Remigiusz Mróz - A fájl nem található

"Ha csak egy pillanattal előbb kérem meg a kezét, ez az egész
sohasem történik meg. Nem támadtak volna meg, nem kerültem volna kórházba, és ő sem tűnt volna el örökre az életemből."
Tíz évvel a menyasszonya eltűnése után Damian Werner azt hiszi, hogy soha többé nem látja újra régi szerelmét. Az egyik nap azonban valaki feltölt a facebookra egy különös fotót a lányról. Csupán véletlen hasonlóságról van szó, vagy eltűnt kedvese adott életjelet magáról? Pár órával később újabb kép tűnik fel a közösségi hálón. Egy fotó, amit Werner néhány nappal a menyasszonya eltűnése előtt készített, és amit senki más nem láthatott. Tényleg ő szerepel a képen? És ki keresi még rajta kívül? Damian gyermekkora óta ismerte a lányt, de az egymást követő megmagyarázhatatlan események után kénytelen ráébredni, hogy eltűnt menyasszonya múltja különös titkokat rejt.

Adott egy fiatal pár, gyerekkoruk óta ismerik egymást, együtt nőttek fel, aztán ahogy kell, tervezik tovább együtt az életüket. Mígnem egy szerencsétlen esti séta alkalmával, épp lánykérés után a pasit eszméletlenre verik, a lányt megerőszakolják, majd amikor a srác észhez tér, a nőnek már hűlt helye.
Így is marad ez tíz éven át, aztán egy facebook posztban egyszercsak felbukkan a lány képe.
Az első kérdés ilyenkor persze az, hogy tényleg ő van-e a képen. Határozottan ő, épp annyi változással, amennyit az ember tíz év alatt változhat, gondolja Werner. Aztán sorra jön a többi: mit csinálhatott vajon azon a koncerten. Ha fogva tartották, hogyan jutott el oda? Pláne olyan cuccban, amivel üzenni is lehet? És sorra jöttek a kételkedő kérdőjelek, hogy mivégre is ez az egész, és mi volt ez az elmúlt tíz év.

A pár oldalas ráhangolódás után kifejezetten izgalmas regényt olvashattam, pörögnek az események, nincs tétlenkedés, ráadásul a felbérelt magánnyomozók magánéletéről is megtudhattam mindent, még azt is, ami nem is érdekelt. Nem egy rossz regény ez, de... Ott van a de, amit elég spoileresen ki is fejtek a tovább után, úgyhogy innentől csak az olvassa, aki a könyvet nem akarja. Összességében nem volt ez rossz, amolyan egynek elmegy, mert végülis izgalmas volt, de ha azt nézem, milyen ostoba megoldások voltak benne, akkor inkább mondanám gyengének.

tovább már spoileres...

Ahhoz képest, hogy elvileg ők az ászok a magánnyomozók között, és nagyon jó pénzért ásnak egyre mélyebben a múltba, hogy rejtélyeket oldjanak meg, egyértelműen csak a hallgatóság szerepét töltik be Damian mellett. A pasas egyedül is tudott kutakodni a neten, simán elvégezte a nyomozók feladatait, nyomokat, bizonyítékokat talált, és haladt előre az ügyében.

Hogy akkor mi szükség volt a magánnyomozókra? A családon belüli erőszak miatt, mert Mróz úgy gondolta, két legyet üt egy csapásra, bemutat egy emberrablást, meg egy terrorban élő család életét is.
Egyszerűen szánalmasnak tartom a csajt, hogy elviseli, mert azt gondolja, hogy ezzel óvja meg a fiát: amíg a férje őt veri, addig sem a fiát bántja. Most komolyan, ha egy ilyen pasas bekattan, elveri a fiát is, aztán majd tőle is sírva kér bocsánatot másnap, és ezredszerre is megfogadja, hogy megváltozik, és feljelenti magát a rendőrségen. Idő kérdése minden. A csaj megtehetné, hogy gyerekestől lelép, ehelyett kiteszi magát a mindennapi tortúrának, marha büszke magára, hogy milyen faszán megtanulta elrejteni a külsérelmi nyomokat (ja, kérem, a kényelmes, pénzes élet sok mindenért kárpótol), és baromira felidegelt, akárhányszor az ő fejezete jött. Viszont legalább a maga valóságában mutatja meg, milyen egy irányításmániás, paranoid elmebeteg mellett élni. Minden pillanata "meglepetés", és köze sincs a divatos szexkönyvek sármos és csábító fickóihoz. "A férfi, akihez férjhez mentem, nem volt sehol" - az a férfi sohasem volt sehol, csak nehéz ezt beismerni. Mróz igazából erről írt könyvet, csak a fülszövegíró idáig már nem jutott el az olvasásban.
A nő sms-kapcsolatban van Damiannel, de nem áll másból a csetelésük, mint érdeklődésből: Kasandra érdeklődik, mit tudott meg Werner, ami már csak azért is vicces, mert Kasandrának fizettek azért, hogy nyomozzanak. Hogy a férje ennek útját állja, az tök lényegtelen, akkor vissza kell fizetni a pénzt, de abból meg nem lenne csetelgetés, és Kas kénytelen lenne máshogy megoldani a házasságból való menekülést. Merthogy ehhez kell neki Werner.
Akárhogy is, én egy pillanatig nem sajnáltam a nőt.

