2013/09/19

Lakatos Levente - Bomlás



"Kalandozások a szexuális tabuk és sokkoló gyilkosságok világában. Egy feltörekvő írónő és egy férfi prostituált bizarr munkakapcsolata. Hol a határvonal a túlfűtött szenvedély és az abnormalitás között? Élvezhető-e a megalázottság? Mi történik a felső tízezer asszonyaival a hotelszobák zárt ajtajai mögött? Az események középpontjában a sikeres kriminálpszichológus, dr. Lengyel áll, akinek amellett, hogy egyszerre két gyilkossági ügyet kell megoldania, meg kell küzdenie élete egyetlen, ám csillapíthatatlan démonával: a szexuális vággyal.
Az amerikai erotikus thrillerek erős idegzetű rajongói véres és buja regényt kapnak kézhez, modern mesét szexről és halálról - szigorúan 18 év feletti olvasóknak."

Fogalmam sincs, hogy az el sem olvasott, csak hírből ismert LoveClub meg Barbibébi után mire számítottam, de az biztos, hogy nem erre.
Itt alant már kérdeztem, hogy vajon miért ilyen idegesítően ütnivalóak a női főszereplők: mindegyik akaratos, hisztis, sértődékeny, időnként zsarolós, mindezt úgy, hogy néhány merev formasággal letudható pozitív tulajdonság társul csak melléjük, amitől cseppet sem lesz kellemesebb a személyiségük.
A pasikra ugyanez igaz: Farkas pont, mint a csajok, csak pepitában. Kovács szintén, de szerencsére őt inkább csak emlegetik, bár abban sincs köszönet.
Mindezek után azt gondolhatjátok, hogy ez egy rossz könyv, pedig nem. Inkább azzal védeném, hogy a könyv témája megköveteli az ilyen személyiségeket - nem egy olyan történet, amit túlzottan lehet élvezni, és ezt nem akarják tompítani a karakterek sem.

A könyv központi alakja egy alapvetően gazdag férfiprosti, Flórián, akiről hihetnénk, hogy hobbija domot játszva sok pénzért gazdag és unatkozó idősödő nőket perverz módon kielégíteni, de ettől sokkal bonyolultabb a dolog. Bár Flórián pszichopata démoni tévképzetekkel, azt mondanám, hogy ő volt az egyetlen, akitől nem kaptam hülyét. Hiteles volt, mint személyiség (már amennyire én ezt tudhatom), és egyszer sem zökkent ki a szerepéből. Nála lehetett tudni, hogy sose lehet tudni, hogy reagál. A nyomozónő, Laura hangulatingadozásai, dühkitörései és káromkodásai, Dóra átlátszó manipulálásai, Farkas taplósága és Szilvia végtelen naivitása és ostobasága mellett az egyetlen biztos pont Flórián volt, aki szilárdan, eltökélten és módszeresen igyekezett megvalósítani céljait: kiűzni a világra szabadult és gazdag nők bőrébe bújt démonokat a gazdatestekből.
Ebben rendre kapott segítséget, most épp Szilvia volt a soron, aki csúnya válása után le akarta valamivel foglalni magát, és úgy döntött, egy férfiprostiról írva fog a romantikus regénypályázaton indulni. Annyira elszánt volt, hogy Flórián lakásában elbújva lebukott, és nem volt más választása, engednie kellett a férfi követeléseinek, ha meg akarta írni a regényt.
Flórián fogságba ejtette Szilviát, leszoktatta a gyógyszerről, helyette önmagát adta függőség gyanánt.
Nade nem is itt kezdődik a regény, hanem ott, hogy megtalálják Flórián holttestét egy erdőben, kiherélve, és megindul a nyomozás, ami során egy nagyon picit beleláthatunk, hogy működnek gazdagéknál a mindennapok.
Laura, a nyomozó, egy helyben toporog, az emberek nem akarnak neki megnyílni, rossz embert tartóztattak le, a magánélete romokban, nem akarnak neki összejönni a dolgok.
Aztán bekerül a képbe dr. Lengyel, a pszichológus, aki lévén maga sem teljesen százas mentálisan, remekül rá tud érezni a mentális defektekre. Dóra segít neki érdekből, bár azt meg kell mondjam, nagyon jó meglátásai voltak a lánynak, részemről többre becsültem, mint Laurát, pedig neki kellett volna az okosabbnak lennie.

