De én is belefutok időnként olyanba, ami nem jött be, és ilyenkor mindig megfogadom, hogy soha többet ilyet vagy őt, aztán persze nem feltétlen tartom magam ehhez. Kihegyezhetném a posztot a romantikus könyvekre, miért gagyik, és miért kerülöm őket, de gagyit nem csak ez a műfaj termel ki magából. Tény, hogy hatványozottan többen alkotnak szerelmes íróként (az alkotás és az író szókapcsolat némileg röhögésre késztet), így több szemetet is termel ez a műfaj, de értékelhetetlen, minőségen aluli szarba futottam már bele fantasyban is. Mi több, sok általam lenézett romcsi regény klasszisokkal volt jobb, mint pl. a Korg Polaris. Abszurdum, hogy ezért még képesek pénzt kérni, inkább a kereskedőnek kellene fizetnie, hogy valaki egyáltalán ránéz. Hogy maga a történet milyen, azt nem tudom, lehet akár jó is. A gond csak annyi vele, hogy olyan, mintha egy 7 éves írta volna, mind szóhasználatilag, mind fogalmazásilag. Nem csak pár mondat a vészes benne, hanem en block, az egész. (az írója magyar. csak úgy mondom, hogy hergeljem a magyar írótársadalmat, hogy még csak véletlenül se próbáljanak meg hasonlóan írni.)
John Boland a másik, aki ugyan nem magyar, de messzire kerülöm, akkorát alakított a Magyarországról szeretettel című remekművében. Díjat kapott érte, de ez semmit nem jelent, mint tudjuk, az ilyen könyvek a bizonyíték rá. Lehet a többi regénye akár jó is, engem meggyőzött, hogy nem kell rá időt pazarolnom.
Még jó, hogy van a blogon egy gyenge címke, mert jól kiesnek a fejemből az ilyesmik.
László Zoltán hatalmas csalódás volt. Ahhoz képest, hogy mennyire nyomatja az Agave, semmi kiemelkedőt nem alkot a srác. Nincs önálló hangja, mi több, némely ötlete ismerős volt más könyvekből, úgyhogy meghagyom a könyveit olyan bloggereknek, akik szakmailag rátermettebnek érzik magukat annak megítélésére, mi a minőség.
Lakatos Levente. Inkább no comment, érzékeny a lelke. Ő az az üdítő kivétel egyébként, aki tudna írni, ha akarna, a témáitól viszont kiszaladok a világból.
Rubin Eszter - egyszer írt egy könyvet, amit elolvastam. De minek írta meg? Mi volt a célja? Mit akart nekem mondani, ami nem sikerült? Ha író lennék (nem tervezem), soha nem akarnám ezeket a kérdéseket viszontlátni a könyvemmel kapcoslatban, mert ez azt jelenti, hogy elvesztegettem nem csak a saját időm, de az olvasóimét is.
(ha majd egyszer lesz téma a jó magyar író, fel fogok sorolni rengeteg gyöngyszemet, mert most úgy tűnik, az íróink tehetségtelenek, pedig közel sem.)
És ha már így felmerült a téma, azon túl, hogy valaki tud-e írni vagy sem, lényeges a műfaj. Nem adom fel az első rossz élmény után, általában próbálkozom még pl. romantikus regényekkel is, (tudom, inkább ne tegyem), és tényleg érnek néha kellemes meglepetések is.
Mint ahogy a kedvenceimen belül is csalódások.
Kati Hiekkapelto összehozott egy nagyon érdekes krimisorozatot. Tényleg nem az ő hibája, hogy a stílusa, a könyv hangulata, az egész fíling, ami a szereplőkből áradt, taszít. És nem azért, mert ez volt a cél, hanem mert olyan nem is tudom. Nehéz ezt megfogalmazni, mert az olvasás közben felvillanó érzéseket és hangulatokat az író nem tudja befolyásolni. Én sem, úgyhogy inkább hanyagoltam is a folytatást. Talán ő az egyedüli, akit sajnálok, hogy kerülnöm kell.
Mary Janice Davidson, és a haláli szinglije. Azt vallom, hogy egyetlen szereplő sem tud okosabb lenni, mint az írója, és ez minden esetben igaz. Hogy az író tud-e okosabb lenni a szereplőinél, azt nem tudhatom, inkább csak feltételezésekbe tudnék bocsátkozni...
Konkrétan ezekkel az írókkal nincsenek céljaim a jövőben, úgy általában meg inkább műfajokat hanyagolok. Ifjúsági regények, NA-k, pararománcok, nincs hozzájuk túl nagy türelmem. Időnként persze jó egy-egy agyradír, de én nem vagyok az az olvasó, aki mindenáron elolvas bármit, csak hogy a hibák ellen érveljen, vagy megkeresse a könyvek gyenge pontjait, hogy abból az író esetleg okulni tudjon. Én élvezeti olvasó vagyok, a kész és teljes termékeket szeretem.
Többiek:
10 Megjegyzések
Nagyon egyet tudok érteni az utolsó mondataiddal - se időm, se kedvem nincs a rossz könyvekhez nekem se. És tényleg, szerencsére a műfaj is tud támpontot nyújtani, hogy mihez nem nagyon érdemes hozzányúlnunk. A pararománcok meg az NA-k nekem is rajta vannak ezen a bizonyos listán :D
VálaszTörlésel se tudom képzelni hogy lehet ezeket egymás után, százszámra olvasni... O.O
Törlésde gondolom, ők meg azt nem értik, hogy lehet folyton csak fantasyt meg sci-fiket olvasni.:))
Én biztos elunnám, ha csak ugyanolyanokat olvasnék... :S
TörlésNa, veled van az, hogy nem olvastam semmit azok közül, akiket/amiket nem szeretsz... De a műfaji nem tetszéseidben azért van egyezés, pl. romantikus, pararománc. De már a YA is egyre jobban idegesít, az NA-t meg sose szerettem úgy igazán.
VálaszTörlésnagyon nem egyfajta könyveket olvasunk, de sztem ezek neked se jönnének be, sőt, igazából azt se nagyon értem, hogyan tetszhetnek bárkinek is, olyan komoly problémák vannak velük.
Törlésén a ya-ról nagyon gyorsan leszoktam, és nem érzem, hogy bármit is veszítettem volna. időnként feltűnik egy-egy könyv, de aztán annyiban hagyom, mert tudom, hogy nekem kevés.
Százszámra én egyik műfajt sem tudom olvasni, egyidő után jön a csömör és akkor úgyis mindegy, de nem fog tetszeni. Szóval kellenek a műfaji kitekintések (legalbb is nekem). Sajnos az említett írókat nem ismerem, még hírből sem, de az biztos, hogy akit valami díjat nyer, az nem biztos, hogy csodálatos műveket tud letenni arra a bizonyos asztalra. Én eddig néhány Nobel díjas íróval megpróbálkoztam, de csúfos véget értem....
VálaszTörlésUI: Imádom a kiltes pasikat a végén <3
igen, nekem is kell, hogy változatosak legyenek a könyvek. most is azt gondoltam, hogy lenyomom az összes Erikson, aztán besokalltam. jobb az, ha váltakoznak a műfajok, meg az írók.
Törlésköszi. már rég volt kilt.:D
Jól eltiprod a romantikus irodalmat. :D De nagyjából egy véleményen vagyunk ezzel, bár én talán engedékenyebb vagyok, és néha kedvet kapok valami könnyedhez - hogy aztán megint elmenjen tőle a kedvem egy időre. :D De viccet félretéve, én szeretem a minőségi chick-litet, de ebből kevés van, a sok romantika meg kikészít. Mi valahogy nem a romantikáért olvasunk könyvet, de nagyon sokan igen, óriási piac, és rengeteg a szerző is hozzá, akik nagyon termelékenyek is.
VálaszTörlésA kiforratlanságot én sem szeretem, szegényes szókinccsel, általános iskolai fogalmazásnak érződő stílussal nálam is ki lehet verni a biztosítékot...
"meghagyom a könyveit olyan bloggereknek, akik szakmailag rátermettebnek érzik magukat annak megítélésére, mi a minőség" :D :D :D
NA-kat és a pararománcokat én is nagyon kerülöm.
Hmm, "élvezeti olvasó" ez marhára tetszik. Én is az vagyok, azt hiszem. :)
eltiprom?:D igen, lehet. valahogy nem tudunk egymásra hangolódni a romantikával. időnként pedig jólesne lazulni kicsit, és nem csak belezni meg varázsolgatni, de valahogy még nem találtam hozzá megfelelő írónőt. ha bejönne a történet, egészen biztos, hogy elbukik valamin, általában a síkegyszerű szereplőkön meg a párbeszédeiken. ne tudd meg, hányszor próbáltam elkezdeni pl. julia quinnt, merthogy ő humoros, meg a korszak is bejön, csak ne lenne az a síkegyszerű minden a könyvben.
Törlésugyanígy vagyok a chik littel is, a női problémák nem tudnak megmozgatni. vagy sose volt olyan problémám, vagy már kinőttem.
a romcsi regényekkel való problémám az, amiről órákat tudnék beszélni.:D igazából sérelemezem, hogy képtelen az írók olyan romnatikus regényt összehozni, amit maximálisan értékelnék. olyna, mintha valami gáz lenne velem, tudod, mindenki szembemegy a forgalommal, csak én nem.:D
Földbe döngölöd :D Jólesne bizony, de ritka a jó romantikus, ami nem nyálas, és nem egykaptafa, és vannak benne normális dialógusok is. Hmm, hát Quinnt egyszer azért majd kipróbálom magamnak - hátha nekem elég lesz a humor meg a korszak. :)
TörlésMindenki szembejön, na igen :D :D