Elkoptak a sorozatok

Nem is olyan régen elkezdtem volna kigyűjteni az olvasott sorozatokat, kíváncsi voltam, mennyi van, és melyikkel hol tartok. Aztán rájöttem, hogy totál felesleges ezt nekem nyilvántartani. Van pár kedvenc, nagyon kevés, amit úgyis folytatni fogok, vagy aránylag elég jól követem az olvasással a megjelenéseket, van, amiből meg bőven elég egy-két rész, vagy amennyit olvastam.
És akkor most szemlesütve elrebegek egy bocsánatkérést, amiért bármikor is hisztiztem a következő rész meg nem jelenése miatt. :D
Persze, megértem én azokat is, akik nem tudnak élni a folytatások nélkül, bennem is feltör azért időnként, hogy ha már elkezdtem, illene folytatni meg befejezni, mert mégiscsak úgy kerek a történet, de ha valami nincs, hát akkor ennyi volt. Meg akkor is, ha már kifutotta magát nálam a sorozat, de mégiscsak megjelenik a folytatása.

Vannak bizonyos világok, amikben nagyon szeretek elmerülni részről részre,  de a legtöbbet megunom a második rész után. Később esetleg lesz kedvem folytatni, már ha van mivel, de nagyrészt hagyom annyiban.
És ez pont nemrég tudatosult bennem, amikor rácsodálkoztam, hogy Pupi meg akar szabadulni a Jane Eyre esettől, pedig az egy annyira jó könyv. Meg biztosan a második része is az, csak én odáig már nem jutottam el, pedig itt pihen a polcon. És erre mondta Pupi, hogy ja, biztos jó, de mivel úgysem fognak megjelenni a folytatásai, majd inkább angolul olvassa.
És szembesültem vele, hogy hát igen, hiába jelenne meg a többi is itthon, valszeg azt már nem olvasnám. Vagy legalábbis nem a belátható jövőben.
És rájöttem, hogy baromi nehéz lehet a kiadóknak ezekhez az ingadozó olvasói elvárásokhoz alkalmazkodni. Ha akkor hamarjában megjelenik mondjuk 3 rész, egészen biztos, hogy olvastam volna. Akkor rá voltam hangolódva, azóta viszont lehangolódtam róla. És még sok másikról is.
Úgyhogy most teli vagyok foghíjas sorozatokkal, amiket nem is igen kívánok se bővíteni, se folytatni.

És hogy mik a folytatósak:
- Moning és Chance, bár mindkettő angolul fog menni csak, ebben biztos vagyok. Merthogy magyarul már több nem lesz, bár ne legyen igazam. Moninggal megbirkózom, Chance viszont nekem kemény dió, de azt gondolom, megéri legalább megpróbálni alkalomadtán.
- A Térség-sorozat James S.A.Coreytól, félben vagyok vele
- Carriger mindenképpen folytatós, teljesen topon vagyok a magyar megjelenéssel, és nagyon várós már  az az utolsó rész. a többi sorija is az lenne, de sztem az felejtős.
- minden, ami Mark Lawrence, csak nekem ahhoz hangulat kell, meg a sokból csak egyet olvastam eddig.
- Alastair Reynolds - a kettőből egyet olvastam, gondolom, nem lesz nehéz legyűrni a maradékot
- minden, ami Abercrombie, és 18 éven felüli, jöhet
- On Sai-tól bármi. konkrétan minden. a Calderonokkal jól állok, de a Szivárgó sötétséget utol kell érnem.
- Ilona Andrews is jöhet minden mennyiségben, nála is olvastam mindent magyarul, sőt, folytattam angolul.
- ugyan Jack Campbell military sci-fije nem volt tökéletes a fordítás miatt, de szeretem a témát, meg a könyv is jó volt, úgyhogy várós, egyelőre, amíg valami jobbat nem találok. Marko Kloos esélyes, jó a világ is, meg ami a lényeg, nem egy karót nyelt igenisezredesuramasszonyom a stílus, hanem olyan tökös katonás. írok még róla pár sort, és rá is beszélem magam. :D
- Jeaniene Frosttól is jöhetne minden, ami még nem volt. hogy ebből lesz-e valami, nem tudom, de kérem vissza Hoppán Esztert.
- Vasdruida. kell még bármit mondanom? hatalmas lemaradásban van a magyar kiadás, én már nem annyira, de jó lenne azért gyorsan felzárkózni.
- Richard Morgantől minden. még szerencse, hogy az Agave elég megbízhatóan hozza a folytatásokat.
- Blake Crouch szintén mindentolvasós.
- Kelley Armstrong otherworld-ös könyvei, ha nem magyarul, akkor angolul, majd ahogy jön.

