2018/03/23

Leszámolás

Van, hogy az ember kinövi a dolgait. Mindig elhatározom pl., hogy újraolvasom Moningot, aztán amikor nekiülök, érzem azt a remegő belső ellenállást, hogy ne, csak ezt ne. Oké, unalomig ismerem, folytassuk akkor angolul. Nemár, most ezt muszáj? nincs jobb?
Moningtól jobb??
És akkor keresek valamit, ami valszeg nem jobb, csak más, és akkor a remegés megáll, ellenállás megszűnik, boldogság van és békesség.
Nyilván félek, hogy bármi konkrét kiderül Barronsékról, vagy nemtom.
Mert egy Vasdruidával már csak nem foghatok mellé?!
Hát de. Én még könyvön így nem unatkoztam, mint az Elkalapálván, mert ha bármi máson így unatkozok, azt rövid útod becsukom, dehát ez mégicsak egy Vasdruida.
Volt a kezemben Kim Harrison is, de az első részben szerencsétlen piszi (az a láthatatlan kis izéke)  pösze, és ütöttem volna meg a fordítót, mert angolul ennek nyoma sincs, de aztán mindegy is volt, mert úgy sem érdekelt.
Tettem pár kört angolul is (Benedict Jacka, akinek az első könyvét /Fated/ nagyon szerettem, Kalayna Price boszorkányos-szellemes sorija, D.B. Reynolds vámpírjai közé is igyekeztem behelyezkedni), de hiába, nem kapott el a gépszíj.
Már Dresden sem tud lázbahozni, pedig tömegével ígéri a DV a részeket.
Carriger befejező kötetére évek óta várunk (két éve jelent meg a negyedik rész, és aki szerint normális, hogy 3-4-5 év telik el részek megjelenése között... szóval nem minősíteném a hozzáállást), és hogy még meddig, ki tudja. Ja, elvileg jönni fog, de sztem jövő év végénél hamarabb nem kerül az olvasókhoz. Nem kefélik szét benne a fél világot, úgyhogy ezzel csak olyan mellékesen foglalkozik a KMK. Merugye veszteséges, kistinik nem értékelik, valami más kell hozzá, mint a romcsikhoz, hogy értékelni tudja az ember. Na mindegy, feleslegesen pörgök a témán, de az ilyen kiadói hozzáállás abszolút táptalaja annak, hoyg az ember ne foglalkozzon egy idő után bizonyos könyvekkel, sorozatokkal, netán kiadókkal.
Úgy tűnik, én és az UF megválunk egymástól. Talán nem örökre, de egy jóidőre biztosan. Valahogy időpazarlásnak érzem, túl azon, hogy kikapcsolódni sem tudok vele egy jót.

15 megjegyzés:

  1. Nem akarlak rávenni, hogy olvasd el Kim Harrison könyvének második részét magyarul (kegyetlenség lenne ;) )...de ha megtennéd, alighanem visszasírnád a pöxe pixit. :)

    VálaszTörlés
  2. (:D) Jaj, nem tudom, Moning mellettem is elment, ugyanezt a belső ellenállást érzem, ha rágondolok arra, hogy újra kellene olvasni, mert semmire sem emlékszem, netán angolul folytatni. A Vasdruida meg számomra egy unalmas sorozat, nemcsak az Elkalapálva, hanem egy rész se tudott igazán beszippantani. Ettől persze, még nem biztos, hogy rossz. :)
    A Dresdennek szeretnék egy esélyt adni, hátha...
    Az uf meg én szintén nem vagyunk egy hullámhosszon. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. sztem neked eddig se nagyon jöttek be UF-ek.:D én bírtam őket, volt benne minden, amittől érdekes és mozgalmas lesz a történet, de sajna eléggé egykaptafa az egész, a vasdruida harmadik része meg egyenesen bugyuta. túl sok volt nekem, hogy az összes panteon felvonul, Jézussal, a kis vicces fiúval az élen. ettől az eklektikusságtól nem színes lett, hanem értelmetlen.

      Törlés
    2. Először tetszett a Tündérkrónikák, de igazából tényleg nem kimondottan az én műfajom.

      Műfajt kell váltanunk. :D Magamról ezt már tudom egy ideje, csak még nem tudom, mire váltsak. :D Romantikus, horror, krimi nagyjából kiesik egy-egy kirándulástól eltekintve.

      Szerzők vannak, de akik érdekelnének, azokat abbahagyták magyarul.

      Hát látod, én még ennyire sem emlékszem a Vasdruidából. :D

      Törlés
    3. jaja, én bebiztosítottam magam a szokásossal: krimi, sci-fi, meg egyéb, egyikbe se tartozó nemszépirodalom.
      nekem még friss az élmény a druidával:D

      Törlés
    4. Ez a baj ezekkel az UF könyvekkel. Megpiszkálják a mitológiát, aztán rájuk omlik és eltemeti őket. Ha kell a görög panteon, akkor már a rómait se lehet kihagyni...Ha van vámpír, akkor kell a vérfarkas is...meg a hidra, meg a gorgó, meg a baziliszkusz...meg a heremóka. Egyszerűbb a hozott anyagból dolgozni, mint következetesen és vaslogikával saját mitológiát létrehozni. Aztán meg csodálkozni is egyszerű, amikor az évszázadok alatt felszaporodott mitologikus lények között elsikkad a történet. Mint a Vasdruidánál. Ennek ellenére adok még neki egy esélyt, Oberon miatt. Az a kutya a legjobban eltalált szereplő az egész mitologikus katyvaszban. ;)

      Törlés
    5. nem baj az, ha a vámpír mellett ott a vérfarkas, összetartoznak, csak melléjük még tök felesleges bármi más is. talán a démonok meg a boszik azok, akik mindenki mellé passzolnak, de ne legyen együtt egyszerre a görög, kelta, germán, római, keresztény meg mindenféle istenség, mert semmi értelme. heh, esély. nálam elfogytak az esélyek, nincs türelmem a hülyeséghez.:)

      Törlés
    6. Nem gondolnám, hogy a vámpír és a vérfarkas összetartoznak. Valaki valahol összepárosította őket, aztán ez olyan jól sikerült, hogy összenőttek...mint a vad gyümölcsfába oltott nemesített faág. Mostanra szétválaszthatatlanok lettek. Nagy valószínűséggel pont ezzel kezdődött az a trend, amely mostanra a Vasdruidában tobzódó mitologikus lények kavalkádjában csúcsosodott ki. Úgyhogy ha lenne egy időgépem, visszamennék, megkeresném ezt a "remek fantáziájú" újítót...és úgy vágnám pofán, hogy a Szentháromságot is rablóbandának nézné a szerencsétlen! ;)

      Törlés
    7. hát a franc se tudja. nekem jobban megférnek együtt, mint Jézus meg Thor.:D

      Törlés
  3. Ne már, a Vasdrudia sorozat jó! oklé, egy betűt sem olvastam angolul, és persze, van benne gyengébb rész, de nálam megunhatatlan. Benedict Jaca abszolúte megunhatatlan, és Dresden még várat magára, de a Tündérkrónikák... Na jó, az felett tényleg eljárt az idő. Az Iced is idegesített, és a következő rész, fogalmam sincs, mi a címe, évek óta érintetlenül ül a polcomon...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. hátizé...:D nem kizárt, hogy egyszer még a kezenbe veszem a folytatást, sose mondd, hogy soha, ugye, de nekem ez most egy nagy csalódás volt. alig volt benne, amit szerettem volna, az is csak pár mondatban jelent meg.
      igen, sokaknak az Iced már egy másik világ, másik élet, pedig szorosan összefüggenek, ez a következő részeknél is látszik. csak ott meg Mac-kel meg a könyvvel volt bajom, ettől az állandó, unásig ismételt rinyától nagyon besokalltam, amit nyomni tud a csaj, és nem kompenzálta a többi része, hogy el kell viselnem, mert nem ugorhattam át, infók voltak nála is.
      dresden meg... nem tudom. egy hónapja még vártam, de most inkább csak figyelek egyelőre.

      Törlés
  4. Vannak bizonyos sorozatok amiknél én már föladtam a próbálkozást, pl. Cassandra Palmer sorozatot már angolul folytattam, mert rájöttem h sose fogják kiadni...:(
    Most egy újabbnál adtam be a derekam, Ilona Andrews Kate Daniels sorozatából 2 könyvet sikerült kiadni, nagy nehezen, azóta semmi hír. Már eluntam a várakozást, ezért úgy döntöttem olyat teszek, amilyet még soha és megnézem mit hoztak össze a rajongók.
    És pár éve ezért még szégyelltem volna magam, de aztán eszembe jutott hogy 2 éve ígérgetik Nalinit is és még csak a címe van meg (ami amúgy totál félrevezető, de mindegy). Szóval nem akarok de valahogy rá vagyok kényszerítve, hogy a legtöbb sorozatot ne magyarul olvassam. Pedig szeretném! (Bezzeg Cassandra Clare-t tudtak hozni, meg ilyen November előtt szörnyűségek folytatásait...Calendar girl? de komolyan tényleg???) Szóval kiakadtam és lassan kezdek ott tartani, hogy elolvasom angolul és ha kiadják se fog érdekelni magyarul.. Szomorú de ez van.
    Alexandra

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. ja, vannak ilyen érthetetlenül reménytelen sorozatok. mondjuk Chance odakinn is eléggé megosztó, sztem túl sok tudást zsúfol a könyveibe, az amcsi agyak nem vevők az ilyesmire.
      egyébként nem baj az sztem, ha angolul kell folytatni valamit. én legalábbis örülök neki, hogy rá vagyok kényszerítve, hogy fejlesszem magam.
      hát igen... ezek a szerelmespornók nagyon keresettek.:D

      Törlés