Kylar leszámolt orgyilkos életével. Az Istenkirály hatalomátvétele után a mestere, Durzo, és legjobb barátja, Logan halottak. Kylar új életet kezd: egy új városban, új barátokkal, új hivatással. Új életével új titkok kerülnek napvilágra és régi ismerősök keresik fel Kylart. A sok új rejtély közül csak egy, hogy Logan talán életben van. Kylart fájdalmas választások elé állítják: örökre kilép az árnyak közül, és békében él új családjával, vagy kockára tesz mindent, hogy végrehajtson egy utolsó, nagy megbízatást?
Második része a sorozatnak, úgyhogy nagyon nem fogom szétbeszélni a könyvet.
Amikor az első rész emléke egy kicsit elhalványult, valahogy úgy maradt meg bennem, mint egy kis lájtos fantasy, semmi sötétre vagy kegyetlenül erőszakosra nem emlékeztem. És már előre tudom, hogy ez lesz ennél a résznél is, pedig most még határozottan emlékszem, hogy vannak benne elég kemény dolgok (pl. a Bendőben történteket semmiképp nem lehet könnyednek és illatosnak nevezni). Hogy mégsem lett dark fantasy, az egyedül Kylar kedves, ártatlan, meggondolatlan, és nagyon naiv személyiségén múlott. Történhetett bármi, kelthetett bármilyen illúziót, bármilyen gyilokra is volt szükség, amit Kylarnak kellett végrehajtani, mivel semmi sötét és gonosz jellemvonása nincs, a személye és a hozzáállása valahogy jelentéktelen mozzanattá alacsonyította a legkegyetlenebb eseményt is. Pedig volt azért itt is belezés, kannibalizmus, erőszak erőszak hátán, mégis, semmi sem tudja a darkos vonalra átbillenteni.
Mozgalmas és izgalmas ez a rész is, jó karakterekkel, kár, hogy Kylar figurája olyan fiatal és romlatlan, kicsit több sötétség jobb lett volna, mert csak ennyi híja van, hogy rajongó legyek. És jobb lett volna valami normális korú pasivá érlelni, alig húszévesen és még mindig szűzen (bocs, akinek ez spoiler, de ha valami teljesen tükrözi Kylar egyéniségét, akkor ez az), túl sok férfiasságot nem kell még elvárni, tudom én azt, de akkor is. Kicsit kevesebb vér, és simán elmegy YA-nak.
Elég nagy cliffhanger a vége, de mióta kiolvastam, valahogy nem feszít, hogy ugorjak rá a befejező részre. Majd egyszer.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése