyilván hatalmas előnyben van, mert amíg mások pszichológushoz fognak járni a bezártság következményeinek kezelésére, mi simán vesszük az átmenetet.<br />De számomra egyszerűen döbbenetes, hogy emberek képtelenek eltölteni huzamosabb időt önmaguk társaságában anélkül, hogy ettől rosszul lennének. Kell a másik, hogy elnyomja a belső hangokat, hogy a külvilág hangosabb legyen, mint a benti üresség, vagy a franc se tudja, mi van odabenn. Leginkább a franc se tudja, mi?<br />Én azt gondolom, mindenkinek a saját felelőssége, hogy érzi magát, és hogy ebből mennyit tol át a környezetére, rontva ezzel nem csak a saját, de a körülötte levők érzelmi állapotán is. Engem nem az zavar, hogy be vagyok zárva, hanem az, hogy azzal kell foglalkoznom, hogy a másikat zavarja, hogy be van zárva. És mindezt úgy, hogy a bezártság sokszorosan idézőjelek között van. És tök mindegy, hogy a neten vagy melóhelyen jön velem szembe, idegesít.<br />Ember, foglald le magad valamivel, merülj el egy kicsit a gondolataidban, olvass, fess, rajzolj, rendezd át a lakást, jógázz, nézz ki a fejedből, nézz sorozatokat. És nincs olyan, hogy már mindent megnéztem, és mindent elolvastam, és mindenen gondolkodtam, mert ezeknek nincs vége soha. Szerintem örüljünk, hogy lyuk van a seggünkön, és próbáljunk meg alkalmazkodni, nem csak anyagilag, hanem lelkileg is. Ez utóbbira eddig nem sok erőfeszítést láttam.<br /><br /></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-T2N1gCDv5uE/YExXNZryHSI/AAAAAAAAXJk/cj_Kdoz0vOIq8tXMC7kexpmZ1iXozKk2ACLcBGAsYHQ/s1080/dystopian2.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="608" data-original-width="1080" height="360" src="https://1.bp.blogspot.com/-T2N1gCDv5uE/YExXNZryHSI/AAAAAAAAXJk/cj_Kdoz0vOIq8tXMC7kexpmZ1iXozKk2ACLcBGAsYHQ/w640-h360/dystopian2.jpg" width="640" /></a></div><br /><p>Merthogy szerintem a régi világunkat már sosem kapjuk vissza, de nem is érdemes ezen siránkozni, mindenki csak az idegeit tépi ezzel. És szerintem jobb sem lesz, mert ha ennek vége, jön valami más, jobb, rosszabb, ki tudja, de a világ változóban van, és tetszik, nem tetszik, ebben élünk, el kell valahogy viselnünk. Én próbálom a nyávogókat kiiktatni a mindennapjaimból. <br /><br /></p>Tara Nimahttp://www.blogger.com/profile/04220042035747257072noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4025075793510066326.post-81499410766277273732021-01-02T10:39:00.117+01:002021-03-22T19:36:27.937+01:00Tavalyi nyomok<p>Elég rapszodikus volt tavaly, hogy miről írtam, meg miről nem, de van pár jelentős, ami kimaradt, azokról felvések ide pár gondolatot.</p><p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-uMD2__l-9mc/X-xLFpWh2sI/AAAAAAAAXF4/nmT9Yw4Ne3sEJsL5JlOTKkcyclvL71E7ACLcBGAsYHQ/s500/tetov%25C3%25A1lt.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="352" height="320" src="https://1.bp.blogspot.com/-uMD2__l-9mc/X-xLFpWh2sI/AAAAAAAAXF4/nmT9Yw4Ne3sEJsL5JlOTKkcyclvL71E7ACLcBGAsYHQ/s320/tetov%25C3%25A1lt.jpg" /></a></div>Nagyon szeretem a jó krimiket, és Stieg Larsson a <b>Millenium </b>sorozatával abszolút megadja ezt. Nem is szimplán krimi ez, annál sokkal több, egy hömpölygő történetfolyam egy 40 éves családi rejtélyről, emberi sorsokról, korrupcióról. Az a könyv, amit ha tiniként olvasok, egészen biztos, hogy oknyomozó újságíró akartam volna lenni. Egy egészen másfajta média-szemléletet tükröz, mint amit úgy alapból az újságírásról gondolok (amiben semmi tiszteletreméltót nem látok jelenleg). És persze ott a krimi-szál, ami az északi népeknél nem annyit jelent, hogy egyszerűen csak kinyírnak valakit. Valószínűleg az időjárás teszi, hogy ezt a legbetegebb módon csinálják.<br />Láttam a filmet is, de mintha valami teljesen másról szólt volna.<br /><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-Wgc2BfBV6H4/X-xSFT-OUvI/AAAAAAAAXGE/ZSaCUWqr_Gwa4m33wRe05yrJs2Cezf_kgCLcBGAsYHQ/s800/sir%25C3%25A1lyok.jpg" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="800" data-original-width="488" height="320" src="https://1.bp.blogspot.com/-Wgc2BfBV6H4/X-xSFT-OUvI/AAAAAAAAXGE/ZSaCUWqr_Gwa4m33wRe05yrJs2Cezf_kgCLcBGAsYHQ/s320/sir%25C3%25A1lyok.jpg" /></a></div>Képzeljük el, hogy egy zöldellő, néhol havas, esetleg esős, és nagyon ritkán napos lávamezőn járunk, ahol közel s távol semmi nincs, csak mi és a metsző szél, meg a képzeletünk. <b>A sirályok kacagása</b> kis faluja ennél kicsit népesebb, de átlengi a pusztaság és az időjárás reménytelensége, a természeti elemeknek való kiszolgáltatottság nem csak a szárazföldön, de a tengeren is, amit aztán hoznak magukkal a tengerészek, a nagy szegénység, de az emberek szívósak, túlélésre termettek, és időnként elborítja őket az optimizmus. Főleg, ha bevezetik az olajfűtést a házba, vagy kerül hús is az asztalra. Fura halálesetek történnek, az egésznek a közepén pedig egy nagyon különös nő áll, Freyja, aki mintha környezete inverze lenne: özvegy és fiatal, gazdag ruhatára van és parfümjei, hideg, mint a jég, és ha mosolyog, akkor semmi jóra nem kell számítani, alakjától és hajától mindenki oda van meg vissza, de ennek ára van, amiről nem sokan tudnak, keveset beszél, és sokat sétál, és hallgatása titkokat takar. <br />Élet és nők Izlandon az 1950-es években, mégsem tudok női regényként gondolni rá. Ez Freyja regénye; pont annyira titokzatos, mint ő, rengeteg elvarratlan, megoldatlan szállal, felemás befejezéssel, ami teljesen illik a személyiségéhez. Még az is, hogy nem is ő zárta le a történetet.<br /><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-Vlwpzfverz0/X-xTQJLgrzI/AAAAAAAAXGQ/FO8eSejzHPw0_zi_23K79JhNCL4fapbtACLcBGAsYHQ/s866/kirk%25C3%25A9.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="866" data-original-width="600" height="320" src="https://1.bp.blogspot.com/-Vlwpzfverz0/X-xTQJLgrzI/AAAAAAAAXGQ/FO8eSejzHPw0_zi_23K79JhNCL4fapbtACLcBGAsYHQ/s320/kirk%25C3%25A9.jpg" /></a></div><b>Kirké</b>. Egy kitaszított istennő, egy boszorkány, akivel Miller teljesen lenyűgözött. Nem tudok semmi meggyőzőbb érvet mellette, egyszerűen csak üljetek le, és hagyjátok, hogy az olimposzi istenek megmutathassák, milyenek is valójában. <br />Nem romantikus könyv, mégis az egyik legszebb szerelmi történetként maradt meg bennem, pedig ez csak egy aprócska történetszál, szinte mellékes. A lényeg a családi ármányon van, az isteni ellentéteken, az elfogadás utáni vágyon, a bosszún és a furfangon, amivel még az istenek is át lehet verni. Akár egy embernek is. <br />Ráadásul Odüsszeusz olyan oldalát ismerhettük meg, amit én inkább érzek reálisnak, mint az idealizált hőst, aki eddig a képzeletemben élt.<br />Ha Homérosz így tudott volna írni... <p></p><p><br /></p><p>Összességében nem túl sok tavalyi olvasmányom tett rám mély benyomást, ezeken kívül talán még a szórakoztatása mellett is sokszor gondolkodóba ejtő <a href="http://kemenyfedel.blogspot.com/2020/05/jodi-taylor-st-mary-kronikai.html" target="_blank">St. Mary krónikák</a>, amire azt tudom mondani, hogy igazán hatalmas élmény volt. Mindig ilyen könyveket akarnék olvasni, de ki tudja, lehet, akkor elsikkadna, amitől ezek ennyire kiemelkedőek. </p>Tara Nimahttp://www.blogger.com/profile/04220042035747257072noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-4025075793510066326.post-65928553889961045872020-12-30T18:54:00.013+01:002021-01-04T18:24:07.385+01:00Évzárás 2020<p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-sDgD3t9YGXg/X-cGiyjAc4I/AAAAAAAAXBE/Hprnl-glvQMD5cox4870pnCh_B4ClY2VgCPcBGAYYCw/s677/reading.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="677" data-original-width="564" height="320" src="https://1.bp.blogspot.com/-sDgD3t9YGXg/X-cGiyjAc4I/AAAAAAAAXBE/Hprnl-glvQMD5cox4870pnCh_B4ClY2VgCPcBGAYYCw/s320/reading.jpg" /></a></div>Tudom, sokaknak nem ez lesz a kedvenc éve, nekem túlzottan nem volt vele bajom. Sőt, sokkal több pozitív dolog történt a tavalyhoz képest, úgyhogy dacára a korlátozásoknak, meg a gazdasági csődközelségnek, meg az általános pánikolásnak, én inkább kedvelem ezt az évet, mint a tavalyit. </span></div>Valahogy divat minden fittyfenéért sápítozni, nem? Nem lehet akármikor boltba menni, nem lehet beülni a moziba, ójjaj, mikor állhatok már újra sorba egy jó tekiláért. Én alig vettem észre valamit abból, hogy vissza kell fognom magam. De az is lehet, hogy ez meg rám vet rossz fényt, mert ez azt jelenti, hogy nemhogy nem éltem egy zsezsgő életet, de még csak nem is vágyom rá, hogy sorban állhassak valami koktélért.:D <br />Azt hittem, hogy ennyi korlátozásnak köszönhetően rengeteget fogok olvasni, de pont ellenkezőleg, ez a belassult világ sokkal ráérősebbé tett engem is. Az olvasmányok darabszáma messze elmarad az átlagostól, de néztem sorozatokat, ami akárhogy is nézzük, nagyon sok időt igényel. Az sem segített az arányokon, hogy belefutottam pár nagyon hosszú kötetbe, amikkel ha akartam volna se tudtam volna rohanni. És ami a leginkább zavar, a neten eltöltött idő. Ahelyett, hogy olvastam volna, arról olvastam, más mit olvas. Ezt mindenképp minimalizálnom kell, mert ha valami, akkor ez egy hatalmas időpazarlás. <br />Így esett meg, hogy a szokásosan 50 darabra megálmodott olvasásom most jóval kevesebb lett, 39, amiben voltak nagyon kellemes és maradandó darabok, voltak felejthetőek, sőt, kiábrándítóak, meg avattam új kedvencet is. És ha már pozitív évként tekintek 2020-ra, most kihagyom a negatívumokat a listázásból.<p></p><p><br /></p><p><b>Az új kedvencek: </b><br /><a href="https://galaktikabolt.hu/szerzo/jodi-taylor/" target="_blank">Jodi Taylor és a St Mary krónikái.</a> Stabilan jó, a sokadik résznél sem éreztem, hogy az író unná magát, jó fejek a szereplők, és érdekes megvilágításba tud helyezni néhány történelmi eseményt.<br />A <a href="https://www.gabo.hu/hu/30-kedvezmeny/2768-frank-herbert-dune-123-akcios-konyvcsomag.html?_pcnocache=1608970244922" target="_blank">Dűne</a> már nagyon régi kedvenc, de az új kiadás minden várakozásomat felülmúlta.<br />Sanderson <i>Ködszerzet</i>ével már volt egy próbálkozásom, de gyorsan feladtam, viszont a <a href="https://www.goodreads.com/series/49075-the-stormlight-archive" target="_blank">Viharfény krónikák</a> beszippantott elsőre. Nem érdemes rohanni vele, ki kell élvezni ezt a különleges világot, még akkor is, ha egyébként szerintem kicsit túlírt, mert az élvezeti értékét csak növeli a sokszor feleslegesnek tűnő betétekkel.<br /><a href="https://generalpress.hu/konyvek/kirke/139472355" target="_blank">Madeline Miller</a> is a kedvencek közé került, és igazán örülnék, ha termékenyebb író lenne.<br />Tettem egy kis kirándulást a képregények közé, Joe Hill és G. Rodríguez a <a href="https://fumax.hu/termek/joe_hill_locke__key_luxuskiadas_1_-_kulcs_a_zarjat_kemenytablas_kepregeny_.html?ov=recommended|1" target="_blank">Locke & Key</a>-e olyan élményt adott, amit nem gondoltam volna. Az utolsó képregény, amit kézbe vettem, még valamikor 100 éve, Fülig Jimmy és Piszkos Fred kalandjairól szólt (nem igaz, mert olvastam én <a href="http://kemenyfedel.blogspot.com/2016/11/blacksad.html" target="_blank">Blacksad</a>et is, de így utólag látom, hogy nem gyakorolt rám nagy hatást, Piszkos Freddel ellentétben), amit akkor nagyon élveztem, de azért ez nem ugyanaz a szint. Mint ahogy az áruk sem. Nem is tudom, mikor adtam ki ennyi pénzt utoljára könyvekért. <br /></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-P_NkdoY3oV8/X-cDzUATqCI/AAAAAAAAXAg/1u-8ka064UQdzpZc8iZoB3UfubUwqxhpwCLcBGAsYHQ/s566/selfcontrol.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="566" data-original-width="564" height="200" src="https://1.bp.blogspot.com/-P_NkdoY3oV8/X-cDzUATqCI/AAAAAAAAXAg/1u-8ka064UQdzpZc8iZoB3UfubUwqxhpwCLcBGAsYHQ/w198-h200/selfcontrol.jpg" width="198" /></a></div>És ha már költekezés... Kimaradt a tavalyi beszerzésem a táblázatomból, de az ideiket most visszakeresgéltem. Lehet, nem kellett volna, mert a darabszámtól kicsit elhűltem (74 db, ajjaj) , ehhez képest az összes költésem annyira nem volt gáz (ezt inkább nem írom le :D), mert majdnem minden akciós volt, vagy e-könyv. Viszont jövőre ezt visszább kell vennem, úgy tűnik, ha nem tartom kontroll alatt magam, akkor hajlamos vagyok túlzásokba esni. Nem tudom, mennyire fogom tartani, mert már beírtam a jövő évi beszerzéshez 5 könyvet, amik majd fixen az év első felében fognak nálam landolni.:D <br />Jobb folyamatában listázni, könnyebb észrevenni, hol az elég.<p></p><p><br /></p><p><a href="https://www.goodreads.com/user/year_in_books/2020/6083197" target="_blank">Idén 39 könyvet és 15.035 oldalt olvastam</a> (volt ez már 31ezer is, hát, nem lehetek nagyon büszke magamra), amiből csak párszáz oldal volt feleslegesen eltöltött idő. Érdekes oldalakban mérni az elpazarolt időt.</p><p><br /></p><p>Rákattantam pár sorozatra is.<br />Megnéztem a <b>Locke & Key</b>t; nem volt rossz, de a képregényt nem tudta felülmúlni.<br />Vágytam egy jó kis szellemesre, és <b>Bly Manor </b>nem okozott csalódást. Szerencsére mentes volt az ostoba misztikus ötletektől, elég okosan megoldották a miérteket és hogyanokat, és sokkal-sokkal jobb volt, mint a Hill House. <br />Ha valaki jó kis kémes-hidegháborúsat szeretne nézni, a <b>The americans</b> tökéletes választás. Félben vagyok vele, mert már jócskán befejezték mire elkezdtem, és nem egy rövid sorozat.<br /></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-z8xce_3FHGE/X-cIW5uPtTI/AAAAAAAAXBM/MnSG277_7C8no5GZxHuzVTJYIpgXS1GpACLcBGAsYHQ/s607/faraway.jpg" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="607" data-original-width="407" height="320" src="https://1.bp.blogspot.com/-z8xce_3FHGE/X-cIW5uPtTI/AAAAAAAAXBM/MnSG277_7C8no5GZxHuzVTJYIpgXS1GpACLcBGAsYHQ/s320/faraway.jpg" /></a></div>Folytattam a <b>Westworld</b>-öt és a <b>Rookie</b>-t, és így év végére teljesen lefoglalja a szabadidőm a<b> Star Trek Discovery</b>. A BSG és a ST nálam überelhetetlen, ha sci-firől van szó.<br />A <b>Csernobilt</b> is csak ajánlani tudom, abszolút hiteles, amennyire csak lehet ezt egy sorozatban kivitelezni.<br /><br />És most jönnének a tervek jövőre, amit inkább a listázás gyönyöréért veszek sorra, mert előre tudom, hogy nem fogom én ehhez tartani magam.<p></p><p>Mindig elcsábulok, ha kihívás jön velem szembe, persze csak elméletben. Újraolvasós, várólistacsökkentős, ilyen krimi, olyan történelmi, de maradjunk a realitás talaján, ha ezeket teljesíteni akarnám, elveszne a spontaneitás és az élvezeti érték az olvasásból.<br />Jövőre viszont egy-két könyvet azért jó lenne beiktatni újraolvasásból is, meg csökkentésből is. A várólistám sajnos nem igazi támpont, mert arra folyamatosan pakolom az újdonságokat is, meg veszem le, ami már nem érdekel, itt inkább az olvasómon levő könyvek lesznek mérvadóak. Sőt, igazából azt terveztem, hogy az ott levőket kell lecsökkentenem, ami azt jelentené ideális esetben, hogy addig nem vehetek új e-t, amíg azoknak a nagy részét el nem olvastam.<br />Az újraolvasás azt hiszem, a <b>Dűne</b> folytatásait fogja jelenteni, de esélyes még a <b>Róma első embere</b> sorozat is. Az a baj, hogy teli vagyok olvasandó sorozatokkal, és ennek mintha nem akarna vége szakadni, ezekre még bevállalni egy sok kötetes újraolvasást elég necces. Miután leszoktam bizonyos kiadókról és a könyveikről, maradtak azok a kiadók, akik végigviszik a részeket, ami viszont azzal jár, hogy a kötetek csak halmozódnak. Az a másik cél, hogy legalább néhánynak a végére érjek, pl. <b>Lőpormágus, Riyria, Dévábád, Tükörjáró, Térség,</b> meg újakat is akarok elkezdeni, a <b>Sárkányok kórusát, Locke Lamorát,</b> szóval nem fogok unatkozni. Elsőbbséget élveznek majd a <b>World of Warcraftos</b> könyvek, legalábbis ez a terv most, szeretnék visszatérni ebbe a világba, ha már a Szukits van olyan kedves, és elkezdte újra kiadni. <br /><br /></p><p>2020 gazdagabb egy tapasztalattal: ha narancsos-csokis beiglit akartok csinálni, ügyeljetek rá, hogy dupla vastagra nyújtsátok a tésztát, mint terveztétek, feleannyi csokit tegyetek bele, mint a recept írja, és kétszer annyi lekvárt, cukrot pedig semmit. És akkor nem lesz gond, nekem is hallgatnom kellett volna a megérzésemre.<br />Köszönöm, hogy velem voltatok az egyre csökkenő számú posztok mellett is, remélem, fogtok is még jönni, és találtok nálam kedvetekre valót. Igyekszem összekapni magam, és rendszeresebben írni arról, mit és miért érdemes kézbe venni.<br /></p><div style="text-align: center;">Legyen jó/jobb évetek jövőre. </div><div style="text-align: center;"><b><span style="color: #9c1337; font-size: large;">BÚÉK 2021</span></b></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-U75OK7VlW1c/X-cFGFrz_tI/AAAAAAAAXAs/BTYPJ29XYxAyUtShrkbkrMM_dxP5rpTeACLcBGAsYHQ/s300/sexy.