Keményfedél

Témázunk - Kiadók meg a járatlan utak

Mindenki tudja, milyen érzés, amikor kiadók nem folytatnak sorozatokat, esetleg éveken keresztül csak ígérgetik egyes könyvek megjelenését. Finoman szólva nem szoktuk őket szeretni érte. De a kiadókhoz kapcsolódó érzéseknek van egy másik oldala is, amikor éppen örülünk, vagy elhűlünk egy-egy nyitás láttán. Remek dolog, amikor olyan könyveket hoznak, amiktől kinyílik bennem egy újabb ajtó, és még több ilyet akarok. Igyekeztem rövid lenni, de tényleg, csak hát nem sikerült. Az Agave nálam sok szempontból etalon. Újabban baromi jók a borí…

Témázunk - Pasik és csajok, avagy a könyvek sztereotípiái

Mindig annyi gondolatom van erről a témáról, aztán mikor posztolni kéne, csak ülök, és nézek ki a fejemből, hol kéne kezdeni. Szólok, hogy kicsit hosszú lett, csak hogy még mindenki időben le tudja csukni az ablakot. Kezdem a romantikus regényeknél, bár ezt már egyszer nagyon kiveséztem , új tapasztalatokra azóta sem tettem szert. Ezekben a könyvekben lehet a legerősebb klisékkel találkozni: a pasi mindig jóképű, szinte kivétel nélkül gazdag, csodás teste van (naná), kastélya van, vagy minimum egy felhőkarcolója, autóparkja, és vállalata, …

Gaiman

Nem szeretem Gaimant. Vagyis nem szerettem. Vázlatos, kidolgozatlan, félkész könyveket ad ki a kezei közül, és én soha nem imádtam annyira, hogy ezt megbocsájthassam neki. Nem volt miért. De most utólag is meg van minden bocsájtva. Minden béna karakter, minden elvarratlan szál, minden regénynek álcázott forgatókönyv. Vagy pláne nincs megbocsájtva. Ha már egyszer ilyet is tud, nem kéne kevesebbel is megelégedni. Az Amerikai istenek egy mestermű. Kerek egész, karakteres, nagyon férfias és szuggesztív. Annyira, hogy a téli hideg leírásánál ta…