Amikor Venetiával megismerkedünk, éppen harmadik gyerekével terhes, és két rosszcsont fiú rongálja az idegeit, férjével az élen, aki hamarosan el is hagyja. Meglepő hidegvérrel áll a helyzethez, kellőképpen utálja utódját, de normális anyaként nem erőlteti érzéseit a gyerekeire. Időközben megszületett Szépség, a kislánya is, aki vele együtt központi figura a könyvben. Feltűnik a semmiből David is, aki eleinte csak a fürdőszobáját csinálja meg ingyen, egy fotózásért cserébe, aztán az idő előrehaladtával már szinte a lakás tartozéka lesz. Szerelő, kertész, gondnok, amolyan mindenes. Úgy tűnik, a szerepe nem is kell, hogy több legyen, csak kósza gondolatént merül fel Venetiában, hogy ő mégiscsak egy nő, és David mégiscsak egy férfi, bár úgy tűnik, ehhez azért innia kell, nem keveset. Vagyis a naplóját olvasva nem igazán derül ki konkrétan, hol volt az a pont, amikor már természetes, hogy az ember egy vadidegent kér meg, hogy nyaraláskot vigyázzon a házára, netán gyomláljon is kicsit.
Nem merül el túlzottan az érzelgősségben. A regény nagyon könnyed, kedves olvasmány, bármelyikünk naplója lehetne. Kellőképpen felszínes, és érzelemmentes, eseménydús mindennapok, de a szenvedély, a vágyak, érzések mintha csak gondolatként sem igazán lennének jelen. Mindennapi történésekkel szembesülünk, az iskolai szereplés, a nyaralás nyűgjével, a rokonokkal kapcsolatos érzések ironikus megfogalmazásával. Venetia személyében egy olyan nőt ismerhetünk meg, aki képes idegenek előtt idétlen gumicsizmában is jól érezni magát, és a gyerekek okozta váratlan helyzetekben is feltalálja magát. Magunkra ismerhetünk, amikor véletlenül megpillantja magát a tükörben, ahogyan másokat lát, például szomszédban piknikező nőt, vagy a teniszező mintacsaládot.
Nem célja a könyvnek bemutatni a szingliélet napfényes és árnyékos oldalait, nem görcsöl mindenáron, hogy becserkésszen magának egy hím egyedet, nem részletezi, mennyire nehéz is anyagilag három gyereket egyedül nevelni, és csöppet se látszik második Brigit Jonesnak. Egy talpraesett, határozott, de néha elbizonytalanodó, az egyedüllétet nem magányként, hanem lehetőségként, kellemes állapotként megélő nőt látunk egy farmon, állatokkal és emberekkel körülvéve. Látja és élvezi a természetet maga körül, alkalmazkodik, és mindezt könnyedén és természetesen teszi. És egyáltalán, az egész könyvre azt tudnám mondani, hogy egyszerű, bájosan természetes, és nagyon szórakoztató. Igazán üdítő olvasmány. Nem dagonyázik a romantikában, viszont remek a humora.