Mona Awad - Antilányregény - Keményfedél

2017/05/28

Mona Awad - Antilányregény

Update: előre írom, hátha valakinek elfogyna a türelme félúton.
Most nézem a kiadóval készül interjút, aki szerint ez a könyv egy komoly, nehéz szövegű szépirodalmi alkotás, és azt vélem kiolvasni a szavaiból, hogy ehhez a komoly, nehéz szövegű könyvhöz ez a borító a telitalálat, mert eljut mindenkihez, aki nem akarja ahhoz is, de persze nem tud ezzel a komoly, nehéz szöveggel mindenki megbirkózni.
Nos, ez a könyv minden, csak nem szépirodalom. Lehetett volna társadalomtanulmány, mint ahogy elvileg annak készült volna, de az sem sikerül. Hiányzik belőle a társadalom is, meg a tudomány is. Van, akit meg tud szólítani, mondván, nekem is mennyi bajom van a súlyommal, van, aki meg nem lát benne mást, csak egy frusztrált fröcsögést a kövérséggel kapcsolatban. (De ahhoz, ugye, hogy dönthessünk, el kell olvasni. Vagy hinnetek kell nekem, vagy valaki másnak. :D)


Újabb meglepetés, bár erre most nem mondanám, hogy pozitív. Arra készültem, hogy vicces könyvet fogok olvasni, mert van az a sztereotípia, hogy a kövér nők viccesek, meg harsányak (egyébként igen), és sokat nevetnek (még ha nem is mindig őszintén). Arra számítottam, hogy akkor én most szórakozni fogok, merthogy egy humoros regénynek van hirdetve. És akkor én most egyáltalán nem szórakoztam.
Őszintén szólva ez egy kényelmetlen és kínos könyv. Félre ne értsen senki, ennek nem a kövérség az oka, legalábbis nem konkrétan. Nem szeretném elemezni a könyv tartalmát, mert ki vagyok én, hogy bármit is gondoljak arról, hogy ki hogyan látja magát, vagy mi az alap viszonyítási pontja  a saját életében. Szerencsére nem kell vele egyetértenem, vagy ellentmondanom, ez olyan könyv, amit csak úgy el kell fogadni, hogy ja, ilyen is van.

Inkább kilodráma az egész, mint felnőtté válás regénye, és ha egy kicsit megerőltette volna magát, és nem csak a felszínt kapargatja, elég mélyreható könyv lehetett volna. Így csak felszínes siránkozás, az úristen, kövér vagyok, senkinek nem kellek szindrómáról, és igazából közben nem nagyon tudtam eldönteni, hogy most akkor ez a lány tényleg olyan visszataszítóan bálna módon túlsúlyos, vagy csak egyszerűen nem felel meg a mai szépségideálnak, ahol mindenki bálna mód elhízottan hájasnak minősül, ha vaságy nélkül is mutat valamit a mérleg.
Nem tudom, mit gondoljak erről a lányról. Az olykor nem is létező háján kívül semmit nem mutatott meg magából. Mintha a létezése arról szólna, mit lehet utálni a világban (az embereket, akik ehetnek lelkifuri nélkül, a kiálló kulcscsontokat, a nagy adag ételeket más szájában, de leginkább önmagát), és közben nem látom, mi az, amit szeret (azon kívül, hogy sovány szeretne lenni), mi az, amitől boldog lesz, ami feldobja a napját, ami miatt szívesen létezik. Olyan megalkuvó a saját magától való undora miatt, hogy képtelen voltam együttérezni vele.
De az is igaz, hogy nem tudom ezért hibáztatni. Ebben növünk fel, a csapból is az folyik, hogy ne legyen rajtad felesleg - már nem is arról van szó, hogy kövér vagy-e, hanem hogy mennyire tudsz sovány lenni, és mindezt mennyire tudod egészségesnek álcázni. Nem meglepő, ha bárkinek is az életében a súlya lesz a központi probléma, csak nem szabad azt hinni, hogy soványan az embernek nincsenek gondjai, és csupa boldogság minden perce.