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="287" data-original-width="300" height="191" src="https://1.bp.blogspot.com/-U75OK7VlW1c/X-cFGFrz_tI/AAAAAAAAXAs/BTYPJ29XYxAyUtShrkbkrMM_dxP5rpTeACLcBGAsYHQ/w200-h191/sexy.jpg" width="200" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">ÉVZÁRÁSOK:</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="http://pupillaolvas.blogspot.com/2020/09/osszegzes-2020.html" target="_blank">Pupi</a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="http://konyvszibilla.blogspot.com/2021/01/evzaras-2020.html" target="_blank">Amadea</a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://ittvalahol.blogspot.com/2020/12/evosszegzes-2020.html" target="_blank">Dóri</a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="http://www.zakkantolvas.hu/2021/01/bucsu-2020-as-evtol-amit-legszivesebben.html" target="_blank">Anett</a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="http://olvasonaplo.net/olvasonaplo/2021/01/03/micsoda-ev-2020/" target="_blank">Lobo</a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="http://irgulyasescsalamade.blogspot.com/2021/01/2020-viszlat.html" target="_blank">Bea</a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="http://napifalat.blogspot.com/2020/07/2020.html" target="_blank">Reea</a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="http://konyvgalaxis.blogspot.com/2021/01/a-nagy-2020-as-osszegzes.html" target="_blank">Nita</a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://konyvekkelsuttogo.blogspot.com/2021/01/evzaro-2020.html" target="_blank">Heloise</a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="http://konyvvizsgalok.blogspot.com/2020/12/zarjuk-mar-le-ezt-az-evet.html" target="_blank">Ilweran</a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="http://konyvvizsgalok.blogspot.com/2021/01/lezartuk-vegre-ezt-az-evet.html" target="_blank">Shizoo</a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://kuloncvelemeny.com/2020/12/31/konyves-evzaro-2020-szamokban-es-elmenyekben/" target="_blank">Ildikó</a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="http://www.letya.hu/2020/12/eves-osszefoglalo-2020/" target="_blank">Letya</a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="http://tizkicsikonyv.blogspot.com/2020/12/2020-merfoldkonyvei-az-ev-abszolut-kedvenc-olvasmanyai.html" target="_blank">10 kicsi könyv</a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="http://czenema.blogspot.com/2021/01/ez-volt-2020.html" target="_blank">Mariann</a></div><p></p>Tara Nimahttp://www.blogger.com/profile/04220042035747257072noreply@blogger.com18tag:blogger.com,1999:blog-4025075793510066326.post-21327746251027031182020-12-28T11:17:00.014+01:002020-12-30T08:05:01.977+01:00Kedvet kaptam<p>Nézve, ki mit kapott karácsonyra, kinek mi volt a kedvence, mire vágyik, én is kedvet kaptam néhányhoz. Némelyikkel nem csak látókört, de még komfortzónát is tudok kicsit tágítani, időnként elfog a késztetés, hogy olvassak olyasmiről, mint feminizmus, rasszizmus és hasonlók, amik amúgy elég távol állnak tőlem.</p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-cx4zGxZ0AK4/X-c-TiQx6iI/AAAAAAAAXBk/8Qg_YGIugtQmonlVvZ4GCdQCFirFWEY1ACPcBGAYYCw/s2048/%25C3%25A9np%25C3%25A9ld%25C3%25A1ul.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2048" data-original-width="1280" height="320" src="https://1.bp.blogspot.com/-cx4zGxZ0AK4/X-c-TiQx6iI/AAAAAAAAXBk/8Qg_YGIugtQmonlVvZ4GCdQCFirFWEY1ACPcBGAYYCw/s320/%25C3%25A9np%25C3%25A9ld%25C3%25A1ul.jpg" /></a><a href="https://1.bp.blogspot.com/-P-YY15seego/X-c9OR0T17I/AAAAAAAAXBY/xLs5UAj-RGU2r4jw23--_hKIPZhDlTKrQCLcBGAsYHQ/s500/rosszfeminista.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="312" height="320" src="https://1.bp.blogspot.com/-P-YY15seego/X-c9OR0T17I/AAAAAAAAXBY/xLs5UAj-RGU2r4jw23--_hKIPZhDlTKrQCLcBGAsYHQ/w200-h320/rosszfeminista.jpg" width="200" /></a></div></div><p></p><p></p><br />Nem baj az, ha valakinek a rózsaszín a kedvenc színe, vagy divatlapokat olvas, bár én egyiket sem szeretem, azért Roxane Gay-re kíváncsi lettem. Fogalmam sincs, tényleg feminista-e, de egyértelműen tájékozottabb a témában mint én, úgyhogy ki máshoz is fordulhatnék feminizmus ügyben, főleg, ha <i>Rossz feminista</i>.<p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><p>Lehet, hogy ez egy tévképzet, vagy valami hatalmas félreértés, de nekem az jött le, hogy a feministák utálják a pasikat. Nem tudom, mennyire kapcsolódik egymáshoz témában a két könyv, nagyon kíváncsi vagyok, melyik fog magának inkább megnyerni, melyikkel értek egyet, és miben, és miben egyáltalán nem, meg hogy hova teszem magamban ezt az egész feminista-genderes-mikormilyenes témát. <i>Én például</i> nagyon nem <i>utálom a férfiakat</i>, de Harmange nem ért velem egyet, kíváncsi vagyok, miért.<br /><br /></p><p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-INC7mviAjng/X-mj0ri2QDI/AAAAAAAAXBs/3tEbDAHN0I4z4pgkeo_TCi2g_fnpL_pRACLcBGAsYHQ/s390/semmi.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="390" data-original-width="238" height="320" src="https://1.bp.blogspot.com/-INC7mviAjng/X-mj0ri2QDI/AAAAAAAAXBs/3tEbDAHN0I4z4pgkeo_TCi2g_fnpL_pRACLcBGAsYHQ/w195-h320/semmi.jpg" width="195" /></a><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhkgK_CQvePcTFbIx_T8JhG4570gBbCK3N0IfAnvCMYT-rjddT8xz9euJxHUHOE4Plt4X1zNj3ez7mQ2iNMwPqRZieynU8LPY9KNpET1enMXI9lwTYfhUf9jLFIs19YjiIn6Pfks1OjVuYU/s500/nemsemmi.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="306" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhkgK_CQvePcTFbIx_T8JhG4570gBbCK3N0IfAnvCMYT-rjddT8xz9euJxHUHOE4Plt4X1zNj3ez7mQ2iNMwPqRZieynU8LPY9KNpET1enMXI9lwTYfhUf9jLFIs19YjiIn6Pfks1OjVuYU/w195-h320/nemsemmi.jpg" width="195" /></a></div></div>Jodi Taylor nagyon betalált nálam a <i>St.Mary krónikákkal</i>. Tetszik a stílusa, a humora, úgyhogy mindenképpen olvasós lesz a másik sorozata is, a <i>Semmi lány</i>, meg a<i> Nem semmi lány</i>. Igazából nem tudom, miről szól, nekem elég, hogy Taylor írta.<br /><br /><p></p><p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-RW6sHu0nADo/X-mqeWAirwI/AAAAAAAAXCA/qFOW0CFPiUEekSzqaTMZG7Dhgr5fCNY4wCLcBGAsYHQ/s500/mazeltov.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="360" height="320" src="https://1.bp.blogspot.com/-RW6sHu0nADo/X-mqeWAirwI/AAAAAAAAXCA/qFOW0CFPiUEekSzqaTMZG7Dhgr5fCNY4wCLcBGAsYHQ/w230-h320/mazeltov.jpg" width="230" /></a></div><br />A zsidóság egy más világ, különösen igaz ez az ortodox zsidókra. Az <i>Unortodoxot</i> láttam sorozatban, de engem nem a menekülés érdekel, hanem pont a másik oldal: bepillantani a függöny mögé, életek szokások, rituálék, és a <i>Mazel tov</i> pont ezt adja: egy ortodox zsidó család mindennapjai egy kívülálló szemén keresztül.<p></p><p><br /></p><p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/--DLecLiuzFg/X-mvi_e9WgI/AAAAAAAAXCM/kW4CNamjMOELY8ryzATsuQrkqphtm4LqACLcBGAsYHQ/s1526/hardcastle.jpg" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="1526" data-original-width="1000" height="320" src="https://1.bp.blogspot.com/--DLecLiuzFg/X-mvi_e9WgI/AAAAAAAAXCM/kW4CNamjMOELY8ryzATsuQrkqphtm4LqACLcBGAsYHQ/w210-h320/hardcastle.jpg" width="210" /></a></div><br />Evelyn Hardcastle időhurokban rekedt, aki legalább 7x meghal, míg valaki meg nem mondja, ki öli (vagy ölte? ilyenkor melyik a helyes idő?:) meg. Nagyon érdekesnek tűnik a történet, de megvárok vele véleményeket, mert YA, és tudom, másszak fel önállóan a máglyára, és gyújtsak is magam alá, de én akkor is fenntartásokkal kezelem az ilyen könyveket.<p></p>Tara Nimahttp://www.blogger.com/profile/04220042035747257072noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-4025075793510066326.post-18202954762659015432020-10-07T07:12:00.010+02:002021-03-22T19:07:48.876+01:00Taffy Brodesser-Akner - Fleishman bajban van<p><span id="freeTextContainer891084109465831661"></span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span id="freeTextContainer891084109465831661"></span></div><span id="freeTextContainer891084109465831661"><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-9YLE4ITbaDU/X6zJ4AUhFQI/AAAAAAAAW9Y/zMT0IQqIciU_qbb1t6j3D7_CBBss1gSdwCPcBGAYYCw/s565/Fleishman%2Bbajban%2Bvan.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="565" data-original-width="400" height="320" src="https://1.bp.blogspot.com/-9YLE4ITbaDU/X6zJ4AUhFQI/AAAAAAAAW9Y/zMT0IQqIciU_qbb1t6j3D7_CBBss1gSdwCPcBGAYYCw/s320/Fleishman%2Bbajban%2Bvan.jpg" /></a></div>Fleishman bajban van, én meg, amilyen lassan olvasok újabban, tiszta ideg voltam egy idő után, ugyan mi baj lehet vele. Az gyorsan kiderült, hogy válik, ilyenkor az ember élete felfordul. Semmi nem ott van, ahol eddig, nincs meg a szokásos ritmus, a gyerekek is hol vannak, hol nincsenek, nehéz is eldönteni, melyik a jobb a hirtelen kitárul világ meg nagy szabadság mellett. Toby Fleishman sem tudja eldönteni, hogy ő most tulajdonképpen egy üdvözült, mindentszabad állapotba került, ahol senki nem számoltatja el semmivel, vagy önmagába roskadva sirassa azt az életet, aminek a jó oldalait csak akkor vette észre, amikor már nem élvezhette.</span></div></span>Rachelt, az exfeleséget nagyon sokáig csak Toby szemén keresztül ismerhetjük meg, így az ambivalens érzések inkább a negatív irányba tolódnak el. Amolyan tipikus exférjes látásmód ez, ahol Rachel a gonosz sárkány (talán van némi alapja), és Toby az önfeláldozó marha. Ahogyan az ügyvédje megfogalmazta, itt most ő a feleség, nagy elvárásai nem lehetnek.<p></p><p>Ha rosszindulatú akarnék lenni, azt mondanám, Toby egy rinyagép (melyik negyvenes, az életével elégedetlen fickó nem az?), de igazság szerint ez a két ember szépen elment egymás mellett, már kezdettől fogva. Ha kicsit okosabbak, nyitottabbak egymás iránt, nagyon szépen élhettek volna, egymást kiegészítve, ehelyett boldogtalanságra kárhoztatták magukat.<br />Rachel kezeletlen depressziója elég végzetesnek bizonyult, és ezt még tetézte az az önazonosság nélküli élet, amibe belekényszerítette magát. Toby meg csak szimplán egy unszimpatikus figura, még akkor is, ha neki a család (vagyis a gyerekei) áll az élete középpontjában, ennek ellenére csak vergődik. Tipikusan olyan kapcsolat, amiben egyikük sem tud kiteljesedni, csak ezt nem vették észre elég korán, hogy meglépjenek a másik mellől, és keressenek valakit, aki inkább passzol, hanem magukra véve a társadalmi konvenciókat, megmaradtak egymás mellett, és családot alapítottak. És csak közben derült ki, hogy az élettel szemben támasztott elvárásukba a másik nem fér bele, a saját életükkel szembeni elvárásuk meg nem fér bele a környezetükbe.<br />Remekül látszanak a konvenciók: a férfi dolgozzon, mi több, hajtson, haladjon a karrierjével, a nő szüljön gyereket, és a háttérben meghúzódva tartsa össze a mindennapokat. Amint ezek felcserélődnek, gyorsan eljutnak odáig, hogy a saját közegük már nem tolerálja a maguk választotta szerepkört, és ellenáll. Így Toby sosem fog tudni előrébb lépni, Rachel pedig elveszik a szerepek között: tehetséges, karrierista nőként mások életét majmolja, szigorú, karakán főnök létére lefekszik a társadalmi státusznak, és "rendelkezésre áll". Az, hogy önmagukkal sincsenek kibékülve, nem segít a lelkiállapotukon.<br />Megérne párszáz sort a gazdag feleségek henye élete is, akik sértődötten adják a világ tudtára, hogy ők kemény anyasági életet élnek, ez bizony munka, még ha a napok 90%-ában ezt a dada végzi, akkor is. Vagy a tinik beilleszkedési nehézségei, és a megoldásukra adott felnőtt válaszok.<br />Meg az a kérdés is, nézve ezt a két vergődőt, hogy mikor lehet azt mondani valakire, hogy felnőtt?<br /></p><p>És én ugyan abszolút elvárások nélkül kezdtem az olvasásnak, eljött a pont, amikor azon agyaltam, miért is olvasom én ezt, mit tud nekem adni? Kell, hogy adjon bármit is? Érdekel engem egy elvált, magányos fazon szexuális élete ilyen mélységben? Vártam, hátha kilyukadunk valahova, de a rengeteg drámázásnak végül nem lett semmi alja. Életközepi, házassági, és identitásválság, kiút nélkül. Felmerül az utolsó kérdésem, hogy ha olyan emberek alkotják a társadalmat, akiknek a nagy része olyan életet él, mint ők, akkor vajon a társadalom is válságban van? A tanulságokban nem hiszek, mindenki a saját életét kell, hogy megélje, olyannak, amilyennek meg tudja teremteni. Meg egyébként is, ki vagyok én, hogy ítélkezzek?<br />Hogy jó könyv-e? Ha választani kell, inkább ez, mint bármelyik random ember elbeszélése a szemét házastársáról. Remek társadalmi látlelet, aminek nem célja, hogy megoldást nyújtson, csak rengeteg problémát összesűrít párszáz oldalban, és ha ennek hatására valaki átértékeli az élete néhány szegmensét, már megérte megírni.<br />Nekem mégis van valami fals felhangja, amikor az egyén a saját boldogtalanságáért elsősorban nem saját magát okolja, hanem a társadalmi egyenlőtlenségeket, mert a végén a kisesszéből, amit az elbeszélő harmadik fél adott elő, nekem nagyon ez jött le. Mintha a feminizmus térhódításától mindenkinek boldogabbnak, bölcsebbnek kellene lennie, automatikusan jobban éreznie magát, és ha szarul vagy, akkor nem te vagy a felelős, sőt, nem is tehetsz ellene, hiszen a társadalom nőként szarba se néz, és nem is érsz semmit.<br /></p><p></p><blockquote>"Én nem az vagyok, aki nyolcadikban voltam. Hanem akivé később, az egyetemen lettem."</blockquote><p></p><p>Valóban? Hát az probléma...<br />Egyébként ez tipikusan olyan könyv, amiről rengeteget lehet(ne) beszélni, Brodesser-Akner kvalitásai valahol Shriver környékén járnak, de szeretni, azt nem tudom.</p>Tara Nimahttp://www.blogger.com/profile/04220042035747257072noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4025075793510066326.post-13660655839012733142020-09-28T08:00:00.150+02:002020-12-26T22:26:06.257+01:00Témázunk - Könyvet venni jó<p></p>A volt könyvvásárlásfüggők magabiztosságával állíthatom, hogy szeretek könyvet venni. Az ember nem is gondolná, mennyi fokozata van a vásárlásnak. <br /><p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-XU3MiIG1mag/X3BAJhCCShI/AAAAAAAAW7I/1zvml_uDsk4mQYDqlC4aWiDX74u-saiXACPcBGAYYCw/s563/book.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="456" data-original-width="563" src="https://1.bp.blogspot.com/-XU3MiIG1mag/X3BAJhCCShI/AAAAAAAAW7I/1zvml_uDsk4mQYDqlC4aWiDX74u-saiXACPcBGAYYCw/s320/book.jpg" width="320" /></a></div>Döbbenetes belegondolni, hogy volt idő, amikor nem volt olvasatlan könyvem. Akkor vettem meg a következőt, amikor az előzőt elolvastam, aminek nem sok köze volt az átgondoltsághoz, inkább csak így alakult. Amikor az uzsonnapénz a tét, meg kell gondolni, mire költi az ember. De ahogy így visszanézek, végülis mindig is vettem könyveket, csak idővel elszabadult egy kicsit a dolog, és a fejemre nőtt a mennyiség. Megbeszéltük ezt már párszor, a többi blogger tehet mindenről, akik olyan jó könyveket olvasnak, hogy nekem is kell, és porosodott pár évig a polcon, mire rájöttem, hogy mégsem kell. Talán ha 10%-át olvastam azoknak a könyveknek, amiket mások miatt vettem meg, így viszont egy csomó ismerősöm jól járt, mert továbbadtam mindent, amire nincs szükségem.<br />A párszáz forintos akciókat meg ne is említsem...<br /><div><p></p><p>Aztán jött egy leszoktatós időszakom, amikor annyira minimalizáltam a vásárlást, hogy egyik évben 5 (!!) darab könyvet vettem csak. Lehet, nem kellett volna ennyire visszafogni magam, mert a következő évben a táblázatom szerint meg sem álltam 38-ig. Szeretem úgy nézni ezeket a számokat, hogy mennyi volt belőlük a felesleges, ami nem tetszett, vagy sose olvasom el, és úgy látom, csak egy-kettő. Annyi még simán belefér.</p><p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-Z5suW-AgxH4/X3BCbZKZdBI/AAAAAAAAW7g/-C-8jMB4ow4-MgsT_Zg4kion_Sr2m3mQACPcBGAYYCw/s480/djinn.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="480" data-original-width="429" height="320" src="https://1.bp.blogspot.com/-Z5suW-AgxH4/X3BCbZKZdBI/AAAAAAAAW7g/-C-8jMB4ow4-MgsT_Zg4kion_Sr2m3mQACPcBGAYYCw/s320/djinn.jpg" /></a></div>Már jó ideje nem vezetek listát, meg nincs igazán módszerem sem, csak próbálok okosan vásárolni. Miután belefutottam pár érdemtelenül túlhype-olt könyvbe, most már inkább biztosra megyek, és maradok az ismert íróknál, ha vásárolni akarok. Rengeteg a folytatás, ami hol gyorsabban, hol lassabban, de idővel megjelenik, és még mindig ott van a visszafogottságot leginkább gátló tényező, az akciók, amiknél szintén nem kell mindent megvenni, mert ami eddig nem érdekelt, az nem fog ezután sem, hiába olcsó.<br />És hogy ne sok helyet foglaljon, mert a lakásunk űrtartalma véges, és van benne más is, nem csak könyv, inkább az e-kre hajtok. Sokan utálják, fogalmam sincs, miért, nekem a könyvillat meg a lapozás hiánya nem indok ellene, de szerencsére egyre többen látnak benne lehetőséget. Én úgy vagyok ezzel, hogy nem a borítót meg a kötést veszem meg, hanem a történet érdekel, arra meg tökéletes. Olcsóbb és kényelmesebb, főleg ha azt nézzük, hogy nagyon szeretem a hosszú könyveket, és azokat sokáig kézben tartani nem a legbarátibb.<p></p><p><a href="https://www.gabo.hu/hu/30-kedvezmeny/2768-frank-herbert-dune-123-akcios-konyvcsomag.html" target="_blank"></a></p> És pont emiatt mostanra, ha papírkönyvet veszek, abban lennie kell valami plusznak.