Ha a papír elbírja, a képernyő is

book

Post Top Ad

2011/01/02

Idézetek

Patrick Rothfuss - A szél neve
Sherlock Holmes
Trux Béla - A templomos lovag
Michel Faber - A bíbor szirom és a fehér

(a legtöbb kép kattra megnő)
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~


A bíbor szirom és a fehér


Amíg William tűnődik, hadd meséljek önnek Claire-ről és Alice-ről. a szó legvalódibb és leghitványabb értelmében vett bordélyos lányok ők, vagyis ártatlan gyermekként érkeztek Londonba, bukásukat egy madám segítette elő, aki a csábítás régi, bevált trükkjét alkalmazva a pályaudvaron ismerkedett meg velük, és egy éjszakára szállást kínált föl nekik a félelmetes metropoliszban, majd megfosztotta őket pénzüktől és ruhájuktól. A kirabolt és kiszolgáltatott lányok számos hasonló módon rászedett, vagy szüleiktől, gyámjuktól elcsábult társukkal együtt a ház lakó lettek. Rendes új ruhák és napi kétszeri kosztolás fejében azóta is itt dolgoznak;< a hátsó lépcsőnél egy együgyű alak, az elsőnél a madám őrzi őket, és a leghalványabb sejtelmük sincs arról, hogy milyen sok vagy milyen kevés pénzért bocsátják őket áruba.

A férfiak és a nők közötti különbség sehol sem nyilvánvalóbb, gondolja Agnes, mint az általuk írt regényekben. A férfiak mind úgy tesznek, mintha mindent ők találnának ki, hogy a történet midnen szereplője csak a képzeletük bábuja, holott Agnes tudja, hogy az író az égvilágon semmit sem talált ki. Nem tett mást, mint újságok beszámolót gyűjtötte össze, valóságos katonákkal, vagy gyümölcsárusokkal, elítéltekkel vagy haldokló kislányokkal beszélgetett aszerint, hogy története melyiket igényelte, majd összefércelt sok igazságot.Az írónők sokkal becsületesebbek: Kedves Olvasó, jelentik ki, ez történt velem.
Ez okból Agnes sokkal jobban szereti a nők által írt regényeket. Minden héten megkapja a London Journalt és a Leisure Hourt, amelyekből megtudhatja, mit vetett papírra Clemetine Montague, Mrs. Oliphant, Pierce Egan (reméli, nem férfi!), Mrs. Harriet Lewis és a többiek. a Mudie's Mozgókönyvtár jóvoltából mindig megkapja Mrs. Riddell és Eliza Lynn Linton köteteit, így késlekedés nélkül elolvashatja a történeteket.

Miközben doktor Curlew sorra veszi táskája rekeszeit a piócást dobozt keresve, megpillantja betege ágya alatt egy általa jóvá nem hagyott folyóirat címlapját. (A London Periodical Review az, amelyet Agnes azon teljesen ártatlan okból olvas, hogy megtudja, mit kell gondolnia az új festményekről, amelyeket nem nézhet meg, az új költeményekről, amelyeket nem olvasott, és a legfrissebb történelmi fejleményekről, amelyeknek nem lehet szemtanúja, mivel tudni szeretné, hogy mit mondjon, ha a következő szezon idején valaki esetleg a véleményére kíváncsi.)... Az sem számítana semmit, ha az olvasmány történetesen nem a London Periodical Review volna, hanem Mrs. Henry Wood könyve, az Ashlydyat árnyéka, vagy valami hasonló fércmű.  A túl sok izgalmat okozó olvasmányok, a túlságosan kimerítő olvasmányok, a túlságosan szívszaggató olvasmányok, a túl sok mosakodás, a túl sok napfény, a szoros fűzők, a fagylalt, a spárga, a lábmelegítők: mindez, és még sok egyéb okozza a méh betegségeit. De nem baj, neki van rá orvossága.
Doktor Curlew egy pillantást vet az Agnes füle mögötti fehér bőrre, majd kimért pontossággal odahelyezi az első piócát.