Egyelőre úgy tűnik, ennyihez ragaszkodom, aztán majd látjuk.

Read More

Témázunk - Ajánlós poszt

Úgy volt, hogy most nem témázok, de mégiscsak lett egy csomó gondolatom, úgyhogy csatlakozok..
Igazából én örülök, hogy kicsit eltávolodtam mindenféle ajánlótól. Újabban inkább csak megerősítenek a posztok, amiket olvasok, hogy akarom-e én tényleg azt a könyvet, vagy nem. (leginkább nem.) Köszönhető ez annak, hogy a nagy lakásfelújításban szembesültem a rengeteg kolonccal, ami az idők folyamán került hozzám mások rajongása miatt, és eszembe sem jutott aztán akárcsak kinyitni őket, úgyhogy ezeket szépen le is passzoltam. Nameg az utóbbi pár évben nem is álltam úgy anyagilag, hogy mindenre rárepüljek, amiről valaki írt valami jót. És ez a csendes visszafogottság nagyon jót tett a lelkemnek. Nincs akkora nyomás, hogy mennyi mindent el kellene olvasnom, aminek legalább a háromnegyede számomra igazából úgyis érdektelen.
Mindig az él bennem, hogy körülöttem alig olvasnak, aztán ha végiggondolom, rájövök, hogy azért ez nagyon nem úgy van, csak el kell menni emberek közé.:D

Szóval volt az a harácsolós korszakom, ahol még az antikvárium poros sarkát is képes voltam feltúrni egy-egy blogon látott könyvért. Vagy valami olyanért, ami hasonlított hozzá. Vagy csak egyszerűen intellektuálisnak éreztem magam, hogy birtokolhatok valami olyat, amihez igazából semmi közöm. Mert én nem vagyok az az intellektuális fajta, de jó néha kicsit többnek gondolni magunkat; viszont nagyon tudom csodálni az olyan embereket, akik élvezettel vetik bele magukat ezekbe a könyvekbe (pl. Bill vagy Timi Zolija.), és értik, és átérzik, és benne élnek, és adnak nekik valamit ezek a könyvek, amit én sose fogok megkapni.
Mert nekem más kell, amit néha nem is olyan egyszerű belőni.
Még a megboldogult Kellynek reciztem, (ami azért nem igazán volt az én kiadóm, de akkor még azt gondoltam, hogy ez a recizés jót tesz mindenkinek), és egyszer csak jött a hír Moningról meg Chance-ről. Azt hiszem, egy időben jelentek meg az első részek, de ez már elég ködös, rossz az időmemóriám. A lényeg, hogy úgy kértem ki a könyveket, hogy na, ez legalább valami hasonló, mint amiket szeretek, aztán meg totálisan belezúgtam mind a két sorozatba. Chance-be azonnal, Moningnak kellett egy kis idő. És a mai napig nem tudom, hogy ha ajánlom ezt a két sorit, kinek melyik fog bejönni. Mert vannak hibáik, de őszintén... kit érdekel? :D
Az én rajongásaim így kell kezelni, ezért is fogom magam nagyon vissza az ajánlókkal. Úgy gondolom, mint Timi: itt a poszt, döntse el mindenki, kell-e neki vagy nem, túl tud-e nézni az én rózsaszín ködömön, hogy megtalálja a sajátját, vagy nem.