De Damian nyomozása is elég vicces, az egyetlen pozitívuma, hogy elszörfözget a neten egyedül is, különben soha nem oldódna meg az ügye.
Elég hihetetlen megoldásokat vet be Mróz. Például Damian próbál lelépni, és belefut egy rendőrbe, akinek meg kell hogy győzze, hogy ugyan menjen már, és meneküljön, amíg teheti. A srác még leáll vele vitatkozni, hogy miért is nem tartóztatja le. Mert nehogymár csak úgy annyiban hagyja, hogy elengedik. És neki tudnia kell. Mindent. Azonnal. WTF??
Az Ewától kapott infók általában időkorlátosak, de ő ezen nem aggódik, mint akinek tenger az ideje, annyit faggatózik meg kérdezősködik bárkitől, aki épp az útjába akad, és azt gondolja, köze lehet Ewához.

És eljutottunk Ewa üzeneteihez: ideje, helye, alkalma mikor volt ezekre az elraboltatása közben? Mikor az első jel felmerült, a fb-os fénykép, nekem már gyanús volt, hogy nincs itt semmi emberrablás. Ewa virtuálisan húzgálja magát Damian előtt, mint a mézesmadzag, és bár minden file túlbiztosított, ő nem mond el mindent egyszerre, hanem ide-oda irányítgatja. Átküldi a fél országon a következő pendrive-ért, és úgy tűnik, mintha minden útbaeső ember megbízható lenne, mert az eszköz szinte szabadon hozzáférhető bárkinek, ehhez képest Damiannek eléggé járatnia kell az agyát, hogy egyáltalán hozzájusson, nemhogy megtudja, mit rejtenek.
Majd jön a csattanó, a Nagy Fordulat, én meg felröhögötem. Ezt most tényleg komolyan gondolta Mróz? Hát jó. (az önellentmondásokra itt most nem térnék ki, a spoilereknek is van egy határa.) A második csavar egyáltalán nem lepett meg, de gondolom, kellett volna.

És hogy ne csak negatív legyek, mert ha akkora baj lett volna a könyvvel, el sem olvasom, pozitívuma, hogy a történet nagyon jól építkezik, és az első Nagy Fordulat sem mondható meg előre, csak a második. Tényleg nagyon izgalmas végig, bár a befejezetlensége kicsit zavaró, legalább a könyvekben elvárna az ember némi igazságszolgáltatást,

A fordításról: sosem lehetek benne biztos, hogy valóban a fordító/szerkesztő tehet-e róla, ha valami probléma van a fogalmazással, vagy már eredetileg is gázos volt. Itt az a gond, hogy időnként a mondatok közepén pont kerül egy szó végére, és a mondat másik fele új mondatként folytatódik. Mármint ami szerintem simán elférne egy mondatban. ( "Egyikünk sem volt túlságosan izmos. De én voltam a kétségbeesettebb.") Végülis nem értelmetlen, csak kellemetlenül dadogós lesz így a szöveg. Tényleg irigylem, akit ez nem zavar, engem a világból ki lehet kergetni a felesleges tőmondatokkal, meg értelmetlen szövegtagolással, ha meg iskolát végzett szerkesztőként dolgoznék, mégiscsak kijavítanám...