2015/08/31

Nyárzáró

augusztus 31, 2015 3
A hónapzáró posztjaim már rég elmaradtak, nem nagyon van mit posztolgatni az egy-egy darab könyveken, amiket elszórtan megveszek.
Most viszont kicsit felhalmoztam, na, azért még így sem nagy mennyiség.
A Lírában akció volt (azért vannak szokások, amik nem változnak :D), vagyis még van, sztem még ma, és egy könyvet nem veszünk alapon jött velem kettő is:


A Felpróbált életekről Pupinál olvastam, a cirkuszos könyvhöz pedig Dóri csinált kedvet.
Aztán annyira akartam egy e-t is venni, a Jégben edzett férfira vágynék nagyon, mármint e-ben, csak még nincs, így kiválasztottam a Santa és az éj asszonyát. Hát a borító no comment kategória, ennyire rondát ritkán látni már manapság, szerencsétlen magyar írók mindig ezzel szívnak, de na, attól még a könyv lehet jó.


Kiegészítés
Az e-könyvek előnye, hogy azonnal hozzájuk lehet jutni, és annyira belelkesedtem a Dibook-os  kedvezményen, hogy még az utolsó pillanatban bűnöztem még egy könyvet magamnak:


2015/08/28

Őszi várósak

augusztus 28, 2015 4
Jön az ősz, meg az újabb megjelenések a kiadóknál. Posztolta az Agave is, meg a Fumax is, mikre érdemes várni. Még várom, hogy a Gabo SFF mit hoz, meg hogy a Delta Visionnél mi kerül ki.

AGAVE


Ernest Cline-tól a Ready Player One-t még nem olvastam, de tervben van, és van pár író, akinél kénytelen vagyok átmenni gyűjtögetőbe, mert nem tudok mindent azonnal elolvasni, ő is ilyen. Meg Morgan is. A valós halálos sorozatára se tudtam még időt szakítani, de ez a fantasyja, ami sokaknál ki fogja verni a biztosítékot, nagyon érdekel. A Mélység egyelőre kétesélyes, állítólag nagyon durva,és ha tényleg az, akkor nagyon kellős lesz, de ezzel még megvárok néhány véleményt.
A tervezet alapján jövőre is jön pár érdekesség, pl egy Scalzi, meg egy új Bennett, meg új Blake Crouch, és mindenkii nagy örömére jön (remélem) Alma Katsu befejező kötete is. Hálás köszönet érte, és remélem, a sok nyígő meg is veszi, hogy ne bánják meg a befektetést, és legközelebb is legyenek ilyen rendesek. És jön Denis Lehane is, úgyhogy van mire várni.



 FUMAX

Jön a Lőpormágus folytatása (remélhetőleg kevesebb hibával, mint amin a kukacoskodók fennakadhatnak), meg a Bolondok hercegének a folytatása is. Lawrence-nél is átléptem gyűjtögetőbe, egyszer csak elolvasom a könyveit.
Ryan Gattis ismeretlen volt nálunk eddig, de elég érdekes témát dolgoz fel a könyve. 1991-ben több fehér rendőr megvert egy fekete autóst, mert az nem állt meg nekik, de végül felmentették őket (először). Ezzel majdnem egy időben egy boltos megölt egy fekete lányt, mert tolvajnak hitte. Ezután zavargások robbantak ki, jópár napba beletelt, míg leverték őket. Gattis egy különös szemszögből, egy alvilági banda nézőpontjából írta meg a regényt. Fiktív, mégis van valóságalapja, érdekes lesz.

 

2015/08/22

Témázunk - Két tojás

augusztus 22, 2015 32
Az aktuális téma az egyforma könyvek, és ahogy Pupi felvetette az ötletet, azonnal a koppintás jutott eszembe, meg hogy ebből a pasiknak is kettő van (és ezzel meg is indokoltam a pasis képeket, már ha kellene mellé külön magyarázat). Nekem ritkán tűnik fel, ha valaki plagizál, mert közel sem biztos, hogy olvastam azt, ahonnan merített,  vagy ha olvastam is, sem feltétlen emlékszem rá szó szerint, még nagy vonalakban sem, ha meg mégis, akkor meg ott motoszkál bennem sokáig, mire rájövök, mi volt az eredeti. Aztán időnként kiderül, hogy mégsem az volt az eredeti, hanem emez, mert korábban íródott, csak én olvastam később. Nem is olyan egyszerű ezt követni, épp ezért nem is szoktam ilyeneken fennakadni.

Ha valami nagyon jót olvasok, és nincs folytatása kéznél, vagy egyáltalán se, akkor felbuzdulok, hogy keressünk még ilyet. De persze ez nem ilyen egyszerű, még egy írónak két könyve sem adja ugyanazt az élményt. És mi van ilyenkor? Alább adom, ugyanolyan úgysem lesz, de más is lehet hasonlóan jó. Elég ha csak legalább olyan jól megformált háttérvilága vagy karakterei vannak, netán hasonlóan izgalmas, űrcsatás-kalandos, vagy alakváltós, vagy bármilyen, csak jó legyen.
De olyan is előfordul, hogy egészen a végéig azt hiszem, hogy a következő könyv is olyasmi lesz, amit épp akkor olvasok, de mire a végére érek, belefáradok a témába, és mindegy mit, csak ilyet ne felkiáltással messzire kerülöm a hasonlókat, még akkor is, ha jó volt.

Ami után kerestem valami nagyon hasonlót:

Valente - Marija Morevna és a Halhatatlan
Abszolút egyedülálló regény, pedig mit nem adnék, ha lenne valami, ami legalább közelít hozzá. (Persze, ha ti tudtok, ne tartsátok magatokban az infót, igen nagy szükségem lenne rá)

Moning - Fever sorozata (direkt nem ezzel kezdtem :D)
Bár utánozhatatlannak tűnik, sikerült találnom egy másik addiktív sorozatot melléje, Chance Cassie Palmerét.

Alastair Reynolds a Napok házával teljesen megvett magának, de eltelt némi idő, amíg megtaláltam Corey Térség-sorozatát. Corey úgy alapból jó alternatíva Reynolds mellé, és talán csatlakozik hozzájuk Peter F. Hamilton is, Pandora csillagával.
Az a jó a sci-fiben, hogy ha az ember rákattan az űroperákra, vagy a military sci-fi-re, nagy eséllyel egészen jó darabokra fog bukkanni, még ha nem is lesznek tökéletesek, a funkciójukat betöltik.
A Rácsatlakozva - Gears of war - Vének háborúja remek hármas, ha erre vágyik valaki.

Erikson szintén utánozhatatlan,  bár anno jó dolog volt Martinnal felváltva olvasni, pedig ennek a két sorozatnak semmi közük egymáshoz. Itt talán annyi a közös vonás, hogy jó hosszúak, aprólékosan kidolgozottak, és el lehet bennük merülni nagyon hosszú időre.

Abercrombie egyik alternatívája számomra Abnett Sötétpenge Malusa, a másik Lawrence Széthullott birodalomja - mindhárom elég véres és kegyetlen világ; Gemmellt  pedig Manda Scott-tal tudnám párhuzamba állítani, bár az egyikük fantasyt ír történelmi elemekkel,  a másik meg történelmi regényt, fantasy elemekkel.

Ahogy nézem a gr-en a listáim a mindenféle címke alapján, egyáltalán nem egyszerű párokba állítani a könyveim. Leginkább önmagukban szeretem őket, kevés az, amelyikről az jut eszembe, hogy hasonlít egy másikra, és hiába adja a műfaj, hogy hasonlíthatnának, nem teszik.

Vannak bennem kérdőjelek, hogy pl. a Vasdruida mi mellé tehető, vagy a Vámpírakadémiának van-e párja, vagy A királygyilkos krónikája Martin vagy Brent Weeks mellé illik-e, és az Őrségek mi mellé passzolna, de pont az a jó ezekben, hogy ha ilyen kell, hát leveszem ezeket, mert lehet, hogy hirtelen a Vasdriudát összepároztattam volna a Calderonnal, azért ezek nagyon nem egyformák, még ha meg is tudnám indokolni a párhuzamot.
Úgy szeretem ezeket olvasni, hogy a két hasonló típusú könyv között teljen el némi idő, mert ha elvárásokkal vágok bele, úgyis csak csalódni fogok.
Ja, és a tojásokról jut eszembe, hogy soha nem szoktam ugyanazt az arcot adni a szereplőknek, bármennyire is hasonlítsanak egymásra. 

képek a Pinterestről

Többiek tojásai:
Pupilla
Reea
Zenka
Miamona

Minden ellenkező érzékeléssel ellentétben ezek a pasik is kiltben vannak.
Lokinak sok szeretettel. :D

2015/08/15

Rene Denfeld - Az elvarázsoltak

augusztus 15, 2015 8

"Még a szörnyeknek is szükségük van a békére. Még a szörnyeknek is szükségük van valakire, aki valóban meg akarja hallgatni – és hallani – őket, hogy egy napon megtaláljuk a szavakat, amelyek többek üres dobozoknál. Talán akkor megakadályozhatjuk, hogy a hozzám hasonlók létrejöjjenek.”
A szigorúan őrzött börtön halálsorán raboskodó fogoly egyedüli menedéke a megálmodott szavakban rejlik, a nyelv hatalmán keresztül megteremtett világban. Nincsen neve, nem tudjuk a bűnét sem. De figyel, megérzi azt is, amire mások képtelenek. Látomásai, melyekben aranyszőrű paripák vágtáznak a börtön alatt, és olvadt fémként csurran hátukról a hőség, a börtönélet pusztító erőszakosságával ötvöződnek.
Két kívülálló lép világába: egy bukott Pap és a Hölgy, egy nyomozó, aki eltemetett morzsákat kutat a rabok múltjában, amelyek megmenthetik a kivégzésre várókat. Egy York nevű gyilkos múltjába ásva fájdalmas titkokra bukkan, amelyek felülírják a megszokott elképzeléseket áldozatról és bűnözőről, ártatlanságról és bűnösségről, míg végül a Hölgy saját megdöbbentő múltjára is fény derül.
És a rab várakozik, várja, hogy az ő történetét is meghallgassa valaki.
Mert még a szörnyeknek is van történetük.

Épp a minap olvastam egy cikket, hogyan változott a halálbüntetés, és lett egyre humánusabb (és még több humanitásra lenne szükség), és felmerült bennem a kérdés, miért kell(ene) egy többszörös gyilkossal humánusan bánni. Pro és kontra lehet érvelni minden mellett, és ellen, a kérdés az, honnan nézzük, és mennyire vagyunk őszinték önmagunkhoz.
Nem mondom, hogy Denfeld bármiről is meggyőzött, tény viszont, hogy ez egy gyönyörű regény.
Azt gondolom, amíg nem bennünket érint, az hogy 'gyilkosság', és minden, ami ehhez kapcsolódik, egy nagyon távoli, elvont fogalom. Nincsenek érzéseink a témával kapcsolatban, maximum megborzongunk, vagy elvekbe kapaszkodunk, amikor átgondoljuk, ki mit tett, és tehet meg. Elutasítjuk a gondolatot, hogy érzelmileg is átéljük, hiszen áldozatok nem szeretnénk lenni, az elkövetők oldalát pedig azért sem tudjuk sem átélni, sem átgondolni, mert van bennünk valami, ami bennük nincs. Vagy fordítva.
Őszintén szólva ebből a szempontból nem vagyok egy humánus ember, bár én is csak távolról, nagyon messziről ítélek, hiszen ha közelebb kerülök, már nem tetszik annyira, hogy bárki is szenvedjen, tegyen bármit. De elméletileg üdvösnek tartanám. Feloldhatatlan, kettős érzés. Valaki tegye meg, de ne tudjak róla, ne lássam, ne halljam. Legyenek Dexterek.
Lehet, hogy a könyv célja az lett volna, hogy a kegyetlen gyilkosok lelkivilágát egy kicsit közelebb hozza, hogy indokot találjon a velük szembeni humánus megmozdulásokra.
A könyv csodás, a téma gyomorszorító, és pont ott vagyok, ahonnan elindultam. Rengeteg kérdés felvetődött bennem olvasás közben, de igazán nincs rá válasz, leginkább azért, mert kétlem, hogy önmagukon kívül ezek az emberek bármit is éreznének vagy érzékelnének. Önmagukon, és a magukban levő hatalmas nagy ürességen, hiányon kívül.

Egy elítélt arcot ad a halálnak, és felruházza a börtönt mágiával, száguldó paripával, falak között járkáló kistörpékkel,csak hogy a saját léte elviselhetőbb legyen önmaga számára. Mert másnak már nem érdekes úgysem.
Olyan könnyű a távolból ítélkezni: mentsenek meg minden bűnöst, takarják őket pihepuha paplanba, olvassanak nekik esti mesét, és bocsátasson meg minden bűnük – vagy pusztuljanak olyan fájdalmak közepette, amilyeneket ők okoztak az áldozatoknak.
Mik lennénk mi mindezek fényében? Felszabadítók, vagy pusztítók? Valóban jót teszünk a kíméletünkkel, vagy csak táplálunk valamit, amiről azt sem tudjuk, micsoda?
A rabok ezen a démoni helyen maguk is démonok. Nem a hely tette őket azzá, így születtek. Nem volt más választásuk, mint engedtek a saját természetüknek. Denfeld megpróbálja megmutatni, hogy ezeknek a démonoknak is van emberi arca – vagy legalábbis lehetett volna, ha nem olyan körülmények közé születnek, vagy valaki egyszer valamikor másképpen döntött volna, netán ez a valaki ők maguk.
Nem látom az emberi arcukat. Vagyis úgy vélem, bármi is az, csak szeretnénk, ha ott lenne, szeretnénk, ha éreznének valamit a mérhetetlen ürességen kívül, amit nem tudnak mivel betölteni. Denfeld nem az áldozatokat kutatja, hanem a bűnöst. Feltárja, miért lett az, aki, és kapaszkodót keres mindenben, ami a gonosz tetteket táplálhatta. Nem tudom, hogy a nyomozásai közben találkozott-e valaha is a többszörös, kegyetlen gyilkosok emberi oldalával, vagy csak a körülöttük levők szemén keresztül lehet látni ilyesmit.
A börtön falain belül, az elszigeteltségben, ahol megfosztották őket a normális emberi érintkezéstől, az érintésektől, a természet látványától, ezek a bűnösök csak önmagukkal vannak összezárva. Egyiküknek annyira sok önmaga társasága, hogy nem szeretne tovább élni, és itt egy újabb kettősség: megengedhetjük-e, hogy meghaljon, vagy mindenáron meg kell menteni?
Meglepődtem, amikor kiderült, ki a történet egyik mesélője, kinek a fejében vagyunk, kinek a gondolatait látjuk. Még ő maga sem akar szembenézni semmivel, amit tett. Nem is kér magának felmentést. Nem szeretné meghosszabbítani az életét. Akarom én tudni, mit tett?
Hogy valóban lehetnek-e az ilyen emberekben szinte gyengédnek mondható érzelmek, elesettséghez hasonló állapotok? Vannak érzelmeik? Ők kíváncsiak ránk belülről – ki is fordítanak minket, áldozatot csinálnak belőlünk. Mi kíváncsiak vagyunk rájuk, hogy mi van őbennük – és ki tudja, mit teszünk velük közben. Van az a helyzet, amikor nem lehet jót tenni.

