Lilian H. AgiVega - Az elveszett tündérfalu


Amikor a sorozat első része a kezembe került, hiába kisNimának szántam, nekem is nagyon kellemes élmény volt, igazából nem is gondoltam volna. Most, a második résznél már tudtam, mire számíthatok, és bár már a múlt év végén megkaptam a könyvet, vártam vele, mert nem lehet akármikor olvasni, ehhez tündéres hangulat kell. Nem kellettek sárkányok, meg trollok, meg mágusok, vagy démonok, hanem szerettem volna egy igazi mesevilágba csöppenni egy kis időre, kedves kis szereplők közé, és ez a sellős-tündéres világ épp alkalmas ilyesmire.

Egy kicsit az előzményekről: Atlantisz birodalmának uralkodói varázserejükkel szolgasorba kényszerítették a földjükre érkező tündéreket. De idővel minden mágia veszít az erejéből, mint ahogyan az atlantiszi uralkodóknak is gyengült a varázserejük, a tündérek pedig egyre erősödtek, mígnem a tündérek fellázadtak, és elsüllyesztették Atlantisz szigetét. Az uralkodó mágiájának utolsó morzsáival népét sellővé változtatta, de az eltelt tízezer év alatt a sellők elfelejtették, kik is voltak ők egykor. Napjainkban Azaészt, a király fiát száműzik gyilkosságért, aki a tengeren át Írországban vetődik partra, ahol varázserővel rendelkező emberré válik, rátalál a tündérekre, akik megölnék, ha Aengus el nem bújtatná, és a szerelemre.
A Tízezer éves varázs után vagyunk tíz évvel, és amíg az első részben a főbb helyszín a tengermély volt és Írország, a víz feletti világban most Magyarországon járunk Dobogókőn. Még Atlantisz elsüllyedése előtt egy kis csapat tündér megszökött, és itt nálunk, a Pilisben találtak maguknak otthont, igaz, teljesen elzárva a külvilágtól, és az írországi tündérektől. Ennek megfelelően elég érdekesen alakult a társadalmi szerkezetük, és én ezen nagyon jól elszórakoztam. Pilisi amazonok lettek belőlük.:)
Azaész és Elel boldog párként élik trónörökösi mindennapjaikat a víz alatt, Spiro tudós lett,  Aengus pedig semmit sem változott, ugyanolyan csibész, mint eddig volt. van viszont egy kisfiú, Patrick, aki féltündér édesanyja révén, és nagyon sajnálja, hogy mégis ember lett, és épp ő az, aki rálel az elszigetelt tündérekre a Pilis mélyén. El is rabolják, Aengus a megmentésére siet, őt is elfogják, közben úgy tűnik, nagyon felkelti a figyelmét az egyik tündéramazon, aki történetesen az uralkodónő lánya, Csenge.
Megjelenik Spiro féltestvére, látszólag tiszta jószándékkal, valójában kénytelen kémkedni Spiro felfedezései után, Azaész és Elel Santorinin pihen, Atlantiszban pedig a trónörököst készülnek megölni, ami viszont kihat a tündérek életére is a felszínen.

A két kedvenc szereplőm, Aengus és Csenge
Hát, mit mondjak, nagyon rég írtam ennyit egy könyv cselekményéről, de nem árt kicsit összeszedni a kusza szálakat, mert néha bizony elvesztem az események sodrásában, főleg, hogy én Angust és Azaészt mindig keverem, fogalmam sincs, miért, mert nagyon mások, ráadásul Aengus-szal különösen szimpatizálok, Azaészt meg különösen nem kedvelem. De már a fenti kis összefoglalóból is látszik, hogy egy nagyon sodró lendületű, eseménydús regénnyel van dolgunk, és bár néha belegabalyodtam, nagyon élveztem, hogy folyamatosan történik valami, és egy pillanatra sem lankadhat a figyelem, mert valamiről lemaradok.
Ez a világ, amit Ági megalkotott, tényleg mesés, igazi felüdülés ott lenni a tündérek között, akik nekem egyébként is szívem csücskei a fantasylények között. Az egész könyv hangulata olyan, hogy rabul ejt, és bár pörög, és sok a szereplő, és mindenféle történik, izgalom hátán izgalom, mégis megnyugtató a szereplőkkel lenni, és figyelni a történéseket. Igazi, okos mese.

A könyvek első ránézésre kicsit vastagnak tűnnek, de ez ne riasszon el senkit, mert nagyon gyorsan lehet olvasni, én mire feleszméltem, már túl voltam a felén.
Gyerekeknek azért ajánlom, mert valóban kedves szereplőkkel találkozhatnak egy csupa izgalom világban, és a felnőtteknek is pont ugyanezért lehet érdekes, csak mi még esetleg erkölcsi tanulságokat is levonhatunk a történtekből, de az biztos, hogy nekünk is nagyon izgalmas végigkövetni a puccs-kísérletet, vagy a kémkedést, de még Aengus rabságát is a pilisi amazonok között. Úgyhogy ha valaki szeretné felolvasni a gyerekének, biztosan nem fog ásításba fulladni a meseóra.
Engem teljesen kikapcsolt a világból néhány órára, és ez már nagyon kellett.

Ja, és imádom ezt a borítót, annyira jó ránézni, szinte érzem az erdő illatát.

A sorozat honlapja

Megjegyzés küldése

0 Megjegyzések