A recenzióról | Keményfedél

A recenzióról

Itt most nem arról lesz szó, hogyan kell recenziót írni, és bár nem célom, lehet, hogy megint sikerülni fog egy botrányposztot összehoznom, ugyanis a kiadó-recenzió-blogger hármasból általában kettőt érzékenyen érint a téma, és az nyilván nem a háromszög csúcsa lesz, a könyv. Ez most egy ilyen kollektív poszttéma Grettyvel, akinek szintén bőven akad mondanivalója a témáról, és hogy ne torlódjunk nagyon össze, kicsit beosztottuk magunkat. Figyeljétek a blogját, ő is fog nektek okos dolgokat mesélni, és érdekes tapasztalatokkal szolgálni, bár ő kicsit más szempontból vizsgája ezt a recenzió-kérdést.

Biztosan vannak tévhitek bloggerekben vagy blog nélküli olvasókban, hogy mi is ez az egész, sőt, abban is biztos vagyok, hogy bloggere válogatja, mit is gondol a rendszerről. Ez csak egy látásmód, a sajátom, néhány év tapasztalatára alapozva, élvezve az előnyeit, szenvedve a hátrányait, és leszűrve a következtetéseket. És nem leszek vicces, halálosan komoly leszek.

Nem akarok már megint arra hivatkozni, hogy bezzeg régen, pedig bezzeg régen ... néhányan elhatároztuk, hogy megkeressük a kiadókat, hátha. Volt, hogy bejött, volt, hogy nem, nálam ez úgy nézett ki, hogy olyan 10 kiadóból válaszolt három, abból előbb-utóbb lett valami. Időnként újra meg újra rájuk írtam, volt, aki időközben úgy döntött, mégiscsak figyelemre méltat, volt, aki meg akkor sem válaszolt. De nem is ez a lényeg, merthogy hatalmas volt az öröm, hogy mi kapunk recit. Mindenki féltve őrizte a kapcsolatait, vagy lehet, hogy nem féltve, nem tudom, én mindenesetre illetlenségnek tartottam volna bárkire is rákérdezni, hogy most ő kitől kap, meg miket kap. Ezt én amolyan magányügynek minősítettem, és a mai napig így gondolom, bár mostanra ugye már más a helyzet, elég sokszor lehet tudni a kapcsolatrendszereket.

Egy jóideje már a kiadók is, sőt, írók is megkeresik a blogereket, és ezt már most előre kijelentem, hogy az, hogy valaki kap egy megkeresést, semmit nem jelent jelen állás szerint.(Ezt mindenki úgy érti, ahogy akarja.) Lehet, hogy idővel változni fog, egyelőre ez a helyzet.
A recenzió felelősség, amit sokféleképpen értelmeztek már bloggerek, kezdve onnantól, hogy baromi jó posztokat hoztak össze, egészen addig a végletig, hogy harácsolásba és posztlopásba torkollt az egész.  Ugyanis, ha már valaki bekerült egy kiadóhoz, az egy viszonylag biztos helyet jelent hosszútávon. Ha elég jó kapcsolatot sikerül kialakítania, nem kell azon aggódnia, hogy miből kell megvennie a friss megjelenéseket, és mivel egy blogger több kiadónál is jelen van, a friss megjelenések halmozottan jelentkezhetnek a postaládájában. Olyan halmozottan, hogy már másra sincs ideje, csak recikönyvekre, ami nem baj, véleményem szerint frissen olvasni valamit egy külön élmény.
Ez a dolog élvezeti része - elsőként hozzájutni, olvasni, birtokolni, és abban a tudatban lenni, hogy mindezért egy fillért nem kellett kiadni.

Igen ám, csak van ennek egy olyan része, ami egy idő után nem olyan élvezetes.
Először is, nem mindegyik kért könyv felel meg az igényeknek. Ezt mindenki másképp kezeli, van, aki egyenesen leírja, hogy nem tetszett, van, aki becsomagolja, ezt lehet érezni a posztokon úgyis, de nem is ez a lényeg, hanem az, hogy innentől kezdve a reci szenvedés. Ha saját lenne, nyugodt szívvel félre lehetne tenni, de szar könyvet olvasni munkás dolog, főleg, ha tisztességes posztot is akar belőle az ember, úgyhogy tetszik, nem tetszik, végigszenvedi magát rajta. Mert lehet azt mondani, hogy a blogger előre tudja, hogy csak olyat kér, ami tetszeni fog neki, nincs az az ember, aki előre meg tudja jósolni, hogy egy tök ismeretlen könyv valóban fog-e neki tetszeni, pláne nem, ha többről van szó, nem csak egyről.
De oké, legyek jóindulatú, és felteszem, az összes adott havi reci tetszik.
Mert gondolom, az sem újdonság senkinek, hogy itt bizony időre kell olvasni. Normál esetben egy hónapon belül produkálni kell a posztot, kivételes esetben akár ennél hamarabb is.

Eleinte nem gond a határidő, főleg, ha nem egyszerre akarja minden kiadó kiadni a vágyott könyveket. Jön egy vagy két könyv egy hónapban, azzal simán lehet végezni úgy, hogy az embernek még élni is marad ideje, meg olyat is tud olvasni, ami a polcon porosodik. Csakhogy van egy pillanat, ami teljesen kontrollálatlanul csap le az emberre, hogy egyszer csak arra lesz figyelmes, hogy már három hónapja csak a reciket nyomja, és még mindig nincs vége.
Tavaly velem kétszer is előfordult ilyen. Az első alkalommal megállapítottam magamban, hogy hülye vagyok, ennek így nincs értelme, és nem kétszer, hanem ötször kell meggondolnom, mit akarok, de egyszerűen úgy jött ki a lépés a kiadóknál, hogy lett még egy ilyen egybefolyt pár hónapom. Ráadásul nem hazudtam magamnak, egyrészt nem mindegyik könyvet élveztem annyira, mint ahogy reméltem, másrészt a végén már mindenhova kívántam a reciket, csak az asztalomra nem.

Mert ugye hogy is néz ki egy reciolvasás?
Megkapom a könyvet, de nem feltétlen tudom azonnal elkezdeni, előtte még esetleg be kell fejeznem mást. Esetleg nem csak egyet, hanem kettő vagy három recit is kapok egyszerre, amit régen egy baromi jó napnak vagy hétnek gondoltam, ma már inkább csak összeugrik a gyomrom tőle. Merthogy nem csak az a dolgom, hogy olvassak, a blogolás már csak ezzel jár, de az első számú hobbi időnként feladattá válik, bár csak addig, amíg vissza nem tud fordulni hobbiba. Ezt akár egyetlen posztíráson belül is sikerült már megtapasztalnom, érdekes érzés.
Szóval elkezdem olvasni egyiket a másik után, és igyekszem úgy olvasni, hogy azt vegyem sorra, amihez kedvem is van; namost itt időnként elkap a kötelezőség érzése, és végképp nincs kedvem egyikhez se, ahhoz se, amihez különben lenne. De ettől még el kell olvasni, és a posztot úgy kell megírni, mintha semmi gondom nem lenne a világgal. Úgyhogy megtalálom a könyvek értékét (már ha van), gyártom a posztokat, küldöm a linkeket.
És itt jön a másik érdekes dolog, az erre adott reakció. Van, aki reagál, és megköszöni, van, aki meg konkrétan nem hogy nem csinál semmit a linkkel, még annyit se ír vissza, hogy köszöni, vette. És akkor most írnám is automatikusan, hogy nem értem miért, mert még a könyv is tetszett, csupa jót írtam róla...
és akkor itt most álljunk meg egy picit.


Tehát megkaptam a könyvet, ingyen, merthogy van kiadó, aki szereti erre felhívni a figyelmet (kvázi volt már, hogy az orromra lett koppintva, hogy nana, te ingyen kapsz tőlünk könyvet - igen, de attól a pillanattól én inkább nem élek ezzel a lehetőséggel), szóval ingyen van a reci, mindenkinek. Cserébe időnként kérnek ezt-azt az olvasáson túl, ami szerintem teljesen normális: új megjelenésekről adunk hírt (amit szerintem mindenki szeret olvasni), esetleg egyéb érdekességeket tudunk kiposztolni, meg még van egy csomó lehetőség, amivel egy blogger meghálálhatja a kapott könyvet, a nagy köszönömön és a poszton túl.
Szóval a könyv elolvasva, poszt kirakva, link küldve. Aztán jön valamilyen reakció, bár már előre tudom, hogy melyik kiadó hogyan reagál. Vagy hogyan nem. Lehet, hogy nem vagyok túlságosan kommunikatív mélekben, de ennyi alapján is ki lehet már ismerni azokat, akikkel kapcsolatban áll az ember. (és Gretty a megmondhatója, hogy én igyekszem.:D) No, szóval van, akivel el tudunk beszélgetni a linkelést követően is, de hogy most lesz-e folytatása vagy nem, az általában rajtam múlik, mert bár a posztokban szómenésem van, alapvetően ez nem jellemző rám.
(Amit nem tudok még a mai napig sem, hogy egy kiadó mennyire nézi meg a bloggert. Úgy értem, oké, remélhetőleg a saját könyves posztot csak elolvassa, de ezen túl mondjuk tisztában van-e azzal, hogy mi a blogger érdeklődése, milyen más könyveket olvas, egyszóval a blogokat en block olvassák-e időnként, netán van-e kedvenc bloggerük, vagy ennyire ők már nem érnek rá. De ez most csak egy kis kitérő volt.)

Vegyük az érdekesebb esetet, nem tetszett a könyv.
Mint blogger, teljes mellszélességgel kiállok a szubjektív véleménynyilvánítás joga mellett. Nem vagyunk hivatásos kritikusok, nem pénzért blogolunk (bár vannak erre törekvések, de azok megtalálják a saját útjaikat), úgyhogy szerény véleményem szerint az ingyenkönyv a poszt megírását követően kifizetésre került. Csak ilyen rondán mondom, merthogy vannak téveszmék ezzel kapcsolatban is.
A recikönyves blogger NEM a kiadó embere, akit innentől zsebretett. Nem tartoznak egymásnak mással, minthogy a könyv elküldését követően a blogger tisztességgel elolvassa a könyvet, és megírja a posztot. Volt, nem egy blogger, akinek ez nem ment, de az ilyen mindig kiderül, és van is olyan, akinek nem megy, ez is előbb vagy utóbb ki fog derülni. Bár ezt soha egyetlen kiadó sem vallja be, de vannak, akiknél egyszerűen elvárás a rajongás. Nem húzhatod le a könyvet, mert abból sértődés lesz. Ez valami rossz beidegződés szerintem, és a lehető legrosszabb hozzáállás, ugyanis vannak bloggerek, akik érzékenyek erre, többek között én is. Pontosan tudom ugyanis, hogy ki fogja a száját húzni, ha nem tudok elég jót mondani a könyvről, és ki az, aki tudomásul veszi, és tényleg csak annyit tart fontosnak, hogy beszélnek a könyvről, ami így lassan kezd a köztudatba kerülni. És van olyan is, akinek aztán tényleg mindegy, nem is érdekli az egész, gondolom ezt abból, hogy még a köszönömömre sem képes annyit írni, hogy szívesen.
Vannak persze, akik idomulnak a kiadói igényekhez, ami csak a két félnek jó: a bloggernek meg a kiadónak, viszont a picit félrevezetett olvasónak nem feltétlen. Azért mondom, hogy csak picit félrevezetett az olvasó ilyenkor, mert minden olvasó mást keres egy könyvben, és még ha hasonló is az ízlése a bloggeréhez, akinél tájékozódik, akkor sem feltétlenül fogja rá a könyv ugyanazt a hatást tenni, akár jót írt, akár rosszat, úgyhogy még ha kicsit eltúlozta is a blogger a könyv erényeit, ettől az még megtalálja a maga olvasóját. Mint ahogyan az a könyv is, amelyikről rosszat írtak, épp ezért nem tolerálom a sértődős hozzáállást.

Részemről nem érzem kötelességemnek hálából jót írni: a poszt megjelenését követően ugyanis a könyv önálló életet kezd élni az ide tévedő érdeklődőben. Vannak persze bejegyzések, aminek a hatása alól nem tudjuk magunkat kivonni, én se, vagy mert az írta, aki, vagy mert olyat írt, hogy az ember azonnal megkívánja (de általában a kettő együtt működik nálam), de azért nem ez az általános. Főleg nem, ha az általános anyagi helyzetet nézem, szerintem mindenki 50x meggondolja, melyik könyvet vegye meg. Mi megmutatjuk, hogy van ilyen, és hogy szerintünk milyen, te meg eldöntöd, akarod-e.

Szóval van az a mennyiség, aminél a reciírás már kemény munka, és messze nem jó szórakozás. Mondom, erről csak részben tehet a blogger, nagyobb részben, nyilván annyit vállaljon mindenki, amivel még elbír, de mivel az irányítás időnként kicsúszik az ember kezéből, lehetnek időszakok, amikor ez probléma lesz.
És akkor itt jön az, hogy az ember leül, és elgondolkodik, hogy megéri-e. Megéri-e feltunningolt posztokat gyártani, amivel nem értek teljesen egyet? Nyilván nem, vagyis attól a kiadótól megválok. (nem fog álmatlan éjszakákat okozni, ha mellőzni kezdek egy kiadót, aki egyébként lehet, hogy észre se fogja venni.:D. egyébként is, elég konzervatívan állok az ilyesmihez, már csak magam miatt is.)
Megéri-e egyéb helyeken nem véleményt nyilvánítani, csak, mert kapok ingyenkönyvet? Naná, hogy nem. Túl vagyok már azon a ponton mind korban, mind szellemileg, hogy ez befolyásolhatna, hogy leírjam, mit gondolok, akár jót, akár rosszat, főleg, ha azzal próbálnak sakkban tartani, hogy ingyen kapom, én hallgassak. Nem, nincs ingyen. Megdolgozom érte, még akkor is, ha örömmel teszem.
Megéri-e egyik recit olvasni a másik után, hogy már semmire ne legyen időm? Nem, ez sem éri meg.
Mi jön ilyenkor? Az ember szelektál. Szubjektíven, én legalábbis. Melyik kiadót bírom a legjobban, melyik az, ami leginkább megfelel az igényeimnek,  hol látnak szívesen és hol nem (mert ezt is lehet ám tudni), egyszóval melyik az a kiadó, aki hagyja, hogy önmagam legyek. Az megmarad. (tisztára, mint a párválasztás.)
Részemről szeretem (inkább szeretném) érezni, hogy nem véletlenül kaptam könyvet, nem csak azért, mert beestem a postaládába, hanem mert a kiadó úgy gondolja, elég jó vagyok ahhoz, hogy írjak a könyveikről. Hogy nem ez alapján osztanak könyvet? Hát tényleg nem.:) De attól még jó lenne, ha így lenne. (Meg azért az is benne van a pakliban, hogy lehet, ez alapján egy szál könyvet nem kapnék.:D)

A rengeteg recinek volt egy olyan hatása rám, hogy én, aki imádtam kifejteni a gondolataimat, meglátni a könyvekben a figyelemre érdemes vonásokat, és erre mások figyelmét is felhívni, egyszerűen meguntam a posztolást. Olyan szinten, hogy minden ötletet csírájában elfojtottam, ami posztban nyilvánulhatott volna meg. Vannak olvasott nem recikönyvek, amikről már nem is írtam, mert úgy éreztem, nincs egy szál önálló, egyedi gondolatom se, de nem csak nekem, a könyvnek sem. Mert ugye, a recinél, ha vért izzadok, akkor is kell keresnem valamit, amiről írni lehet, ami nem volt reci, annál már nem is vettem a fáradságot.
Ezt is meg kellett élni, hogy ez így nem jó, ez is kellett ahhoz, hogy változtassak, és mivel az éve eleje elég sok változást hozott nekem, ez is simán belefért.
Már nincs tömeges recim, óvakodom tőle, hogy túl sok újdonság érdekeljen, ha pedig mégis kell egy könyv, inkább a polcon porosodjon pár hónapot (ergo nem reci), minthogy kihulljon a hajam miatta. Meg aztán, azt vettem észre, hogy több figyelmet tudok így fordítani a kapott könyvekre, meg a nem kapottakra is, nyugiban olvasva egészen más hatása tud lenni, mint a határidő miatt idegeskedve, és ha nagyobb kedvvel olvasom, (remélhetőleg) jobb posztokat tudok gyártani, és (remélhetőleg) nagyobb kedvet tudok hozzájuk csinálni másnak is. Egyszóval sokkal jobb érzés.

Ha a friss bloggerek eljutottak idáig az olvasásban, akkor nekik azt tanácsolom (meg a nemfrisseknek is :), hogy élvezzék ki, kérjenek, amennyit akarnak, egy idő után úgyis beáll a dolog az egészséges mennyiségre (ha meg nem, az úgyis meglátszódik előbb-utóbb). Addig meg meg kell szenvedni, hogy később majd a kevés is értékes legyen.
A recikönyv nagyon jó dolog. Csak nem minden áron.

a képek a weheartit.com -ról vannak
Google+

About Tara Nima

    Blogger Comment
    Facebook Comment

63 komment:

  1. Azért nem tudok konstruktívan hozzászólni, mert sosem hajtottam a reciket. :)

    VálaszTörlés
  2. úgy érzem, ez egyébként sem az a poszt lesz, ahova tömegével fognak jönni a kommentek.;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Á, tényleg nem az ilyen posztokat szokták tömegkommentelni :D ha jól látom, csak 22x annyi kommentet kapott, mint a Konzulváros :D Amúgy áruld már el, miért azt és csak azt hívják a honi könyvesbloggerek recenziónak, amit kapott könyvről ír az ember? Persze, ha egy kiadó recit akar, adjon hozzá könyvet, de nem ettől lesz a recenzió recenzió, akármelyik tisztességes, lapos posztot nevezhetnéd annak. Mondjuk engem végül is nem zavar, de vicces :D
      Egyébként meg grat, mindig jó arról hallani, hogy valaki kiszáll valamilyen mókuskerékből :)

      Törlés
    2. nem számítottam ekkora forgalomra.:D
      igen, mondjuk ilyen alapon minden poszt meg blog reci, de én ugye nem azért fizetek, hogy bírálgassak meg kritizáljak, hanem hogy szórakozzak. a munkáért viszont fizetni szoktak, reciért recivel.
      kicsit kicsavart magyarázat, de hirtelen nem tudtam jobbat.:D

      Törlés
  3. Én meg azt akartam már délután is mondani, hogy pont erről szól most az életem, annyi pepitával, hogy nem reci, reci hátán, hanem már előolvasás, előolvasás hátán, és már úgy fáradok bele az egészbe.
    És ilyenkor olyan fura, hogy mások meg kajtatnak az ilyenért, mert bár jó is recit kapni, néha-néha, de a kutya nem hiszi el nekünk soha, hogy nagy dózisban meg már nem jó.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. az előolvasás még rosszabb sztem, mert azzal a poszttal tuti kezdenek valamit, ha mást nem, megy a könyv hátuljára.

      Törlés
    2. Mondjuk, az a legkevésbé borzasztó része a dolognak, de hisz tudod, én az ilyesmit mutogatom apának. :D
      A problémásabb az, hogy akkor már annyira előre élsz, én legalábbis könyvfesztivál előtt, de már most is, két hónappal előrébb járok, és olyan egyedül érzem magam. :\

      Törlés
    3. ja, nekem ezzel nem volt gondom sose. Moning-ot meg Chance-t baromi jó kibeszélni, meg a holtodiglant is jó lett volna valakivel, de alapvetően én magányos olvasó vagyok, fejben lejátszok mindent.:D

      Törlés
    4. Figyelj, ez már majdnem kritikus tömeg. Átbillensz, aztán majd te is folyton hozod be a sztorikat a kiskáténkba. :D

      Törlés
    5. egyszer csinálni kéne egy posztot is az ilyen kibeszélésből.:D

      Törlés
    6. Úgy érted, idézzük ide azt a sok képtelenül magasröptű elmélkedést, ami például Mircea és Pritkin, vagy akár Billy Joe kapcsán felmerül bennünk? :D

      Törlés
    7. aha. most gondolj bele, mennyien csorgatnák a könyvre a nyálukat.:D
      azért egy Pritkinnel vagy egy Mirceával talán még a legelvetemültebb ellenzőket is lépre lehetne csalni.:))

      Törlés
    8. és szerintem érdekesebb lenne, mint egy szimpla könyves poszt.
      megérdemelnék.
      :D

      Törlés
    9. Pritkin a Chance könyvek Jericho Barronsa?

      Törlés
    10. számomra inkább Ryodan-e, de igen.:D

      Törlés
    11. Anaria: Pritkin ezerszer jobb mindenkinél! :D
      De legyen... Pritkin a Chance könyvek Barronsa és Ryodanja egyben. ;) Lothatire-je és Illiuma. Pritkin azisten! :D

      Törlés
  4. Tökre igazad van. Én jelenleg kb 4 kiadóval állok kapcsolatban, ebből kettő folyamatosan jelez vissza emailben meg minősíti a posztjaimat. Lehet az is belejátszik hogy személyesen megyek a könyvekért és így tudnak arcot kötni a bloghoz meg adódik egy kis pár perces csevegés ami jólesik mindkét félnek. :) és mégis egy pár hete nekem is olvasási válságom volt, mert valahogy más területen is túl voltam terhelve és nyomasztani kezdett hogy már be kéne fejezni stb. noha nem igazán szabnak határidőt a lényeg hogy írjak de én magam leszabályozom azért hogy minél előbb. Szóval én is megéltem ezt, hogy már írni sincs kedvem, se olvasni, se semmi mert elegem van pedig tényleg sok jó könyvet kifogtam, meg általában én választok inkább, akár régebbit is. Azt nem tudom megkeresek-e még más kiadókat majd vérfrissítés céljából, mert valahogy akik már vannak ők szeretnek és ez jó és szeretem a könyveiket és illenek hozzám szóval lehet hogy nekem ez jó darabig elég lesz, főleg most még mindig igyekszem kimászni ebből a válságból, de szerencsére látom az alagút végét.
    Amit meg az elvárásokról írtál, igen van az emberben egy ilyen megfelelési kényszer hogy jaj most hogy írjam le hogy nem tetszett...de engem eddig hálisten bíztattak, hogy legyek őszinte, és meg tudtuk beszélni ha valami nagyon félrement. Lehet hogy csak mázlim van, de egyelőre én is próbálok mindig őszinte lenni, és ha már annak kell lennem igyekszem hogy ne legyek nyers ha úgy adódik, de azt hiszem nekem sem menne ha reklámarcnak kellene lennem és akkor is bólogatni amikor nem akarok,

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. ó, ismerünk pár bloggert, aki imádja begyűjteni a könyveket, aztán panaszkodik, de sztem csak azért, hogy mindenki lássa, "mennyire szar" neki.:D (gondolom, azért érezhető a posztból, hogy eszemben sincs irigykedni.:>)

      látod, én a személyes taliból kiesek. egyetlen kiadóval volt személyes kapcsolatom, és az, hogy számomra nem egy kellemes emlék, nem a kiadó hibája, hanem az ott dolgozó emberé. szóval ez alapján nem vonok le következtetéseket.
      mivel minden kiadó pesti, nálam ez a személyes kontaktus kiesik, kénytelen vagyunk a mélekre hagyatkozni, és ez egy idő után be is határolja a kommunikációt.
      régebben a pozitív kritikát nagyobb elvárásnak éreztem, ma már inkább csak néhány kiadóra jellemző, legalábbis szerintem. de az is lehet, hogy inkább csak egyes könyvekhez kötik, amitől sokat várnak, és ha azt lehúzza valaki, az fájó pont lesz.

      Törlés
    2. Igen én is hallottam ilyenekről aztán néha a nagy részét el is adják...amúgy számomra a recenziónak akkor van értelme ha összeköthetem a kellemest a hasznossal. Ergó nem ugrok minden friss megjelenésre hogy úúúú hadd legyen az enyém, csak arra ami érdekel vagy érzem hogy akkorát nem éghetek vele, vagy nem sülhet el nagyon rosszul, mert így vmivel könnyebb a folyamat és belefektetni az energiát. És még így is az ember néha megcsömörlik vagy eluralkodik rajta a lustaság vagy mit tudom én és akkor azért ott van hogy mégis csak meg kell írni mert nem ajándékba kapod a könyvet. Nekem épp most volt ilyen. Jó könyvekről írtam de valahogy minden téren kimerültem és úgy éreztem nem tudok adni magamból, vagy jó szavakat leírni, és elkezdett nyomasztani az egész. Végül elmentem Ervinkébe (Szabó Ervin Könyvtár) és rögtön jobban lettem :) Én imádok emellett könyvtárazni mert vallom hogy a régebbi csemegéket is reklámozni kell ^^

      Törlés
    3. ja, én is szoktam látni, hogy eladják. először ezen nagyon kiakadtam, aztán úgy voltam vele, hogy semmi közöm hozzá. én max csak elcserélem, de azt is csak ritkán.
      én azt utálom nagyon, amikor tudom, hogy értelmes a könyv, tetszik is, meg minden, és ott ülök felette, hogy valami olyat kéne írni, amivel ezt át is tudom adni, és nem jön össze. nem is kell hozzá recinek lenni.:))
      nekem ilyenkor sorozatokat kell néznem, azzal kikapcsol az agyam.

      Törlés
    4. egyébként ezen én is kiakadtam régebben, főleg, hogy jó ismerősöm is csinálta (mondjuk nem tettem szóvá, tényleg nincs hozzá közünk és nem ütközik törvénybe vagy ilyesmi)
      én elajándékoztam párat. eleve nem szoktam eladni könyvet, de ha csinálnék is ilyet, recit nem lenne pofám. mondjuk van, aki jobban rá van erre szorulva.

      Törlés
    5. persze, azzal nincs gond, ha az ember megszorul, mert onnantól már úgyis mindegy, vett, vagy nem vett. de ha csak azért kér az ember recit, hogy aztán azt el tudja adni... na, azt nem tudom megmagyarázni magam semmi jóindulattal.

      Törlés
  5. Hát, én nem vagyok egy nagy recis, lassan blogger sem, de korrektnek tűnik a mondókád.
    Olvasóként azt veszem észre, hogy a recik szépítése általános, még talán akaratlanul is, mivel csak van egy kis "nyomás", megfelelni vágyás, tudomisén. A lényeg, hogy kiszagolható.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. kíváncsi lennék, külföldön ez hogy működik, mit kezdenek a kiadók a recikkel.

      Törlés
    2. Ne vicceljünk már, kérem! Külföldön már sokaknak írni sem kell, elég, ha körbemutogatja a kapott könyvet. :\

      Törlés
    3. mondjuk annak sem látom sok értelmét.

      Törlés
    4. Ott azért mások az arányok úgy olvasószámra is, gondolom, már az is eladja sokaknak a könyvet, ha csak látja.

      Törlés
  6. Én beálltam az egészséges nullára :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :D én azt azért nem szeretném.:)

      Törlés
    2. mondjuk most van egy könyv, amire NAGYON fáj a fogam és egy régi kapcsolatom a kiadója,és szívom emiatt a fogam rendesen, de nincs mit tenni, meg kell vennem :D

      Törlés
    3. na, ilyenkor már nem szabad visszanézni. :D

      Törlés
  7. Nem meglepő, hogy bloggerek szóltak hozzá a témához, elvégre őket érinti. :) A magam részéről az tudom elmondani, hogy bár az én olvasottságom nem olyan magas, mint az itt itt jelenlévők többségéé, de magam is kaptam már reciket. Nincs ebben semmi meglepő, néha csak úgy adták, néha kértem, csakhogy napi szinten jelennek meg új blogok, és írói egyetlen dolgot tartanak szem előtt, a reciket. És nem, nem tudjuk nekik megmagyarázni, hogy ez mivel jár, mert csak és kizárólag az a fontos, hogy kapjanak. Én viszonylag kevés recit kérek, de rengeteg olyan kérdésbe futottam bele mostanában, hogy valaki szeretne könyvet kérni, de nem tudja, hogyan kell. Szerintem nem a hogyan a lényeg, hanem a miért. Miért akarsz kérni, és ha megkapod, tudod-e, hogy ez mivel jár? Mit jelenthet neked és a blogod számára.
    Szépen összefoglaltátok Grettyvel együtt az egész témát. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. tökéletes meglátás, a következő posztom pont erről szól.:))
      és igen, tudom, hogy tisztelet, meg nem bántjuk a kiadókat, de azért felmerül a kérdés: kinek a hibája az, hogy reciblogok nyílnak, nem is hiába?
      gondolom, lejön mindenkinek, hogy nem irigy vagyok, sose voltam, amit akartam, elértem, amit szerettem volna, megkaptam, ha meg nem, nem volt vége a világnak, szépen elmentem, és megvettem.
      nem tudom megítélni, mennyire lehetek viszonyítási pont, akár kedvelés, akár kiadói szempontból, még csak azt sem mondom, hogy mennyi mindent letettem már az asztalra, mert még ez sem igaz - sosem tudok úgy nézni a hobbimra, hogy én abban bármit is elértem volna. ezt csak csinálom. olvasok, írok, olvasok, írok, imádom a kommenteket, meg okos és érdekes embereket megismerni, és beszélgetni velük, de ez nekem nem olyan, mintha elértem volna valamit.
      viszont tuti, hogy az a két hónapos blogger, aki egy héten kap négy recit, biztosan azt érzi, hogy ő most akkor valaki.:D
      meg hát nem is csak az kérdés, hogy tudják-e, mivel jár ez, de az is, hogy fel tudnak-e nőni a feladathoz? nem is csak a kiadók felé, hanem a posztot olvasók felé, akikért végülis ez az egész történik.

      Törlés
    2. Nem olyan rég beszélgetem erről az egyik kiadóval, és ő határozottan azt mondta, változtatni fognak ezen. Eddig nem figyeltek rá, ki kér, és sokszor az is kimarad, írnak e róla, de úgy megszállták őket az ingyenre hajtók, mint tehénlepényt a legyek. Szóval erősen szelektálni fognak. Megnézik, hogy a blogger olvasott-e már tőlük, mióta blogol és más hasonlók. Ráadásul nehezményezte azt is, hogy mint magánszemély cserélt volna egy könyvet, és a saját recijüket ajánlották fel neki. Nem szeretik, ha a recik forgalomba kerülnek, azaz eladják őket, de azt sem nagyon, ha elcserélik. Bár ez utóbbi mondjuk ellenőrizhetetlen. Mind a csere, mind a továbbajándékozás, de szerintem az reális elvárás, hogy ne nyerészkedjenek vele a bloggerek. Mondjuk az is igaz, hogy ha már megkapta, az övé. Nehéz és kényes téma ez, aminek több olvasata is leledzik.:)
      A heti 4 recit kapó, pedig, feltéve, hogy van élete, két hónapon belül totál elúszik a határidőkkel.De hogy őket nem érdekli az olvasók véleménye, az szinte biztos.

      Törlés
    3. Egyébként ha már itt tartunk, ne legyünk már ennyire bénák. Hogy hogyan kell recit kérni???? ha valakinek ennyi fantáziája, talpraesettsége nincs, hogy hogyan tudja eladni magát - és itt bejön a "miért kérek?" is természetesen, de ez már egy másik szint - az hogyan boldogul az életben?


      A másik meg, hogy én a "tiszteleten" azért akadtam ki a múltkor a Fumax esetnél, mert nem gondolom, hogy esengeni kellene hódolattal egy kiadó előtt. Elvégre a kiadó léte függ az olvasóktól, és nem fordítva. Ez az egyik szempont. A tiszteletnek előszőr talán a kiadó felől kellene érkeznie, aztán ez lehet kölcsönös...
      A bloggerek esetén pedig a recenziós könyv nem pusztán egy gesztus és ajándék tőlük, hanem ez egy kölcsönös dolog, ők is adnak valamit, cserébe a blogger is, ez egy partneri viszony, ahol éppen annyira kell tisztelni a partnert, ahogyan az minket, de semmiképp sem úgy, mintha a sorsunk függene tőle.
      Ha nem adnak, hát nem, tényleg nem dől össze a világ, nem fogunk éhen halni sem ettől.

      Törlés
    4. Szerintem mi nem is vagyunk, de a sok új kis tizenéves bizony az. Többször olvastam a kérdést, és mindig ott maradtam, mert furdalt a kíváncsiság, mit hoznak ki belőle. :D Különösen az tetszett, aki nagyjából két hónapja blogolt, és már előre készült. :D

      Nem hiszem, hogy a Fumaxos srácok esengést várnának, a tisztelet pedig valóban törékeny valami. Azt szoktam mondani, hogy vannak olyan posztjaim, amikért könyvvel fizettek. :) Az ő esetükben még nem éreztem a nyomást, hogy márpedig szeresd, amit csinálunk. Nem kérek olyat, aminek a témája sem érdekel. De azért én ingyen blogolok, mert ez a hobbim, nekik pedig reklám, szóval nyilvánvalóan, ha miattam megveszik a könyvüket, akkor ők nyernek rajta nem én. csakhogy engem ez nem zavar. Nálunk kölcsönös tisztelt van, és minid jókat dumcsizunk. Ha valaki ki akarja használni őket, és ezt észreveszik, jogosnak tartom a retorziókat. Pont ezért mondtam:Nehéz és kényes téma ez, aminek több olvasata is leledzik. :) És valóban, ha már egyszer valami az enyém, nem igen szólhat bele senki, hogy mihez kezdjek vele.:)

      Törlés
    5. reea, az már nagyon rég esedékes lenne, hogy a kiadók kicsit jobban odafigyeljenek a könyveikre. mondjuk nyilván mi hamarabb megtudunk, észreveszünk dolgokat, mint ők, de egyes dolgok annyira nyíltak és nyilvánvalóak, hogy csodálom, eddig miért nem zavarta őket.
      a csere meg eladás - ezt soha nem fogják tudni ellenőrizni. jelenleg mindenki nyíltan csinálja, ha elkezdenek szankciózni, majd pult alatt megy. egyetlen lehetőség van: akiről tudják, hogy árulja, annak nem adnak.
      mert azt sose felejtsük el, hogy sírhat a szánk, mert nem kapunk, vagy mert sokat kapunk, mindig a kiadó kezében van a döntés joga.

      szeee: ehhez a tisztelethez nem tudok mit mondani, én alapból nem vagyok egy tekintélyelvű ember, nekem az egy szürke folt, hogy egy intézményt tisztelni lehet, vagy főleg, hogy kellene. olyan ez, mint hitből térdepelni, vagy szoborhoz imádkozni.

      Törlés
    6. A számból vetted ki. :) Igen, az ő döntésük, és igen, egy csomó dolgot ideje lenne jobban megvizsgálni. Alkalmazzanak bloggereket, akiknek úgyis minden feltűnik.:D

      Törlés
    7. reea: nem pont arra gondoltam a tisztelet kapcsán, hogy egy kiadó esengést vár. Volt egy konkrét eset, és ott megkaptam egy 3. személytől, hogy miért szólok tiszteletlenül egy KIADÓHOZ. Ők nekem senkim, semmi közöm hozzájuk, nem olvasom a könyveiket, sosem kaptam tőlük semmit. Úgy szóltam hozzájuk, mint bárkihez egy nekem fura megnyilvánulásuk kapcsán.

      Egyébként a kiadókkal, akikkel dolgom volt, semmi gondom nem volt (kivéve talán egyet), jó fejek voltak, én nem ezért hagytam abba.

      Törlés
    8. szeee, bennem pont annak a harmadik embernek a megnyilvánulása indította el ezt a posztsorozatot. úgy éreztem, vannak itt félreértések, és tévedések, túl azon, hogy nyilván mindenkinek van véleménye mindenről, arról is, amiről fogalma sincs, meg amihez nem ért, arról is.
      (bár én tök más miatt lepődtem meg ezen, hogy felhozták a tiszteletet.)

      Törlés
    9. ja, ja, sejtem, hogy melyik mondat volt az :)
      miért lepődtél meg?

      Törlés
    10. mert szerintem nem voltam tiszteletlen, max sértő volt a véleményem, egyrészt, másrészt meg én nem is a kiadóval beszéltem. (de mindenki botrányt akart, és ez fel se tűnt senkinek.:D)
      harmadrészt döbbentem szembesültem vele, hogy van, akinek az a természetes, hogy ha már kap ingyenkönyvet, akkor onnantól nem lesz olyan véleménye, ami szembemegy a kiadóéval, pláne ezt elvárná másoktól is.
      és azonnal éreztem, hogy itt helyre kell tenni a fejekben dolgokat.:))
      oké, hogy nekem az semmit nem jelent, hogy 'tisztelet', ez a saját fogyatékosságom, de azért a fogalmat magát értem, és a kontextust is, amibe helyeztek engem meg ezt a fogalmat, így együtt, és ez az összefüggés valótlan ilyen esetben. vannak dolgok, amiknek nincs köze a tisztelethez vagy tiszteletlenséghez, és ez is olyan volt.

      Törlés
    11. ez tényleg így van. minden. sajnos a negatív véleményt titkolni kell, vagy megtartani magunknak vagy privátban megbeszélni másokkal, ugye :P fő az egyenesség :)

      egyébként ez engem is megdöbbentett, hogy eladják a lelküket, a tartásukat sokan pár rongyos könyvért. de ezt már megbeszéltük :)

      Törlés
    12. :o Úgy érzem, valamiről lemaradtam... Milyen beszélgetés, milyen mondat? Valaki kisegítene? Mert gondoltam, hogy van a posztoknak egy kiváltó oka, csak éppen nem konkrétumra gondoltam, hanem az általános helyzetre.

      Törlés
    13. ahogy látom, időnként nem árt a viszonyrendszert tudatosítani. volt már kiadónál törekvés arra, hogy saját hatáskörbe vonja be a blogokat, hogy majd ő megmondja, mi hogy legyen. azóta egy picit jobban ugrok ezekre a dolgokra.:)
      itt az volt a vicces, hogy egy szimpla júzer (blogger? nem is tudom, meg se néztem) gondolta, hogy ha ingyenkönyvet kap valaki, akkor onnantól már nincs is szükség saját véleményre, mert azt már nem illik. szíve joga, hogy ő így érezzen, nade nehogy már nekem is az ő tévképzetéhez kelljen tartani magam.:)

      Törlés
  8. Jó poszt, sok mindent leírtatok, megvitattatok, nekem csak 1-2 gondolat jutott eszembe: engem még csak kétszer-háromszor kértek meg bizonyos könyvek elolvasására, akkor leírták, hogy mindegy mi a kimenetele, de szükségük lenne 1-2 véleményre; egyébként én választhatok, és akkor olyat, ami érdekelhet, és annyit, hogy kényelmesen beleférjen az időmbe, mert figyelek arra, hogy majdnem azonnal elolvassam. Nekem így a jó. Egyébként olyan is előfordult idén, hogy írtam a kiadóknak, hogy a tanulmányaim miatt, most szünetelnék, nem kérnék egy ideig semmit, majd jelentkezem, erre is reagáltak, hogy oké, meg sok sikert a szakdogához stb.
    De igen, néha meg lehet csömörleni, mint pl. én most jártam majdnem így, mert a hirtelen visszatérésem miatt a Fesztiválon vettem át több könyvet, de szerencsére nem mindegyiket kaptam meg, így éppen nem akadtam ki, a saját magam elé állított határidők miatt.
    Szerencsére én is megismerkedtem néhányukkal, így személyesebb a kapcsolat, az e-mailek is baráti hangulatúak, bár ehhez nincs összehasonlítási alapom.
    Én, bevallom, max. 10 blogot olvasok, rá sem keresek másoknál az olvasásaimra, sőt azt is tudom, hogy engem kevesen olvasnak-szerintem-bár vannak nagyon népszerű könyveim.... Bár ez sosem zavart, mert alapjáraton a rossz memóriám miatt kezdtem posztokat írni, s, ha a kiadó ad, én megköszönöm, de nekem eddig tényleg jó tapasztalataim vannak. Bár a kezdetekkor nem kaptak választ jó néhány favorizált kiadótól, de nekik nem is írtam többet, mert úgysem lenne rájuk időm, meg amúgy is, ha egy válaszra sem méltatnak, akkor minek a kapcsolat?
    szóval, szaporodnak a bloggerek, ráadásul az én 3-4 évemmel is fiatalnak számítok.

    @szeee: melyik könyvet szeretnéd?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. a Hadd forogjon a nagyvilágot. De meg fogom venni :)

      Törlés
    2. ha meglenne, vagy érdekelne ebben a zaklatott időszakomban, akkor neked adnám. :)

      Törlés
  9. Amikor még "rendszeresebben" blogoltam (ha jól emlékszem, pont akkoriban indult meg ez a reci téma), volt egy recis fellángolásom, több okból kifolyólag is (mert nem akartam lemaradnia frissekről, mert azt hittem ha csak olyan könyvekről írok, amik épp megjelentek lesz "olvasótáborom" stb.) Több jó tulajdonságomnak köszönhetően lebeszéltem magam. :) Az egyik legfőbb indok az a kényszerírás volt. Tudtam, ha elvállalnék 1-1 ilyen könyvet, már ha sikerült volna a kiadóval megegyezni, akkor olyan megfelelési kényszer nyomta volna a vállam, nem beszélve a határidőre való olvasásról, hogy a hobbiból és jó időtöltésből rémálom vált volna. A megfelelési kényszeren nem azt értem, hogy mindenképpen pozitív véleményt kellett volna írnom, hanem hogy írnom kell akkor is ha nem akarok. Na meg alapból nem szeretem a kötelező dolgokat. Épp eleget kapok a mindennapi életben, nem szerettem volna, hogy a szabadidőm is erről szóljon.
    Mondjuk értem is a reciseket meg nem is, de ez már magán vélemény. Azzal viszont totálisan egyetértek, hogy egy erőltetett, jó vélemény egy nem tetszett könyvről, egyből kiolvasható a posztból.
    Szóval most csak mosolygok, és büszkén veregetem a vállam, hogy milyen okosan döntöttem anno. :)))) Azért jó ilyenekről olvasni, mert én aki semmilyen szinten nincs benne sem ebben, sem más hasonló témában legalább kapok egy kis rálátást hogyan is működnek a dolgok. (Bár elképzelésem az eddig is volt.)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. igen, mire te a recik közelébe kerülhettél volna, már azért látszódott, hogy működik. és persze, ez nem passzol mindenkinek, csak van, akinél az ingyenesség hatalmas vonzerő.:))

      Törlés
    2. Kövezzenek meg érte, de sajnos ahogy tapasztaltam ez is ilyen jó kis magyar mentalitás (bár javarészt ember függő - és tisztelet a kivételeknek minden oldalról), ha már ingyen van akkor miért ne lehetne marékszámra, jelen esetben (Gretty hasonlatával élve szabadon :)) talicska számra kapni. :)
      Sajnálattal olvastam, hogy idáig fajult a dolog (azért blogolnak, hogy ingeyn könyveket kapjanak), és remélem a kiadók normálisan fognak a jelenségre reagálni, és nem a szokásos "akkor mindenkitől megvonunk mindent" reakcióval lépnek föl ellene. Olyanokat is büntetve, akik igazi könyves bloggerek.