Ami nagyon nagy hatással tud rám lenni, az mások magába forduló élvezete.
Régen összejártam egy társasággal, ahol az egyik srác annyira elmerülten olvasott valamit, hogy muszáj volt megzavarnom párszor, hogy kifaggassam. Nem bántam meg, életem egyik meghatározó élménye lett a Dűne sorozat, el is indított a fantasy felé. (tudom, sci-fi, de akkoriban nem írtak olyan sci-fiket, amik számomra is emészthetőek lettek volna.)
Van egy emlékezetes ajánlásom is. Anyám irodájában dolgozott időnként pár besegítő egyetemista, akik nem voltak ugyan olyan sokkal idősebbek nálam, de akkor úgy éreztem, legalább 100 év a korkülönbség közöttünk. Hogy az egyikük mit láthatott bennem, fogalmam sincs, főleg, hogy igazán nem is beszélgettünk, lehet, egyszerűen csak jólesett neki továbbadni valamit, amit annyira szeretett, de egyszercsak minden előzmény nélkül a kezembe nyomott egy könyvet, egy rövidke ajánlással az elején. Mert ezt nekem el kell olvasni, mert ez olyan könyv, ami kinyitja az ember fantáziáját. És tényleg. Ez volt a Korbács, és valóban megnyitott bennem valamit. Igaz, nem azonnal olvastam el, tizenpár évesen még nem voltam érett hozzá, de később nagyon jól jött. Sose válnék meg tőle.
És mostanra is jutott egy ajánlás, amit húgomnak és a párjának köszönhetek, a Warcraft világa. Nem írom, hogy Wow, mert aztán mindenki a tinikönyvkiadóra gondol, holott nagyon nem. Nem is értem, miért nem védették le a rövidítést, nem győzök időnként magyarázkodni, hogy nem, ez nem az, ez tök más.
Úgy tűnik, minden évtizedemre jutott valami, kíváncsi leszek, a következő tízesre mit fog hozni, és kicsoda. :D

Ami teljesen hidegen hagy, az a kiadók ajánlása. Újabban minden az év horrorja/thrillere/legsötétebb/legfantasybb, legakármilyenebb akármije, és ennél jobbat ők még idén nem, meg hasonlók. Nem érdekel, mert mindig kiderül, hogy oké, nem rossz, de azért nem is dobtam el tőle az agyam. Vagy nekem egyáltalán nem is jön be.
Én azt szeretem, amikor magam fedezek fel valamit, ami élmény lesz, és amikre nem írok példát, mert itt van egy csomó a blogon.;)
Baromi jó mindenkitől függetlenül rajongani, én legalábbis ehhez nem igénylek társat. És nem is jó minden könyvért rajongani, meg kell tartani ezt azoknak, amik tényleg megérdemlik.

Többiek:

Pupilla

Timi

Mandi
Lily

Read More

Lionel Shriver - Nagytestvér

Időnként kíváncsi lennék, milyen élmények késztetnek írókat könyvek megírására. Ez a Nagytestvér is olyan téma, aminek kell, hogy legyen előzménye. A háromszorosára dagadt bátyó egyszercsak felbukkan az ajtó előtt, és felborítja a jól kiépített, biztonságos, unalmas és közhelyes mindennapokat.

Van egy egészségmániás, kajaterrorista férj, egy szürkeségbe burkolózó, véletlenül sikeres üzleti vállalkozást kiépítő feleség, és két kamasz gyerek, az egyikük azzal lázad, hogy nem lázad, a másik meg hozza a szokásos hisztiket.

És hirtelen megkapnak egy közel 200 kilós ipsét, akinek még az ágyban, pizsamában alvás is gondot okoz, és sérelmezi, hogy a környezete ezt nem egészen tolerálja.

