Alaya Dawn Johnson - Nyárherceg

Ezt a könyvet több, mint egy éve olvastam, és nem szoktam ilyet csinálni, de most újra megjelentetem a posztot. Ugyanis most pénteken, nov. 27-én jelenik meg magyarul is. Már lehet rendelni a CorLeonis oldalán, nagy kedvezménnyel, és mivel egy nagyon jó könyv, gondoltam, nem árt felhívni rá a figyelmetek.


Lélegzetelállító történet szerelemről, halálról, technológiai csodákról és művészetről a jövőbeni Brazília tropikus mesevilágában.
Palmares Tres mágikus városában egyszerre van jelen a modern technológia és a hagyomány, az éles nyelvű pletykafészkek és a dörzsölt politikusok. Eme nyüzsgő metropoliszban June Costa olyan remekműveket alkot, amik egy nap halhatatlanná teszik majd nevét. Ám a hírnévről dédelgetett álmai új fordulatot vesznek, mikor találkozik Enkivel, az új, merész Nyárkirállyal. Az egész város Enki lábai előtt hever – köztünk June legjobb barátja, Gil is –, de June számára a Nyárkirály többet jelent, mint borostyán szemek és halálos szamba. Ő látja benne a művészt.
 June és Enki együtt olyan lenyűgöző és drámai műveket hoz létre, amit Palmares Tres sosem fog elfelejteni. Ők az olaj az ébredező forradalom tüzére, ami kész fellépni a kormány az új technológiát korlátozó szigorú intézkedései ellen. June pedig mindeközben reménytelenül beleszeret Enkibe… Ám kapcsolatuk csakis tragédiával végződhet mivel Enki sorsa, mint minden Nyárkirályé előtte: a halál.
Ez a futurisztikus Brazília ritmusával lüktető, lángoló szenvedéllyel, bámulatos karakterekkel és lenyűgöző ötletekkel teleszőtt regény elvarázsol és magával ragad.

400 éve, hogy az atom átvette az uralmat az élet felett, és erre az időre esett az Y-pestis, ami a férfiakat a kihalás szélére sodorta, és csak nagyjából 30%-uk maradt életben. Mára az arányok rendeződtek, de a világon rajta hagyta a nyomát a férfiak nélküli lét: matriarchális társadalommá lettünk, ahol a férfiaknak csak annyira jutott szerep a politikai életben, a városok és emberek irányításában, hogy éppen képviseltetik magukat.
Palmares Três egy város csak a sok közül, de valószínűleg az összes hasonló rendszer épült fel.
Égbe törő piramis alakú, aminek a csúcsában a gazdagok laknak, az alján, a háborgó, pusztító tengerhez közel pedig a legszegényebbek. Kapszuláknak nevezett, lifthez hasonló eszközökben lehet közlekedni a szintek között, de ugyanúgy vannak a rejtett, illegális járatok is, amiken végképp nem egyszerű közlekedni. Elég, ha az ember összefut egy szerelőrobottal a nem megfelelő alagútban, ami gondolkodás nélkül megtámadja, mint oda nem illő elemet, és kést is a baj.
A tinik, úgy tűnik, mindig, mindenhol problémásak,teli vannak bizonyítási kényszerrel és jó nagy adag exhibicionizmussal. June Costa, a nagy reményekkel teli, és remélhetőleg legalább ekkora tehetséggel megáldott művészlélek minden alkalmat megragad, hogy tehetségét a lehető legnagyobb embertömeg előtt kibontakoztathassa. Ha ezért szabályokat kell megszegni, még attól sem riad vissza. 
Mióta az emberiség megmenekült a kipusztulástól, azóta áldoznak az életnek halállal. Minden évben megválasztják a nyárkirályt, aki aztán egy év múlva majd hatalmas ceremónia közepette a királynő kivégez.
Épp nyárkirályt választanak, és a jelöltek úgy teszik közszemlére magukat, akárcsak nálunk a valóságshow szereplői: igyekeznek a legjobb arcukat mutatni, és úgy tenni, ahogyan szerintük a közönség elvárja tőlük, azt mutatni magukból, amitől ők lesznek az egyetlen, akit megválaszthatnak.
Ám új szelek fújnak. Feltűnik a jelöltek között Enki, egy csodaszép fekete ifjú a verdéből, a piramis legaljából. Gyönyörű, okos, irányíthatatlan és céljai vannak: ráébreszteni az embereket, a piramisban a fejük felett lakókat a legalsó szinten élők körülményeire, álmaira, életére. Ő is művész, akárcsak June, és eljön a pillanat, amikor össze kell fogniuk, hogy megmutathassák az embereknek mindazt, ami bennük van. Mert erre csak együtt képesek.