2015/08/05

Mid-Year Book Freak Out Tag

augusztus 05, 2015 6
Általában nem szeretem ezeket a küldözgetős listázós cuccokat, de láttam Pupinál, és akartam én is. Jó néha fejben listázni, nekem másképp felesleges is, az első könyvnél borul úgyis minden, viszont a listákat úgy általában szeretem olvasni, mert mindig van, hogy kedvet kapok valamihez. (még akár magamtól is)

1. A legjobb 2015-ös olvasmányod
épp az, ami a
2. Legjobb folytatás, amit 2015-ben olvastál
Moning Burned-je. Tényleg sajnálok minden rajongót, aki várja,  mert kilátásban sincs, hogy mikor vehetik kézbe. Voltak egy csomóan fanyalgók, kinek ez nem tetszett, kinek az, de én elfogadom Moning fantáziáját úgy, ahogy van, nekem bejön, ahogy a történetet szövi.

3. Friss megjelenés, amit még nem olvastál, de szeretnél
Lev Grossman Varázslói, és Gail Z. Martin A jégben edzett férfija, de az Afterparty is érdekel nagyon. 



4. Legjobban várt friss megjelenés az év második felére
Mivel az első félévben nem jött,  remélem, a másodikban már fog, és nagyon nagyon várom. Igazából már előre rajongok. :)


5. Legnagyobb csalódás
Steinar Bragi Felföldje. Amennyire olvasni akartam, annyira pofára estem.

6. Legnagyobb meglepetés
Gaiman Amerikai istenek. Istenem, ez a pasi mégiscsak tud írni!


7. Kedvenc új szerző (debütáló vagy számodra új)
Robert Jackson Bennett. Nemcsak cuki, de eszméletlen jól ír.

8. Legújabb könyves szerelem
Igaz, még nagyon az elején tartok, de már imádom. A világfelépítés, a karakterek, a lények, a mitológia, teljesen rendben van, épp nekem lett írva. És összevonom a következővel, mert ebben található a
9. Legújabb kedvenc karakter
Simon. Mogorva vérfarkas. Idenekem.



10. Egy könyv, amin sírtál
Na, ezt passzolom. Nem emlékszem ilyenre, vagyis van, csak már nem tudom, mi volt az, és nem is idén volt.

11. Egy könyv, ami boldoggá tett
Tudom, sekélyes vagyok és lassan már szégyenlem is magam, de a Feverre mindig, minden helyzetben számíthatok. És éppen idevág, mert most nyomatom az idei újraolvasást belőle, perpill a harmadik résznél tartok.


12. Kedvenc filmes adaptáció, amit idén láttál
Igaz, nem filmes, hanem sorozatos. Kelley Armstrong Bitten.

13. Kedvenc értékelés, amit idén írtál
Hmm. Nem tudom. Unom a posztjaimat. A témázósak sokkal jobbak. Talán a könyves sztereotípiák.

14. A legszebb könyv, amit idén vásároltál (vagy kaptál)
Összesen kettő darab polcos könyvet vettem idén, úgyhogy ez nem játszik. Ha ebook is ér, akkor a Vadhajtás.

15. Melyik könyveket szeretnéd elolvasni az év végéig?
A Vadhajtást, Anne Bishop sorozatát, a Tolvajok telét, meg még egy csomó mindent.