Nem is tudom, hol kezdjem. Csillagokra van a Twilight-tól, minden tekintetben, kár is, hogy belekeverik a sagát, még ha csak a reklám miatt is. Karakterek vannak, kedvelhető személyiségek, sok-sok ember és vámpír, mindenféle minőségben, egy jól kidolgozott világban. Nagyon jó a sztori is, nincs agyonbonyolítva, viszont végig fenn tudta tartani az érdeklődésem. Sookie is egy olyan kiscsaj, aki az első pillanattól kezdve belopta magát a szívembe, Sam borzasztóan érdekel, Bill meg hát vámpír, ő olyan nagyon vámpíros is. Ami külön jó ebben a sorozatban, hogy itt a vámpírok teljesen külön fajt alkotnak, nem keverednek, szabályaik vannak, és egy csomó tulajdonságuk nincs, ami egy embertől elvárható, szóval ha azt veszem, teljesen hiteles vámpírok. Egész végig olyan érzésem volt, amellett, hogy nagyon jó volt olvasni, hogy ez olyan kedves könyv, amit csakis egy nő tud írni. Nem volt teli érzelmi ömlengéssel, nem volt csöpögős, igazán még romantikusnak se nevezném (nekem ahhoz szorosan hozzátartozik a reménytelen ábrándozás és a 10 méterrel a föld felett járás), mégis az első betűtől az utolsóig vibrál a nőiességtől, ami nem azt jelenti, hogy ne lenne férfiaknak is való, mert szerintem ebben egy pasi is meg tudja találni az örömét. Amit nem tudtam mire vélni, hogy Bill miért a puszta földben alszik, kitaláltak már ennél civilizáltabb elvadultságot is, de végül is, miért ne, akár aludhat ott is. Tetszik ez a világ, a hangulata, az emberek és lények, akik benépesítik, a stílus, az érzékletes és érzéki szex, egyszóval nagyon várom a folytatást.
0 Megjegyzések