<br />Mondjuk az én nagy rajongásomnak. A Dűnének olyan csodás az új kiadása, hogy csak egy kicsit kellett gondolkodnom rajta, akarjam-e. És szeretem érte a kiadót, hogy meg lehet venni csomagban, mert ha jön a következő kötet, jön még egy csomag hozzám belőle, hogy húgoméknak is legyen. Mert másoknak is szeretek könyvet venni.:)<br />Rákaptam a szakácskönyvekre is. Rengeteg recepthez hozzá lehet férni a neten is, csodás képekkel, de a szakácskönyveknek van egy fílingje, amit a képernyő nem tud átadni. Ez nálam olyan, mint a gyerekkönyv a kicsiknél, csak olyan kell, amiben vannak képek is.<br />Vannak fix íróim is, akiknek minden könyve kell a polcra: Erikson, Martin, Alastair Reynolds, újabban Brandon Sanderson; vannak még persze mások is, akiket szeretek, de azokkal megelégszem az olvasómon. <p></p><p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-vMuXFIEU91w/X3BBHWmet7I/AAAAAAAAW7U/bCYiuJx1YB0wwsRM3vHOmc8cr5JfgHMiwCPcBGAYYCw/s846/reading.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="846" data-original-width="564" height="400" src="https://1.bp.blogspot.com/-vMuXFIEU91w/X3BBHWmet7I/AAAAAAAAW7U/bCYiuJx1YB0wwsRM3vHOmc8cr5JfgHMiwCPcBGAYYCw/w266-h400/reading.jpg" width="266" /></a></div>Nekem az e-könyv vásárlás is pont olyan örömet okoz, mintha papírban venném meg, és bár olcsóbb, mint a papír, annyival nem olcsóbb, hogy válogatás nélkül megvegyek bármit. Átgondolom ezt is, bár időnként hagyom, hogy a vágyaim irányítsanak.<br /><br />Egyik szombat reggel úgy ébredtem, hogy nekem most azonnal el kell olvasnom Ant Middleton könyvét. Kábé 5 perc múlva már olvastam is, amit papíron nem tehettem volna meg. Eleve szombat hajnalban még nincsenek nyitva boltok, köztem meg a bolt között van sok-sok kilométer, meg ha nem is lenne, macerás felöltözni, elautózgatni, elmegy vele egy csomó idő, és lehet, mire hazaérek vele, csak felteszem a polcra, és soha nem nézek rá többet, bármennyire is akartam még hajnalban. Nameg egy könyv nem könyv, ha már elmegyek érte, veszek mást is, egy könyv árából tuti nem úszok meg egy könyvesbolti túrát. Így meg sodort a lendület 5 perc után, le se tettem estig, míg ki nem olvastam.<br />Imádok e-ket olvasni, vásárolni, keresgélni, rendezgetni, beleolvasni, másikat megnyitni. És hogy egyetlen kattintásra van csak tőlem bármi, ez időnként megfizethetetlen. Meg hogy egyetlen helyen van sok-sok belőle, az olvasón, ott, a kezemben.</div><div>Aztán persze olyan is van, amivel nagyon mellényúltam, bármennyire is vártam, hogy megvehessem. Ez e-ben kicsit fájóbb, mert azzal utólag nem lehet már mit kezdeni, se elcserélni, se eladni, úgyhogy ezeket jobban megnézem, jobb hónapokat ülni rajta.<p></p><p>Ha régen impulzusvásárló is voltam, mára már inkább tudatos lettem. Inkább veszek kevesebb könyvet, mint szeretnék, de azok olyanok legyenek, amiket tíz év múlva is a polcomon akarok látni. Azt már kitapasztaltam, hogy futólag rengeteg minden érdekel, de a tartós figyelmet ki kell várnom, nem szabad kapkodni.</p><p style="text-align: center;"><b>TÖBBIEK:</b></p><p></p><div style="text-align: center;"><a href="https://jesuisesztelle.blogspot.com/2020/09/a-konyvhorcsogsegrol-avagy-venni-vagy.html" target="_blank">Eszti</a></div><div style="text-align: center;"><a href="http://pupillaolvas.blogspot.com/2020/09/a-konyveket-megveszik-ugye-elmelkedes.html" target="_blank">Pupilla</a></div><div style="text-align: center;"><a href="https://ittvalahol.blogspot.com/2020/09/a-konyvhorcsogseg-fokozatai.html" target="_blank">Dóri</a></div><div style="text-align: center;"><a href="http://www.zakkantolvas.hu/2020/09/oszinten-hatartalan-konyvhalmozasrol.html" target="_blank">Anett</a></div><div style="text-align: center;"><a href="http://konyvgalaxis.blogspot.com/2020/09/a-konyvhorcsogsegrol-avagy-igy.html" target="_blank">Nita </a><br /></div><div style="text-align: center;"><a href="https://konyvekkelsuttogo.blogspot.com/2020/09/tudatos-konyvhorcsogseg.html" target="_blank">Heloise</a></div><div style="text-align: center;"><a href="https://szofisztikaltmacska.hu/konyvhorcsogbol-tudatos-halmozo/" target="_blank">Szofisztikált macska</a></div><div style="text-align: center;"><a href="https://cloudbookatlas.blogspot.com/2020/09/temazunk-tudatos-konyvhorcsogseg-avagy.html" target="_blank">Cloudbookatlas</a></div><p></p></div>Tara Nimahttp://www.blogger.com/profile/04220042035747257072noreply@blogger.com17tag:blogger.com,1999:blog-4025075793510066326.post-91494377078380042122020-08-13T06:57:00.001+02:002021-03-22T19:36:39.821+01:00Ann Wroe - Poncius Pilátus<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-hX9EflNS8MM/XzDQUT6Y5FI/AAAAAAAAW4M/C6RJYAbC0_80EQe04T4jDS_vUuZhtBXLQCLcBGAsYHQ/s1600/pil%25C3%25A1tus.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="583" data-original-width="395" height="400" src="https://1.bp.blogspot.com/-hX9EflNS8MM/XzDQUT6Y5FI/AAAAAAAAW4M/C6RJYAbC0_80EQe04T4jDS_vUuZhtBXLQCLcBGAsYHQ/s400/pil%25C3%25A1tus.jpg" width="270" /></a></div>
Nem tudom, a youtube-ot ki mennyire tartja használhatónak, ha újdonságot akarna felfedezni, én nem annyira. Nagy véletlennek kell ahhoz lenni, hogy tényleg valami jóhoz és ütőshöz vezessen, amit még eddig sose hallottam. Egyik éjjel covereket keresgéltem, rá is akadtam egy srácra, aki engem elsőre Jon Snowra emlékeztetett (hallgassátok meg tőle <a href="https://www.youtube.com/watch?v=bS4Q-WWyl3Q" target="_blank">ezt</a>), és aki a Jézus Krisztus Szupersztárból is tett fel egy feldolgozást. Oldalt pillantva megláttam egy érdekes fejet, és én ilyenkor elkezdek utána járni, mitől tűnik érdekesnek. Tim Minchin neve eddig nekem nem mondott volna semmit, de most megjegyeztem. A fickó fantasztikus, Júdásként elvitte a show-t Jézus elől. Ez van, amikor egy igazán karakteres embert tesznek be egy szerepre. A <a href="https://www.youtube.com/watch?v=xX9fLQjqIZA&list=FL_eHKsVuZGh-CILEPOrbaTw&index=5&t=0s" target="_blank">klip</a> egy turné részlete, és azóta már párszor megnéztem az egészet, teljesen odáig vagyok érte. Az eredeti JCS-t is szerettem, de ez az új, ez mindent visz.<br />
<br />
Na, de a lényeg, én meg Pilátus. Azt gondoltam, majd jó sok mindent megtudok róla, erre mindjárt a bevezetőben azzal szembesültem, hogy mintha csak kitörölték volna a történelemből, nem maradt fenn róla egy kődarabnál meg néhány érménél több. Tacitus írásának is pont az a két fejezete veszett el, amiben megemlíthette. De végülis mit várunk, egy szimpla kis hivatalnok volt, valószínűleg ő lett volna a legjobban meglepődve, ha megtudja, hogy még kétezer évvel később is ismerni fogja mindenki a nevét. Gondolom, nem vágyhatott <i>ilyen</i> hírnévre.<br />
Mivel az élete, származása teljes homályba vész, Wroe inkább történelmi kontextusba helyezi, hogyan élhetett, honnan indulhatott és hogyan jutott el odáig, hogy Júdea helytartója lehessen. Ami egészen addig a pár bekezdés erejéig roppant izgalmas is volt, amíg a valós történelmi kort járjuk körbe, de ez tényleg csak röpke ideig tart, mert aztán előveszi a későbbi korok mindenféle kitalációját, amitől az egész értelmetlen és fárasztó lett. Régen örökített meg író ennyi ostobaságot egyetlen könyvben. Jobb lett volna, ha inkább ír egy fikciót, kiválasztva egy szálat a sokból, és azt felépíti rendesen.<br />
Csalódott vagyok, de ez lehet, hogy nem az írónő hibája, hacsak annyiban nem, hogy írt egy könyvet arról, hogy van egy személy, akiről semmit nem tudunk, nézzük meg, az utóbbi 2000 évben ki mit talált ki róla, és gondolt bele a karakterébe. Szóval igazából fantáziálhatunk mi is nyugodtan Pilátusról, hogy milyen ember lehetett. Elég szerintem visszagondolni a legutóbbi utunkra a bürokraták között, csak tegyünk hozzá némi vérgőzös passzivitást, és máris közelebb kerültünk egy kicsit az emberhez.<br />
<br />Tara Nimahttp://www.blogger.com/profile/04220042035747257072noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4025075793510066326.post-6032329593028716782020-06-12T14:09:00.002+02:002021-03-22T20:58:42.933+01:00Top - Női, férfi, gyerek. Egyéb... Lóhere?<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-VEpPaP16_ZU/XuNv3xSwgZI/AAAAAAAAW04/OpZhSG4mejUoQFK6P2fBZyB8EQhQuqkeQCLcBGAsYHQ/s1600/agnes.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1005" data-original-width="564" height="400" src="https://1.bp.blogspot.com/-VEpPaP16_ZU/XuNv3xSwgZI/AAAAAAAAW04/OpZhSG4mejUoQFK6P2fBZyB8EQhQuqkeQCLcBGAsYHQ/s400/agnes.jpg" width="221" /></a></div>
Körbeposzt, amit a világ eseményei ihlettek. (nálam legalábbis.) Egy olyan világé, amikor ha valaki minden ártó szándék nélkül kiáll a saját elvei, gondolatai mellett, az virtuális lincselés áldozata lehet. Vannak világok, ahol megkövezés, máglyahalál jár dolgokért, mifelénk, a nyugati, "civilizált" felén a földgolyónak, megelégszenek a netes terrorral, mert ezt még nem büntetik.<br />
Legyen ez a felvezető ehhez a listához, aminek azon túlmenően, hogy tiltakozzak a Rowlingot ért abúzus miatt (<a href="https://24.hu/kultura/2020/06/11/j-k-rowling-transzfobia-lmbtq-terf-transznemu/?fbclid=IwAR2TlQu8FfwRDXv4YHCBshRyVpR8knOh67N72hGqCi5E8Tf_Be5vyQ4Jsz0" target="_blank">röviden összefoglalva a lényeg</a>), nincs hátsó szándéka. Nem tudom még előre, kik kerülnek a lista tophelyeire, nem tudom, mennyi lesz benne az öreg, a fiatal, az álneves, az élő, szakállas, esetleg pajeszos, fekete vagy fehér, olyan, akinek van macskája, vagy olyan, aki retteg a lovaktól.<br />
Remélem, érezhető az irónia, mennyiféleképpen meg lehet különböztetni egymást, és mennyiféle dolgot lehet figyelmen kívül hagyni, amikor választunk, vagy mert nem fontos, vagy mert nem is tudunk róla, és nem is kell tudnunk róla. Mert szól ez egy kicsit a mostani zavargásokról is, amik nem arról szólnak már rég, amiről kellene.<br />
Egy dolgot elmondhatok, a szempontjaim kimerülnek abban, hogy mennyire tartom jónak a könyvét annak, akit ide beválasztok. Távol tartom magam az írók magánéletétől, gondolataitól, nem akarok belemászni a lelkivilágukba, kikutatni a kedvenc szórakozásukat, és ez sokszor egészen odáig megy, hogy azt sem tudom, ki hogy néz ki. Ebből következik, hogy meglepődtem, hogy Octavia Butler színesbőrű, és hogy Robin Hobb nő.<br />
Ami most Rowling körül folyik, arról csak annyit, hogy sokszor szembejön velem az alábbi kérdéssor a neten, ha regelek valahova, vagy kérdővet töltök ki:<br />
Neme:<br />
- Nő<br />
- Férfi<br />
- Egyéb<br />
És ilyenkor arra gondolok: Hm. Egyértelmű, persze, ki minek érzi magát, épp milyen állapotában leledzik annak a két nemnek, amivel a teremtés az embert sújtotta, nőnek-e, avagy férfinak. De az <i>Egyéb</i>. Az vajon mi? Minek érezheti magát valaki, ha se nem nőnek, se nem férfinak? Sündisznónak? Lóherének?<br />
No, ennyit a címadásról, és ha valaki még nem csukta le a blogom, megtudhatja a topjaim.<br />
<br />
GYEREKKORHOZ kapcsolódva<br />
<br />
1 - <b>Rowling</b>. Nem szeretem a gyerek- és ifjúsági könyveket, ő viszont felnőtt fejjel behúzott a nemhogy tini, de tényleg a csöpp gyerekek világába, a 7-9 évesekébe, úgy, hogy végig fenn tudta tartani az érdeklődésem. Ez hatalmas szó. Az, hogy sokakra hatással volt, hogy sokan a HP kötetek miatt váltak olvasó emberré, az dicséretes, de ettől nekem még ugye nem kell szeretnem. Az, amit nekem adott, amiatt viszont igen. Ő az az író, akinek a felnőtt könyveihez kicsit ambivalensen viszonyulok, van, amit nagyon szeretek, van, amit egyáltalán nem, de a Harry Potter, a világa, a szereplők, az a fíling, ami olvasás közben elfogott, az elvitathatatlan előnyt ad neki bármelyik más ya íróval szemben.<br />
<br />
2 - <b>László Endre</b> gyerekkorom imádott alakja. Vagyis nem ő, hanem Szíriusz kapitány, meg a kiscsalád űrkalandjai. Sokáig nem találtam hozzá hasonló írót, aki ennyire meg tudott volna ragadni a sci-fiben a témáival és a szereplőivel, szerencsére mostanra hoznak egy csomót a kiadók a jobbféle kalandos sci-fikből.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-EO8hEne_b-0/XuNwPMT67WI/AAAAAAAAW1I/jEaQUh-CU4sXCOR7yfT5f6XE1JX09qBWACLcBGAsYHQ/s1600/bw.jpg" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="667" data-original-width="500" height="400" src="https://1.bp.blogspot.com/-EO8hEne_b-0/XuNwPMT67WI/AAAAAAAAW1I/jEaQUh-CU4sXCOR7yfT5f6XE1JX09qBWACLcBGAsYHQ/s400/bw.jpg" width="300" /></a></div>
A gyerekkönyv felhozatal nálam nagyjából ennyi. Hozhatnám még talán Szepes Mária Pöttyös Panni sorozatát, de nekem az írónőt más könyvek jelentik, bár kicsinek eléggé rá voltam kattanva mindenre, ami Pöttyöspanni volt. Sorsközösségben voltunk, mindketten szeplősként, és konkrét kapaszkodó volt a sok pöttymentes csúfolódó osztálytársak között. Nem kell ahhoz más bőrszínűnek lenni, hogy az ember kemény tapasztalatokat szerezzen a kiközösítésről és megkülönböztetésről. Elég, ha más a haja színe, és mellé szeplős. Hogy nem kicsit demagóg, azt megbocsájtom neki így utólag is.<br />
Volt viszont egy nagyon fontos momentuma a gyerekkoromnak. mégpedig a <b>Gyökerek filmsorozat</b>. Tényleg nagyon kicsi voltam még, és olyan családban nőttem fel, ahol fél 8-kor szigorúan fürdeni kellett, 8-ra pedig ágyban lenni, így úgy érzem, apám hatalmas engedményt tett, hogy engedve a könyörgésemnek, megnézhettem a részeket. Ez volt az első történet, ami hatással volt rám (jónéhány rész után sírtam magam álomba), és biztos, hogy formálta a gondolkodásmódom. Sokkal-sokkal később tudtam csak meg, hogy van ebből könyv is, és ezzel még adós vagyok magamnak.<br />
(Később az Izaurát sem nézhettem, ami fájó pont volt, mert nem tudtam hozzászólni a társalgáshoz, mert akkoriban mindenki erről beszélt, egészen addig, amikor már belenézhettem, úgy döntöttem, elvagyok én enélkül is.)<br />
<br />
<b>FÉRFI írók</b><br />
<br />
<b>Steven Erikson</b>. A legjobb fantasy író, hatalmas fantáziával, remek írói készséggel, különleges megoldásokkal. Aki érez magában erőt és elszántságot, annak mindenképpen javaslom a könyveit, mert minőségi élmény.<br />
<br />
<b>Frank Herbert</b>. Olyan világot hozott létre, ami egyedi és megismételhetetlen. Mindenki, aki hasonló kaliberű regényt akar írni, amint amit ő a Dűne és az Arrakis világával művelt, csak gyenge utánzatokra képes.<br />
<br />
<b>Alastair Reynolds</b>. Nem tudnám konkrétan megmondani, mitől imádom annyira. Talán az a finomság és szeretet, ahogyan az emberiséget ábrázolja, amilyen érzékenységgel a problémákra rátapint, ahogyan kezeli őket, a történetszövése, mind-mind közrejátszik. A témái és a problémákra adott válaszai nagyon betalálnak nálam.<br />
<br />
<b>Richard Morgan</b>. Ő olyanképpen kakukktojás, hogy nem szeretem minden könyvét, de ez nem akadályoz meg abban, hogy minden könyvét elolvassam, válogatás nélkül. Azon ritka kevés írók egyike, akinek minden nyilatkozatát, interjúját elolvasom, nem csak a könyveit, mert borzasztóan szimpatikus a fazon, és tetszik, ahogyan a dolgokat látja, amik feltűnnek neki, amiket kiemel a mindennapokból. Amikből aztán később könyvek is lesznek.<br />
<br />
<b>Robert Merle</b>. Nagyon sokoldalú író, sokféle probléma foglalkoztatja, társadalmi, tudományos, történelmi, én egyszerűen csak csodálom. Meg persze szeretem olvasni.<br />
<br />
NŐI írók<br />
<br />
<b>Robin Hobb</b>. Akkor tud nálam kiemelkedni egy író a tömegből, amikor valami olyasmit alkot, amit más még nem. Persze, ez egy merész hozzáállás, hiszen nem olvastam minden könyvet, nem tudhatom, nem írt-e más már előtte valami hasonlót, de úgyis az a viszonyítási alap, amivel az ember legelőször találkozik. Hobb is, mint Erikson, sajátosan egyedi mágiarendszert, és ahhoz kötődő világot hozott létre, rengeteg szereplővel, intrikával, sok-sok összekapcsolódó és szétváló szállal. És annyira jól csinálja.<br />
<br />
<b>Szepes Mária.</b> Nekem ő a Vörös Oroszlán. Párévente újra kell olvasnom, mert mindig mást ad. Valódi lelki-szellemi táplálék. De jóból is megárt a sok, a könyvei tömények, depresszívek, nem javasolnám, csakis lelkileg kiegyensúlyozott időszakban olvasni, mert úgyis valahonnan lentről kell összekaparnia magát az embernek.<br />
<br />
<b>Gail Carriger</b>. Könnyed, elegáns, vicces. A valódi stílusa abszolút tükrözi a regényeit. Olyan, mintha az 1800-as évekből ragadt volna itt.:)<br />
<br />
<b>Stina Leicht.</b> Mestermunka, ahogyan összeolvasztja a valóságot a hitvilággal. Nem nagyon tudják utánacsinálni.<br />
<br />
<b>Joanne Harris.</b> Aki úgy tud írni, hogy érzem a cipőm alatt a macskaköveket, a számban a csokoládét és a vörösbort, a bőrömön a kis közösség erejét, ami felemel vagy leejt, széliránytól függően.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-V4hFm5qevnU/XuNv-lZWFGI/AAAAAAAAW08/1cUh9ikvpE45Zp9g7Nb3dyyW9CuRBApGwCLcBGAsYHQ/s1600/deep.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="944" data-original-width="564" height="320" src="https://1.bp.blogspot.com/-V4hFm5qevnU/XuNv-lZWFGI/AAAAAAAAW08/1cUh9ikvpE45Zp9g7Nb3dyyW9CuRBApGwCLcBGAsYHQ/s320/deep.jpg" width="191" /></a></div>