Nagyon kitartóan szinten tartja magát az utóbbi pár évben, lassan évtizedben, az egészségmánia. Emberek egészen szélsőséges dolgokra képesek ragadtatni magukat, kezdve azzal, hogy letörik a kiflijük sarkát, hogy beleférjenek a reggeli két számjegyes kalóriaadagjukba, végezve ott, hogy egyáltalán nem esznek semmit. Ehhez a gyógyszeripar is asszisztál, egyre-másra jönnek ki porok, tabletták, amik az evést hivatottak helyettesíteni, de mint megtudtam a könyvből, van a fogyást elősegítő kábítószer is. És akkor a különböző elméletek még elő sem kerültek, amik pro és kontra állítanak totál ellenkező dolgokat. Kajaügyben szó szerint minden elképzelhető, meg annak az ellenkezője is, aki egy kicsit beleásott az „egészséges étkezésbe”, az erre elég gyorsan rájöhet.

És ennek az egész eltorzult, beteges hozzáállásnak tart görbe tükröt Shriver.

Nagyrészt irtóztam a könyvtől. Ettől persze még egy remekül megírt regény, csak éppen mindenféle irányban végletes, emellett meg elég beteg. Szokás szerint persze a végén kiderül, hogy nem úgy van ám azért, de maga a gondolatfutam, ahogy végigvezet egy ötleten és a megvalósításán… hát szóval bennem is elég végletes érzéseket keltett.

Nem tudom, hogy a fordulat fényében igazából érdemes-e beszélni bármiről, mindenesetre a köztes események igencsak elgondolkodtatóak.

Mint az elején mondtam, érdekes lenne tudni, mi késztette a megírásra, mert abból esetleg kiderülne, mi volt a célja. Elrettentés, elfogadtatás, figyelemfelkeltés?

Függetlenül attól, hogy főszereplő Pandoránk mennyire egy unszimpatikus nő volt, a végén megfogalmazott gondolataival nagyon egyet tudok érteni. Lehet, hogy nem is volt más cél: megfogalmazta a saját érzéseit, hozzáállását a témához, amivel naponta vagyunk kénytelen szembesülni.

(csak zárójeles megjegyzés, hogy engem halálosan nem érdekelt se a tévés múlt, se az ismeretlen zenésznevek tömkelege, de valamiért újabban mintha sikkes dolog lenne elővenni a jazz-t, és ezzel untatni szerencsétlen olvasót.)

Read More

Az utolsó előtti pillanatban

Lassan majdnem vége a nyárnak, nekem meg most jutott eszembe nyári olvasási listát csinálni, aminek az elkövetkező 3-4 hétbe kellene beleférnie. Esetleg a szeptember első felébe. Az még nyár? Vagy csak ha 30 fok lesz? (Remélem, nem lesz.) Az átlagosnál sokkal többet dolgoztam a nyáron, de sokkal többet is olvastam. Muszáj volt kompenzálni a napi melót valamivel, pedig nyár elején még azt hittem, hogy majd alig fogok tudni haladni bármivel is. Nyilván van valami pozitív hatása, ha az ember egész nap pörög, nem lehet csak úgy egyik pillanatról a másikra kikapcsolni.

Az öreg Ove remek élmény volt, úgyhogy tervbe vettem Britt-Marie-t. Backmannak elég egyszerű a stílusa, sok benne az önismétlés, amolyan öreges módon, nyilván ez a szereplő miatt van, és másnál emiatt már félretettem volna a könyvet, de Ovéhoz illett. Gondolom, az élményt Britt-Marie is hozni fogja. Aztán majd egyszer a nagymamát is sorra kerítem.
Pár napig még akciós a dibookon Alma Katsu rég várt sorozatának a harmadik része (ez volt a reklám helye), A szakadék. Ezt is listára vettem, kíváncsi vagyok, hogy ér véget ez a nagyon fura misztikus történet.
Kezdenek már hiányozni az űrkalandok, valamit elő kell, hogy vegyek. Ez vagy a Térség folytatása lesz, a Cibola meghódítása, vagy a Seveneves, még nem tudom, melyikhez lesz kedvem. Hátha belefér a szabi mellett mind a kettő.
Nagyon kacsingat felém még a Falka is, kíváncsi vagyok, Cutter tud-e borzongatóbb lenni, mint az előző könyve, ami ebből a szempontból elég nagy csalódás volt, bár más szempontból meg egy nagyon remek könyv. Úgyhogy ha ijedezni nem is fogok, egészen biztos jó szórakozás lesz.
Sort szeretnék még keríteni az Égett-hegyi könyvtárra is, meg a Fekete férfire, ha már hamarosan jön a Holtak szószólója, nem akarok nagyon lemaradni Morgan könyveivel.
Kellene még egy angolt is olvasni, valószínűleg Anne Bishop Others sorozatát fogom folytatni, de ez majd inkább a téli listába fog beleférni.