Nem szerettem olvasni. Nem tudtam átérezni a kövérségét (pedig egyáltalán nem vagyok vékony én se), és nagyon-nagyon messzire volt tőlem lelkileg is, gondolkodásilag is Lizzie, aki úgy határolódott el a kövér Lizzie-ségétől, hogy Beth-nek hívatta magát. Viszolyogtam ettől a nőtől, mert nem tudott magából semmi olyat mutatni, amit kedvelni tudtam volna, viszont megmutatott mindent, ami nem tetszett benne, valszeg neki magának se. Kevés nőnek felhőtlen a viszonya a saját testével és súlyával, de ekkora mértékű önundort érezni... nekem ez sok volt.
Valahol a felénél stílust váltott, emészthetőbb lett az írásmódja, mintha magára talált volna abban a sovány testben, amit kiszenvedett magának, és ami miatt rettegés lett életének minden másodperce: bármikor elveszítheti, és még mindig nem elég sokat vesztett. Ja, hát vannak ruhák, amikbe a próbababákon meg a bemutató csontvázakon kívül más nem fog beleférni soha. Ez ilyen.
A legjobban egyébként a férje szemszögéből írt fejezett tetszett, lehetett volna belőle még. Szegény pasi...

A borító rózsazsín cukomázas.
Fánkos.
Szomorú.
Elsőre nem ezt mondanám, de mégis nagyon passzol a könyvhöz. Csak nem kell tőle rózsaszín csillámfánkos érzést várni.
Végül nem bánom, hogy végigolvastam, pedig a negyedénél becsuktam, hogy nem kell ez nekem. Tanulságos és elrettentő. És fals. Valamiért végig ez volt az érzésem, pedig az írónőt akkor láttam csak, amikor már kiolvastam.

Volt ez a nő igazán kövér valaha is...?

Share this:

26 megjegyzés :

  1. Lehetett volna egy ironikus, jó humorral megírt, alapvetően pozitív könyv, de a jelek szerint nem az lett. Kár érte!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. sajnos.
      vagy ne legyen humorosnak tálalva, de annyira meg nem merül el a mélységekben, hogy komolyan lehessen venni.

      egyre inkább az az érzésem, hogy ez egy olyan történet, ahol egy sovány írónő beleképzeli magát egy kövér testbe, de annyira mégsem meri kövérre csinálni, nehogy ráragadjon, mint a kanyaró. ráadásul egy elég rosszindulatú tálalása a súlykérdésnek. szerintem.

      Törlés
    2. Talán nem is ez volt a cél. Ebben a világban szinte mindenki testképzavaros, és lehet a zavar volt a cél. De a jelek szerint az sem sikerült megfelelően. És talán valakinek vicces... egy bulémiásnak :D

      Törlés
    3. az biztos, hogy valami nagyon nincs rendben a főszereplő fejében...

      Törlés
  2. Dórinak meg nagyon tetszett ez a könyv - gondolom, mindenkiben mást pendít meg a téma, attól (is) függ, kinek milyen élményei vannak. Elég érzékletesen írtál róla, hogy még én is kényelmetlenül érezzem magam.:)
    Nincsenek fenn róla előtte-utána fotók? Sokszor szoktak ilyeneket felrakni a súlyproblémával küzdők, hogy inspirálják azokat, akik el vannak keseredve.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. nincs előtte-utána, mert sztem ez a nő mindig így nézett ki, sose volt rajta semmi plusz súly, az tuti.
      egyébként ez tipikusan olyan könyv, hogy nincs ember, aki ne ismerne magára, bizonyos helyzetekre, egyes jelenetekben. meg valszeg az összkép rám másképp hatott, mint a többiekre, mert rajtam kívül mindenki értékesnek véli a könyvet, szerintem viszont egyáltalán nem az. kell erről beszélni, csak nem így, és nem olyannak, akinek semmi köze a témához. mármint ha leszámíjut azt, amit rea is mondott, hogy valamilyen szinten mindenki testképzavaros.