Itt ez a rengeteg félresikerült szereplő egy beteg ember köré csoportosulva, és olyan érzésem volt, hogy itt senki sem normális, mindenkit utáltam, mégis egy remek történet volt, talán pont emiatt.
Amivel viszont komoly bajom volt, mármint úgy komoly, hogy oké, a szereplők ilyenek, az én bajom, ha annyira finnyás vagyok, hogy nem tudok kedvelni senkit, szóval amivel tényleg bajom volt, az a stílus. Monoton volt, tárgyilagos, egyhangú és lélektelen. Az agyam érzékelte a drámákat, a lelkem viszont nem.
Lehet, hogy Levente technikailag beleírta magát a könyvbe (dr. Lengyelnek gondolom őt, és valamennyire Flóriánnak), de valahogy a mélyebb, lelki része kimaradt. Nekem kell az, hogy belefeledkezzek mások gondolataiba, érzéseibe, tökmindegy, hogy az egy pszichopata vagy egy szerelmes királykisasszony, de úgy legyen megírva, hogy én is érezzem. Hogy a szereplőknek saját hangjuk legyen.
Itt inkább saját külsőt kaptak, hangok nélkül. dr Lengyel egy Benedict Cumberbatch-féle Sherlock Holmesra emlékeztetett, Florian pedig egy pornószínészre, akinek szintén gombszeme van, és nem tudom a nevét. Ez a gombszem olyan kis gonosz jelző, nem?
A többiek elvesztek a tömegben.

Ez egy pszichothriller, szexuális és mentális aberrációkkal megspékelve, és azt kell mondjam, jó könyv. Nem egy Caleb Carr, de az elvárásaimat messze felülmúlta. Néha jól járnak az írók, ha negatív előítélettel veszem a kezembe a könyveiket, mert csalódhatok pozitívan is, mint ahogyan most történt.

A könyvet nagyon köszönöm Leventének!
E-ben megvásárolható a Book&Walk áruházban.

Zenka is olvasta


14 megjegyzés:

  1. Meggyőztél, most már nekem is kell tőle olvasnom valamit. :D Azt láttad, hogy jön tőle egy új könyv Aktus címmel? :D Ja és marha klassz az új design. ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :D
      azért nézd meg, mit akarsz tőle, mert sztem most kezdi megtalálni magát. vagy tudja fene, az előző könyveibe bele sem olvastam, de a tartalmuk alapján nem kéne egyik sem.
      aha, láttam az Aktust, de olyan semmitmondó a fülszöveg, hogy abból még bármi lehet.

      köszi.:)

      Törlés
  2. Pöfi, az Aktus a Bomlás folytatása szerintem.
    Jó poszt lett! Nem tudom engem érdekelne-e. Van olyan jó, mint a Téboly? :)

    VálaszTörlés
  3. Persze hogy nincs, mert az öt csillag volt neked is (nekem is meg még kedvenc is), hülyeséget kérdeztem :)
    Ja, a gombszemre reagálva, persze, hisz mindenkinek a nyílt tekintet, nagy szem a szimpatikusabb, így vagyunk beállítva, a csecsemő és gyerekarcok is azért tűnnek aranyosnak tudományosan, mert olyan kicsi fejen van a viszonylag nagy szemük. :)
    Coraline-ban is gombszem van, csak hát ott odavarrják :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. nem, ez jobb, mint a téboly. ma nem kapna az se 5 csillagot, pont a felépítése miatt. akkor értékeltem, hogy pofára ejtettek, de az csak első fellángolás volt.:D
      ez egyébként nagyon más, mint a téboly. az sokkal egyszerűbb, ez bonyolultabb, és nem feltétlen olyan kiszámítható. oké, itt is vannak alapdolgok, de mivel lassabban áramlik az infó, így más olvasni.
      írtam Leventének is, hogy az én kedvenc szálam a Szilvia-Flórián volt, és a Lengyel-féle nyomozósdi, Laura meg a rendőrség felőlem simán kimaradhatott volna.
      szerintem téged is érdekelne. de a barbibébit felejtsd el.:D

      Törlés
    2. A Barbibébi fel sem merült bennem :)
      Hmm, érdekes. Nekem így utólag is ütős a téboly, nagyon szerettem a hangulatát, ahogy beszippantott, azt hogy hogy utáltam Sophie-t az elején, és hogy hogy oldották meg a végét is...
      Mindenesetre egy fokkal jobban érdekel a Bomlás az eddig nem érdekel-nél :)