 

Read More

Peter Buwalda - Bonita Avenue

Már akkor felfigyeltem a könyvre, amikor még megjelenés előtt állt, és most, hogy a sokadik akcióban volt, le is csaptam rá, pedig nem igazán voltam tisztában vele, hogy mire számíthatok. Annyit leszűrtem, hogy ez egy olyan falhozvágós-lélekbelezős könyv, ami odacsap.
Na, hát nálam nem volt ilyen hatása. Eleinte vártam, hogy majd hanyattvág, vagy valami, aztán mondták, hogy majd a végén, ha összeáll. Nekem már út közben összeállt, valahogy a végeredmény benne volt a szereplők génjeiben, sejtjeiben, úgyhogy nem okozott katarzist, és nem kaptam a szívemhez sem. De ez nem is számított, mert minden pillanatát élveztem.
Olyan könyv ez, amit nem lehet letenni, egyszerűen odaragadt a kezemhez (igazán lehetne belőle e is, nem győztem ide-oda hajtogatni, még jó, hogy puhakötés). Mint, amikor találkozok egy nagyon érdekes emberrel, és az mesélni kezd önmagáról, a családjáról, az érzéseiről, és megtudom belőle, hogy milyen nekik lenni. Hogy amiket tesznek, azokat miért teszik, feltárják a szimpla kis emberi gyarlóságaikat. Amikor a másik lecsupaszítja magát, és látjuk, és értjük, érezzük. Sajnáljuk, utáljuk, együttérzünk, értetlenkedünk.

Képes volt úgy feltárni egy család tagjainak a személyes és közös tragédiáját, hogy közben egyetlen pillanatra sem éreztem megterhelőnek a közöttük (bennük) való létet. Kívülről persze én is nagyon okos voltam, mint amikor szembesülünk mások problémájával, eldöntjük, hogy így, vagy amúgy tettünk volna, de ők olyanok voltak, amilyenek, és szépen lassan feltárják magukat, hogy megérthessük, mi miért történt.
Buwalda nagyon ért a személyiségek megjelenítéséhez, de ez csak egyik része a regénynek.
Az események nem lineárisan követik egymást, Buwalda sokszor ugrál az időben anélkül, hogy azt jelezné, de ettől csak még érdekesebb lesz az egész. Hiszen nem csak a jelenből állnak a szereplők, nekik is megvannak a maguk emlékei, és sokkal hatásosabb a mostból visszanyúlni, és felidézni (főleg, hogy időnként a most máskor van), mint a múltban elkezdeni, és haladni előre.
Nehéz műfajilag besorolni: családregény, thriller, szépirodalom, dráma, érintőlegesen egy kicsit krimi is, de elsősorban hosszúra nyúlt pillanatképek személyiségek lenyomatairól, és egymásra gyakorolt hatásáról.

Read More

Féléves

Lassan olyanok lesznek ezek a blogos mindennapok, mint a kistinik, amikor együttjárnak: lesz majd havi, negyedéves, éves évforduló, de az elvetemültebbek a heteket, sőt a napokat is számontarthatják.:) Fut most egy '25 dolog, rólam' lista is, de azzal inkább nem fárasztanék senkit. Amit tudtok, azt nem kell ismételgetni, amit meg nem, talán jobb is... :D

2016 legjobbjai és egyben meglepetése is

King. A 11-22-63 olyan mély benyomást tett rám, mint már régóta semmi. Napokon keresztül nem tudtam mit kezdeni a befejezés után, mert semmi nem volt jó. Azóta is sokszor eszembe jutnak részletek, képsorok a könyvből.