      Törlés
    2. Simán lehet, hogy így van, csak ő látta magát túlsúlyosnak, vagy azt hitte, aki nem 180 centi és 50 kiló, az már kövér. De ez nemcsak a kilókon múlik, hanem a csontozaton, a váll-és csípőszélességen stb. Meg a fizikai állapot se mindegy, egy testépítőnek (nem az agyontuningolt verzióra gondolok) többet fog mutatni a mérleg, mint egy ruhamodellnek. Tudom, ne neked magyarázzam, hanem az írónak.:D
      Nem lehet, hogy az az eltérő megítélés oka, hogy te máshogy viszonyultál a súlyodhoz, kevesebb rombolást végzett az önbizalmadban?

      Törlés
    3. igen, valszeg rólam leperegtek a megjegyzések. mondjuk nem voltam sose kövér, de a nagy mell optikailag módosít a látványon, engem inkább ez frusztrált. 55 kilósan (a 165 centimhez) egyszer ledagadtozott valaki, de simán kiröhögtem. majd akkor szóljon be, ha lát ruha nélkül is. szóval engem ez tényleg nem feszített, amikor veszélyes korban voltam. mondjuk amikor én voltam tini, nem volt ekkora hatalma a médiának, esélyem se volt, hogy anorexiás lánnyal találkozzak pl. azt se tudtuk akkor, mi az.
      nekem tényleg idegen ez a fajta meg mennyiségű undor, amit ez a Lizzie magával szemben mutat. és biztos, hogy a súlyos nők nem érzik magukat komfortosan önmagukban, de tuti, hogy azért a legtöbbünk talál magán valamit, ami tetszik neki. Lizzie meg nem. és ez nekem nagyon visszatetsző volt a könyvben.
      kellett volna adnia egy kis pozitívumot, mert így csak a médiás ferde képet igazolta.

      Törlés
    4. Semmi nem jó. Se a nagy mell, se a kicsi.:) Engem csúfoltak miatta (egy olyan lány, aki totál lapos volt, jellemző).
      "...akkor szóljon be, ha lát ruha nélkül is", ez jó.:)) Szerintem ez nemcsak a médián múlik, a gyerekek - de a felnőttek is - enélkül is nagyon jól tudják gyötörni egymást.
      Eléggé utálhatta magát, ha annyira elhatárolódott saját magától, hogy azt akarta, Beth-nek szólítsák. Nem tudom, hogy tényleg van-e ilyen. Én se szerettem magam, de amíg nem találják fel a tudatfeltöltést, addig ezzel a testtel kell együtt élni, és mindenki törekszik rá, hogy tetszetősre formálja magát, vagy elfogadja.

      Törlés
    5. jaja, sose jó, ami van, ha göndör az a baj, ha sima, akkor meg az. :D
      volt nekem egy osztálytársam, még valamikor alsóban. az egyik szeme kék volt, a másik barna. emellett észre sem vették, hogy még kövér is, amit a szemei miatt kapott szegény srác, abból tuti nem került ki egészségesen. mellette még az én szeplőim és vörös hajam is jelentéktelenné váltak. elég, ha csak kicsit kilógsz a komfortzónából, már céltábla leszel.

      sztem ezzel a névváltogatással idomulni próbált az aktuális kilóihoz. kicsit egészségtelen hozzáállás, de engem inkább az döbbentett meg, hogy át sem látta, mekkora rombolást csinál a környezetében.

      Törlés
    6. Avagy mindig az kell, ami nincs.:) Én imádom a hajadat, tetszik a természetes vörös szín. (Ha azonban vörösnek születtem volna, tuti, hogy mást akarnék.)
      Szegény srác.:( Pedig jószágnál mennyire menő az eltérő szemszín. Elképesztő, a gyerekek többsége mennyire vágyik egy nyájhoz tartozni / egyformának lenni, miközben ott munkál a másság, az elkülönülés érzése is.

      Az könnyen lehet. Nocsak, erről eddig nem is esett szó, hogy a körülötte lévőkre hogyan hatott az ő hozzáállása a saját testéhez.

      Törlés
    7. mikor kisnima nagyon kicsi volt, azt mondta, ne mutogassam a hajam, mert mindenki azt nézi, és ez neki nem tetszik. :D érdekes, hogy mennyire gén szinten benne van az emberben, hogy ne akarja az átlagtól kirívóan eltérőt. aztán idővel mindenki elkülönülni akar.

      elég érdekesek a reakciók, bár a környezetet nagyban meghatározta Lizzie érdeklődési köre is.
      már egészen kamaszkorától vannak, akik furán néznek rá. nem értik, miért salátán él. már a kamasz barátnője is ezen csodálkozik, szóval nem igazán tudom, hogy akkor volt-e túlsúlya bármennyi is. itt van nem kicsi ellentmondás, mert a srác, aki később a férje lesz, az meg telten ismerte meg. pedig nem sok idő telt el.
      aztán vannak a kollegák - mindig van egy nádszálkarcsú, aki szétzabálja az agyát. és ők is furán néznek Lizzi-re, hogy miért nem eszik tisztességesen.
      aztán vannak a bolti eladók, ők az örök ellenségek. mintha nekik akarna megfelelni, hogy ő márpedig méltó a ruhák viselésére.
      aztán ott a férj, akit kikészít, hogy nem tud normálisan enni, akárhova mennek, mert lehet, hogy az asszony koplaltatja magát, de neki van lelkifurdalása tőle, hogy ő meg bírna enni, csak hát az meg milyen már. ráadásul egy időben megpróbál a csaj kajáján élni. hát egy katasztrófa lett az egész.
      aztán ott az anyja, aki minden létező kövér sztereotípiát magán hordoz, mind külsőleg, mind betegségileg. ő roppant büszke a lányára.
      aztán ott az apa, akivel akkor kerülnek közelebb, amikor nagyon lefogy, bár még mindig nem tudom, mihez képest. mintha ő baszogatta volna L-t a súlya miatt, de lehet, hogy beképzelte. meggyőződése volt, hogy azért hagyta el őket, mert ő kövér. (wtf)
      aztán ott az edzőterem, ami nagyon szórakoztató volt, egy pálcikalánnyal, aki szintén valami agyi defekttel létezett, közelharcot vívtak valami taposógépért. :D
      barátnői nem igazán voltak, vagy ha igen, mindig kövérek. ha manikűröshöz ment, a kövér lányt választotta. igazából senki nem állt közel hozzá, mert az egyetlen mérce a súly volt, az emberek nem érdekelték soha.

      Törlés
    8. Hehe.:D Gondolom, amikor elért a kék haj iránti vágyig, már más volt a helyzet. (Befestettétek végül?)
      Jesszusom, de mániákusan hangzik.:/ Szegény férj. A bolti eladókat biztos, hogy nem érdekelte annyira az ő súlya, ez az ő tévképzete. Mintha ő is azon az egyetlen szűrőn keresztül nézett volna mindenkit, ahogy attól félt, amin keresztül őt nézik: a testsúlyon.

      Törlés
    9. nem, nem volt sose kék haja. :D bár a színes tincsek sztem jó poén.

      van benne egy kaja, a kumkvat, az különösen riasztotta a férjet, pedig csak egy szimpla törpemandarin. most gondolj bele, ha valaki úgy ül le az asztalhoz, hogy ugye, az nem mandarin, annak micsoda terror lehetett az élete. :D
      a bolti eladók végülis kétfélék: az egyikük gúnyos, és félve ad neki oda minden ruhát, a másik meg ott retteg a próbafülke előtt, hogy minden rendben van-e. és persze nem maradhat el az eladó, aki mivel mindent el akar adni, neki minden ruha mindenkin jól áll.
      így kibeszélni nagyon vicces, de tömény kliséhalmaz az egész könyv.

      Törlés
    10. Azok nekem is tetszenek.:) Az enyém most szőke balayage.
      Hehe, szegény férj.:D Sose felejtem el apám arcát, amikor gyanútlanul bekapott egy falatot a citromos-medvehagymás csirkéből.
      Nem is tudtam, hogy létezik olyan eladó, aki retteg a próbafülke előtt.
      Legalább az az erénye megvan, hogy lehet róla beszélni.
      (Bocsi, hogy még nem válaszoltam az e-mailre, hulla vagyok.)

      Törlés
    11. melyik hajszíned szereted a legjobban?
      ó, ez a csirke pedig egész jól hangzik. :D
      hát tudod, ott áll a próbafülke előtt, bekérdez, hogy minden rendben van-e, kell-e segítség, biztos, hogy minden rendben van? ne hozzon egy másik méretet? inkább kis boltokban vannak ilyen eladók, a nagyoknál már belefáradtak a vevőkbe. :D

      Törlés
    12. Az enyém annyira nem vad, van a saját világosbarna (fodrászok szerint sötétszőke) hajszínem, van benne egy ún. átmeneti szín (vörösesszőkés) és a hajvégek felé egyre világosabb szőke. A mostani fodrász tök jól csinálta, apró tincsenként festette és fóliázta, sztem az egész henger ráment a fejemre.:D Maradok nála. Eszembe jutott a hajkréta, de aztán elvetettem.
      Apám a hagyományosabb konyha híve. Bár most, túl a hatvanon jutott el odáig, hogy lehet, hogy nem kellene annyi fehér kenyeret enni.:D
      Ilyennel már régen találkoztam. Én azt szeretem, ha békén hagynak, ha valami kínom van, úgyis megkérdezem. Legutóbb a Hádában volt egy vicces esetem, vittem be olyan szoknyát, ami elöl rövid, aztán hátrafelé már földig érő lesz, meg egyberuhákat, és az utóbbinál bizonytalan voltam, hogy jól állnak-e, és gyámoltalanul megkérdeztem az egyik lányt. Azt mondta, hogy "Hát jobb, mint azok a szoknyák, amiket bevittél." Még jó, hogy már kevésbé vagyok érzékeny, mint régen.:D

      Törlés
    13. olyan nehéz jó fodrászt találni. nekem még nem sikerült, nem is engedek a hajam közelébe senkit. kicsinek kisebbfajta sokkot okozott, amikor az angyalos lépcsőzetes fej helyett szembesültem egy mikrofonnal. tökrövidre levágta, mint pistikének.

      hát, a csaj legalább őszinte volt. :D

      Törlés
    14. Nekem ez tök jó, bár emberileg annyira nem passzolunk. Egy icipici fodrászat, ami nagyon régi és ez látszik rajta.:D
      Akkor ki vágja a hajad?
      Juuuj... rohadt nehéz kivárni, míg visszanő az elcseszett haj, nekem is volt ilyen.

      Nem sértődtem meg, én is láttam, hogy ezek csak az ultra hosszú és vékony lábú lányoknak állnak jól.

      Törlés
    15. retro-fíling? :)) az tök jó, nagyon bírom az ilyen helyeket.
      hát a hajam én vágom. szerencsére ha elrontom, az sem látszik rajta. :D meg mondjuk nem is rövid, a végeit nem olyan bonyi karbantartani.

      Törlés
    16. Nagyon. Vagy inkább lerobbant, amit 15 éve nem újítottak fel. Sehol nincs fent a neten, olyan bennszülötteknek való hely.:)
      Tök jó, spórolsz egy csomó pénzt és még több stresszt.:))

      Törlés
    17. van a környékünkön pár fodrász, kisnima mindegyiket észreveszi, és mindig megjegyzi, hogy el kéne mennie. én meg mindig mondom, hogy kifakult a kirakatban a kép, ide ne menjen. :D
      bennszülötteknek való. :D ez jó.
      nem értem pl., ha valaki úgy ül be a székbe, hogy csak egy kicsit igazítsák meg a végét, akkor miért vágják le több, mint a fele haját? de ugyanez van, ha pl. fazonigazítás kell. hiába mondtam, hogy maradjon a hossza, nem. és miközben vágta, sopánkodott, hogy nem bánom-e. hát de.:D mindenki be van állva az ondolált nyuggerekre, és senki nem tud pl. göndör hajjal bánni. Pesten biztos lenne valaki, egy vagyonért, de nincs annyi pénzem a próbálkozásra. úgyhogy marad az sk.