      Törlés
  4. Érdekes most visszaolvasni, hogy már érdemben tudok rá reagálni :) Én egyáltalán nem éreztem monotonnak vagy száraznak, de mondjuk általában hasonlók szoktak lenni a hasonló krimik szerintem. Annyira nem is örültem volna ha jobban bele kell bonyolódni mondjuk Laura érzéseibe :D... kissé kuszák voltak, de megértem. Ó, ne mondd már, hogy a nyomozós szál nem hiányzott volna! Én alig vártam azt a szálat, de utána alig vártam megint a kéziratot :)

    Én is úgy éreztem Levente beleírta magát Lengyelbe és Flóriánba is, persze csak kis darabjait.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. ó, nem, Laurából nem akartam volna többet. :D de Flóriánból és Lengyelből kellett volna még nekem.
      a nyomozós szál végülis lehet, hogy hiányzott volna, de nem ezekkel a szereplőkkel. így nekem picit elaprózódott, és a nyomozócsaj nem volt annyira karakteres, mint Lengyel vagy Flóri, és tőlük vette el a helyet.

      Törlés
    2. Ja, értem, mondjuk ez igaz. Bár nekem tetszett hogy maradt titokzatosság mind Flóriánban, mind Lengyelben, és arról ne is beszéljünk, hogy Lengyel jön még :D

      Törlés
  5. "amivel tényleg bajom volt, az a stílus. Monoton volt, tárgyilagos, egyhangú és lélektelen. Az agyam érzékelte a drámákat, a lelkem viszont nem." - ezzel teljesen egyetértek. Nekem egyébként a Tetovált lány is pontosan ilyen volt. Szerintem náluk egyszerűen maga az "íróság" hiányzik. Jó ötletekkel rendelkező, gondolataikat összetett mondatokban kifejezni tudó civil szerzők ( sok mindent olvastam össze mostanában, de talán épp LL írta ebben a könyvben, hogy minden szerző automatikusan írónak képzeli magát), de nem írók ők (Larsson pl. gazdasági újságíró volt, ugye). Akkor lesz igazi író valaki, ha majd érzéseket is jól át tud adni, akár közvetlenül, akár közvetve, a sorok között. Vagy egy ponyvától nem is kell ezt elvárni? Nem tudom. Ezzel együtt érdekes a sztori, tényleg nem rossz.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. de, sztem el lehetne, nekem legalábbis elvárás, és elég sokszor meg is kapom. igazából ennyire száraz stílussal a ponyvában sem nagyon találkozni, ha belegondolsz, ezeknek a romantikus regényeknek pont az a lényege, hogy sírva szorítsd a párnát magadhoz, hogy vajon megbocsát-e hősnőnk a hősünknek. vagy mint itt, a krimiknél, a feszültség fokozásához elengedhetetlen. lenne.
      igazából én asszem, nem nagyon találkoztam még ilyen távolságtartó, lexikonszerű stílussal, de az is lehet, hogy igen, csak mivel nem kellett elolvasnom, így léptem is tovább.
      sztem Leventének ez a gyengéje. itt a bomlásban is hiányzik, de a történet miatt efelett szemet lehet hunyni, de az aktusban ez nagyon előjött. (az más kérdés, hogy maga a regény nem nekem íródott, de hogy jól van-e megírva a szöveg, az ettől független.)

      Törlés
  6. Igen ez igaz, hogy a romantikusok pl. érzelmeket fakasztanak, ha jók.
    Egyébként szerintem valamennyire még megy is ez a stílus ezekhez a felszínes, egysíkú, beteges figurákhoz, akiket ábrázol :D Csak az a baj, hogy szerintem nem direkt ilyen a stílus.
    Nézzük meg pl. az Amerikai Psycho-t összehasonlításképp és ellenpéldának egyben..,.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. igen, igen, sztem sem direkt, ez most egy szerencsés véletlen, hogy itt illik a témához is meg a karakterekhez is. :D
      Lauráról mit gondolsz? (állítólag én vagyok az egyetlen, aki zsigerből utálja.)

      Törlés
  7. még semmit, az 1/3-ánál tartok, túl sokat nem szerepelt.

    VálaszTörlés