Rám lehet fogni, hogy ilyen vagy olyan szempontnak nem felelek meg? Simán. Van köztük zsidó, de még nincs fekete. Hogy miért? Mert még nem sikerült eljutnom Butlerig. Talán. De az is lehet, hogy nem fogom őt szeretni, mint ahogyan Jemisin sem jött be, de ennek nincs köze a bőrszínhez. Ami alapján nálam megy a szelekció, az csak annyi, hogy ha nagyon megtalál egy könyv, meg fogom nézni az író többi könyvét, kettő betalálás után viszont már direktben keresni fogom. Odáig el kell jutni, amihez írói tehetség kell (legalábbis olyan, amit értékelni tudok én is), meg nagy szerencse, mert több a könyv, mint az időm, amit olvasásra tudok szánni.<br />
Tudom, hogy vannak olyan reakciók a színes bőrű írókra, amik elítélőek velük szemben, de nem tudom, hogy az a réteg, aki pl. Jemisint leszólja, valóban az ő olvasója lenne-e. Még csak abban sem vagyok biztos, hogy bármit is olvasnak. Lehet, az sem véletlen, hogy azt írnak, amit. Szóval szerintem nagyon nagyon fenntartásokkal kell kezelni a hangoskodó kisebbségeket, bármiről is legyen szó, mert nem látni az alját annak, ahová most zuhanni készül a világ.<br />
<br />
<div style="text-align: center;"><br /></div>Tara Nimahttp://www.blogger.com/profile/04220042035747257072noreply@blogger.com18tag:blogger.com,1999:blog-4025075793510066326.post-69153481563573897142020-05-31T14:58:00.002+02:002021-03-22T19:36:54.744+01:00Két remek krimi<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-p9xHGshiHmg/XtOd028ZZnI/AAAAAAAAWzw/jOjVO4Hx4vMQgY_Il4ZzM2cTfTM113mBACLcBGAsYHQ/s1600/stillhouse-lake.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="600" data-original-width="400" height="400" src="https://1.bp.blogspot.com/-p9xHGshiHmg/XtOd028ZZnI/AAAAAAAAWzw/jOjVO4Hx4vMQgY_Il4ZzM2cTfTM113mBACLcBGAsYHQ/s400/stillhouse-lake.jpg" width="266" /></a></div>
<div>
<b>Rachel Caine - Nincs menekvés (Stillhouse Lake 1)</b></div>
<div>
<br /></div>
<div>
Krimikről írni mindig egy kicsit kétélű dolog. Túl sokat nem írhatok, nincs értelme elmesélni a történetet, hiszen azt már valaki nálam sokkal jobban megírta, de mégiscsak beszélni kell róluk, mert igencsak jól megírták, és ezt mindenkinek meg kellene tudnia.</div>
<div>
<br /></div>
<div>
A <b><i>Nincs menekvés</i></b> az utóélet regénye, ahol a konkrét áldozatok annyira ismeretlenek, hogy a számukat sem tudjuk meg, a sorozatgyilkosról csak annyit, hogy pszichopata, szociopata és a börtönben ül, a családja viszont menekülni kényszerül a régi életük elől. </div>
<div>
Caine elég nagy fába vágta a fejszéjét, annyiféle jellemet kellett megjelenítenie.</div>
<div>
A jól álcázott pszichopata férjet, aki egy időre magára tudta húzni a rendes családapa és szerető társ képét, és csak egy fatális véletlennek köszönhette, hogy lebukott. Vele alig találkozunk, mégis remekül átjön a személyiségének a két oldala: amit láttatot, és amilyen valójában.</div>
<div>
A feleséggel ugyanez a helyzet, csak másféle aspektusból. A naiv, gyenge, odaadó, gyanútlan feleségnek egy végletekig bizalmatlan, előrelátó, előre gondolkozó, elszánt és kemény nővé kellett válnia, mert ez kellett ahhoz, hogy a gyerekeivel túl tudjanak élni.</div>
<div>
Egy sorozatgyilkos feleségével mindenki bizalmatlan, nincs ez másként a vele kapcsolatba kerülő szomszédokkal, rendőrökkel, lőtéri lövöldözőkkel sem. Emberi reakciók egész során keresztül láthatjuk a szörnyeteg rombolását, és úgy tűnik, az idő ezt nem fogja megoldani.</div>
<div>
Caine remekül adagolja a feszültséget, és bevonja az olvasót is, engem legalábbis sikerült, anélkül, hogy kiszólogatna hozzám, vagy írói instrukciókat adna. Én is mindenkit megvizsgáltam, mennyire bíznék meg benne a főszereplőnk helyében, ki mennyire lehet sáros. Sose lehet egy ilyen helyzetben elég paranoiás az ember, és remekül megmutatkozik a lightweb legsötétebb oldala is. </div>
<div>
Függővége van, és nagyon kíváncsi vagyok a folytatásra, de... A végből adódóan elég jól el lehet képzelni, mi lesz a továbbiakban, nem is ezért várom. Gwen jelleme és a gyerekek személyisége nagyon megfogott, és az a pár ember, akik végül abszolút megbízhatónak bizonyultak, ők fogják megoldani a problémát, és nagyon érdekel, hogyan. Készül az ötödik része, szóval úgy gondolom, lesz, aki megnehezítse a dolgukat.</div>
<div>
(Rachel Caine neve ismerős lehet sokaknak a morganville-i vámpíros sorozat miatt, már aki emlékszik rá, hogy anno az Agave próbálkozott az urban fantasy-vel itthon, nagyon kevés sikerrel. Két rész után ráhagyták a sorozatot, és bár a krimije a Könyvmolyképzőnél jelent meg, kicsit aggódok, hogy ha jön is a folytatás, mikor. Itthon mostoha a sorsuk a sorozatoknak, ez van, de simán elviselném, ha évente kijönne két rész.)</div>
<div>
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-iqkm8xiZwuc/XtOg6V__wFI/AAAAAAAAWz8/JQoFVI6n7osb0GdsBEkxqnOB9uO-DWhXgCLcBGAsYHQ/s1600/feh%25C3%25A9rv%25C3%25A1ros.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="900" data-original-width="649" height="400" src="https://1.bp.blogspot.com/-iqkm8xiZwuc/XtOg6V__wFI/AAAAAAAAWz8/JQoFVI6n7osb0GdsBEkxqnOB9uO-DWhXgCLcBGAsYHQ/s400/feh%25C3%25A9rv%25C3%25A1ros.jpg" width="287" /></a></div>
<div>
<b>Eva García Sáenz de Urturi - A fehér város csöndje</b></div>
<div>
<br /></div>
<div>
A jó krimiben semmi nem az, aminek látszik, mégis folyamatosan megtéveszt, és úgy vezet tévutakra, hogy közben mégis a jó irányban haladunk.</div>
<div>
Ebben a könyvben az első pillanatra eldöntjük, hogy ki a valódi elkövető. Aztán módosítunk. Majd megint, És megint. Mire elérünk a gyilkoshoz, már egyértelmű lesz minden, a bizonyíték az, ami esetleges lesz. A kezére játszik az idő, a titkolózás, a gazdagok játszadozása, és az összetett jelképrendszer, aminek a megértéséhez művészettörténésznek kellene lennie az olvasónak. Még szerencse, hogy Urturi azért hozza a megoldást is.</div>
<div>
Erős a hangulata, nem csak a bűntények jellege miatt.</div>
<div>
A kisvárosi hangulatot a zegzugos kis utcák, a történelmi jellegű építmények adják, és az ünneplők színes forgataga, akik, úgy tűnik, soha nem hagyják abba a fesztiválozást. Tipikusan az a könyv, aminél az ember előveszi a gépét, és megnézi a műemlékeket, rákeres az utcákra, az ételekre-italokra és a soha véget nem érő ünnepekre, és gyilkosságok ide vagy oda, jó lenne megnézni ezt a helyet közelről is. </div>
<div>
<br /></div>
<div>
Amikor olvastam, tökéletesnek láttam, úgy, ahogy volt, így, kis idő elteltével azért látom, hogy hibádzik egy-két dolog. Például a gyilkosságok kivitelezéséről nem tudunk semmit, azon kívül, hogy aki elkövette, annak minden jellembéli adottsága megvolt a bizalomkeltéshez. A profi zseni alakja mintha csak egy váz lenne lélek nélkül, főleg annak a fényében, hogy a Stillhouse Lake viszont a legapróbb részletességig a reakcióra és a válaszreakcióra épül. Ettől függetlenül nincs értelme hasonlítgatni, hiszen egésze más a két regény. Az előbbi egy tipikus pszichothriller, ami szinte csak egyetlen dologra koncentrál, és inkább jellemekkel dolgozik, ez utóbbi viszont egy régivágású, hangulatos krimi, sok-sok kiegészítő mellékszállal és információval, szinte már könnyednek tűnő hangulattal.</div>
<div>
<br /></div>
Tara Nimahttp://www.blogger.com/profile/04220042035747257072noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4025075793510066326.post-86310477423882475992020-05-21T06:17:00.000+02:002020-12-26T22:26:06.267+01:00Megjelenések mostanság valamikor, remélhetőleg még idén<div style="text-align: center;">
Minden különösebb szöveg nélkül ezek a nagyon várósak nálam:</div>
<div style="text-align: center;">
(a Lovecraft country-nak még nincs magyar borítója, ha nem felejtem el, majd lecserélem)</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-uExsFwsfDuc/Xr-XjR0xoaI/AAAAAAAAWsE/PpV12tL2wWw3mijJ93uadN5Fu_9ARATXgCLcBGAsYHQ/s1600/lukjanyenko_1.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1024" data-original-width="597" height="400" src="https://1.bp.blogspot.com/-uExsFwsfDuc/Xr-XjR0xoaI/AAAAAAAAWsE/PpV12tL2wWw3mijJ93uadN5Fu_9ARATXgCLcBGAsYHQ/s400/lukjanyenko_1.jpg" width="231" /></a><a href="https://1.bp.blogspot.com/-91LcYsSAUCw/Xr-XkjwgOLI/AAAAAAAAWsI/nHjd1ZFmmkwnay5itbhWtktOmyw5eZojwCLcBGAsYHQ/s1600/lukjanyenko_2.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1024" data-original-width="597" height="400" src="https://1.bp.blogspot.com/-91LcYsSAUCw/Xr-XkjwgOLI/AAAAAAAAWsI/nHjd1ZFmmkwnay5itbhWtktOmyw5eZojwCLcBGAsYHQ/s400/lukjanyenko_2.jpg" width="231" /></a></div>
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-Wjs8bETe9Zk/Xr-Xp_2eySI/AAAAAAAAWsQ/bJVjtMKQe4gsTG2ciMnVhjKY6A2k7X1jQCLcBGAsYHQ/s1600/stmary5.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1172" data-original-width="726" height="400" src="https://1.bp.blogspot.com/-Wjs8bETe9Zk/Xr-Xp_2eySI/AAAAAAAAWsQ/bJVjtMKQe4gsTG2ciMnVhjKY6A2k7X1jQCLcBGAsYHQ/s400/stmary5.jpg" width="243" /></a><a href="https://1.bp.blogspot.com/-Vcb30PqbLUk/Xr-Xo3m7EVI/AAAAAAAAWsM/rX4XU70-UJs-CKiaBGZKXliZLRJqgZzpgCLcBGAsYHQ/s1600/t%25C3%25A1mad%2Ba%2Bhold.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="975" height="400" src="https://1.bp.blogspot.com/-Vcb30PqbLUk/Xr-Xo3m7EVI/AAAAAAAAWsM/rX4XU70-UJs-CKiaBGZKXliZLRJqgZzpgCLcBGAsYHQ/s400/t%25C3%25A1mad%2Ba%2Bhold.jpg" width="243" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-h0pEs7Ox6SA/Xr-bMXPlqAI/AAAAAAAAWss/0zQqeWSpwjA2lZOqZsR2jCjqvn9p9Y-fwCLcBGAsYHQ/s1600/lovecraftcountry.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="331" height="400" src="https://1.bp.blogspot.com/-h0pEs7Ox6SA/Xr-bMXPlqAI/AAAAAAAAWss/0zQqeWSpwjA2lZOqZsR2jCjqvn9p9Y-fwCLcBGAsYHQ/s400/lovecraftcountry.jpg" width="263" /></a><a href="https://1.bp.blogspot.com/-Tp4k83-9iS8/Xr-bMCitcdI/AAAAAAAAWso/eJuCaA_nsvQ2VsOh7oxxYT4Gq8eDtGl9QCLcBGAsYHQ/s1600/s%25C3%25A1rk%25C3%25A1nyk%25C3%25B6zt%25C3%25A1rsas%25C3%25A1g.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1129" height="400" src="https://1.bp.blogspot.com/-Tp4k83-9iS8/Xr-bMCitcdI/AAAAAAAAWso/eJuCaA_nsvQ2VsOh7oxxYT4Gq8eDtGl9QCLcBGAsYHQ/s400/s%25C3%25A1rk%25C3%25A1nyk%25C3%25B6zt%25C3%25A1rsas%25C3%25A1g.jpg" width="281" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-ZWBsDkupqzQ/Xr-fNR9D7QI/AAAAAAAAWtI/gYVYbp-ZpXIoj9NTwLgOkbtkRFc9F2f3ACLcBGAsYHQ/s1600/%25C3%25A9despalacsinta.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1280" data-original-width="800" height="640" src="https://1.bp.blogspot.com/-ZWBsDkupqzQ/Xr-fNR9D7QI/AAAAAAAAWtI/gYVYbp-ZpXIoj9NTwLgOkbtkRFc9F2f3ACLcBGAsYHQ/s640/%25C3%25A9despalacsinta.jpg" width="400" /></a></div>
<br />
<br />
<br />Tara Nimahttp://www.blogger.com/profile/04220042035747257072noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-4025075793510066326.post-79887935379919970642020-05-16T09:20:00.001+02:002021-03-22T19:37:31.379+01:00Jodi Taylor - A St. Mary krónikáiJó időutazós könyvet írni nem egyszerű. Kell hozzá történelmi ismeret, egy hihető közeg, ahonnan indulnak a szereplők, és ahova visszatérnek, technológia, és persze törvényszerűségek. A St. Mary valamikor a nem túl távoli jövőben létezik, talán egy másik idősíkon, de ennek igazából nincs jelentősége, annyira jelentéktelen dolog, hogy fogalmam sincs, olvastam-e, hogy mikor vagyunk és hol. Előre szólnék azoknak, akik igazi sci-fit várnak, hogy nem fogják ettől a sorozattól megkapni, itt az időutazás csak egy eszköz arra, hogy mindenhol ott legyenek.<br />
<blockquote class="tr_bq">
"Madeleine Maxwell vagyok, múltjáró. A St. Mary Történettudományi Kutatóintézetnek dolgozom. Valós időben tanulmányozzuk a jelentősebb történelmi eseményeket. Kisméretű, kőkunyhónak álcázott járműveket használunk, amiket kompnak nevezünk. Elugrunk a kijelölt korba, megfigyelünk, dokumentálunk, felvételeket készítünk, igyekszünk kerülni a bajt, és diadalittasan visszatérünk a St. Marybe. A kompok kicsik, zsúfoltak, jellemzően büdösek, és a vécéjük sosem működik rendesen." </blockquote>
<div>
Úgy tűnik, ez a kőkunyhó pont ugyanannyira passzol a dinók korába mint a középkorba, de egye fene, ezen senki ne akadjon fenn, már eleve az időutazáson elbukja a logikai tesztet, a kőkunyhónak álcázott komp még simán belefér. De ettől ez még egy imádnivaló sorozat.</div>
<div>
<br /></div>
<div>
Van egy nagyon belevaló főszereplő csajunk, Max (aki teljesen hasonlít rám kívül-belül, de ez mellékes), okos, talpraesett, bevállalós, és úgy tűnik, miatta mozognak az események arra, amerre, de ez csak a látszat. Rengetegsok nagyon fontos mellékszereplőnk van, akik már inkább félfőszereplők. Sablonosak, tipikusak, de olvasás közben fel sem tűnik, mert ez a sok átlagosan klisés figura egy helyen egészen különlegessé válik. A két, folytonosan vitatkozó, egymásra licitáló öreg professzor, a karakán konyhásnéni, a csendes mindenes, aki a negyedik részig annyira csendes volt, hogy fel sem tűnt, a realista műszakiak meg a kemény és ellentmondást nem tűrő biztonságiak. Ők alkotják a St. Mary gárdáját, meg persze a harcedzett múltjárók. Meg a Nagyfőnök. És a Titkárnője. Főleg a Titkárnője. Aki szigorú. Kimért. Távolságtartó. Titkárnő.</div>
<div>
A pénzt és a feladatokat az anyaintézményüktől, a Thirsk Egyetemtől kapják, és időnként néhány gazdag támogatótól, akikről nem tudni, kicsodák, és miért akarnak tudni bizonyos dolgokról a múltban. Odaugranak, adatokat gyűjtenek, megfigyelnek, igyekeznek nem közbeavatkozni és életben maradni. Időnként persze félrecsúszik ez-az, ebbe időnként bele is halnak, de Taylor nem egy gyilkos alkat, szereti a szereplőit inkább életben hagyni.</div>
<div>
<br /></div>
<div>
Elég mozgalmas az élet a St. Mary-ben, meg is lepődtem mindig, amikor kiderült, hogy igazából ez nem az a történet, ahol realtime közvetítik nekem a mindennapokat, egy-egy regény ideje között sokszor évek teltek el, szóval lehet, hogy a mindennapok ennél unalmasabban teltek, bár a kis közjátékokat olvasva, kétlem.</div>
<div>
<strike>Taylornak</strike> Maxnek nagyon jó a humora, inkább fekete és ironikus, de állandó, kivéve egy-két, igazán drámai helyzetet. Mert akkor tényleg dráma van Maxnél is. A humor egyébként állandó jellemzője a könyveknek, nem csak azért mert Max vicces, hanem mert a sorozat sem veszi komolyan magát, így történhet meg, hogy a konyhásnéni körbeszalad egy sorsdöntő pillanatban, és begyűjti mindenkitől a rejtett kotontartalékait. Igen, nehéz elképzelni, mire kellhetett neki, pláne ennyi, de tényleg használta.:D</div>
<div>
<br /></div>
<div>
Olvastam pár helyen, hogy a negyedik rész más, mint a többi, én ezt egyáltalán nem éreztem. Ez a rész fordulópont, ami egy kicsit máshová helyezi a történetet, de annyira kevés a valódi különbség, hogy szerintem ennek nincs jelentősége. Az elején már írtam, hogy aki komoly technikai, elméleti és tudományos alapokra helyezett időutazós sorozatra vágyik, az ne ezt olvassa, ez egy könnyed kalandregény, ami szerintem már a legelső résznél is tökéletesen lejön, nem is igazán értem az enyhe csalódottságot, ami pár olvasón úrrá lett. Kevés sorozatnál tapasztalni, hogy a színvonal ennyire egyenletes legyen, mint itt. Nincsenek unalmas részek, nem stagnál a történet (egyelőre) egyik kötetnél sem, haladnak a dolgok előre, ahogyan kell. </div>
<div>
Részemről nagyon szeretem ezt a világot, a St. Mary embereit, ahogy élik a mindennapjaikat, teszik a dolgukat, ahogyan egymással bánnak, és persze a küldetéseket. Nekem külön tetszik, hogy nincs igazán történelmi hűség abban az értelemben, hogy bármit is visszamondjon a történelemkönyvek lapjairól, sokkal inkább jönnek elő az inkább feltételezhető (de valószínűleg jogos) apróságok, amik bizonyos korokhoz köthetőek.</div>
<div>
Taylor felvillant a múltból néhány érdekességet, és van pár remek ötlete is, amivel nem biztos, hogy a történészek és a régészek egyetértenének, de az adott történelmi eseményre vonatkozóan jogosnak tűnnek.</div>
<div>
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-7NPRYbFQ9aQ/Xr-dQaieJwI/AAAAAAAAWs8/rN-pR1ShWtwlm1uf__V1_XiIA44FchdNwCLcBGAsYHQ/s1600/1.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="743" data-original-width="493" height="200" src="https://1.bp.blogspot.com/-7NPRYbFQ9aQ/Xr-dQaieJwI/AAAAAAAAWs8/rN-pR1ShWtwlm1uf__V1_XiIA44FchdNwCLcBGAsYHQ/s200/1.jpg" width="132" /></a><a href="https://1.bp.blogspot.com/-h8CyTTAdp-4/Xr-OLeUJwnI/AAAAAAAAWrs/rzJl0WluSZMpceA4Z9S2VnkXnIdWwPWtwCLcBGAsYHQ/s1600/2.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="326" height="200" src="https://1.bp.blogspot.com/-h8CyTTAdp-4/Xr-OLeUJwnI/AAAAAAAAWrs/rzJl0WluSZMpceA4Z9S2VnkXnIdWwPWtwCLcBGAsYHQ/s200/2.jpg" width="128" /></a><a href="https://1.bp.blogspot.com/-mkns8ybAEiQ/Xr-OSs6e-fI/AAAAAAAAWr0/bfMKbOBRBA0DkCAsq9PJSvr7n2mUR-WnQCLcBGAsYHQ/s1600/4.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1214" data-original-width="737" height="200" src="https://1.bp.blogspot.com/-mkns8ybAEiQ/Xr-OSs6e-fI/AAAAAAAAWr0/bfMKbOBRBA0DkCAsq9PJSvr7n2mUR-WnQCLcBGAsYHQ/s200/4.jpg" width="121" /></a><a href="https://1.bp.blogspot.com/-Vr2PP2CJkTQ/Xr-OMX_upYI/AAAAAAAAWrw/KIJ6JOEu2qsPr5nOWq44Oj13CT6kgSe2gCLcBGAsYHQ/s1600/3.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="306" height="200" src="https://1.bp.blogspot.com/-Vr2PP2CJkTQ/Xr-OMX_upYI/AAAAAAAAWrw/KIJ6JOEu2qsPr5nOWq44Oj13CT6kgSe2gCLcBGAsYHQ/s200/3.jpg" width="121" /></a></div>
<br />Tara Nimahttp://www.blogger.com/profile/04220042035747257072noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4025075793510066326.post-50595532950953085772020-04-19T08:00:00.000+02:002020-12-26T22:26:06.263+01:00Témázunk - KabátkönyvekEgyszer írtam már a <a href="http://kemenyfedel.blogspot.com/2014/11/kabatkonyvek-amik-nekem-inkabb.html" target="_blank">kabátkönyvekről</a> (ezt a nevet még <a href="http://konyvszibilla.blogspot.com/" target="_blank">Amadea</a> adta a kuckózós könyveknek), de az már hat éve volt, és azóta sok minden változott. Akkoriban szívesen elmerültem az urban fantasyban, nagyon jól éreztem magam vámpírok, vérfarkasok, meg effélék között, de épp nemrég vettem tudomásul, amikor Frostot folytatni akartam, hogy valószínűleg már túlhaladtam ezen a műfajon. Még mindig kellemes emlék Moning, de már nem bizserget meg.<br />
A legjobbkor jött a témaötlet, mert vírushelyzet van meg kijárási korlátozás, és az életemet ugyan még nem szeretném ennyitől átgondolni, de mindenképpen szembesültem pár dologgal. Többek között azzal, hogy a zaklatott mindennapokat számomra a sci-fi tudja úgy kompenzálni, hogy valóban ki tudjak kapcsolódni a napi őrületből. Leülök a kis kanapéra, magamra húzom a puha takaróm, megszűnik a külvilág, és nem marad más, csak az űrhajók, a sötét űr meg a csillagok, lövöldözés és taktikázás meg világmegmentés. Ezeket alapból is élvezem, de a mostani helyzet ad hozzá egy olyan pluszt, ami egyébként nincs meg. Talán azt, hogy lehetne ennél rosszabb, talán azt, hogy lesz is ennél rosszabb.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/--A7OdZTADK0/XomJH2BIV8I/AAAAAAAAWoU/zH-r1dY4fPYVA80cqKtzM8sUBi3FvBTSgCLcBGAsYHQ/s1600/tarabotti.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="399" data-original-width="1400" height="180" src="https://1.bp.blogspot.com/--A7OdZTADK0/XomJH2BIV8I/AAAAAAAAWoU/zH-r1dY4fPYVA80cqKtzM8sUBi3FvBTSgCLcBGAsYHQ/s640/tarabotti.png" width="640" /></a></div>
<br />
De persze az elmúlt hat évben olvastam azért mást is, amikben szintúgy jó volt elmerülni.<br />
A<a href="http://kemenyfedel.blogspot.com/search/label/Naperny%C5%91%20Protektor%C3%A1tus" target="_blank"> <b>Napernyő protektorátus</b></a> az első számú helyen van. Alexia Tarabotti stílusa, az események, az egész világfelépítés még mindig le tud kötni, annak ellenére is, hogy kiszerettem az uf-ből, és hogy a kötetek között mindig eltelik pár év. Szeretem a szereplőket is, meg azt is, hogy Carriger képes volt a történetet onnan is folytatni, ahol másnál már rég vége lett volna, sőt, a <i>gyermek</i> születése inkább csak feldobta az egyébként is élvezetes hangulatot.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-ft2vAXH6dtA/XomSZn9PrJI/AAAAAAAAWos/gHVCYFdG3AYalCO5EPsIKLOzldbE0kXtACLcBGAsYHQ/s1600/leicht.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="423" data-original-width="564" height="240" src="https://1.bp.blogspot.com/-ft2vAXH6dtA/XomSZn9PrJI/AAAAAAAAWos/gHVCYFdG3AYalCO5EPsIKLOzldbE0kXtACLcBGAsYHQ/s320/leicht.jpg" width="320" /></a></div>
<b>Stina Leicht</b> könyve, a <a href="http://kemenyfedel.blogspot.com/2016/05/stina-leicht-ver-es-mez-tundeveruek-es.html" target="_blank">Vér és méz</a> egy nagyon sötét, nagyon durva témájú urban fantasy, ami legalább annyira ír történelem, mint misztikus regény. Az előző posztomnál a kommentben azt írtam, hogy én kicsit durvább takaróval takarózom, mint a többiek, és ez valószínűleg így lehet. A következő részével még adós vagyok magamnak, ettől függetlenül rengetegszer eszembe jut a könyv, jelenetek belőle, és ez nagyon nagy szó, tekintve hogy ez a tömegével olvasás nem igazán tesz jót a történeteknek, nem hagytam eddig túl sok időt az ülepedésükre. De Leicht könyvének ettől függetlenül sikerült belém ivódnia, és nagyon szeretek rá gondolni.<br />
<br />
<b>George R.R. Martin Tűz és jég dala</b> az a sorozat, amit szerintem senkinek nem kell bemutatni, és ami teljesen alkalmas arra, hogy egy másik életet élhessek sok-sok héten keresztül, olyan alakok között, akiket csak csodálni tudok. Mivel a filmsorit nem követtem, így a könyv meg tud maradni nekem olyannak, amilyennek lennie kell, és csak remélni merem, hogy Martin még be fogja fejezni. De ha nem, ez akkor is egy különleges világ marad, ahová mindig jó lesz visszatérni, és ahol igazából csak örülhetek annak, hogy a kanapém biztonságából követem az eseményeket.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-00k1R50u4lg/XomKoxColQI/AAAAAAAAWog/4tLun9BY33UdiK6RfDjk2YpebEWEb9zxACLcBGAsYHQ/s1600/gotmap.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="720" data-original-width="1280" height="360" src="https://1.bp.blogspot.com/-00k1R50u4lg/XomKoxColQI/AAAAAAAAWog/4tLun9BY33UdiK6RfDjk2YpebEWEb9zxACLcBGAsYHQ/s640/gotmap.jpg" width="640" /></a></div>
<br />
<b>Robin Hobb</b> <a href="http://kemenyfedel.blogspot.com/search/label/L%C3%A1tnok" target="_blank">Látnok</a> és <a href="http://kemenyfedel.blogspot.com/2018/03/robin-hobb-elohajok-ciklus.html" target="_blank">Élőhajók</a> sorozata nagyjából ugyanazt a hatást váltja ki belőlem, mint Martiné, csak amíg Martin a véres középkor intrikával és ármánnyal, addig Hobb ugyanez, plusz napfényes mágia meg annak a sötétebb fele.<br />
Akárcsak <b>Chakraborty</b> arab világa, ami a legmesésebb fantasy, amit valaha olvastam. Imádom a sivatagot, a dzsinnek sokféleségét, a mitológiát, az egész feelinget, ami a lapokból árad.<br />
Egészen biztos vagyok benne, hogy a többiek is meg fogják említeni <a href="http://kemenyfedel.blogspot.com/search/label/T%C3%BCk%C3%B6rj%C3%A1r%C3%B3" target="_blank">Dabos Tükörjáró</a> sorozatát. Ez egy annyira kedves könyv, és mégis mentes a naivságtól, történnek benne rossz dolgok, vannak benne rossz karakterek, de még ezek is annyi szeretettel vannak megírva, amit nem tapasztaltam más írótól.<br />
<br />
Inkább a sorozatokra jellemző, hogy burkolózós olvasmányként gondolok rájuk, kivéve <a href="http://kemenyfedel.blogspot.com/2019/04/ruth-ozeki-az-ido-partjain.html" target="_blank">Az idő partjain</a> és az <a href="http://kemenyfedel.blogspot.com/2017/10/susan-barker-inkarnaciok.html" target="_blank">Inkarnációk</a>. Mindkettőben fellelhető a keleti ember gondolkodása, világlátása, ahogyan próbálják az életet, a múltat-jelent-jövőt komplex egységként szemlélni és megjeleníteni, és az ilyen könyvek után úgy érzem, egy kicsit közelebb kerültem a világ megértéséhez. Anélkül misztikusak, hogy az ezoterikus ostobaság megjelenne bennük, és ha nem is feltétlenül érthető minden szimbólum, a nyugati olvasó így is fel tudja dolgozni ezt a fajta életszemlélet. Nem tűnnek klasszikus kabátkönyveknek, mert nem mondanám "lélekmelegítőnek" egyiket sem, nekem viszont biztonságot ad a szellemiségük.<br />
<br />
Azt hiszem, semmit nem hagytam ki. Vannak még a lelkemnek kedves könyvek, amiket szeretek, de ezek azok a világok, ahol igazán otthon érzem magam bármikor, és várom, hogy a kuckóm biztonságából élhessem át őket.<br />
Kíváncsi leszek, az elkövetkező 6 évben milyen könyvek fogják majd megadni ezt az érzést.<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<b>Többiek:</b></div>
<div style="text-align: center;">
<a href="http://pupillaolvas.blogspot.com/2020/04/kabatkonyvek.html" target="_blank">Pupilla</a></div>
<div style="text-align: center;">
<a href="http://zenkaolvas.blogspot.com/2020/04/konyvek-amik-melegen-tartanak.html" target="_blank">Zenka</a><br />
<a href="https://ittvalahol.blogspot.com/2020/04/kabatkonyvek.html" target="_blank">Dóri</a><br />
<a href="https://konyvekkelsuttogo.blogspot.com/2020/04/lelekmelegito-konyvek-nehez-helyzetekre.html" target="_blank">Heloise</a><br />
<a href="http://www.zakkantolvas.hu/2020/04/ime-azok-konyvek-amik-tart-karokkal.html" target="_blank">Anett</a><br />
<a href="http://konyvgalaxis.blogspot.com/2020/04/kabatkonyvek-amelyekbe-jo-beleburkolozni.html" target="_blank">Nita</a><br />
<a href="https://napifalat.blogspot.com/2020/04/paplan-alatt-varialos-vasarnap-55.html" target="_blank">Reea</a><br />
<a href="https://jesuisesztelle.blogspot.com/2020/04/kabatkonyvek-avagy-az-irasba-ontott.html" target="_blank">Sister </a><br />
<br /></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-vKdGx3lKrCI/XomVcP5kMnI/AAAAAAAAWo4/LzsUCgSF0p8ZHu9jCPhQmYZC-N3_aXpMgCLcBGAsYHQ/s1600/kilt.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="375" data-original-width="564" height="265" src="https://1.bp.blogspot.com/-vKdGx3lKrCI/XomVcP5kMnI/AAAAAAAAWo4/LzsUCgSF0p8ZHu9jCPhQmYZC-N3_aXpMgCLcBGAsYHQ/s400/kilt.jpg" width="400" /></a></div>
<br />Tara Nimahttp://www.blogger.com/profile/04220042035747257072noreply@blogger.com22tag:blogger.com,1999:blog-4025075793510066326.post-84976049279952267932020-04-12T10:46:00.003+02:002020-12-26T22:26:06.267+01:00Következményei vannak, ha az ember itthon dekkolIgazából én csak erre fogom.:D Egyelőre nincsenek nagy változások a mindennapjaimban, reggel elmegyek dolgozni, paráznom nincs miért, mert nem igazán vagyok emberek között, az ügyfelek csak jönnek, aztán mennek is, mégis hozott pár pozitív változást ez a félkarantén.<br />
Először is, tudatosabban költök. Kicsit óvatos voltam ezzel a 'senki ne halmozzon fel' felszólítással, mert ha oda jutunk, hogy mondjuk két hétig nem mehetünk utcára, attól azért még valamit enni kell, úgyhogy mindenféle alapanyagot megvettem már olyan két hete, amiből főzni lehet, meg tisztítószereket is, mert az most is kell. Igyekszem kerülni a boltokat, megkíméltem magam a húsvéti tömegnyomortól is, és ahogy nézem a felháborodásokat a hirtelen bezárások miatt, azt gondolom, jóval átgondoltabban költök, mint a nagy átlag. Sose értettem, miért viselkednek úgy az emberek az ünnepek előtt, mintha jönne a világvége, de úgy tűnik, még a mostani helyzet is kevés, hogy változtassanak a gondolkodásukon.<br />
<br />
A könyves életnek úgy en bloc nem tesz jót hosszútávon a mostani helyzet, viszont jelenleg rengeteg akció fut hosszabb-rövidebb ideig, amivel mi, olvasók tök jól járunk, mármint mi, akik egyébként is szeretnek neten rendelni. Hogy most nem megyek érte, hanem elhozzák, már csak részletkérdés.<br />
És ahhoz képest, hogy már nagyon rég vettem papírkönyvet magamnak, most olyan akciók voltak, amikre nem mondhattam nemet. Igyekeznem kell azért, hogy ne essek bele a régi hibámba, hogy olyat is megveszek, ami nem is érdekel, csak mert akciós, mert ez még azokat a könyveket is vonzóbbá teszi, amiket csak úgy megnézegettem, hogy hmm, ez vajon milyen lehet.<br />
A Gabo pl. egy csomó könyvét <a href="https://www.gabo.hu/hu/1000085-999-ft-akcio" target="_blank">999 forintra akciózta le</a>, ami legyünk őszinték, a hülyének is megéri. Két könyvet rendeltem is tőlük, a <a href="https://www.gabo.hu/hu/szorakoztato-irodalom/1888-grady-hendrix-horrorstor-a-remulet-butoraruhaza-9789634060369.html" target="_blank">Horrorstört</a>, és egy teljesen ismeretlent (első hiba), Andrew Nicolltól a <a href="https://www.gabo.hu/hu/krimi/2123-andrew-nicoll-miss-jean-milne-titokzatos-elete-es-kulonos-halala-9789634061984.html" target="_blank">Miss Jean Milne titokzatos élete és különös halálát</a>. Nem tehetek róla, nagyon elkezdett érdekelni a fülszövege miatt, és ha már úgyis kell szállítási költséget fizetnem, akkor ne csak egyet rendeljek. Tudtam volna többet is választani, de szinte minden megvan már e-ben, és most nem akartam duplázni.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-slBqwadbroM/XpLRvfNan2I/AAAAAAAAWpM/6Su3z_75w3E3gt1bpTx8oqDSQ2ZqAr7DQCLcBGAsYHQ/s1600/k%25C3%25B6nyvek.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1134" data-original-width="1086" height="320" src="https://1.bp.blogspot.com/-slBqwadbroM/XpLRvfNan2I/AAAAAAAAWpM/6Su3z_75w3E3gt1bpTx8oqDSQ2ZqAr7DQCLcBGAsYHQ/s320/k%25C3%25B6nyvek.jpg" width="305" /></a></div>
<br />
A Delta Vision vette át a becsődölt szanditól <a href="http://www.deltavision.hu/catalogsearch/result/?q=lynch&x=0&y=0" target="_blank">Scott Lynch Gentleman bastard</a> sorozatát, és mivel a DV beszüntette az e-könyveket, kénytelen vagyok papíron beszerezni őket. Annyira nem bánom, baromi jók a borítóik. Most jelent meg a harmadik rész, úgyhogy tettem is az első kettő mellé a polcra, és jött vele a <a href="http://www.deltavision.hu/verritusok/" target="_blank">legújabb Dresden</a> is.<br />
<br />
Nem csak a papírkönyvekre van most kedvezmény, hanem az e-kre is, aminek én külön örülök, mert egyébként is barátibb az áruk, mint a papírnak, kedvezménnyel meg különösen. Ilyenkor bevállalok olyanokat is (második hiba), amik kicsit furának tűnnek első ránézésre, mint a <a href="https://www.dibook.hu/konyv/Mumiamalom" target="_blank">Múmiamalom</a>. Hátha nem nyúltam nagyon mellé vele.<br />
Jodi Taylor időutazós sorozatának a<a href="https://www.dibook.hu/konyv/Masodik_esely" target="_blank"> harmadik része is akciós</a> most, úgyhogy már csak annyi a dolgom, hogy elkezdjem őket olvasni. Időm az sajnos (de inkább nem sajnos) nincsen több a karantén ellenére, nem tudom, mondtam-e már.:)<br />
Az Agave is csinált nagy kedvezményt a webshopjában, de náluk is az e-ket figyelem, nekem egyszerűen jobban bejön ez a formátum. Nekik annyi előnyük van, hogy még csak akcióra sem várok, úgyhogy a <a href="https://www.dibook.hu/konyv/Csillagtalan_Tenger" target="_blank">Csillagtalan tenger</a> már itt figyel az olvasómon, <a href="https://www.dibook.hu/konyv/Az_ejszaka_fenye" target="_blank">Graham Moore Éjszaka fényével</a> együtt, ami tök véletlen most akciós.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-8jYJJpYe74c/XpLR2Bs3R4I/AAAAAAAAWpQ/I3XqyJH-KZkRlZNzkqPR_Jz0EdVyzDVaQCLcBGAsYHQ/s1600/%25C3%25A9jszakaf%25C3%25A9nye.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1204" data-original-width="847" height="200" src="https://1.bp.blogspot.com/-8jYJJpYe74c/XpLR2Bs3R4I/AAAAAAAAWpQ/I3XqyJH-KZkRlZNzkqPR_Jz0EdVyzDVaQCLcBGAsYHQ/s200/%25C3%25A9jszakaf%25C3%25A9nye.jpg" width="140" /></a><a href="https://1.bp.blogspot.com/--0p2Wx1lZMo/XpLR4D9R2vI/AAAAAAAAWpU/1fFkKuKkjBsoHm1vXKtYTCBkzCT74dloACLcBGAsYHQ/s1600/csillagtalan.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1132" data-original-width="800" height="200" src="https://1.bp.blogspot.com/--0p2Wx1lZMo/XpLR4D9R2vI/AAAAAAAAWpU/1fFkKuKkjBsoHm1vXKtYTCBkzCT74dloACLcBGAsYHQ/s200/csillagtalan.jpg" width="140" /></a><a href="https://1.bp.blogspot.com/-OlSAlmXRlcA/XpLR5-SHrQI/AAAAAAAAWpY/OClNMevavBQ9as65WxQlcDc6yfqtVNzIQCLcBGAsYHQ/s1600/m%25C3%25BAmiamalom.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="300" height="200" src="https://1.bp.blogspot.com/-OlSAlmXRlcA/XpLR5-SHrQI/AAAAAAAAWpY/OClNMevavBQ9as65WxQlcDc6yfqtVNzIQCLcBGAsYHQ/s200/m%25C3%25BAmiamalom.jpg" width="120" /></a><a href="https://1.bp.blogspot.com/-dqsLaKGCaVs/XpLR8CfZw0I/AAAAAAAAWpc/JOT1hXPaX-w0OkImAhPdoJPZrm_nLjqWQCLcBGAsYHQ/s1600/m%25C3%25A1sodik%2Bes%25C3%25A9ly.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="306" height="200" src="https://1.bp.blogspot.com/-dqsLaKGCaVs/XpLR8CfZw0I/AAAAAAAAWpc/JOT1hXPaX-w0OkImAhPdoJPZrm_nLjqWQCLcBGAsYHQ/s200/m%25C3%25A1sodik%2Bes%25C3%25A9ly.jpg" width="121" /></a></div>
<br />
A Librinél is <a href="https://www.libri.hu/akciok/konyvek_499ft-tol.html" target="_blank">nagyon nagy kedvezmények</a> vannak, így jutottam hozzá Izolde Johannsen La Fayette sorozatához (a második rész még szállítás alatt), két illusztrált Star Wars-hoz, amikkel emberemet leptem meg, és még néhány aprósághoz szinte fillérekért.<br />
<br />
Hát... nem mondom, hogy idén már nem fogok többet rendelni, mert van pár könyv, például a Dűne e-ben, amire nagyon várok, de szerintem most a nagy részét letudtam a kívánságaimnak.<br />
Lehet, hogy nem most kellett volna ezeket beszerezni, hiszen a franc se tudja, mit hoz a jövő, de előveszem ilyenkor a leghülyébb indokot: nem kocsmázok, nem cigizek, ennyi kell. Szüksége van rá a lelkemnek meg az agyamnak.<br />
Ti hogy álltok ehhez?Tara Nimahttp://www.blogger.com/profile/04220042035747257072noreply@blogger.com10tag:blogger.com,1999:blog-4025075793510066326.post-80882204916213793032020-03-28T12:16:00.003+01:002020-12-26T22:26:06.267+01:00HomeOffice - helyzetjelentés<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-G68RzMYQkJE/Xn8u1NzCwYI/AAAAAAAAWjw/7x-zBaBTogg3BV9NeRLJGl9FfsBMitgzwCLcBGAsYHQ/s1600/red.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="564" data-original-width="1002" height="360" src="https://1.bp.blogspot.com/-G68RzMYQkJE/Xn8u1NzCwYI/AAAAAAAAWjw/7x-zBaBTogg3BV9NeRLJGl9FfsBMitgzwCLcBGAsYHQ/s640/red.jpg" width="640" /></a></div>
