J.K. Rowling - Átmeneti üresedés | Keményfedél

J.K. Rowling - Átmeneti üresedés



Nagyregény egy kisvárosról. Az alig negyven-egynéhány éves Barry Fairbrother halála szó szerint felforgatja Pagford városka lakóinak életét. Pagford színleg maga az angol idill, macskaköves piactérrel, ódon apátsággal, ám az elbájoló homlokzat mögött számos viszály dúl. Gazdagok civódnak a szegényekkel, kamaszok a szülőkkel, feleségek a férjekkel, tanárok a tanítványokkal. Hamar kiderül, hogy Pagford nem az a háborítatlan, békés angol kisváros, aminek látszik. Barry átmenetileg megüresedett önkormányzati helye némelyekben szenvedélyes indulatokat kelt, másokat köpönyegforgatásra késztet...
GABO

Barry Fairbrother halála a regény központi alakja. Magáról Barryről túl sokat nem tudunk meg, ellenben mindenki más apró kis mocskos titkát, gondolatát, érzelmeit, hatalomvágyát testközelből megtapasztaljuk. Hát na, nem ez volt életem legizgalmasabb olvasmánya, de időnként dagonyázni kell a kicsinyes emberi jellemekben, hogy érezzük, mi mások vagyunk.
Nekem már a megjelenéskor egyértelmű volt (mert még a fülszöveget is elolvastam, időnként nem árt), hogy ennek a könyvnek semmi köze a Harry Potterhez. Nem tudom, akik csodálkoztak, azt gondolták, hogy a kiadó csak tréfál a fülszöveggel, és mégis kapnak egy spin offot? Szóval ez nem Harry Potter, nem fantasy, ez egy társadalmi kór-kör-kép egy kisváros lakóiról, akiktől én mereven elhatárolódom, mert én nem ilyen vagyok. (csak részben.)
Mindenki tudja magáról, miket tart a legfőbb értékeknek az életében - hűség, bizalom, szeretet, segítőkészség, törődés, odafigyelés, meg ilyenek. Vannak, akik a végletekig ragaszkodnak ezekhez az értékekhez, és inkább szenvednek, de nem engednek belőle, aztán vannak, akik rugalmasan bánnak ezekkel, érdekük szerint. Pagfordban nem csak a tanácsban lett Barry halálával hirtelen átmeneti üresedés, de úgy éreztem, ezekben az emberekben már nagyon régóta fennáll valami üresség, ami nem csak átmeneti, hanem nagyon is tartós, és nem nagyon tudnak ezzel mit kezdeni. Vagyis azt kezdik, mint bárki: nem vesznek róla tudomást, mert ha véletlenül eszükbe jut, annak mindig csak gyötrődés a vége. De persze egy ekkora űrt nem lehet tartósan figyelmen kívül hagynia senkinek, úgyhogy jönnek a problémák.
Tisztára, mint egy szociológiai szappanopera; itt nem a szerelem áll a középpontban, hanem minden, ami maga az ember - érzelmek, gondolatok, vágyak, egymáshoz való viszonyok, énképek. A perspektíva, és ezzel együtt az őszinteség, azzal változik, hogy az emberek mennyire állnak közel vagy távol egymáshoz.

Elgondolkodtató, mennyire vannak eltúlozva ezek a jellemek. Megfáradt, öregedő feleségek, akiknek a férjei mintha nem vennének észre semmit a saját problémáikon és világukon kívül. Elvégre mitől is lehetne valaki boldogtalan, akinek mindene megvan?
Kamaszok, akik nem tudnak mit kezdeni a világgal, ami körülveszi őket, ezért egyszerre próbálják meg irányítani és kivonni magukat belőle.
Két világ összeütközése: az egyszerű, lelakott és elhanyagolt Parlagé, és a sznob, önmagára és vélt értékeire rettentően büszke Pagfordé. A világ két összebékíthetetlen szeglete, közöttük felmagasztosulva Barry Fairbrother alakja, akit szinte már szentté avatnak halálában.
Jó tudni, hogy Rowling ilyet is tud. Szeretem ezt a vonalat, ami nem Harry Potter és nem Cormoran Strike, hanem valami eltúlzott és véresen komoly karikatúrája a világnak.

A KOMMENTEK SPOILERESEK.