      Törlés
    18. Bocsi, elfelejtettem válaszolni.:)
      Nem a kifakult képektől függ a dolog, érdekes, én a ratyin kinéző fodrászatokban mindig jó fodrászokat fogtam ki.
      Jaj, én is jártam így (az egy nagyon szép szalon volt:D), több mint a felét lecsapták. Azt se szeretem, hogy ha hiába mondom, hogy ne tépje meg nagyon a végét, nem érdekel, hogy néz ki, mert össze fog ugrani a hajam és akkor úgy néz ki, mint egy elcseszett dauer. Bele se merek gondolni, hogy egy göndörrel mit művelnek.:D
      Nem biztos, annyira a fodrász személyén múlik, az meg nincs feltüntetve az árlistán, hogy ő passzol-e a te igényeidhez. Bocsi, nem akadékoskodni akarok, csak jártam már drágánál (majdnem 10e volt egy festés és nem seggig ér a hajam), és az egyik oldalon foltos lett a festés, néhány hónappal később a ratyin kinéző, bennszülött-mini-fodrászatban, ahol két 50-es nő dolgozik (egy ezresért babrálnak a mamik hajával - és a belvárosban), tök szépen megcsinálták és olcsóbb volt.

      Törlés
    19. na, majd akkor lehet, hogy egyszer beóvakodok az egyik kifakult képeshez, van a környéken vagy három legalább. :D
      húgom volt egyszer valami biofodrászatban, vagy miben, na ott aranyárban mértek mindent, viszont elrontották a vágást, és a festésben sem volt semmi extra, ami indokolta volna. valszeg az ilyen helyeken tényleg a környezetet kell megfizetni, hogy ők is ki tudják fizetni a bérleti díjat, meg a többit.

      Törlés
  3. Nekem nagyon bejött a könyv, mert egy roppant dühös és igaz kirohanásnak éreztem a média által belénk sulykolt testképről és eszembe se jutott megnézni, hogy néz ki az írónő. Főleg az tetszett, hogy annyira nyers és totál másképp beszél egy kövér nőről és az ő problémáikról mint eddig bármelyik általam olvasott könyv. Nem is beszélve arról, hogy tényleg mennyire meg tud zavarodni az ember, ha a külseje ami alapján állandóan megítélik megváltozik: most akkor ő is megváltozott?
    Viszont a csomagolása az valahogy szörnyen félrevezető, még mindig nem értem, minek és kinek szánták ezt a rózsaszín fánkdolgot.

    Persze lehet, hogy engem, aki szintén világ életemben a súlyommal küzdöttem másként érint a dolog, de rengeteg mindenre ráismertem a könyvből.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. a roppant dühös kirohanás tényleg igaz, csak nem a média felé, hanem a szereplőnek önmaga felé. nemtom, aki ennyire undorodik magától, az idővel öngyi lesz, én ezt roppant túlzónak éreztem. persze, senki nem szeret magán mindent, de hogy ennyire semmit, se kövéren, se soványan... és még az életben se találjon semmi jót, szóval ez sztem nem használ a kövérség megítélésén.
      és igen, minden fejezetben volt valami, amiben már nekem is volt részem, nekem nem jött be mégsem. nem azért, mert ne lett volna igaz, inkább mondom, falsnak éreztem, amolyan közhelyes módon igaznak. és bizisten nem tudtam, hogy néz ki az írónő, csak mikor a posztot írtam.

      van egy másik könyv, az is kövérekről szól, annak is fánk van az elején, sztem onnan vették az ötletet. rossz húzás volt.

      Törlés

 
Copyright © 2014 Keményfedél. Template Designed by OddThemes - WP Themes