Henry olyan utcán lépked, ahol még sohasem járt; ezen a kanyargó, árnyékos utcán nagyon kell vigyáznia, merre lép, nehogy megcsússzon az ürüléken, és szemmel kell tartania minden kis sikátort és lefelé vezető lépcsőt, nehogy leszólítsák. ... Elfojtja a bűz miatt támadt köhögést, és mélyebbre hatol. Perceken belül eltűnik a rendezettség minden látszata; már nem láthatóak, úgyszólván feledésbe merültek az Oxfrod Street határozott, egyenes vonalai, kitörli őket az emlékezetből a roskadás rémálom-víziója - megsüllyed maga az út, két oldalán düledező házak, bennük pusztuló testű és erkölcsű, ápolatlan lakók.


---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Trux Béla - A templomos lovag

Az Akkoni-öböl északi csúcsán terpeszkedô város hosszan követte a part vonalát. Messze volt még, szinte csak délibábként derengett a távolban, de már ebbôl a távolságból is látszott, hogy hatalmasabb, mintsem Tristan képzelte volna. Akkon nem az öböl mentén nyújtózott végig, hanem annak északi félszigetétôl kiindulva terült el az ellenkezô irányban – Haifával szemközt –, észak felé. Az elsô, ami feltûnhetett a tenger felôl érkezônek, az a félsziget csúcsára épült hatalmas templomos erôd. Ez a tiszteletet parancsoló épületegyüttes akkor is uralta volna a környéket, ha magányosan áll a parton. Magasan a környezô házak fölé emelkedett, zord külseje ellenére fenséges látványt nyújtott égbenyúló tornyaival. A hely, ahová épült, kulcsfontosságú jelentôséggel bírt védelmi szempontból, talán éppen ezért is volt a Templom birtokában ez a városrész. A két irányból ide futó városfal itt volt a legerősebb, és a legmagasabb. Hatalmas, félköríves bástyába torkollott, amiről jó rálátás nyílt a tengerre.
– A város, amely romlottságában is csodálatos! – lelkesedett a hajómester. – Egyszerre védőbástyája a kereszténységnek, és fekély a keleti világ testén. Az Outremer legnagyobb kereskedelmi központja, híd a keleti világ és a Nyugat között: Saint Jean d’Acre züllött városa!
Az utcákat magas falak határolták a kikötőtől. Akkont több városnegyed alkotta, s a kikötőt övező negyedek mindegyikére külön kapu nyílt. Egy a pisai negyedre, egy másik a velenceire, az Arzenálon túl a francia városrészre, s kitudja, hány másik még távolabb. Hullórácsok védték valamennyit, és sötétedés után mindet bezárták. A lovagok végigvonultak a városon, keresztül a pisaiak negyedén. Úton-útfélen kereskedőházak és nemesi paloták szegélyezték az utat. A hatalmas, teraszos építmények eltörpültek a karcsú minaretek és vaskos templomtornyok árnyékában. Kapuik szélesek voltak, néhol betekintést nyújtottak a belsőudvar gazdagságába is. Tetszetős oszlopokkal és szökőkutakkal ékesített díszkertekre láttak. Tristan szeme alig győzte beinni a sok csodát.

Az utca tágas térbe torkollott, és eléjük tárult a Templom. Tristannak ugyan voltak ködös elképzelései a legfőbb templomos erősséget illetően, most azonban be kellett látnia, hogy hatalmasat tévedett. Amióta Jeruzsálem elesett, a Templom ide, Akkonba helyezte át székhelyét, és a jelek szerint mindent meg is tettek azért, hogy ez meglátsszon rajta. A méreteiben lenyűgöző erődítmény nem volt hasonlítható egyetlen, Európában látott erődhöz sem. A Templom nem vár volt – inkább illett rá a városrész kifejezés. A helyiek találóan „templomos negyed”-ként emlegették. Hosszú fala messzire kígyózott mindkét irányba, jókora területet hasítva ki magának a város délnyugati sarkából. Már a falakon kívül is rengeteg lakóház és épület tartozott a templomosok közigazgatási területéhez, magának a rendnek a székhelye azonban a széles védőöv  mögött húzódott.

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------


Sherlock Holmes


... és ez volt az a kivételes eset, amikor Sherlock Holmes eszén túljárt az asszonyi furfang. Azelőtt Holmes gyakran tett fitymáló megjegyzéseket a nők intelligenciájára, de mostanában egyre ritkábban hallok tőle ilyet. És ha Irene Adler személye szóba kerül, mindig csak úgy emlegeti őt: a Nő.