Google+

About Tara Nima

    Blogger Comment
    Facebook Comment

26 komment:

  1. Remélem azért nem bántad meg. :) Nagyon visszafogott a kritikád, de tetszik. a végéről mi volt a véleményed? szerintem valahogy szükségszerű volt a tragédia, csak valójában nem biztos, hogy sok mindenen változtat. én enm érzem anynira eltúlzottnak ezt a társadalmi kór-kör-képet, de kezdem úgy érezni, hogy szinte egyedül vagyok ezzel. Szerintem pont ennyire szarból vannak az emberek. egy jó nagy részük, és azok tényleg ennyire ilyenek - intrikusak, önzők, hatalommániásak, irigyek, kíváncsiak... ok, közben lehetnek éppen jó munkaerők, kedvesek a hétköznapokban, szerető anyák a gyerekeikhez stb. de ez csak az egyik oldaluk.
    Jó ez a szociológiai szappanopera, tulajdonképpen igen, és akár valami valóságshow is lehetne, persze komoly alapokon, olyanokon, amilyeneket a lelkes pszicho éés szocio hallgatók sose tudtak kihozni az igazi valóságshowk kapcsolati hálóiból.

    a kamaszokról írt mondatod a kedvencem, mert tényleg, egyszerre próbálták ők mozgatni a szálakat (mozgatták is) és magasról leszarni az egészet. a kettő együtt nem megy, hát, meglett a böjtje.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. értékeltem, hogy végre egy értelmes könyv. :))
      nekem a végével az volt a bajom, hogy túl direktnek éreztem. kellett valami esemény, amitől mindenki magába száll, és megváltozik az élete, a dolgokhoz való hozzáállása, ezért lett a végén az, ami. gyanítom, a valóságban ez kicsit másképp történt volna, és nem lett volna ennyire kiterjedt az utóhatása sem.

      talán amiatt túlzott egy kicsit az egész könyv, mert ennyire töményen soha senki életébe, fejébe nem látunk bele, és ha belegondolsz, ezeknek az embereknek nem sok pozitív oldala volt, nem volt kellemes velük tölteni az időt. nekem volt pár szimpi szereplő (a kamaszok mindenképp, őszinték, vadak és ösztönösek), meg egy-két felnőtt, de összességében nem szerettem senkit.
      és igen, ilyenek vagyunk, ez van. sőt, még ilyenebbek. pl itt nem volt ősgonosz, akit okolni lehetne bármiért is, minden baj a szereplőkből származott, pont, mint egyébként is szokott.

      és olvasás közben küzdöttem párszor magammal, hogy én ezt félreteszem, de örülök, hogy nem tettem. jó könyv, kemény téma. és nem jó olvasni, de jó rajta gondolkodni.

      Törlés
    2. úgyis valami értelmesre voltál kiéhezve :D hát igen, a nehéz könyvek, kemény témák hátulütője, hogy néha kifejezetten "rossz" olvasni, de a könyv, a téma, a kidolgozás jó, és gondolkodni is jó rajta.
      Szerintem nem volt végül eltúlozva a magukba szállás, és mellesleg ugye otthagyjuk őket, szóval ez alakul tovább, mint végtelen szappanopera, a Mollisonoknak ugyanúgy szembe kell nézni egymással minden nap stb. stb.

      Én szerettem Kayt, bár sose tudnék ilyen munkát végezni, és nem is igazán értem mások ilyen jellegű szociális érzékenységét, de tök jó, hogy vannak ilyenek. Szerettem Krystalt is, bár az életben átmennék a másik oldalára az utcának ha egy ilyen tinikurva kezd el káromkodni rám :D érdekes dolgok ezek.
      Amúgy a legszimpibb: Vikram :D a csendes, gazdag, jóképű orvos. ennyi. :D

      Örülök, hogy nem tetted félre.

      Törlés
    3. akinek a házasságát szívesen szedném darabokra, az Vikram, és mind a két fél szemszögéből. tök érdekes lenne.

      elég sok ilyen krsytal-félével volt már dolgom, semmi szeretnivalót nem találok bennük, és marhára nem érdekel a lelkiviláguk se, meg a nyomoruk se, meg megértő se akarok lenni a primitívségük irányába.
      Kay meg... hát annyira tipikus. talál egy faszit, akiről lesír, hogy csak dugni akar, otthagyja érte az addigi életét, aztán meg számonkéri, hogy passzív és érdektelen. ha otthon marad, és így nem kerül be a történetbe, se történt volna semmi másképp. és ez benne a szép.

      Törlés
    4. Na, akkor a sori tetszeni fog! :D ott kapsz Vikram házassági problematikát :)

      igazad van, tpk én se tolerálom az ilyen primitívségeket és nem is akarom megmenteni az ilyen embert, mert nem lehet .
      Kay bután viselkedett a szerelmi életében, de ez csak olyan ballépés-féle, azért ő végső soron jólelkű volt, erre értettem.

      Törlés
    5. igen, az igaz, ő tényleg jólelkű volt, és nem voltak érdekek a cselekedetei mögött, de talán pont azért, mert ő nem volt helyi.

      Törlés
    6. a hely "szelleme" :D megfertőzött mindenkit (?) :)

      Törlés
    7. valószínűleg. :D
      azt hiszem, az ő munkakörével nem is lehetett volna semleges, kénytelen volt belefolyni. és legalább hiteles volt. valszeg Mócsing is annak látta volna. :D

      Törlés
  2. Pupi, szerintem mi sem gondoljuk, hogy abszolút nem ilyenek (bár én egy-két szereplőnél azért lestem nagyokat), csak túl tömény ez így, ahogy Rowling ábrázolta. Én mondjuk megértem, hogy nem lehetett egy ilyen sokszereplős regényben finomítani a szereplőkön, mert egyszerűen nem volt erre hely. Csak így iszonyat tömény volt. A valóságban azért vannak jó napok és szociálisabb és normálisabb, kedvelhető vonásai is szinte mindenkinek, nem ennyire tömény gyűlölet és intrika és nyomor az élet. De valószínűleg ez direkt egy ilyen túlzó könyv lett.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. szerintem azért tűnik úgy, hogy senkiben nem volt igazán pozitívum, mert a szociálisabb, kedvesebb napokat sem biztos, hogy úgy éljük meg, ahogy kívülről látszik. itt fejekben voltunk végig, a látszatnak nem volt szerepe.
      nekem az volt a furcsa, hogy igazán mély érzelmekkel nem viseltettek egymás iránt még a házastársak sem. talán Terry volt az egyedüli, aki őszintén szerette a férjét, de ez a szeretet is nagyon fáradt volt már.

      Törlés
    2. Szee, sajnos sokkal több a zárt ajtók mögötti pokol, mint kéne. Töménynek mindenképp tömény a kép, amit Rowling fest, de azt hiszem, csak így lehetett hatásos, és valahogy mégsem hatásvadász, inkább elgondolkodtató.

      Törlés
    3. sztem ha belelátnánk mások életébe és fejébe, az pont ugyanilyen tömény lenne.

      Törlés
    4. úgy felsorolnék random eseményeket és élethelyzeteket a saját körömből, de ez már túl intim lenne. de igen, tömény.

      Törlés
  3. Ó, tényleg, igazad van, a fejekben voltunk. Ez amúgy pont az a téma, ami a múltkor előjött a kollégámról meg a füzetről, ugye....
    Szerintem nem Terryt (drogos anya) akartál írni, hanem az isk. igazgató feleségét, nem?
    Igen, nem voltak mély érzelmeik, nekem is fura volt, a gyerekeknél főleg, bár ők állítólag kegyetlenek... De én magamból indulok ki, nálam a 'vér szava' az szinte mindent felülír, pedig nálunk sem egyszerűek a családi viszonyok...persze nyilván nem kegyetlenkedtek velem annyira mint Arfékkal, de pl. Mócsing azért nagyjából normális körülmények között élt, aztán mégis...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. ah, hülye nevek, mindig bajom van velük, igen, az iskolaigazgatóra gondoltam. Tessa volt talán?
      de az is lehet, hogy Rowling csak a szélsőségeket akarta direkt megmutatni, mert pl Kay meg Gaia közötti kapcsolat sztem a szokásos volt, és Vikram meg a nagyobb lánya közötti is, de ezekből szinte semmit nem kapunk, pont azért, mert ez nem érdekes, csak jelzi, hogy a józan ész és egészséges lélek azért még jelen van, csak nincs túlsúlyban.
      a vér szava is ott volt, Robbie és Krytsal személyében. ott csak az anyjuk lógott ki kicsit a sorból, de annak már mindegy volt.
      Mócsing fura alak. nem tudom, hogy alakult volna a jelleme, ha nem törik meg a végén...

      Törlés
    2. Pont ezt akartam az előzőhöz írni, normális kapcsolatok példájának, Kay-Gaia, Vikram-gyerekek, de akár Vikram-Parminder is, mert őket csak a sorozatban tették meg rossz házasságnak, egyébként szerették egymást. Aztán vannak még a barátságok Arf-Fats, Sukwinder-Gaia, evezőscsapat. Tudom, hogy gyerekek, de én úgy éreztem megvannak itt a pozitívumok is. És a minennapokban tényleg nem vagyunk a fejekben, és nem látjuk a szálakat, amik mozgatják ezeket az apró dolgokat, abból pedig akár ilyen nagy dolgokat is, mint a végkifejlet.

      Tessa volt akit akartál írni, igen. :) A nevekkel az elején nekem is meggyűlt a bajom.

      Törlés
    3. Vikramék házasságában nem nagyon látszik a szerelem. Vikram tök jól elvolt a legnagyobb lánnyal, de ha nem tudom, hogy Parminder a felesége, azt gondoltam volna, hogy hajt a kiscsajra, vagy talán együtt is vannak. ő totál kivonult a felesége életéből. (a filmet még nem néztem meg, majd hétvégén.) sőt, nem egyszer mondták, hogy őket a szülők adták össze, én inkább arra hajlok, hogy az indiai mentalitás tartja őket egyben, nem a szerelem.

      Törlés
    4. Lehetséges, de az is lehet, hogy ez is csak egy kvázi "normális" kapcsolati szál, amibe nem ment bele Rowling, pont mert nincs róla mondanivaló.
      A sorozat ebben teljesen eltér a könyvtől.

      Törlés
    5. majd kíváncsi leszek, mert itt a totál közönyt látom, de azt nem látom, hogy rossz lenne. sőt, Vikram kedves, és figyelmes, már amennyire őt érdekelhetik ezek a választási dolgok. de arról semmit nem tudni, hogy Parminderrel milyen, szoktak-e dugni, miről szoktak beszélgetni, meg ilyenek, de hótziher, hogy nem véletlenül esett bele a csaj Barrybe.

      Törlés
    6. Ja, mondjuk ez igaz. hú, hallod, nagyon összezavart már engem a sorozat :D sok mindent változtattak, ott pl hiányzik a Barry-Parminder szálacska, nekem meg kiment a fejemből.

      Törlés
    7. Nem emlékszem, hogy mi lett Mócsinggal a végén :S
      Igen, így nézve tényleg voltak azért normális kapcsolatok, de nyilván nem ezek tűntek ki ebből a tömény borzalomból.

      Törlés
    8. hát tudod, a nagy arcú Mócsing, aki mindig hitelesen igyekezett viselkedni, összeomlott a haláleset miatt, meggyónta mások bűneit is, és visszább vett az arcából. és elkezdtek közeledni egymáshoz Bokszossal, de ennek már nem láttuk az eredményét.

      Pupi, ha megnéztem a sorit, majd posztolom, vagy ezt updatelem.

      Törlés
    9. Voltak, csak abból kaptuk direkt a keveset. :)
      Jaj ezt a Bokszost nem tudom megszokni :D :D :D Meg mondjuk Mócsingot se, bár neki jó a neve.

      Nima, szerintem megér egy külön posztot a sori, én is akarok írni róla, csak nem értem magam utol ezen a héten...

      Törlés
  4. "szociológiai szappanopera" - Ez tetszik! Most már tényleg nekem is olvasnom kéne :) Kíváncsi vagyok milyen ez a rowlingi "eltúlzott és véresen komoly karikatúrája a világnak" :) (a kommentek nagy részét nem mertem olvasni, nehogy spoilerbe fussak :D)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. meg vagyok döbbenve, hogy te még nem olvastad. :))
      jobban örülnék, ha még ehhez hasonlókat írna, mert a krimi nem megy neki, ebben viszont nagyon jó.

      Törlés