Mint ahogyan a cím is utal rá, a világ visszafelé kezd el élni egy olyan jelenség hatására, amit Hobart-fázisnak neveznek. Ez annyit jelent, hogy egyszercsak eljön egy pont az időben, amikor egy pillanatra megáll, majd minden visszafordul: az emberek fiatalodnak, majd meghalnak, visszafelé működik a táplálkozás, és viszontlátással üdvözlik egymást a találkozáskor, és a könyvek egyre másra semmisülnek meg. Az öregszülöttek kihantolására vitáriumok jöttek létre, amik a megfelelő ellátást biztosítják a kiszabadítottaknak, majd eladják őket. És mivel az idő visszafelé folyik, olyan rendbontó, társadalomra káros elemek is öregszületnek, akiktől megszabadulni véltek, mint Anarchista Peaktől. Peak kihantolt testéért sokat akarnak fizetni, mindeki más okból, van aki vigyázni szeretne rá, van, aki pedig elpusztítani. Ráadásul senki nem tudja, hol temették el, a Hermes Lombikja Vitárium is csak teljesen véletlenül talál rá.
Úgy gondolom, az alapötlet a Bibliából származik, amire Dick utal is a fejezetek elején lévő idézetekkel, és a történetben szerepet játszó pap által is, mégpedig a halottak feltámadása. Érdekes ötlet, már csak azért is, mert ez teljesen átalakítja a társadalmi szerepeket, feladatokat, az erkölcsi normákat. A halottabbakhoz nem nyúlhatnak, az öregszülötteknek azonnal a segítségére sietnek, igyekeznek másolatokat készíteni a különlegesnek ítélt könyvekről, és mindeközben újra megtörténik minden. De bele lehet-e avatkozni, így visszafelé, de mégis előre (mert új az irány) olyan dolgokba, amik egykor a világot kifordították a sarkaiból? Mert végül is, ami megtörtént már egyszer, annak elvileg visszafelé is meg kellene történnie. És valóban annyira káros lesz-e a világnak Peak ébredése, mint azt általában gondolják az emberek? A könyvben ugyan csak egy vallási vezető készül "újjáéledni", de ha belegondolok, nem kellene-e sok ember fejét azonnal leválasztani a testétől, netán ki sem hantolni...? A könyv történése Peak körül forog, és az ő ébredése nagyon is alkalmas arra, hogy egy csomó kérdésen elgondolkodjunk. Hátborzongató végiggondolni, hová vezetne ez, mennyi minden megváltozna, egyáltalán, meg lehetne-e tenni? Mert egészen más egy jövőbeli cselekményt elfojtani a jelenben, mint megakadályozni, hogy a múlt újra megtörténjen. Szoktam néha gondolkodni rajta, mi lenne, ha... de igazán nem jutok semmire, elvégre sose találkozok egy másik lehetőséggel, a 'ha' csak a képzeletben létezik, ergo bármi lehet, szó szerint. És amit egyszer a világ már túlélt, azzal még egyszer szembe kell tudnia nézni. Ami még nekem nagyon tetszett, hogy a megváltozott világ hozott egy másfajta szellemi szintet is, néhány embernek volt egyfajta képessége: volt, aki ráérzett az újraéledőkre, volt, aki gondolatot olvasott, és mindezt nem valami ezoterikus-maszlagos furcsaságként kezelték, hanem az élet velejárójaként.
0 Megjegyzések