Ha a papír elbírja, a képernyő is

book

Post Top Ad

2021/03/22

Az elátkozott föld

Hosszú posztot érdemelne Az elátkozott föld, annyira jó volt, de most nem tudom ezt megadni neki.

Nagyon hosszú könyv, drága is, viszont aki szereti a történelmi regényeket, és eme két dolog nem riasztja vissza, az ne hagyja ki. Olyan korszak ez Európa történelmében, ami fontos, mégis kevéssé ismerjük. A regény Barcelónára koncentrál, ami akkoriban inkább presztízskérdés volt, sőt, eleinte az sem, mivel a szaracénokkal határos terülten feküdt, így a kényes egyensúly, a béke és a háború váltakozó előfordulása eléggé tönkretette a hírnevét.
Egészen addig, míg egy fiatal egyházi személyt ki nem neveztek Barcelona püspökének. Kellett ehhez egy jó adag ambíció, hogy útban legyen másoknak ez az ambíció, vakmerőség, szilárd akarat, és sok-sok ész. Az udvari intrikák, politikai szövetségek átlátása sosem egyszerű, itt viszont olyan erők munkáltak még pluszban a háttérben, ami nem feltétlen volt előre látható. Már akkor is családok jöttek-mentek, álltak sorban a hatalomért, letaszíttattak, majd felemelkedtek, netán örökre megszűntek létezni. 

Szóval itt nem csak Barcelona áll a középpontban, hanem az egész akkori Európa, szinte látni lehet, ahogy formálódnak az országhatárok, a későbbi törvénykezés apró kis nüanszai most teremtődnek meg, és szembesülhetünk vele, milyen kevésen is múlik, hogy valaki milyen uralkodóvá válik. Nem tudom, ezek a királyok, nemesi családok tisztában voltak-e vele, hogy örökre fenn marad a nevük, az összes ballépésük, ostoba és okos döntésük, minden emberi erősségük és gyengeségük. Nekem félelmetes belegondolni, hogy több, mint ezer év távlatából látható valaki, és bele sem gondolok elsőre, hogy igazából mennyire torz lehet a kép, amit a jövőre hagyott.
Nagy erénye még a könyvnek a sokszínű szereplőgárda. Rengeteg egyéniség vonul fel, még a legkisebb mellékszereplő is olyan, mintha élne, talán annyi hibájuk van, hogy szinte mindenki vagy fekete, vagy fehér. A gonoszoknak nincs kedvelhető oldala, a jóknak meg csak enyhe gyarlóságaik vannak. Talán Rotel az egyetlen kivétel, akinek sikerült mind a két oldalát bemutatni, akinek egy része nagyon világos, a másik fele meg nagyon sötét. Nekem ő volt egyébként az egyik kedvencem, a sokból.

Remélem, jönnek még könyvek Ferrandiztól, nagyon tudja, hogy kell az olvasó kezébe ragasztani egy könyvet.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Post Top Ad

Your Ad Spot