2014/11/16

Ian McDonald - Síkvándor

NEM CSAK EGYETLEN VAN BELŐLED, HANEM SZÁMTALAN.
Mind részei vagyunk az univerzumok sokaságának a párhuzamos dimenziókban – és Everett Singh apja éppen most találta meg az odavezető utat. Csakhogy elrabolták, és most úgy tűnik, mintha Everett édesapja soha nem is létezett volna. Egyetlen nyom bukkan fel, amelyet fia követhet, egy titokzatos program: az Infundibulum – egy térkép, és nemcsak a Tíz Ismert Világ térképe, hanem az egész multiverzumé.
Persze léteznek olyanok is, akik nagyon szeretnék rátenni a kezüket. Ahhoz, hogy Everett épségben megőrizze, és megmentse édesapját, szüksége lesz barátokra: Anastasia Sixsmyth kapitányra, annak fogadott lányára, Senre és az Örökkévaló léghajó legénységére.
Gabo

Ian McDonald stílusáról már sok jó hallottam, és a Síkvándorral kapcsolatban azt olvastam, (nem tudom már, hol, úgyhogy majd linkelem, ha ráakadok), hogy azért írta, hogy azoknak a tizenéves fiúknak is legyen egy sorozatuk, akiknek nem elegek azok a gyenge kis történettel rendelkező ya-regények, amikhez hozzájuthatnak, hanem legyen egy kalandos, tudományos, fiús alternatívájuk.
Ezt remekül sikerült is hoznia, annyira, hogy olvasás közben gondolkodtam is rajta, hogy a történet nagyon rendben vagy egy tizenévesnek, de a tudományos szál és a stílus vajon mennyire jöhet be nekik? Mert ezek cseppet sem tinisek. A könyv nagyjából mentes a legtöbb ya-klisétől: nincs benne szerelmi szál (egyelőre, de a lehetőség azért ott van), nem átlagos tiniproblémákról szól, és a szálakat ugyan két tini mozgatja, az eseményeket mégis a felnőttek alakítják egy felnőtt világban. 
Látszik, hogy McDonald oda van az indiai dolgokért, rengeteg, ehhez a kultúrához köthető kép van a regényben, bár őszintén szólva nekem ez szinte mindegy volt, főleg, hogy semmi konkrétumot nem hozott. Néhány városrész az indiai feelingre hajazott, a főszereplő panjabi volt, ennek megfelelő bőrszínnel, és indiai kaját főztek, amiből egyedül a forrócsoki elkészítése volt konkrétan és részletesen leírva, aminek semmi köze az indiai kultúrához. Szóval ezen a területen túl felszínes volt ahhoz, hogy elhiggyem, bármi köze is van a keleti világhoz, de ez tényleg nem hiba, inkább csak az eddigi könyveivel kapcsolatos rajongásokra tekintek miatta kicsit fenntartással.
A regényben ugyanis tényleg hótmindegy, hogy a városrész Indiából lett-e áthelyezve, avagy sem, mert nem ez a lényeg, hanem az, hogy ez a miniatűr zseni a maga tizenévével hogyan találja meg apját a többféle világok között. Itt mondjuk már eleve az indulást nem értem, hogy miből jutott arra a következtetésre Everett, hogy elrabolt apja éppen azon a világon lehet, amelyiken ő gondolja, de úgy emlékszem, több logikai fekete lyuk nincs a regényben ezt az egyet kivéve.

Egyáltalán nem tökéletes a regény, ennek ellenére nagyon élveztem. Imádom az időutazást is, és szerintem is van még a miénk mellett más síkokon ugyanígy élet (több van belőlünk), így egyáltalán nem volt elképzelhetetlen vagy érthetetlen ez az egész. A "másik Föld" világa is épp csak kellő mértékben volt idegen, nem volt elszállt technológia, lehetetlen kinézetű lények, nem jöttek ufók meg hasonlók. Az F3, ahol Everett végül kikötött, nagyon jó kis hely volt. Hiányzott az olaj, de virágzott a nanotehcnológia, és ennek megfelelően alakultak a használati tárgyak is, és a mindennapi élet. Egy különc, de nagyon is ismerős és szimpatikus világ volt, és bírtam a szereplőket is. 
A felnőttek semmiképpen ne menjenek el a könyv mellett, csalódni biztosan nem fognak, és vállalkozó kedvű, okos tiniknek is mindenképpen javaslom, lányoknak is, mert tényleg jó kis kaland. 

4 megjegyzés: