Rengeteg könyvet felhalmoztam az utóbbi időben, és most jött el a pont, hogy már nem akarok több újat. Nem gondoltam, hogy valaha is fogok ilyesmit érezni, de látva, hogy mennyi olvasatlanom van, valahogy nincs is kedvem szaporítani a számukat, inkább azokkal akarok foglalkozni, amik már megvannak. Az se kevés, még úgy sem, hogy vannak benne félbehagyott sorozatok, de azok nálam nagyon a háttérbe szorulnak a többihez képest.
Félbehagyottak. Régebben másképp álltam ezekhez a félbehagyásokhoz. Mindenáron kellettek a folytatások, és ugyan én nem voltam az a hisztizős fajta, aki nekiáll kiadóknál követelőzni, de azért magamban dohogtam rendesen, ha egy félbehagyás szembejött velem. Ma már kicsit bölcsebb vagyok, és először végiggondolom, mennyi mindent hagytam félbe én, mielőtt kiadókat okolnék a szórakoztatásom hátráltatásááért, bár azt meg kell mondjam, Moning Fever sorozatát nagyon nehezemre esik megbocsájtani, még úgy is, hogy igyekszem szem előtt tartani, hogy megjárt két kiadót is, és bár alapvetően már túlhaladta az érdeklődésem a témát, nem lenne nehéz újból nekiugrasztani. Karen Chance ugyanez a kategória, sőt, kicsit jobban várnám.
Azt viszont nehezen hiszem el, amikor azt olvasom másoknál, hogy akkor fognak már beruházni egy sorozatra, ha az összes része megjelenik. Egyszerre túl sok pénzt kellene akkor kiadni, és ugye akkor meg bejön az ismeretlen-faktor, hogy ér-e egyáltalán tízezreket bármi egyszerre. Nameg egyáltalán nem biztos, hogy az első részek akkor még kaphatóak lesznek. Általában ez mindig probléma azoknak, akik később kapnak észbe, vagy nem jut el hozzájuk időben a sorozat léte. Arról nem is szólva, amikor valami 3 részesnek indul, és közben jön hozzá még ki tudja mennyi. Én a gyűjtögető fajtához tartozom, mert azt tartom biztonságosabbnak. Nálam inkább probléma az, hogy miért nincs ekönyvben valami, minthogy miért nem találom valamelyik első részt.
Így viszont az van, hogy megszámlálhatatlan sorozatom van begyűjtve, ilyen-olyan állapotban, e-ben, papíron, vagy elkezdtem már olvasni, vagy még vár a sorára. És a sorozatok mellett ott vannak az önálló kötetek is, és próbálnék én valami rendszert vinni az olvasásba, de nem egyszerű.
Brian McClellan Lőpormágus sorozatából az első részt olvastam csak.
Robin Hobbtól már csak a Borostyánférfi trilógia van hátra, az előző+részeket nagyon szerettem.
Nagyon szemezek Robert Jordan Az idő kereke sorozatával, Sanderson Kozmerum könyveivel, amiből néhányat már elolvastam. A Dresdeneket is folytatni kellene, de az megmarad amolyan végső lehetőségnek, mert ott vannak, amikbe még bele sem kezdtem, viszont nagyon érdekelnek.
Gail Z. Martin Felvirágzó birodalmai
Jenn Lyons Sárkányok kórusa, amit addig kellene elkapnom, amíg kezelhető a megjelent sorozatrész (ez mondjuk erősen visszafog az Idő kerekénél, tizenrész, kétkötetes könyvekkel... )
Scott Lynch Úri csirkefogói
R.F Kuang Mákháborúja
Greg Keyes Tövis és csont országai
Az alkimista lánya, meg a Kalózkirály lánya, meg Morrigan Crow, meg Novik könyvei, főleg a Solomancia sorozat, meg Kameron Hurley Világpusztítója.
És ezek még csak a fantasyk voltak, és az önálló köteteket meg sem említettem. És itt még ugye az is kérdéses, hogy amiket nem is folytattak, pl. Sebastien de Castell Öregkabátos sorozatból megjelent egyetlen kötettel érdemes-e fájdítani a szívem, vagy inkább hanyagoljam.
A másik érdekesség a sorozatok esetében, hogy vannak olyanok, amikbe belekezdtem, de őszintén szólva már arra sem emlékszem, hogy olvastam. Ha nem lenne a blogom meg a GR, nem is tudnám, hogy valaha is járt a kezemben. Michael J. Sullivan Riyria könyveiből elvileg két részt olvastam, de csak nagyon halványan emlékszem az első kötetből néhány dologra. Namost ez végülis érdekelne, úgyhogy ha mást nem, újraolvasom, aztán legfeljebb majd eszembe jut. Vagy nem. De ilyenkor azért mindig felmerül bennem, hogy ami ennyire kiesik az agyamból, azzal érdemes-e időt töltenem.
A sci-fiknél is van rengeteg elmaradásom. Először is nagyon folytatnom kellen már a Térség könyveket, az utolsó három résszel még adós vagyok magamnak, és gyorsan túl kellene lennem rajta, mert szerintem ha vége a sorozatnak, valamilyen módon még máshonnan újra felveszik majd a fonalat.
Nagyon be kellene iktatni Octavie E. Butler Xenogenezis soriját is, meg
Reynolds új sorozatát, a Poszeidón gyermekeit.
Van két kötelezőm, ezek amolyan lazulós olvasmányok, ha nagyon el vagyok fáradva, mert imádom, ahogy Stephen Fry tolmácsolja nekem a görög mitológiát. Szórakoztató, kiszólogatós, és még úgy is le tud kötni, hogy azért elég jól ismerem ezt a világot:
Meg pár magányos könyvet, mint Más dalok, Itt és most és aztán, Tokióban ébredek, meg a Gazdátlan csillagok, meg a Jövő orvosa, és Orkaváros, és Légszomj, és több most nincs. Majd lesz.
Van még pár krimi meg történelmi regény, amit jó lenne, de ezek eléggé esetlegesek, nagyon függ attól, hogy mihez van épp kedvem. John Marrs és Graham Moore könyvei mindenképp olvasósak lesznek, és újabban egyre többször jut eszembe Joanne Harris, van még néhány regénye, amivel adós vagyok.
De ennél persze sokkal több van, ami olvasására vár, sajnos, valahogy komfortosabb érzés volt, amíg nem voltam ennyire elborítva lehetőségekkel.:)
Van egy taktikám: ha az olvasómon már túl sok könyv halmozódott fel, amiket hónapok óta ki sem nyitottam, törlök mindent, és csak azokat teszem fel, amik abban a pillanatban érdekelnek. A papírkönyvek már keményebb dió, de mindig van néhány a komódon, hogy ne felejtkezzek el róla.
Az elveszett kontinens is, meg az Evelin Hardcastle is nagyon érdekesnek ígérkezik.
Egyelőre a Rézkirályságot gyűröm. Imádom, de el vagyok veszve a dzsinnek fajtái között. Észben kellene tartani, ki kit miért után, és miért ősi ellenségek, de nem egyszerű a safítok, ifrítek, dévek, dzsinnek, máridok között eligazodni.
Meg Angus Watson Vaskor soriját is elkezdtem, egyelőre az első felénél járok, és semmi fantasy, pláne nem grim vagy drak, úgyhogy várom, hogy túllépjünk a történelmi jellegen, és jöjjön valami igazán ütős.
