A hagyaték rendezése közben nagyon kevés személyes dolgot talál anyjával kapcsolatban, akit viszont szeretett volna jobban megismerni. Egyetlen levél nem illik a sok csip-csup dolog közé, anyja nagybátyja írta. Valamiért bocsánatot kért, mellékelt egy takarékbetétkönyvet, és egy értékmegőrző kulcsát. Theo megkapja hát nagybátyja naplóját, ami egyszerre életrajzi jegyzet, útleírás, és a fantáziája terméke. Legalábbis Theo úgy véli, ez a tündérországos sztori semmi más nem lehet, csakis kitaláció. Eladja anyja lakását, és kibérel a hegyekben egy kis faházikót, ott akarja meghúzni magát a következő pár hónapban, és közben egyre jobban belemerül a történetbe.
Az események közben peregnek: anyja lakásának új tulajdonosait brutálisan meggyilkolják, és ő is furcsa dolgokat észlel: különös hangokat az éjszakában, furcsa, oda nem illő alakokat a szeme sarkából, aztán egyszer csak tulajdon házában szembenéz egy alig 15 cm magas, repkedő kis lénnyel, aki próbálja az életét menteni, és átlöki Tuendehonba. Abba a világba, amiről anyja nagybátyja írt, ahová az utóbbi hónapokban képzeletben menekült, és megkezdődik a nagy kaland egy különös világon keresztül. Kiderül, hogy a tündérek, bár fizikailag nagyon tudnak különbözni az embertől, jellemileg olyan nagy eltéréseket nem mutatnak: kicsinyesek, nagylelkűek, érdeklődőek, tompaagyúak, rosszindulatúak vagy jószándékúak. Világuk történelme is hasonlatos az emberekéhez: voltak nagy háborúk, amiknek a célja hatalom és a vagyon megszerzése volt. Vannak osztályaik, arisztokraták, középréteg, alsóbb rétegek, akiknek mind megvan a maguk feladata: a takarítás, áramtermelés, földművelés éppúgy apáról fiúra szálló munka, mint ahogyan nálunk például riksásnak születnek. A tudományos és elméleti munkák az arisztokrata családok elméinek kiváltsága, mint ahogyan a politikai életben is ők játszanak szerepet. Konkrétan is, és átvitt értelemben is. Nekik köszönhető, hogy elindult a szervezkedés egy újabb háborúra, aminek célja az emberiség kipusztítása. Minden mágiát, eszközt bevetnek, hogy céljaikat végrehajtsák, bár még a nyílt színen ezt nem vállalják fel. Ármánykodás, szálak mozgatása a háttérből, bérgyilkosok, kémek, bűbáj, varázslat, démonok, és mindennapos kis varázslatok, a múlt sötét teremtényei. És kitör a háború.
Az események közben peregnek: anyja lakásának új tulajdonosait brutálisan meggyilkolják, és ő is furcsa dolgokat észlel: különös hangokat az éjszakában, furcsa, oda nem illő alakokat a szeme sarkából, aztán egyszer csak tulajdon házában szembenéz egy alig 15 cm magas, repkedő kis lénnyel, aki próbálja az életét menteni, és átlöki Tuendehonba. Abba a világba, amiről anyja nagybátyja írt, ahová az utóbbi hónapokban képzeletben menekült, és megkezdődik a nagy kaland egy különös világon keresztül. Kiderül, hogy a tündérek, bár fizikailag nagyon tudnak különbözni az embertől, jellemileg olyan nagy eltéréseket nem mutatnak: kicsinyesek, nagylelkűek, érdeklődőek, tompaagyúak, rosszindulatúak vagy jószándékúak. Világuk történelme is hasonlatos az emberekéhez: voltak nagy háborúk, amiknek a célja hatalom és a vagyon megszerzése volt. Vannak osztályaik, arisztokraták, középréteg, alsóbb rétegek, akiknek mind megvan a maguk feladata: a takarítás, áramtermelés, földművelés éppúgy apáról fiúra szálló munka, mint ahogyan nálunk például riksásnak születnek. A tudományos és elméleti munkák az arisztokrata családok elméinek kiváltsága, mint ahogyan a politikai életben is ők játszanak szerepet. Konkrétan is, és átvitt értelemben is. Nekik köszönhető, hogy elindult a szervezkedés egy újabb háborúra, aminek célja az emberiség kipusztítása. Minden mágiát, eszközt bevetnek, hogy céljaikat végrehajtsák, bár még a nyílt színen ezt nem vállalják fel. Ármánykodás, szálak mozgatása a háttérből, bérgyilkosok, kémek, bűbáj, varázslat, démonok, és mindennapos kis varázslatok, a múlt sötét teremtényei. És kitör a háború.