Ha az ember olyan antiszoc, mint én, imád itthon lenni. Én még megfejelem azzal, hogy nálam szigorúan elkülönül a munka meg az itthonlét. Ha melóban probléma van, azt leteszem még ott az ajtóban, nem hozom haza, munkát meg főleg nem. Amolyan szent és sérthetetlen territórium, bástya a világ ellen.<br />
Erre most itthon kell dolgozni, ami végülis nem zavarna, ha a család is tudomásul venné, ami nem annyira megy. Elvégre hogyhogy nincs ebéd, ha egyszer itthon vagyok. :D<br />
Még szerencse, hogy nappal nem is tudok dolgozni, itt a világ végén telefonálni is csak bizonyos helyeken lehet, a leterhelt hálózatra olyan sebességgel tudok csak csatlakozni, hogy mire elérek egy dolgot, azalatt nagyjából kitakarítok egy helyiséget.<br />
Mivel ettől még dolog az van, kénytelen vagyok késő este és kora hajnalban dolgozni. Mondjuk este 6-10-ig, meg hajnal 4-8-ig jó a vonal. Nem túl produktív, de ez van. Jó lenne, ha vége lenne, mert szeretek én korán kelni, de nem így.<br />
<br />
Komolyan örülök az örömködőknek, akik ilyenkor nagyon konstruktívan kertásást meg hasonló dolgokat javasolnak, ami működik is, ha az ember szabin van, de nem akkor, ha közben office-ban is lennie kell. Na mindegy, végülis mindenki maga dönti el, mit jelent, hogy otthon kell dolgoznia.<br />
Amikor épp nem a hajnali melót alszom ki délelőtt, és nem csinálom az egyébként szokásos itthoni teendőimet, normális esetben olvasok, ami most nem annyira megy, erről már <a href="http://pupillaolvas.blogspot.com/2020/03/nincsidomolvasni-nincskedvemolvasni.html" target="_blank">Pupi is értekezett</a>. Még ha nem is érzem, hogy feszült lennék, az egész világ be van feszülve, és ez rám is hat. Nehezebben kötöm le magam értelmesnek gondolt dolgokkal, helyette jön valami más.<br />
Mondjuk takarítok, de csak ami épp elém kerül. Régebben szinte nem volt olyan nap, hogy ne lehetett volna arról olvasni, hogyan kell idő-gazdaságosan takarítani: minden napra nézz ki magadnak egy helyet a lakásban, és pucold tisztára. Én ezt tisztára baromságnak gondolom, nem akarok minden nap takarítani, koszolni akarok és csak úgy feküdni, olvasni, meg filmet nézni, és nem akarok minden nap 1-2 órát suvickolással tölteni. Inkább elintézem hétvégén egyszerre.<br />
Most viszont rájöttem, hogy ez a tanács azoknak szólt, akik otthon vannak, nem indulnak munkába reggel 7-kor, hogy aztán este 5-kor érjenek haza, és a maradék pár órába sűrítsenek bele családdal, házzal, lelkivilággal, magukkal való foglalkozást. Mert most, hogy itthon vagyok, simán ráérek időnként erre-arra több időt fordítani. Hogy nem teszem rendszeresen, az csak azért van, mert azért eléggé élvezem a napközbeni szabadidőmet ahhoz, hogy baromságokkal töltsem.:D<br />
<br />
A netflixnek meg a szabadidőnek hála, rákattantam az indiai stand upra. Megnéztem pár amerikait is, de meg kell mondjam, nem szeretem őket (kivéve Seth Meyers, őt nagyon bírom). Unalmasak, modorosak, sokszor érezhetően direktek, nem jönnek be a poénjaik, és a témáik sem.<br />
Az indiaiak hozzájuk képest sokszor suták, némelyik bizonytalannak tűnik, láthatóan messze vannak a profiktól, de érdekes a kulturális és gondolkodásbeli különbség, amit előadnak, és ahogy előadják, a gesztikulálásuk, az akcentusuk, ami témákat elővesznek, ahogyan önmagukat és a külföldet látják. A stand-up egy remek eszköz, ha a mai modern Indiát egy kicsit meg szeretnénk ismerni, főleg, hogy vannak női stand uposok is, akik nagyon messze vannak attól a sztereotípiától, ahogyan az indiai nőket eddig láttuk.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-BQxOH2aKljI/Xn8wPg8eK8I/AAAAAAAAWkE/YpA39TtzEsMlCojeee7tlEOtXNjmIqljACLcBGAsYHQ/s1600/home.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="909" data-original-width="564" height="400" src="https://1.bp.blogspot.com/-BQxOH2aKljI/Xn8wPg8eK8I/AAAAAAAAWkE/YpA39TtzEsMlCojeee7tlEOtXNjmIqljACLcBGAsYHQ/s400/home.jpg" width="245" /></a>A home office alatt szembesültem pár kihívással, és az, hogy nem tudok az olvasásra kellően odakoncentrálni, csak egy dolog. A 'mit tegyek az asztalra' is egy elég komolya próbatétel. Itthon van négy ember, aki enni szeretne. Nem indulhatok ki csak magamból, aki elvan zacskós levesen és vajas pirítóson is, szóval valamit alkotni kell. Azt hiszem, nem csak nekem kell megalkudnom a helyzettel, hanem mindenki másnak is, ugyanis nem csak a fantáziám véges, de az itthoni készlet is. Sose értettem, hogy a nyugdíjasok miért főznek minden nap. Most már azt nem értem, hogy miből. Mármint oké, leszaladnak a sarki boltba, megvenni az aznapit, ami nekem menne is mondjuk két hétig, de aztán ott lennék, hogy a franc akar minden nap főzni. Sokkal kényelmesebb volt, mikor este hazaértem, összeütöttem valami vacsorát, ha volt kedvem, és le volt tudva a dolog. Ha egyszer valaha nyugdíjas leszek, azt hiszem, ehhez fogok a legnehezebben hozzászokni.<br />
<br />
Járvány van, korlátozás, nem szeretünk találkozni egymással, mármint aki nem nyugdíjas. Ők most élik másodvirágzásukat, glasszálnak a városban, és valószínűleg úgy érzik, megérdemelten birtokolhatják azt, amit a fiatalság elvett tőlük, visszakapták a tereiket, a padjaikat, végre nincs senki útban.<br />
Szóval mi nem megyünk sehova, ehelyett használjuk a műszaki cikkeket: szivattyú, mosógép, tűzhely, pirítóskészítő. Ami így tönkremehet, és, majdnem ebben a sorrendben, tönkre is ment. Mikor, ha nem most, elvégre van egy kis anyagi válság is, szóval a legjobbkor jött, teszteljük a határainkat rendesen. Viszont így, hogy akkor egyszerre mindent megszereltettünk, át tudtam rendezni kicsit a konyhát és a fürdőszobát, ami hozta magával, hogy kicsit belepiszkáltam a háló meg a nappali elrendezésébe is. Így viszont újabb hiány ütötte fel a fejét: egyrészt, ami könyveket egy könyvesszekrényről lepakoltunk, nem fértek vissza, tehát kelleni fog másik. (érti ezt valaki, hogy miért van??). A felszabaduló falfelület viszont egy hatalmas képért kiált. Legközelebb kétszer is meggondolom, belekezdjek-e ilyesmibe. Ha jót akartok, nem kijárási tilalom alatt lakberendeztek.<br />
<br />
Mindig mondom, hogy egy nagyon érdekes korban élünk. Többek között láthatjuk, hogyan alakulnak át a szokások, bár, hogy tartósak maradjanak, vagy egészen mások jöjjenek be, egyetlen járvány még kevés, de ha 500 év múlva valaki nem értené, hogy lehetett valaha a tenyerünkbe köhögni a könyökünk helyett, mi elmagyarázhatnánk. Vagy hogy a talppacsi előtt kezet fogtunk, és igen, létezett még a netes felhő helyett olyan, hogy iroda, teli papír alapú dokumentumokkal, és a hiteles aláírás azt jelentette, hogy tollal írtuk le a nevünket a szaggatott vonalra.<br />
Nagyon ráérek agyalgatni, bocs.:)<br />
Én egyébként egyáltalán nem élem meg bezártságként, nincs bennem a kényszer, hogy mindenáron menjünk már valahova, hogy ne a négy fal között legyek, sőt, pont ugyanolyan jól érzem itthon magam, mint egyébként.<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
Nálatok hogy telik az idő?</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-GnQVT8-krT4/Xn8x7S5BFbI/AAAAAAAAWkQ/pSqJiV2aBTEXFTyC-fhNT3X40QCDLSRigCLcBGAsYHQ/s1600/kilt.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="518" data-original-width="399" height="400" src="https://1.bp.blogspot.com/-GnQVT8-krT4/Xn8x7S5BFbI/AAAAAAAAWkQ/pSqJiV2aBTEXFTyC-fhNT3X40QCDLSRigCLcBGAsYHQ/s400/kilt.jpg" width="306" /></a></div>
<br />Tara Nimahttp://www.blogger.com/profile/04220042035747257072noreply@blogger.com12tag:blogger.com,1999:blog-4025075793510066326.post-43436585452227296642020-03-25T18:29:00.001+01:002021-03-22T15:24:32.465+01:00Harcosok, vértanúk, boszorkányok (szerk.: Tamási Izabella)<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-XflkY2SSHY0/Xm5WQ_FsQCI/AAAAAAAAWi4/8fBzLoyGbV4nCxjiJBqqA-IY4gM8kfOGQCLcBGAsYHQ/s1600/hvb.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="338" height="400" src="https://1.bp.blogspot.com/-XflkY2SSHY0/Xm5WQ_FsQCI/AAAAAAAAWi4/8fBzLoyGbV4nCxjiJBqqA-IY4gM8kfOGQCLcBGAsYHQ/s400/hvb.jpg" width="268" /></a></div>
Van néhány magyar író, akitől már jóideje szeretnék olvasni, és ez a novella-válogatás remek alkalom volt arra, hogy kiszűrjem, kik állnak közel hozzám. Az összes író, akire kíváncsi voltam, szerepel novellával, és némelyiken remekül szórakoztam.<br />
Andy Baron istenmegkopasztós története is ilyen volt, mindjárt kezdésnek már azt kívántam, bárcsak tovább tartana. Róla eddig ugyan nem hallottam, de épp ideje lesz megismerkedni vele közelebbről.<br />
<br />
A kötet több, mint 1000 év jelentősebb időszakaiból merít, István uralkodásától indulva, ahol Imre herceg és tanítója alakja mozgatta meg az írók fantáziáját, egészen napjainkig, ahol a háborús félárvák . Elsősorban a magyar történelemre fókuszál, de kiruccanunk Sztálingrádba is, mesterlövészek közé, a Római Birodalomban egy csaló boldogulását figyelhetjük (nekem itt egy nagy kedvenc, a Brian élete köszönt vissza), de eljutunk a bécsi világkiállításra, sőt, még egy angliai kisváros kórházába is ellátogatunk.<br />
A novellákban körüljárjuk az elnyomás, a háború, a szegénysorsú ember mindennapjait (igen, Mátyás sem maradhat ki, ha magyar történelemről van szó), de jut hely a vidámságnak és a tréfának is, mint ahogy a romantikának is. Nagyon örültem, amikor a végén írói jegyzettel találkoztam, ahol alátámasztották a novellában előforduló törvényeket, eseményeket.<br />
Mire a kötet végére értem, azt is eldöntöttem, kiktől fogok olvasni: Urbánszki László, Andy Baron és Izolde Johannsen az elsők között szerepel.<br />
<br />
Mindenkinek ajánlom, aki szereti a változatos témákat és stílusokat, és ismerkedne kicsit a mai történelmiregény írókkal.<br />
<br />
<blockquote class="tr_bq">
A hűvös, dohos helyiség közepén terpeszkedő, robusztus asztalt kéttucatnyi csuklyás alak ülte körül. A pislákoló faggyúmécsesek alig valamicske fény loptak a terembe, az apró lángok sejtelmes táncot jártak a sötétben. A Rend tagjai, nők és férfiak ismét megerősítették titkos szövetségüket. Nem kellett hozzá sem vér, sem oklevél, sem pecsét: elég volt az adott szó, a kölcsönös tisztelet. Döntöttek. Ahogy eddig, úgy ezután is vállvetve, egymást segítve, bátorítva osztják meg az arra érdemesekkel mindazt, amit a múltról tudnak, vagy tudni vélnek… Ezúttal egy újabb, immáron ötödik novelláskötet közreadásával, amihez minden kedves Olvasónak jó szórakozást kívánnak!<br />
A Történelmiregény-írók Társasága nevében<br />
Kapa Mátyás, elnök</blockquote>
Tara Nimahttp://www.blogger.com/profile/04220042035747257072noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4025075793510066326.post-11304970618992627192020-03-08T21:35:00.001+01:002021-03-22T19:37:50.302+01:00Dave Eggers - A Kör<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-TgHf6xo2wCg/XmU8lpsT5fI/AAAAAAAAWho/8CEGlL2L5cEK6w3rr9hU_oY67oc8rCKKgCLcBGAsYHQ/s1600/a%2Bk%25C3%25B6r.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="436" data-original-width="300" height="400" src="https://1.bp.blogspot.com/-TgHf6xo2wCg/XmU8lpsT5fI/AAAAAAAAWho/8CEGlL2L5cEK6w3rr9hU_oY67oc8rCKKgCLcBGAsYHQ/s400/a%2Bk%25C3%25B6r.jpg" width="275" /></a></div>
A Kör, ahol jó dolgozni, megbecsülik az embert, mert akárki nem kerülhet oda. Tudnia kell valamit, amit más nem, különlegesnek kell lennie, de ha mégsincs olyan zseniális tudása, ami a Kört előrébb mozdítaná, akkor jó katonának kell lennie, aki szolgálja a rendszert, él vele, és hagyja, hogy éljenek vele.<br />
A Körnél ugyanis nem csak a munka a fontos. Van egy monitorja az embernek arra, hogy végezze a munkáját. Idővel ez szinte mellékessé is válik. Egy másik monitorja, hogy a belső kommunikációt követni tudja a saját csapatával, és hogy elérhető legyen a számukra. Egy harmadik monitor a "közösségi részvételre". Vagyis a tízezer munkatárs éppen aktuális, múltbéli, és még régebbi agymenései, reagálásai, fényképei, élményei, véleményei, úgy effektíve mindenről. Egy negyedik az új munkatársak segélykéréseit közvetíti. Értékelnek az ügyfelek. Ha jó vagy, kapsz 100 pontot a 100-ból, akkor boldogság van. Ha csak 92 pontot ad az ügyfél, mert rossz kedve van, újabb körkérdés, újrapontozhat, és végül ad 100-at, csak hagyd már békén a hülyeségeddel. De boldogság van. De csak akkor. És boldognak lenni fontos.<br />
De nem csak melóból áll az élet, ott van másik 9999 kolléga, aki mind szeretne érvényesülni, és kiteljesíteni önmagát. Úgyhogy ha véletlenül egyszer leírtad valahova azt a szót, hogy Portugália vagy Japán, és valaki estet szervez Tokióról vagy Ermesindéről, ott a helyed. Megjegyzik, ha nem reagálsz. Igaz, ott van másik 9998 ember, de ha elmulasztod az estet, abból bizony sértődés lesz.<br />
Egy ilyen cégnél, ahol az emberre is figyelnek, és igyekeznek kiszolgálni minden igényt, még külön lakópark is épül, ha esetleg valakinek kedve támad ott maradni éjszakára, van saját könyvtára, sportcsarnoka, parkja, rendezvényei, koncertjei, vagyis ott a világ a lábaid előtt, és ha te mégis hazamész a szüleidhez hétvégére, bizony raporta fognak hívni. Van-e valami probléma. Esetleg elégedetlen vagy. Miért nem vagy a rendezvényeken? Ott voltál? Dehát nem posztoltál róla, mi volt ennek az oka? Titokzatos vagy, szeretnének jobban megismerni. Beteg az apukád? Igazán sajnálatos, de miért csak 25 percet töltöttél el a cirkuszi esten? És miért nincs erről fényképes visszajelzés? Miért nem vagy rajta mások fényképein? Különös vagy, ismerkedjünk meg egy kicsit mélyrehatóbban. Mert nekünk, a munkáltatónak, fontos vagy. Nem is vagyunk munkáltatók, ez borzasztóan pejoratív, nevezzünk inkább baráti közösségnek. Vagy inkább egy nagy családnak. Látod, nem kell a folyóra menned evezni, építünk neked saját folyót saját evezőpályával.<br />
Közben, játszva és szinte mellékesen, fejlesztünk. Keresőmotorokat alkotunk. Algoritmusokat ahhoz, hogy mindent összeszedjen, amit valaha leírtál, csillagoztál, mélben-cseten-akárhol üzentél. Mert meg akarjuk könnyíteni mindenki életét, az ebédrendelésen át az utazás megtervezésétől kezve a randira való felkészülésig. Mindent kézben tartunk. Amit még nem, majd arra is írunk programot. Neked csak az a dolgod, hogy minél magasabb legyen az értékelési rátád, és hogy jelen legyél. Válj közösséggé. Oszd meg, és olvaszd be.<br />
<br />
Borzasztóan ijesztő, de azt hiszem, a netezők olyan 98-ának nem lenne vele gondja. Ha nem elég extrovertált, akkor eljátssza, hogy az, mert csak így hiszi el önmagáról, hogy él. Tudod, ha nem posztolod ki, akkor senki nem gondolná rólad, hogy szoktál ebédelni.<br />
Szerintem a net egy szuperjó dolog, csak rossz kezekbe került. Hogy azt kell nézni, ahogy emberek a ráncos seggüket napoztatják a tengerparton, már megszoktam, ahogyan a mindennapos közös étkezéseket is. Azt viszont még nem sikerült feldolgoznom, hogy a facebookon köszöntik fel a gyereküket szülinapjukon, névnapjukon, ballagáson, akik egyébként még kiskorúak, és velük élnek. WTF. (Oké, nem igaz teljesen, a vacsorázós-nyaralós embereket kerülöm, igazából alig van az ismerősem között, akiket face-to-face irl ismernék. Jobb ez mindenkinek.)<br />
<br />
Ez a könyv tökéletes lenyomata annak a torz értékrendnek, ami manapság a világot elnyelni látszik. Látom a méljeimben a próbálkozást. Rendeltél tőlünk Nima, kedvencet tettél fel, ami mi most sokkal olcsóbban adunk, gyorsan vedd meg, amíg akciózzuk. Az a baj, hogy jó a memóriám. és pont annyiba kerül a csökkentett ára, mint amikor két hónapja polcra tettem teljes áron, csak most az alapára több, mint a duplája. Konkrétan sikerült hülyének nézniük, de el tudom képzelni, egy-egy ilyen akció hozhat akár a konyhára is rendesen. Lehet mondani, hogy még gyerekcipőben jár az algoritmus, épp tesztelés alatt van, hát istenem, nem lesz az mindig úgy, hogy mindenkinek lesz saját memóriája. Az is megy majd a közösbe, átírhatóan.<br />
Érdekes látni, hogy a főszereplő micsoda lelkesedéssel veti bele magát a melóba. Ha az embert megbecsülik, és jó fizetést kap, van előrelépés és perspektíva, meggyőződés, hogy szükség van a munkájára, az az alkalmazott nagyon jól fog teljesíteni. Lehet nyomás alatt tartani, elvárásokat támasztani. Viszont ha mindezt a szabadidőre is kiterjesztik, ahhoz már agymosás kell, egy másfajta nyomásgyakorlás. Ott már elő kell venni a lelki terrort, és falra szegezni a bűnöst, amiért kényelmetlen helyzetbe hozta a portugál est szervezőjét, és három üzenetet is figyelmen kívül hagyott. Főhősünk, Mae, nem veszi a lapot, hogy ezzel valami nem oké, de ügyesen is csinálják, az egész bele van bújtatva a munkahelyi légkörbe, és hogy szinte Mae kér bocsánatot, amiért bunkó módon nem ért rá leveleket olvasgatni szabadidejében.<br />
Szerintem sokunknak ismerős a "csapatépítés". Láttam már sok fajtáját, volt, ami tényleg kellemes időtöltés volt, volt olyan, ami csak szenvedés egy csomó gyökérrel, akikkel magamtól egészen biztosan nem töltöttem volna el fél percet sem. Kicsit tágítsuk ki a perspektívát, és képzeljük el, hogy 10ezer ember igényére kell odafigyelnünk. Átláthatatlannak tűnik, de ott vannak a képernyők, az üzenőfalakkal, egyszerűen csak az a dolgunk, hogy olvassunk, jelentkezzünk, vegyünk részt, és dokumentáljuk a részvételt. Ha mi el is felejtettük, hogy voltunk Portugáliában, a net egészen biztosan nem felejt.<br />