És innentől gondolhatnátok, hogy egy egyszerű, kiszámítható szerelmes regénnyel lesz dolgotok némi disztópiával körítve, de nem. Sem szerelmes regénynek, sem disztópiának nem egyszerű. Itt épp olyan könnyen esnek szerelme azonos neműek, mint a különbözőek, teljességgel elfogadott, ha két nő költözik össze, mintha két férfi, vagy épp vegyesen. Ez már eleve megbonyolítja a dolgokat.
Különlegessé teszi a történetet, hogy nem Amerika van a középpontba, hanem végre Brazília lett a világ közepe, komoly jövőképpel, fajsúlyos társadalmi és egyéni problémákkal. Itt nem húszdekás tizenévesek váltják meg a világot csorba késekkel, hanem a művész veszi fel a harcot a szabályok ellen, acélbetétes tűsarkúban különleges kapaszkodóval ellátott kesztyűben.
Már túl van az emberiség azon, hogy a kihalás miatt aggódjon, a főszerep az új világ rendszeréé;  egyértelműen nem voltunk képesen túllépni önmagunkon, és egy mindenki számára élhető világot létrehozni. Újfajta kasztrendszerben vittük tovább a régi világból maradt örökségünk. 
A lehetetlen helyeken és helyszíneken található meghökkentő alkotások nem csak önkifejezési formák, de társadalomébresztőnek is szánták. A mű, ami a gyökeres változást hivatott előidézni, szigorú társadalomkritika, akárcsak a könyv.
Megmutatja a lehetséges következő cyber-generációt, a szokásos sötét és szmogos képek nélkül. Az emberek nem csak a várost fejleszthetik technikai kütyükkel, de magukat is teli rakhatják mindenféle modokkal, amik egyfelől felfokozott képességeket adnak, másfelől viszont egyre kevéssé lesz tőlük ember az ember. Palmares Três vezetése elutasítja az efféle technológiát, de ezzel pusztulásra is ítélte magát. Nehéz megtalálni az egyensúlyt a természetes leépülésnek kitett emberi test, és az adatfolyammá, így szinte halhatatlanná váló emberi tudat között.
A Nyárhercegben nem csak a művészet, Gil, Enki és June szól hozzánk, de a város hangját is halljuk, hol némán, feltárva a gyengeségeket, hol hangosan, elfedve azokat. Olyan különleges nyárkirályt kaptak, amivel nem tudnak mit kezdeni, mert Enki maga a város, és eljött a pillanat, amikor a városnak választania kell, hogy melyik úton halad tovább a fejlődésben. Mi a valódi fejlődés: embernek maradni, vagy adatfolyammá válni?

Különös, cyberesen romantikus regény egy szerelmi háromszögről, komoly témákkal. Érdekes, okos, egyszerű, és mégis roppant bonyolult, minden egyes sora között üzenettel, figyelmeztetéssel, olyan problémákkal, amik úgy tűnik, örökké aktuálisak lesznek, csak a megjelenési formájuk változik, olyan látásmóddal közvetítve mindezt, ami magasan kiemeli az átlagos disztópiák közül. Nem egy szimpla cyberpunk sztori, az biztos. Új értelmezést nyert számomra a 'vissza a gyökerekhez' és a 'tekintsünk a jövőbe' szókapcsolat.


Megjegyzés küldése

4 Megjegyzések

  1. A honlapjuk szerint, a megjelenés éve 2013. Most vmi időcsapdába kerültünk, ugye?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. háttööö... no comment. :D
      elvileg valamikor augusztus elején kellett volna jönnie. mondjuk arról nem volt szó, melyik évben.

      Törlés
  2. :D Reméljük, azért mire nagymama leszek, sikerül kiadniuk:DD

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Most pénteken kijön.
      És biztos kijön, mert van, aki már a kezébe vehette a kész könyvet. ;)

      Törlés