      Törlés
    3. ezt mindenképpen a kiadóknak kell majd szabályozniuk, egyszer talán eljutnak odáig, és a saját érdekük lesz úgyis, hogy az igaziakat (:D) tartsák meg.

      Törlés
  10. Jó bejegyzés volt.
    A nagy weblapok cikkírói sokszor azt beszélik meg, hogy nem írnak a könyvről, ha nem tetszett nekik, és ennyi. Akkor nincs kellemetlen szitu, és mindkét félnek egyszerűbb. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. és te ezt korrektnek tartod?

      Törlés
    2. ez azért nem feltétlenül jó, mert valaki pont a negatív kritika miatt vesz kezébe egy könyvet. pl. mert mondjuk az ízlése pont ellentétes a posztíróval, vagy mert ő is röhögni akar. velem is volt már ilyen.

      Törlés
    3. én most nagyon röhögök.:D
      igazából itt mindenki két fél szempontjából próbálja meg nézni ezt az egészet: mi a jó a kiadónak (és mi a rossz), és mit tegyen a blogger, hogy jó legyen a kiadóknál.
      és szegény olvasókkal ki törődik, akikért a kiadók meg a blogok vannak?:D
      ezért kérdezem, hogy ez így korrekt-e. nyilván a kiadókkal igen, de ott nem olvassák el előtte? ha ennyire szar, nem kell kiadni.
      meg a cikkírók is nyugiban lesznek, nem lesz konfrontálódás.
      de honnan fogja megtudni az olvasó, hogy ezért vagy azért ne adjon pénzt?

      Törlés
    4. Tara, nem szoktam egyszerűbb utakat választani. 15 éve abból élek, hogy másokat csesztetek különböző munkakörökben. :P
      De aki kényelmetlenül érzi magát, ha negatív dolgot kell írni, annak ajánlom ezt az utat.

      Törlés
    5. :DD
      igen, ez így nagyon is megszívlelendő tanács.

      Törlés
  11. éljen a könyörtelen blogger és a recijei!
    u.itt reciből maradt könyvek eladók!
    (vicc)
    :P

    VálaszTörlés
  12. Hú, nem is tudok mit hozzátenni, tökéletesen körbejártad a témát.
    Illetve egy kicsit mégis, de ezt szerintem nem először írom le: mindig nagyon meggondolom, hogy milyen könyvet kérjek, mert egyszerűen, ha mégsem tetszik, én érzem magam rosszul, hogy a kiadó biztos szereti azt a kiadványt, meg szívvel-lélekkel dolgozott rajta sok ember, és ráadásul "ingyen" odaadják, és akkor én meg mondjam azt, hogy nem jó? Szóval ez nálam mindig probléma volt, ilyen hülye vagyok:D és sajnos volt, hogy nem jött be egy könyv, na régebben olyankor megesett, hogy úgymond becsomagoltam a posztot. Mostanában újra foglalkozom a recikkel, és kaptam olyan könyvet, ami nem az én stílusom volt, de most már leírtam, lesz ami lesz, és nem vettem észre, hogy nehezteltek volna emiatt.
    Amelyik mondatod nagy hatással volt rám: "Nem, nincs ingyen. Megdolgozom érte, még akkor is, ha örömmel teszem." És basszus hát tényleg. Mivel már nem vagyok annyira lelkizős sem a témában, tutira ezt fogom szem előtt tartani.
    Még egy dolog, ilyen tanácskérés féleség, amivel általában nem tudok mit kezdeni: mit csináljak olyankor, amikor olyan könyvet ajánlanak fel, ami nem érdekel? Mert amit ugye meg én akartam, azt adták, amit meg ők akarnak, azt utasítsam vissza? Szóval ez olyan izé. Ti mit gondoltok erről? Utasítottak már vissza könyvet, mert nem akartátok elolvasni?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. sajti, te olyan aranyos vagy, nem hiszem, hogy bármiről tudnál rosszat írni úgy, hogy azért megharagudjanak rád.:))

      én csak akkor kezdtem nemet mondani, mikor már egyszerűen sok lett, és nem bírtam. sokáig így is túlterheltem magam, de észre se vettem, amikor meg feltűnt, akkor muszáj volt nemet mondanom időnként.
      én azt gondolom, (bár ez már megint inkább a jövő utópiája), hogy ha a kiadó megnézi, hogy a könyv melyik bloggerhez passzol, és úgy ajánlja fel - ehhez kéne olvasni a bloggert, vagy legalább valami előzetes felmérésen átvinni, hogy milyen témákat osszanak rá -, akkor nagy meglepetés egyiküket sem érheti. kap egy hozzáértő véleményt mindenki, és senkinek nem lesz kellemetlen. mert szerintem az tök normális, ha én kérek, akkor vegyem a fáradságot, és reklámozzam azt is, amit ők szeretnének, de annak nem látom értelmét, hogy olyan könyvet dicsérjek, amit igazából nem tudok értékelni.
      (én Díaznál csináltam azt, hogy nem olvastam a könyvet, viszont mivel kedvenc kiadóm, szerettem volna segíteni nekik, így betettem posztba a reklámanyagjukat. meglepően sok kattintás jött rá, úgyhogy részemről jó ötlet volt. inkább, minthogy aztán meg olyat írjak, ami senkinek nem jó.)

      Törlés
  13. :)) kedves vagy.:)

    igaz! hát, akkor legközelebb ha ilyen lesz, valahogy megfogalmazom majd, hogy nem hiszem, hogy akarják, hogy erről írjak, mert nem az én világom a könyv. ez így tényleg logikus is amúgy.:) Meg a megjelenésről való megemlékezés is nagyon jó ötlet. köszi.:)

    VálaszTörlés