Maen látjuk, ahogy egyre jobban beszippantja a virtuális "valóság", úgy távolodik el a valódi valóságtól, az emberektől, akiknek nem elég egy odabökött szmájli, mert beszélgetni szeretnének, jól érezni magukat, és nem érti miért maradtak meg a kőkorban, és mi a baj velük, hiszen minden olyan remek az <i>online</i>-ban, csupa lehetőség és boldogulás, amit vétek kihagyni.<br />
<br />
Az, hogy egy kommunikációs platform fegyverré vált, valószínűleg látható volt előre. Ha valamit a népre engednek, legyen az a net, egy vírus, valami műszaki cucc vagy egy eszme, az soha nem történik véletlenül. Eggers tűpontosan bemutatta, mire képesek a nagyvállalatok, ha értő kezek irányítják, mire képes a net, ha valaki ostoba, mennyit ér az információ, és talán sikerül elgondolkodtatnia az olvasókat, hogy nekik maguknak mennyit érnek az infók.<br />
Nem mondanám merésznek a könyvet, nincs benne semmi újdonság, sőt, ezeket a dolgokat lehet tudni és érteni, persze, kell hozzá egy kis távolság a netes léttől, de az alapvető szokások mindenki szemét kiszúrják.<br />
De mindennek két oldala van, az átláthatóság lehet akár hasznos is, a nyomkövetés is, a bekamerázott világ is, és nekünk, akik féltik a magánéletüket, akik nem akarnak semmiféle virtuális vagy ránk erőszakolt közösséghez tartozni, és akik ragaszkodnak ahhoz a jogukhoz, hogy nemet is mondhassanak, és ezért ne legyenek pellengére állítva, szóval nekünk ez egy ijesztő jövőkép. Egyelőre még adva van a lehetőség, hogy elhúzódjunk a világ elől, de biztos vagyok benne, hogy eljön a pont, amikor ez deviáns magatartás lesz, amiből ki kell gyógyítani az embert, hogy hasznos és látható tagja legyen a világnak, ami akkor már mindenkinek természetes lesz kamerástól-csippestől-mikrofonostól-videóstól, és nem fog megütközést kelteni, ha a világ másik feléről valaki bekukkol a hálószobába, vagy megkritizálja az olvasott könyvet.<br />
<br />
Jó hosszan írtam a könyvről, mert... nem tudom, miért. Azt hiszem, az én gondolataimnak semmi jelentősége, erről, vagy bármi másról, mert nem bír formáló erővel, és egy ideje már zavar ez a kettősség, hogy írok, csak mi a fenének, ott vagyok a virtuális térben, csak értelme nincs neki. Írok, mert grafomán vagyok, és van fb-om, mert van a lányomnak is. Azt hiszem, ez a két dolog tökéletesen megmutatja, hogy annak a jövőképnek abszolút realitása van, ahol mindenki a háló szolgája lesz, ki ezért, ki másért, mert valami miatt ott lesz, és lehet vele számolni.<br />
<br />
És egy kis irónia a végére a bloggerlétből. Nyilván szeretném, hogy olvassanak, a Google meg is mutatja nekem, hányan kattintottak.<br />
Ennyit.<br />
Látunk egy számot, amit szeretnénk feljebb tornázni, de a mögötte levő eredményre már nincs hatásunk. Elolvasták? Elgondolkodtató volt? Akart reagálni, csak inkább nem, mert volt fontosabb dolga, vagy nem ért egyet semmivel, csak inkább nem rongálta a saját idegeit (se)? Fontos a reakció, vagy ez csak egó-legyezgetés? És még sok-sok kérdés, amire nincs válasz, és sok-sok kérdés, aminek a felvetése akár bántó is lehet, vagy épp vigasztaló, vagy vicces.<br />
Konklúzió? Marha sok időm elment erre a posztra, hogy értelme volt-e, az kétséges. Nekem ez a megfogalmazott konklúzió a könyv üzenete is. A sok teperés, a rengeteg elfecsérelt energia, a látszat erősítése - a semmiért.<br />
<br />
<blockquote class="tr_bq">
A TITOK HAZUGSÁG.<br />
A MEGOSZTÁS TÖRŐDÉS.<br />
A FÉLREVONULÁS LOPÁS.<br />
Mae, a huszonéves lány még csak pár napja dolgozik álmai munkahelyén, de máris teljesen átalakult az élete. Mihez kezdjen ezekkel a tapasztalatokkal? Dave Eggers sokkoló konkrétsággal rajzolja meg napjaink szép új világ-át. A Kör fiatalos, menő kaliforniai szoftvercég, amelyben nem nehéz ráismernünk a Facebookra vagy éppen Google-re. Lelkesedésük és profizmusuk pillanatok alatt elhozza a tökéletes modernizációt - de mi a helyzet a privát szférával és az egyéni szabadságjogokkal? A Kör dermesztő víziója közelebb van hozzád, mint gondolnád.<br />
<i>"Este tízre Mae végzett a teljes céges üzenet- és felhívástömeggel, és áttért saját külső postafiókjára. Hat napja nem nyitotta ki, és most látta, hogy, csak az első napon száztizennyolc levele érkezett. Úgy döntött, ezen a sorozaton is átrágja magát, a legfrissebbektől visszafelé. A legújabb üzenetben egyik egyetemi diáktársnője számolt be arról, hogy gyomrára húzódott az influenza, majd hosszú levélfüzér következett, amelyben némelyek gyógymódokat ajánlottak, mások sajnálkoztak, megint mások fényképeket küldtek, hogy felvidítsák a beteget. Mae lájkolt két fotót, három hozzászólást, posztolta saját jókívánságait, és átküldte a Rókázó Sally című szám linkjét. Ez újabb ötvennégy megjegyzésből álló folyamot indított el a dalról meg az együttesről. Valaki azt írta, ismeri a banda basszusgitárosát, akit aztán be is vont az eszmecserébe. Damien Ghilotti, a basszusgitáros most Új-Zélandon hangmérnökösködik, de örül, hogy a Rókázó Sally még ma is megdobogtatja az influenzások szívét. Bejegyzése minden résztvevőt felvillanyozott, százhuszonkilenc új poszt jelent meg, amelyekben mindenki örvendezett, hogy az együttes basszusgitárosáról hall, és a láncolat végén meghívták Damien Ghilottit, hogy ha kedve van, játsszon egy esküvőn, vagy látogasson el Boulderbe, vagy Bath-ba, vagy Gainesville-be, vagy az Illinois állambeli St. Charlesba: ha bármikor arra jár, szívesen látják éjszakára meg egy házias vacsorára. St. Charles hallatán valaki megkérdezte, nem hallott-e valaki az ottaniak közül Tim Jenkinsről, aki Afganisztánban harcol; tudtak egy illinois-i srácról, akit agyonlőtt egy rendőrnek álcázott afgán felkelő. Hatvan üzenettel később a válaszolók kiderítették, hogy az egy másik Tim Jenkins, nem St. Charlesból, hanem az illinois-i Rantoulból. Általános volt a megkönnyebbülés, ám az üzenetláncot hamarosan az afganisztáni háború hatékonyságáról és általában az amerikai külpolitikáról szóló sokszereplős vita uralta el, győztünk-e Vietnamban, Grenadában, sőt a második világháborúban, vagy nem, képesek-e az afgánok az önálló kormányzásra, mi a helyzet a felkelőket finanszírozó ópiumkereskedelemmel, lehetséges-e bármely vagy minden tiltott drog legálissá tétele Amerikában és Európában. Valaki szóba hozta a marihuána jótékony hatását a zöldhályog kezelésében, másvalaki megemlítette, hogy a szklerózis multiplexben szenvedőknek is használ, mire lázas eszmecsere kezdődött három olyan résztvevő között, akinek szklerózis multiplexes rokona van. Ekkor Mae úgy érezte, sötét fellegek gyülekeznek a feje fölött, és kijelentkezett."</i></blockquote>
Tara Nimahttp://www.blogger.com/profile/04220042035747257072noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4025075793510066326.post-7355255941969867112020-03-01T15:05:00.002+01:002021-03-22T15:30:23.347+01:00Szép Zsolt - Kárpát walzer<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-arce2WH66mI/XlvARYFKM9I/AAAAAAAAWhU/EwtzkrpDHAc2DeeyFtVBwAqUSqDXlTitQCLcBGAsYHQ/s1600/k%25C3%25A1rp%25C3%25A1t%2Bwalzer.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="640" data-original-width="448" height="400" src="https://1.bp.blogspot.com/-arce2WH66mI/XlvARYFKM9I/AAAAAAAAWhU/EwtzkrpDHAc2DeeyFtVBwAqUSqDXlTitQCLcBGAsYHQ/s400/k%25C3%25A1rp%25C3%25A1t%2Bwalzer.jpg" width="278" /></a></div>
Olyan ez a könyv, mint amikor mit sem sejtve felteszünk a nagymamánknak egy ártatlan kérdést, mondjuk, hogy mit csinált aznap, és a mama nem kímélve sem időt, sem fáradságot, mesélni kezd, és mire felocsúdunk, már a "boltba mentem" ott tart, hogy mit is csinált az ő dédapjának keresztapja, meg annak a szomszédja akkor, amikor az a bizonyos dolog történt. És itt még nem lesz vége, max ha két levegővétel között úgy döntünk, hogy vár ránk otthon a nagymosás.<br />
Abszolút gyanútlanul vettem a kezembe, mert csak alig 650 oldal, és még örültem is, hogy apróbetű, kis sortávval, mennyire jó lesz majd nekem. Jól is kezdődött, jött a lápon való életveszélyt okozó átkelés, aztán meg a lúdvérc, és a kamrában pöndölyben rettegő kislány. Aztán máris a civilizációban találtam magam, Zsuzsanna próbálkozott némi illemet verni a főrangú csemetébe, kevés sikerrel. A nevelés közben bemutatásra került Zsuzsanna és az ő élete, a főrangokat is megismertük, különös tekintettel egy nemesi brigantira, akinek gyerekkorából adódó pszichopataság a bűne. De ne legyenek kétségeink, az apró és részletes bemutatás alól senki nem tud kibújni, és mivel mindenkinek van apja, anyja, testvére, kiterjedt ismeretséget köthetünk a már elhalálozottakkal is.<br />
Szerencsére ebbe a sok apróbetűbe nem csak az emberek férnek bele, hanem igen mozgalmas történések is. Van itt menekülés, gyilkosság, zombik, boszorkányok és démonok, feltámasztás és teleportálás egyaránt. Tán még időutazás is.<br />
<br />
Megjegyzem, hogy a keménykötés dacára 150 oldalnál leesett a könyv fedlapja. Ennyire olvastam.<br />
Viszont az élvezetéhez kellett egy kis idő, nem ilyenekhez vagyok szokva. Az elején még azt gondoltam, hogy ha ez végig ilyen lesz, akkor pislantok egyet és már ki is olvastam. Aztán jöttek az életutak, egyik a másik után, míg már reméltem, hogy soha többet nem kerül elő új szereplő, különben sose jutunk egyről a kettőre. De a szereplők csak jöttek, és Szép Zsolt mindig afelé kanyarította a történetet, hogy épp milyen különleges szereplő múltját akarta feltárni. Vagy épp a történet kívánta meg a szereplőt, aki örökölte a tehetségét is valahonnan. Aztán kb. a 100. oldalnál félretettem pihenni.<br />
Eltelt pár hét, és úgy éreztem, kell a hangulata, a Monarchia világa, az 1800-as évek vége, a főúri család meg a nevelőnő mindennapjai, meg az a misztikus plusz, amitől nem lett komolytalanná az egyébként történelmi regény, inkább azt érezhettem, hogy valami különlegesbe csöppentem. Visszatértem hát, és most, hogy már tudtam, hogy kell olvasni, valóban élvezni kezdtem. A cikornyás mondatokat, a soha véget nem érő családfákat, a sokféle jellemet, amit igen érzékletesen mutat be. A szócsatákat, ami még életveszély közepette sem maradhatott el. Igaz, hogy ennyi idő alatt már minimum háromszor mindenkit kinyírt az ellen, de ha egyszer Zsuzsanna kisasszonyt megbotránkoztatja, hogy a Magyar Királyi Államvasutak tulajdonában kárt tesznek, még ha az életmentés céljából történik is, akkor annak a kisasszony hangot ad. Mit neki álarcos zsiványok, mindennek van határa.<br />
Szóval nem szabad komolyan venni, ezt úgy kell olvasni, hogy az ember leül, hogy szórakozzon egy jót, és hagyja magát szórakoztatni, félreteszi a logikát és a realitást, és egyszerűen csak élvezi a kalandokat, amiben nem lesz hiány.<br />
<blockquote class="tr_bq">
Osztrák-Magyar Monarchia, Budapest, 1873 ősze.<br />
Körmöczi Zsuzsanna, a nevelőnő enged egy baráti kérésnek, hogy egy rejtélyes metronómot eljuttasson Fiumébe. Távoli rokonait kísérve nekivág a veszélytelennek tűnő útnak az Adriai-tengerhez, azonban már a vasúti szerelvényen lecsap rá a földöntúli iszonyat, és a puszta életéért kénytelen küzdeni. A metronóm ingája gyorsulni kezd az elszabadult gőzvonaton, és lassan már nem is maga a tárgy, hanem a világ sorsa a tét.<br />
A veszélyek során nem csak ellenségekre, barátokra is lel, például egy titokzatos magyar nemesre, a Garabonciásra. A férfi ott van mindenütt, hogy pokoli keringőbe küldje a szükség szülte hétköznapi hősöket, és egy ősi rend tagjait a Kárpátok lába alatt. A könyv lapjain megelevenednek többek között a magyar hiedelemvilág lakói, a tündérek birodalma, és más földöntúli teremtmények.<br />
Utazunk térben és időben is, hőseink eljutnak a Monarchia jó néhány szegletébe. Látjuk a fővárost, a tengerparti ékszerdobozt, Fiumét, de érintjük Pressburgot, Pécs környékét, vagy éppen a kicsiny Duna-Varsányt.<br />
Az egyik oldalon a hősiesség és nemesség, a másikon a Gonosz lakozik, aki időtlenül szemlélődik, és csak azt lesi, mikor vét lépést a táncban az óvatlan nevelőnő - hogy ő aztán lecsaphasson a világra.<br />
A Kárpát walzer világa nem történelemórák anyagául íródott - helyette felnőtt mesét sző, és ezzel egyedülálló világot teremt. Történetének fonala sokszor metszi a valóságot, néha azzal együtt is fut, gyakran azonban messzire eltávolodik attól.</blockquote>
Tara Nimahttp://www.blogger.com/profile/04220042035747257072noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-4025075793510066326.post-37632395902560023872019-12-31T07:56:00.000+01:002020-12-26T22:26:06.260+01:00ÉVZÁRÁS 2019<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-Av5bqBkLDtY/Xgp94WskBxI/AAAAAAAAWeY/pJ3eELFulckiSMEQbeJKb3oWPei4g4NuACLcBGAsYHQ/s1600/winter.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="399" data-original-width="1100" height="228" src="https://1.bp.blogspot.com/-Av5bqBkLDtY/Xgp94WskBxI/AAAAAAAAWeY/pJ3eELFulckiSMEQbeJKb3oWPei4g4NuACLcBGAsYHQ/s640/winter.jpg" width="640" /></a></div>
<br />
Nem voltam túl aktív idén a blogon, de egy évzárást azért csak nem hagyok ki, még ha nem is fogom annyira túlgondolni, mint szoktam. Egyszerűre veszem most a dolgot, 5-5 legjobbat hozok könyvekből, sorozatokból, és azokból, amiket jövőre feltétlenül akarok olvasni meg nézni.<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<b><span style="font-size: large;">Az idei top 5 könyv</span></b></div>
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-5ecASIPXkLU/Xgpebwi2qAI/AAAAAAAAWcc/s5hgKGVoUl0v3P8KtGPxfpLs-Mirqn3FQCLcBGAsYHQ/s1600/5.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="475" data-original-width="279" height="200" src="https://1.bp.blogspot.com/-5ecASIPXkLU/Xgpebwi2qAI/AAAAAAAAWcc/s5hgKGVoUl0v3P8KtGPxfpLs-Mirqn3FQCLcBGAsYHQ/s200/5.jpg" width="116" /></a><br />
<b>5 - Amin Maalouf - Szamarkand</b><br />
Számomra meglepő, hogy a legjobb öt közé kerülhetett. Csak azért kezdtem el, mert úgy voltam vele, illene olvasni valamit Maalouftól, annyira régóta a perifériámon kering, hogy el kéne már dönteni, mihez akarok kezdeni vele. Nagyon kellemesen csalódtam, sőt, nem is csalódtam, egyszerűen imádtam, annyira hangulatos, és érdekes volt Omar Khajjám sokrétű személyisége, aki nem csak költő és filozófus volt, hanem matematikus, csillagász és forradalmi eszméket valló rebellis is. És persze a történelmi vonatkozások is nagyon tanulságosak voltak, az ilyen regényekre szükség van, ha meg akarjuk érteni egy kicsit is a közel-keleti gondolkodásmódot.<br />
Egészen biztosan fogok még tőle olvasni.<br />
<br />
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-DGej4SQ-kIg/XgpebI_flAI/AAAAAAAAWcY/DbMtlEyKux4Py903esdJNEL_C6i_CkCcACLcBGAsYHQ/s1600/4.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="447" data-original-width="318" height="200" src="https://1.bp.blogspot.com/-DGej4SQ-kIg/XgpebI_flAI/AAAAAAAAWcY/DbMtlEyKux4Py903esdJNEL_C6i_CkCcACLcBGAsYHQ/s200/4.jpg" width="141" /></a><b>4 - S. A. Chakraborty - Bronzváros</b><br />
Arab folklór és politikai intrika fantasyba csomagolva. Egyszerűen elvarázsolt, nincs rá jobb szó. Folyamatos a pörgés, színesek a szereplők, a mágiájuk a megszokotthoz képest egyedi, bár aki otthon van az arab mítoszokban, annak nyilván nem jelentenek nagy újdonságot, de az átlag-fantasyk sorából nagyon kilóg a hitvilágnak köszönhetően.<br />
Chakraborty nem fél megkínozni kicsit a szereplőit testileg is, lelkileg is, kell ez nem csak a történethez, de a karakterfejlődéshez is. A társadalmi felépítés nekem okozott egy kis gondot, nem egyszerű követni, mi a különbség a törzsek között az elnevezéseken kívül (déva, dzsinn, egyebek, az egyikük arisztokratább, a másikuk alávalóbb, csak mert... csak), és miért is akarnak háborúzni azon túl, hogy ki az arisztokratább és tisztavérűbb. És nincs idióta szerelmi szál, meg sokszög, és jó már olyan fantasyt olvasni, amelyiknek nem az eddig megszokott lények a szereplői.<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg8pel_aKzEIM8zCkS514EYpbSeN_A00kWrM2V8Or3MegVag6GQ5OrS0AsDYHtBA7NDwtEC9FgKJP0GLak1ugFQPWqOnvMGih04lwVsNXcKQoTfXLctAFCgb_RG6jZth0zqV23oRtY3rTmK/s1600/3.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="456" data-original-width="291" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg8pel_aKzEIM8zCkS514EYpbSeN_A00kWrM2V8Or3MegVag6GQ5OrS0AsDYHtBA7NDwtEC9FgKJP0GLak1ugFQPWqOnvMGih04lwVsNXcKQoTfXLctAFCgb_RG6jZth0zqV23oRtY3rTmK/s200/3.jpg" width="127" /></a><br />
