2020/12/28

Kedvet kaptam

Nézve, ki mit kapott karácsonyra, kinek mi volt a kedvence, mire vágyik, én is kedvet kaptam néhányhoz. Némelyikkel nem csak látókört, de még komfortzónát is tudok kicsit tágítani, időnként elfog a késztetés, hogy olvassak olyasmiről, mint feminizmus, rasszizmus és hasonlók, amik amúgy elég távol állnak tőlem.


Nem baj az, ha valakinek a rózsaszín a kedvenc színe, vagy divatlapokat olvas, bár én egyiket sem szeretem, azért Roxane Gay-re kíváncsi lettem. Fogalmam sincs, tényleg feminista-e, de egyértelműen tájékozottabb a témában mint én, úgyhogy ki máshoz is fordulhatnék feminizmus ügyben, főleg, ha Rossz feminista.

Lehet, hogy ez egy tévképzet, vagy valami hatalmas félreértés, de nekem az jött le, hogy a feministák utálják a pasikat. Nem tudom, mennyire kapcsolódik egymáshoz témában a két könyv, nagyon kíváncsi vagyok, melyik fog magának inkább megnyerni, melyikkel értek egyet, és miben, és miben egyáltalán nem, meg hogy hova teszem magamban ezt az egész feminista-genderes-mikormilyenes témát. Én például nagyon nem utálom a férfiakat, de Harmange  nem ért velem egyet, kíváncsi vagyok, miért.

Jodi Taylor nagyon betalált nálam a St.Mary krónikákkal. Tetszik a stílusa, a humora, úgyhogy mindenképpen olvasós lesz a másik sorozata is, a Semmi lány, meg a Nem semmi lány. Igazából nem tudom, miről szól, nekem elég, hogy Taylor írta.


A zsidóság egy más világ, különösen igaz ez az ortodox zsidókra. Az Unortodoxot láttam sorozatban, de engem nem a menekülés érdekel, hanem pont a másik oldal: bepillantani a függöny mögé, életek szokások, rituálék, és a Mazel tov pont ezt adja: egy ortodox zsidó család mindennapjai egy kívülálló szemén keresztül.



Evelyn Hardcastle időhurokban rekedt, aki legalább 7x meghal, míg valaki meg nem mondja, ki öli (vagy ölte? ilyenkor melyik a helyes idő?:) meg. Nagyon érdekesnek tűnik a történet, de megvárok vele véleményeket, mert YA, és tudom, másszak fel önállóan a máglyára, és gyújtsak is magam alá, de én akkor is fenntartásokkal kezelem az ilyen könyveket.

2 megjegyzés:

  1. A rossz feministát ajánlom, és nem a férfigyűlöletről szól ;) A másik könyvet nézegettem én is, de azzal kivárok, mert nem tudom mire számítsak. A Semmi lány érdekes könyv, cuki és meglepő, nagyon várom a 2. részt."tudom, másszak fel önállóan a máglyára, és gyújtsak is magam alá, " :D :D Izginek tűnik ez a könyv, de inkább kivárok vele én is :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. már azzal szimpatikus lett a könyv, hogy egy _rossz_ feministáról szól.:D
      a másiknak nagyon tetszik a borítója is, meg a címe is. olyan, mintha valaki egy társalgásban csak úgy mellékesen megjegyezné, hogy ő például utálja a férfiakat, de nem kaphatna esetleg egy kis pirítóst is a kaviár mellé? szóval nem olyan tüdőn döfősen agresszív, hanem csak olyan kis nőiesen. ami már számomra a feminista ellentéte, szóval van egy rakat előítéletem (még ha pozitív is) a könyv felé.:))
      a semmi lányra azt hittem egyébként először, hogy mesekönyv.:D még az írója sem tűnt fel.

      Törlés