Tad Williams végigvezet minket ezen a világon, lépésről lépésre. Szó szerint, mivel annyira aprólékosan és részletesen mutatja be nekünk a tündéreket, az őket körülvevő világot, hogy akár mi is ott lehetnénk, és Theoval utazhatnánk. Már a Másvilág ciklusnál is feltűnően részletekbe menő volt, itt sem tudja önmagát meghazudtolni: minden egyes virágot, fát, megyét, teremtményt szinte magunk előtt láthatunk, és a történet egyik másodpercről a másikra halad előre. Amikor már úgy éreztem, hogy nem vagyok kíváncsi több leírásra a különféle fajokról, és át kellene lapozni, mindig történt valami érdekes, különös dolog, ami előre lendítette a történetet. Sok az áthallás a mi világunk mindennapi eseményei és a Tuendehonban történtek között, például megjelenik benne szeptember 11-e is, bár nem volt teljesen szándékos: az író már egy évvel a 2001-es esemény előtt vázlatba foglalt egy hasonló horderejű eseményt, úgyhogy ez a mozzanat már kezdettől fogva a történet részét képezte.
Összességében egy nagyon izgalmas, fantáziadús történet, a terjengősség és a részletesség ellenére is igen élvezetes olvasmány, bár el tudom képzelni, hogy valaki belefárad erre a minden részletre kiterjedő mesélésbe. Nehéz és tömény könyv, súlyra is, és történetileg is, ezt ellensúlyozzák a szereplők, a humor, és az a bájosság, ami ezt a világot, minden alantassága ellenére is, körbeveszi. Viszonylag gyorsan hozzá szoktam ahhoz is, hogy a főszereplő nevét lefordította a fordító: Williams helyett Vilmos lett, amit igazából nem lett volna szükség magyarítani, mert a Poppy mellett simán elfért volna ez is eredetiben. A nevek viszont nagyon tetszettek: Baradicskórós, Almacsutka, Szarkaláby, vetülék-Százszorszépesy, Lóhere Effektus, Méreggyilok, csak hogy néhányat említsek a sokból, amik igen fantáziadúsra sikeredtek.
Aki szereti a fantasyt, az minden részletre kiterjedő világbemutatásokat, nem riad meg a vastag könyvektől, a hosszan tartó történetektől, és érdekli egy különös, az eddigi tündérmesékhez képest egy valóban sötétebb tündérvilág, és van ideje el is merülni ebben a világban, annak nagyon tudom ajánlani. Tündemániásoknak kötelező olvasmány.
Összességében egy nagyon izgalmas, fantáziadús történet, a terjengősség és a részletesség ellenére is igen élvezetes olvasmány, bár el tudom képzelni, hogy valaki belefárad erre a minden részletre kiterjedő mesélésbe. Nehéz és tömény könyv, súlyra is, és történetileg is, ezt ellensúlyozzák a szereplők, a humor, és az a bájosság, ami ezt a világot, minden alantassága ellenére is, körbeveszi. Viszonylag gyorsan hozzá szoktam ahhoz is, hogy a főszereplő nevét lefordította a fordító: Williams helyett Vilmos lett, amit igazából nem lett volna szükség magyarítani, mert a Poppy mellett simán elfért volna ez is eredetiben. A nevek viszont nagyon tetszettek: Baradicskórós, Almacsutka, Szarkaláby, vetülék-Százszorszépesy, Lóhere Effektus, Méreggyilok, csak hogy néhányat említsek a sokból, amik igen fantáziadúsra sikeredtek.
Aki szereti a fantasyt, az minden részletre kiterjedő világbemutatásokat, nem riad meg a vastag könyvektől, a hosszan tartó történetektől, és érdekli egy különös, az eddigi tündérmesékhez képest egy valóban sötétebb tündérvilág, és van ideje el is merülni ebben a világban, annak nagyon tudom ajánlani. Tündemániásoknak kötelező olvasmány.
0 Megjegyzések