3 - <a href="http://this%20was%20a%20wonderful%20and%20immersive%20fantasy.%20though%20at%20times%20the%20world%20building%20was%20pretty%20damn%20heavy%20and%20i%20still%20don%E2%80%99t%20understand%20everything%20even%20after%20finishing%20all%20500%20pages.%20%28like%20the%20difference%20between%20djinn%20and%20daeva%2C%20and%20what%20the%20war%20was%20actually%20caused%20by.%29%20there%20are%20loads%20of%20tribes%2C%20and%20religions%20and%20stuff.%20%20despite%20this%2C%20nahri%20is%20a%20fantastic%20heroine.%20she%20is%20feisty%20yet%20soft%20when%20she%20needs%20to%20be%2C%20able%20to%20take%20care%20of%20herself%20without%20being%20an%20asshole.%20the%20best%20of%20all%20the%20traits%21%20%20as%20nahri%20is%20attacked%20in%20a%20graveyard%20by%20a%20young%20girl%20possessed%20by%20a%20demon%20she%20unwittingly%20calls%20out%20to%20a%20daeva.%20this%20daeva%20turns%20up%2C%20rather%20begrudgingly%20and%20immediately%20wonders%20how%20a%20human%20girl%20was%20able%20to%20call%20him%20to%20her%20%E2%80%93%20there%20is%20definitely%20more%20to%20nahri%20than%20meets%20the%20eye.%20%20he%20takes%20her%20to%20his%20homeland%2C%20a%20place%20dara%20hasn%E2%80%99t%20been%20back%20to%20in%20years%20%28even%20centuries%29%2C%20where%20he%20believes%20she%20will%20be%20safe.%20daevabad%20is%20an%20incredible%20place%20%E2%80%93%20filled%20with%20magic%20and%20royalty%20and%20danger%2C%20ruled%20by%20the%20quatani%20family.%20%20on%20arrival%20everyone%20soon%20realises%20nahri%20has%20an%20amazing%20heritage.%20she%20is%20related%20to%20a%20long%20line%20that%20everyone%20thought%20had%20been%20destroyed.%20suddenly%20everyone%20wants%20a%20piece%20of%20her.%20%20i%20loved%20all%20the%20different%20characters%2C%20from%20dara%20the%20big%2C%20strong%20daeva%20who%20carries%20so%20much%20hatred%20in%20his%20heart%2C%20to%20prince%20ali%20the%20uptight%20second%20son%20who%20anchors%20himself%20to%20his%20religion.%20i%20liked%20the%20way%20that%20religion%20is%20depicted%20here%20%E2%80%93%20as%20a%20choice%2C%20and%20a%20respected%20choice%20at%20that.%20no%20one%20calls%20anyone%20crazy%20for%20their%20beliefs%2C%20they%20just%20are%2C%20and%20it%20is%20really%20refreshing.%20%20overall%2C%20i%20loved%20getting%20swept%20up%20in%20this%20world%20and%20i%20am%20looking%20forward%20to%20starting%20book%202%21/" target="_blank">Björnsdóttir - A sziget</a><br />
Mit tennénk, ha olyan helyen élnénk, amit egyszercsak valami megfosztott a külvilágtól, nincs repülés, nincs hajózás, aki elmegy, soha nem tér vissza, ki tudja, miért. Nagyon fontos, hogy ilyenkor ki irányít. Azt hittem, kapok valami pozitív alternatívát a már unásig ismert kapzsi politikusok és önző, csak a maguk hasznát néző vezetők helyett, de ha egyszer ilyenek vagyunk...<br />
Emlékezetes regény, azt biztos.<br />
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-PkYOhVRt550/XgpeZnPzh0I/AAAAAAAAWcQ/jEBNAfzWl28gTPPMVMrenUkYHNNRr4QFwCLcBGAsYHQ/s1600/2.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="443" data-original-width="318" height="200" src="https://1.bp.blogspot.com/-PkYOhVRt550/XgpeZnPzh0I/AAAAAAAAWcQ/jEBNAfzWl28gTPPMVMrenUkYHNNRr4QFwCLcBGAsYHQ/s200/2.jpg" width="142" /></a><br />
2 - <a href="http://this%20was%20a%20wonderful%20and%20immersive%20fantasy.%20though%20at%20times%20the%20world%20building%20was%20pretty%20damn%20heavy%20and%20i%20still%20don%E2%80%99t%20understand%20everything%20even%20after%20finishing%20all%20500%20pages.%20%28like%20the%20difference%20between%20djinn%20and%20daeva%2C%20and%20what%20the%20war%20was%20actually%20caused%20by.%29%20there%20are%20loads%20of%20tribes%2C%20and%20religions%20and%20stuff.%20%20despite%20this%2C%20nahri%20is%20a%20fantastic%20heroine.%20she%20is%20feisty%20yet%20soft%20when%20she%20needs%20to%20be%2C%20able%20to%20take%20care%20of%20herself%20without%20being%20an%20asshole.%20the%20best%20of%20all%20the%20traits%21%20%20as%20nahri%20is%20attacked%20in%20a%20graveyard%20by%20a%20young%20girl%20possessed%20by%20a%20demon%20she%20unwittingly%20calls%20out%20to%20a%20daeva.%20this%20daeva%20turns%20up%2C%20rather%20begrudgingly%20and%20immediately%20wonders%20how%20a%20human%20girl%20was%20able%20to%20call%20him%20to%20her%20%E2%80%93%20there%20is%20definitely%20more%20to%20nahri%20than%20meets%20the%20eye.%20%20he%20takes%20her%20to%20his%20homeland%2C%20a%20place%20dara%20hasn%E2%80%99t%20been%20back%20to%20in%20years%20%28even%20centuries%29%2C%20where%20he%20believes%20she%20will%20be%20safe.%20daevabad%20is%20an%20incredible%20place%20%E2%80%93%20filled%20with%20magic%20and%20royalty%20and%20danger%2C%20ruled%20by%20the%20quatani%20family.%20%20on%20arrival%20everyone%20soon%20realises%20nahri%20has%20an%20amazing%20heritage.%20she%20is%20related%20to%20a%20long%20line%20that%20everyone%20thought%20had%20been%20destroyed.%20suddenly%20everyone%20wants%20a%20piece%20of%20her.%20%20i%20loved%20all%20the%20different%20characters%2C%20from%20dara%20the%20big%2C%20strong%20daeva%20who%20carries%20so%20much%20hatred%20in%20his%20heart%2C%20to%20prince%20ali%20the%20uptight%20second%20son%20who%20anchors%20himself%20to%20his%20religion.%20i%20liked%20the%20way%20that%20religion%20is%20depicted%20here%20%E2%80%93%20as%20a%20choice%2C%20and%20a%20respected%20choice%20at%20that.%20no%20one%20calls%20anyone%20crazy%20for%20their%20beliefs%2C%20they%20just%20are%2C%20and%20it%20is%20really%20refreshing.%20%20overall%2C%20i%20loved%20getting%20swept%20up%20in%20this%20world%20and%20i%20am%20looking%20forward%20to%20starting%20book%202%21/" target="_blank">Ruth Ozkeki - Az idő partjain</a><br />
A vallási vonatkozású részek voltak a kedvenceim, de érdekes volt ennyire közelről átélni és átérezni a japán mindennapokat, a gondolkodásmódjukat, a világlátásukat, a problémákhoz és az egymáshoz való viszonyukat.<br />
<br />
<b>1 - Ian McDonald Luna sorozata</b><br />
Ez idén két könyvet jelentett, jövőre jön a harmadik, és már nagyon várom. Ha a bronzváros intrikus történelmi fantasy, akkor a Luna ugyanez sci-fiben az űrben, bár én hozzátenném, hogy érzek némi maffia-beütést is, de csak annyira, amennyire a családok felemelkedését szolgálják ezek a módszerek. Szóval eléggé.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-BPRrWGth7TA/XgpeYOPLoiI/AAAAAAAAWcI/OEt8ATVYKlAofptJ9WzbTJ9xds_YCkXqQCLcBGAsYHQ/s1600/1-1.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="469" data-original-width="318" height="200" src="https://1.bp.blogspot.com/-BPRrWGth7TA/XgpeYOPLoiI/AAAAAAAAWcI/OEt8ATVYKlAofptJ9WzbTJ9xds_YCkXqQCLcBGAsYHQ/s200/1-1.jpg" width="135" /></a><a href="https://1.bp.blogspot.com/-z6yjHZ-3YCE/XgpeYg5DqkI/AAAAAAAAWcM/fPwktZq_PuwUrngHrzv2z1tmswwq746RgCLcBGAsYHQ/s1600/1-2.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="457" data-original-width="318" height="200" src="https://1.bp.blogspot.com/-z6yjHZ-3YCE/XgpeYg5DqkI/AAAAAAAAWcM/fPwktZq_PuwUrngHrzv2z1tmswwq746RgCLcBGAsYHQ/s200/1-2.jpg" width="138" /></a></div>
<br />
<br />
Idén a sorozatok is előkerültek, de az ilyesmi ugye mindig az olvasás rovására megy. Bár nem panaszkodhatok, így is sikerült 55 darab könyvet elolvasni. Lehetett volna több is, de ahhoz képest, hogy a negyvenet nem is akartam túllépni, eléggé elhúztam magamhoz képest. Majd jövőre kevesebbet olvasok, úgyis az a cél, hogy csináljak már mást is, mint olvassak.<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<b><span style="font-size: large;">A legjobbak, amiket néztem</span></b></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEih6Ycbr6fCG_WzjPO48-0dM2g19cmXiNjzyxyxw2CJJQuN-EAaLIdb5q26FgsBdmrUy5pcssvLCzu6ONAt03xRI5H5F3WiOv5UpZovdq6dsh_0kQZcPeEr6tF-e7v7sdhPlwAhAdE8NdnJ/s1600/warrior.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="1000" data-original-width="1499" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEih6Ycbr6fCG_WzjPO48-0dM2g19cmXiNjzyxyxw2CJJQuN-EAaLIdb5q26FgsBdmrUy5pcssvLCzu6ONAt03xRI5H5F3WiOv5UpZovdq6dsh_0kQZcPeEr6tF-e7v7sdhPlwAhAdE8NdnJ/s320/warrior.jpg" width="320" /></a></div>
<b>5 - Warrior</b><br />
Kínai bevándorlás az 1800-as évek Amerikájába. Leginkább egyetlen bevándorló, egy fiatal harcművész útját követjük, aki az érkezését követően az egyik helyi családhoz csatlakozik (ők is maffia, csak kínai rendszerűek). Az ötletet Bruce Lee adta, és a helyi bűnözésen és a törvényi kiskapuk közötti lavírozáson kívül leginkább bunyóznak benne, ki harcművészien, ki csak úgy, kocsmásan. Ami külön tetszett, hogy abszolút átjön az a nyers és erőszakos világ, ahogyan akkoriban a kínai negyedekben (meg gondolom, máshol is) éltek.<br />
<br />
<br />
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-Wki9r2hC79I/XgpsUS64owI/AAAAAAAAWc8/n5jC0wWCkIsTPhh8kQhI9LKADf_4AlQVQCLcBGAsYHQ/s1600/legacies.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="377" data-original-width="640" height="187" src="https://1.bp.blogspot.com/-Wki9r2hC79I/XgpsUS64owI/AAAAAAAAWc8/n5jC0wWCkIsTPhh8kQhI9LKADf_4AlQVQCLcBGAsYHQ/s320/legacies.jpg" width="320" /></a><b>4 - Legacies</b><br />
Imádtam az Originalst, és egyértelmű volt, hogy folytatom a spin offját is. Igaz, már a második évadnál tartanak, de én egyben szeretem ezeket megnézni, úgyhogy jó sokat összevártam, és nem is bántam meg.<br />
Hope Mikaelson egy tribrid, egy vérfarkas anyától, egy hibrid apától származik, boszorkány felmenővel. úgyhogy benne mind a három rész egyformán dominál (idővel). Míg fel nem nő teljesen, a Salvatore iskolában éli mindennapjait boszrrkányok, vámpírok és vérfarkasok között, folyton bajba keveredve, elvégre az apai örökséget nem lehet megtagadni.<br />
<div>
Van egy kis Supnat utánérzésem, mert egyre több fura lény kerül elő, mindig őket üldözve, valami céllal, és elég nagy vérszomjjal, de szerencsére sokkal ötletesebben oldották meg ezeket a lényeket, mint a Supnatban, és az epizódok is elég jól fenntartják az érdeklődést az összekötő szállal, az elcsépelt pokolbugyorral, amibe mégis sikerült némi friss fuvallatot pumpálni.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-SOds-0v81kU/Xgpy2O3cdSI/AAAAAAAAWdU/s0mo3WvxBN47FnEMHca-tg1oZIcbOb_2ACLcBGAsYHQ/s1600/manifest.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="408" data-original-width="600" height="216" src="https://1.bp.blogspot.com/-SOds-0v81kU/Xgpy2O3cdSI/AAAAAAAAWdU/s0mo3WvxBN47FnEMHca-tg1oZIcbOb_2ACLcBGAsYHQ/s320/manifest.jpg" width="320" /></a></div>
<b>3 - Manifest</b><br />
Egyszercsak megjelenik egy repülő, rajta egy csomó ember, csak a felszállás és a leszállás között eltelt öt év.<br />
Namost. Mit kezdjen az ember, aki már szomorkodott, gyászolt, majd továbblépet, most meg megjelent, akiért hónapokon keresztül reménykedett, majd idővel feladta, és feldolgozva a veszteséget, új életet kezdett? Mit kezdjen magával és a másikkal az ikerpár, akik között 5 év van? Ez egy kemény emocionális/morális szála a sorozatnak. A másik meg a rejtély, hogy mégis mi történt, miért, ki tudott róla, és megismételhető-e? És mi a helyzet a különleges képességekkel?<br />
Persze, bele lehet kötni ebbe is, de nézni olyan, mint amikor olvasás közben a 'csak még ezt a fejezetet elolvasom'. Muszáj folytatni.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-ISqrbjvrLGI/Xgp4d98CkKI/AAAAAAAAWdg/IfUCTMvnwPIb8M5S4oV9dKYV2V0CHyOswCLcBGAsYHQ/s1600/dark.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="529" data-original-width="980" height="172" src="https://1.bp.blogspot.com/-ISqrbjvrLGI/Xgp4d98CkKI/AAAAAAAAWdg/IfUCTMvnwPIb8M5S4oV9dKYV2V0CHyOswCLcBGAsYHQ/s320/dark.jpg" width="320" /></a></div>
<b>2 - Dark</b><br />
Német kisváros, öngyilkosság, eltűnések, előkerülések, hullák, valami ismeretlen szörnyűség és időugrások, nagyjából így lehetne jellemezni. Mivel nem az amcsik csinálták, rendkívül odafigyelős sorozat, igényli az agysejteket, nem csak az időutazás, hanem a sok szereplő és rokoni kapcsolat miatt is. Ha valaki igazán nyomasztó sorira vágyik, akkor ezt nézze.<br />
<br />
<b>1 - Beforeigners (Fremvandrerne)</b><br />
Mi már sokfelé utaztunk képzeletben, de milyen lenne, ha minket lepnének el mindenféle népek mindenféle korból? Mit lehet kezdeni a szokásokkal, elvárás lenne-e a teljes asszimilálódás, vagy meghagynánk a kultúrájukat nekik abban a formában, ahogyan áthozták?<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-Swg6d0loyw0/XgpsARNikjI/AAAAAAAAWc0/jKZS9oImmz8hHyoLPTajXF-QlBT9IH8XgCLcBGAsYHQ/s1600/Beforeigners.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="422" data-original-width="750" height="225" src="https://1.bp.blogspot.com/-Swg6d0loyw0/XgpsARNikjI/AAAAAAAAWc0/jKZS9oImmz8hHyoLPTajXF-QlBT9IH8XgCLcBGAsYHQ/s400/Beforeigners.jpg" width="400" /></a></div>
A bevándorlók mindenféle időből jönnek, az őskortól kezdve egészen a múlt századig. Hozzák magukkal az életmódjukat, az eszméiket, amik sokszor elég veszélyesek, hiszen ezekkel már egyszer megküzdött az adott kor társadalma, és ami hátráltató volt, azt idővel kivetette magából. Ilyenek pl. a fejlődés- és technológiaellenes ludditák, vagy épp a viking kor öntörvényűnek tűnő igazságszolgáltatása. Van némi krimi-szál is, de nekem érdekesebb volt a harcos viking csaj, aki gazdasszonynak mondta magát, csak hogy rendőr lehessen. A végén történtek az igazán érdekes dolgok, ami miatt már nagyon várom a folytatást.<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<b><span style="font-size: large;">Amiket az év elejére tervbe vettem</span></b></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-IVOZPcZFyl8/Xgp7McrVfMI/AAAAAAAAWds/jtsi7I7TiEM7uIJIj54sYS-r0f-Ox3AVwCLcBGAsYHQ/s1600/2020k%25C3%25B6nyvek.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="456" data-original-width="1600" height="182" src="https://1.bp.blogspot.com/-IVOZPcZFyl8/Xgp7McrVfMI/AAAAAAAAWds/jtsi7I7TiEM7uIJIj54sYS-r0f-Ox3AVwCLcBGAsYHQ/s640/2020k%25C3%25B6nyvek.jpg" width="640" /></a></div>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-mxwUYwLBdXw/Xgp7plbnHvI/AAAAAAAAWd0/atN_aqLsoRIrnMkk_gWkXXvBvSKKY24qQCLcBGAsYHQ/s1600/peaky%2Bblinders.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="900" data-original-width="1600" height="360" src="https://1.bp.blogspot.com/-mxwUYwLBdXw/Xgp7plbnHvI/AAAAAAAAWd0/atN_aqLsoRIrnMkk_gWkXXvBvSKKY24qQCLcBGAsYHQ/s640/peaky%2Bblinders.jpg" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">PEAKY BLINDERS</td></tr>
</tbody></table>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-XhL6IgM3Obc/Xgp8OF0BKwI/AAAAAAAAWeA/m0_7VLT2gLwK83lW-LC1yb4SPE3KuPUmwCLcBGAsYHQ/s1600/houseofcards.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="540" data-original-width="940" height="366" src="https://1.bp.blogspot.com/-XhL6IgM3Obc/Xgp8OF0BKwI/AAAAAAAAWeA/m0_7VLT2gLwK83lW-LC1yb4SPE3KuPUmwCLcBGAsYHQ/s640/houseofcards.jpg" width="640" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-9AS3O0TAamA/Xgp8u8hOepI/AAAAAAAAWeM/4xhpoJYnorkBPSVFCh-udox1uFtu3WJfgCLcBGAsYHQ/s1600/deadwood.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="420" data-original-width="798" height="332" src="https://1.bp.blogspot.com/-9AS3O0TAamA/Xgp8u8hOepI/AAAAAAAAWeM/4xhpoJYnorkBPSVFCh-udox1uFtu3WJfgCLcBGAsYHQ/s640/deadwood.jpg" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">DEADWOOD</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: center;">
<b><span style="font-size: large;">Többiek zárása</span></b></div>
<div style="text-align: center;">
<a href="https://konyvgalaxis.blogspot.com/2020/01/ilyen-volt-2019.html" target="_blank">Nita</a></div>
<div style="text-align: center;">
<a href="https://konyvszibilla.blogspot.com/2019/12/evzaras-2019.html" target="_blank">Amadea</a></div>
<div style="text-align: center;">
<a href="http://pupillaolvas.blogspot.com/2020/01/osszegzes-2019.html" target="_blank">Pupilla</a></div>
<div style="text-align: center;">
<a href="http://ittvalahol.blogspot.com/2019/12/evosszegzes-2019.html" target="_blank">Dóri</a><br />
<a href="http://irgulyasescsalamade.blogspot.com/2019/12/evertekelo-2019.html" target="_blank">Bea</a></div>
<div style="text-align: center;">
<a href="http://konyvvizsgalok.blogspot.com/2020/01/2019-evosszegzesfele-ilweran-tollabol.html" target="_blank">Ilweran</a></div>
<div style="text-align: center;">
<a href="https://konyvvizsgalok.blogspot.com/2020/01/2019-evosszegzesfele-shizoo.html" target="_blank">Shizoo</a></div>
<div style="text-align: center;">
<a href="http://napifalat.blogspot.com/2020/01/bye-bye-2019.html" target="_blank">reea</a></div>
<div style="text-align: center;">
<a href="http://www.letya.hu/2019/12/eves-osszefoglalo-2019/" target="_blank">Letya</a></div>
<div style="text-align: center;">
<a href="http://www.zakkantolvas.hu/2020/01/evertekelo-avagy-legjobb-es.html?utm_source=feedburner&utm_medium=feed&utm_campaign=Feed%3A+ZakkantOlvas+%28zakkant+olvas%29" target="_blank">Anett</a></div>
<div style="text-align: center;">
<a href="http://olvasonaplo.net/olvasonaplo/2020/01/04/2019-es-konyvek/" target="_blank">Lobo</a></div>
<div style="text-align: center;">
<a href="https://konyvekkelsuttogo.blogspot.com/2020/01/2019-es-konyvek-evosszegzes.html" target="_blank">Heloise</a><br />
<a href="https://tizkicsikonyv.blogspot.com/2019/12/2019-konyvekben.html" target="_blank">10 kicsi könyv</a><br />
<br />
<br /></div>
</div>
Tara Nimahttp://www.blogger.com/profile/04220042035747257072noreply@blogger.com5