A tóparti kísértetek szintén egy nagyon jól összerakott regény. És hogy ez miért meglepetés? Mert amiket régen olvastam tőle, igaz, hogy tényleg rég volt, és tényleg nagyon gyerek voltam, de azon túl, hogy nagyon tudtam rajta rettegni, nem maradt meg más. Valószínűleg fel sem tűnt a nyelvezete, ahogy a történetet szövi, amilyen karaktereket alkot, ahogy a szereplőivel bánik, hogyan gabalyítja bele őket a sorsba, amiket szán nekik. Szóval minden szépség kiesett. De legalább most rá tudtam csodálkozni.

2016 legjobb folytatása

Soho felett a hold. Nagyon kellemes kis sorozat. Kellőképpen komolytalan, anélkül hogy nevetséges lenne, nincsenek benne drámázások (merthogy ez egy pasis uf), érdekes a világ is, és nagyon jó Aaronovitch stílusa.

Friss, amit még nem, de szeretnél

Van egy csomó, nem is igazán tudnám megmondani, mit is szeretnék most igazán, régi vagy újat, és melyiket.

Friss, a legjobban várt

Ősszel jön pár Agavés könyv, amit már várok. Az egyik Richard Morgan újabb sorozatának a folytatása, Az acél emlékének a második része, A holtak szava.  Ezt a világot már ismerem, meg Morgan stílusát is (kell hozzá türelem, de nagyon megéri), ami viszont új lesz, az Kloos military sci-fije,a Frontvonalak. Nagyon tetszik a borítója, még úgy is, hogy keményen retro-feelingje van, de pont ez benne a jó. A Széthullott birodalom sorozat újabb kötettel bővül, ahogy nézem, ez mintha novellás kötet lenne, 10 történet van benne Jorgról és a bandájáról. Elvileg jön még ősszel a Vasdruida folytatása is, de ez a hiszem, ha látom kategória, úgyhogy nem iszok előre a medve bőrére.

A nagy csalódás

A vérmacskás sorozat hatalmas csalódás volt, el is vette a kedvem egy kicsit az uf-ektől legalábbis amik magyarul megjelentek. Lassan úgyis elfogyott a hazai felhozatal, akarom vagy nem, most már az angolokat kell elővennem. Viszont ennek hatására megint kedvet kaptam Moninghoz, aki stabilan jó, és nem képes hibázni.

Kedvenc új szerző

Benedict Jacka. Az Alex Verus sorozat egy pasis uf, semmi korszakalkotó, egyszerűen csak nagyon jó. 

Legújabb szerelem

Nincs most ilyen. Arra törekszem inkább, hogy jól válasszak, főleg a sorozatok között, mert elpazarolt időnek érzem, hogy elolvasom az első részt, és már akkor tudom, hogy a folytatás nem fog érdekelni.

Kedvenc karakter

Blake Crouch férfiszereplői. Sőt, azt mondom, a pasi írhat bármit, én még a bevásárlólistáját is elolvasnám. 

Amin sírtál

Hát ilyen nem volt.

Ami boldoggá tett

Minden jó könyv boldoggá tesz. :) Ahol viszont igazán remekül éreztem magam, és nehezen szabadultam a könyvből, az a 11-22-63. Ez nekem ilyen leg, minden szempontból.

Filmadaptáció

Csak a lista miatt hagyom itt, de én nem nézek ilyeneket. Vagy a film, vagy a könyv, de jobb ezt nem vegyíteni.

Kedvenc saját értékelés

Hehe. Perpill nem bírom az értékeléseim.

A legszebb könyvek

Aaronovitch és Jacka borítói nagyon bejönnek. Az túlzás, hogy szépek lennének, egyszerűen csak pont jók.

Amit még év végig biztosan

Na, hát ez egy olyan lista, aminek sose lenne vége, és holnap meg egy egészen másféle listával jönnék, úgyhogy ez a jövő titka.

Nem jelölnék senkit, töltsétek ki, jó móka.

Read More