- Kedves barátom - kezdte Holmes, amint egyszer a kandalló mellett ültünk a Baker Street-i otthonában -, az élet sokkalta furább dolgokat produkál, mint amiket az ember kiagyalni képes. Van, amire mi gondolni sem merészelünk, pedig a létezés mindennapos velejárója. Ha most ki tudnánk repülni az ablakon, és kézenfogva körözhetnénk London felett,  érdemes lenne kicsit fölemelni a tetőket, és bekukucskálni a házakba. Mennyi meghökkentő dolgot látnánk! Különös egybeeséseket, cselszövéseket, viszályt, nemzedékek egész során végighúzódó hihetetlen eseményláncolatokat, amelyek időnként olyan bizarr helyzetekhez vezetnek, hogy egy csapásra laposnak és értelmetlennek látnánk a teljes regényirodalmat a maga sablonos megoldásaival és átlátszó következtetéseivel.

Képek forrása:  fanpop
ethernat

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
P. Rothfuss - A szél neve

A régi gondolkodók azt tanítják, hogy az elmének négy ajtaja van, amelyeken át úgy közlekedhetünk, ahogy a szükség kívánja.
Az első ajtó az alvás. ...
A második ajtó a feledés. ...
A harmadik ajtó az őrület. ...
Az utolsó ajtó a halál. A végső menedék. Semmi sem árthat nekünk a halál után, legalábbis ezt hallottuk.
*
A nemes úrfiak a természeti csapások közé tartoznak, akárcsak az árvíz vagy a forgószelek. Az átlagember, ha egy ilyen szerencsétlenséggel találkozik, fogcsikorgatva igyekszik megúszni a lehető legkisebb kárral.
*
- Csak bánj szépen a könyvekkel, és nem lesz semmi baj. Lorren többnyire se lát, se hall, de a könyvekre nagyon vigyáz. - Felvonta a szemöldökét, megcsóválta a fejét. - Akkor vadabb a bocsait védő anyamedvénél. Sokkal inkább egy anyamedve, mint hogy Lorren rajtakapjon, amikor begyűröm egy oldal sarkát!
*
Azt gondolhatnátok, hogy ez a találkozás elbátortalanított. Azt is hihetnétek, hogy úgy éreztem: elárultak, miután ilyen rútul összetörték az Egyetemről szőtt gyermekkori álmaimat.
Éppen ellenkezőleg. Ez ismét magabiztossá tett. Eléggé partra vetett halnak éreztem magam, amíg Ambrose a maga sajátos módján nem tudatosította bennem, hogy nincs olyan nagy különbség az Egyetem és Tarbean utcái között. nem számít, hol vagy, az emberek alapjában ugyanolyanok.
mellesleg a düh melegen tart éjszaka, a sértett büszkeség pedig csodálatos dolgokra sarkallhatja az embert.
*
Itt nehéz volt rálelni a helyes útra. A folyosók furcsa szögekben fordultak, váratlan zsákutcákban értek véget, vagy hosszan, szeszélyesen, ráérősen kígyóztak. Gyakran húsz percbe is beletelt, míg az ember az egyik szobából átjutott a másikba, noha még ötvenlábnyira sem voltak egymástól. A tapasztaltabb diákok természetesen ismerték a legrövidebb utakat, és tudták, milyen műhelyeken és előadótermeken kell keresztülvágniuk, hogy elérjék útjuk célját.
Legalább egy udvar olyan tökéletesen el volt vágva a külvilágtól, hogy csupán ablakon keresztül kimászva lehetett megközelíteni. Sőt, azt pletykálták, hogy bizonyos szobákat mindenfelől befalaztak, némelyiket a bennük tartózkodó diákokkal együtt. Éjszakánként a folyosókon kísértenek, sorsukat siratják, és panaszkodnak a menzakosztra.
*
Micsoda? Nem tudsz védekezni? Minden növendékemnek értenie kell hozzá, hogy megvédje a gondolatait a támadásoktól.Nem számít, mivel töltöd az életed, az eszed gyakrabban megvéd, mint a kardod. Élesítsd hát!
*
Mostanában megtanult egy új félelmet. Egy éve még olyan rettenthetetlen volt, mint amilyen bármelyik épeszű ember szeretne lenni, de mostanában megtanult félni a csendtől. Nem a közönséges csendtől, amely a mozgás, a hang hiányából fakad. A mély, fáradt csendtől félt, amely időnként láthatatlan szemfödélként burkolta be mesterét.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Post Top Ad

Your Ad Spot