Már-már bele is törődnek alantas és kiszolgáltatott helyzetükbe, hiszen a szokások szerint nem sok remény van rá, hogy a lány egyáltalán valaha is férjhez mehet, mivel hozománya nincs. Így amikor egy szerződéssel állít be a családfő, először határtalan az öröm, aztán meg rájönnek, hogy eléggé pengeélen táncolnak majd a közeljövőben. Ráadásul a lány nem éppen az a tipikus, engedelmes és egyszerű nő. A faluban megtanulta a szőnyegszövést, és mivel apja féltestvére, a családfő, a sah szőnyegkészítő mestere, eléri, hogy a férfi tanítsa. És ez nem egyszerű, mivel egyrészt a napi szolgálói munkáját el kell végeznie, másrészt nem dolgozhat férfiak között. De akkora a tudásvágya, és mint később kiderül, a tehetsége, hogy veszi az akadályokat, még ha nem is simán. Leendő férjével való megismerkedése sem éppen szokványos, ha nem olyan önfejű és heves, tán sose lesz férje. Az állandó házassági ajánlat várat magára, viszont szembekerül élete legnagyobb és legnehezebb választásával, maradjon-e szerető, biztos anyagiak reményében, vagy álljon a saját lábára. És közben az írónő belesző a történetbe egy-egy mesét, tanulságképpen, magyarázat helyett, vagy egyszerűen azért, mert szépek ezek a mesék, és tökéletes kiegészítői a történetnek.
Ez a szerződéses házasság nagyon érdekes. Tudva, hogy az arab nőket nemcsak hogy hét lakat alatt őrzik, még a napfénytől is védik, számomra a szerződés léte elég meglepő volt. Ha viszont azt nézem, hogy megfelelő társadalmi helyzetben lévő nőt nem lehet csak úgy megvenni egy szerződéssel, igazából egy jó ötlet. (És ez most nem azt jelenti, hogy egy szegény lánnyal bármit meg lehet tenni.) Annyi a lényege, hogy a férfi felajánl egy összeget azért, hogy három hónapig a nővel feleségként bánhasson, vagyis akkor háljon vele, amikor kedve van, mint a bordélyban (volt olyan az araboknál?), csak ez így drágább. Ha ez az összeg megfelelő, a szülők elfogadhatják, de akár el is utasíthatják. Ha valaki nagyon szegény, ez valamennyire megoldást jelenthet, de a hátulütője az, hogy ha kitudódik, soha senki nem fogja megkérni a kezét, ugyanis effektive kitartott kurvának fog minősülni. Ha viszont jól szolgál a három hónap alatt, megvehetik még háromra, újabb összegekért. Így aztán szépen össze lehet gyűjteni egy kisebbfajta hozományra valót, mert ha szerencséje van, titokban marad, és el tud indulni. Persze, biztosan felmerül a büszkeség, meg erkölcs kérdése, de ahol több feleség lehet egy háznál, és a férfiak egymáshoz is teljesen természetesen nyúlnak, nem hiszem, hogy épp ez lenne az erkölcstelenség netovábbja.
Nagyon jó volt olvasni ezt a könyvet. Csodásak a képek, amiket felvillant előttünk a városról, a piacról, a mindennapokról, ráadásul bepillanthatunk a csador mögé is, hogy mennyire bonyolult és szövevényes, mekkora hatalom is nőnek lenni Iránban. Szerettem a szőnyegek mintáját, a színeket, ahogyan elrontják a mintákat, majd kijavítják őket, ahogyan beleszövik a tudást, az érzéseket, a mítoszokat, mindazt, ami fontos nekik. Szerettem a fürdőt, ami bármilyen abszurd is, de a nyugati bálok társadalmi jellegére emlékeztetett: itt is megmutatkoznak a nők, körbehordozzák őket, ha eladósorba kerülnek, csak itt pucérok, és egymás között vannak. Az érzelmi része nagyon könnyed, viszont nagyon mély is, olyan problémákat boncolgat finoman, mint a nők élvezete, a nők és férfiak kapcsolata, a barátság és szerelem örömei és ellentmondásai. Csak ajánlani tudom bárkinek, aki ismerkedni szeretne egy kicsit ezzel a világgal, vagy már ismeri, csak szeretne egy csodaszép mesét olvasni.
0 Megjegyzések