2012/02/22

Angyalokról, istenekről, vámpírokról, na meg a szexről

Hülye cím, de teljesen lefedi a poszt lényegét, úgyhogy innentől kezdve megy a szokásos figyelmeztetés, aki nem bírja idegekkel, ne olvassa. Zenka posztja elindított bennem megint egy rakás kérdést, de igazából lehet, hogy csak jobban érdekel a jelenség, mint kellene. (Tudom, sokan örülnének, ha nem érdekelne ennyire, bocsi mindenkitől.:)

Az angyalok szeretik az emberek lányait
Nem szeretnék a romantikus regények avatott szakértőjeként feltűnni, hiszen semmi közöm a témához, vannak, akik nálam sokkal nagyobb térlátással rendelkeznek a téma felett, itt most inkább csak a saját tapasztalataimról beszélnék, ami romantikus regények terén szinte elenyésző, de óhatatlan, hogy belebotlok ebbe-abba más regények vagy véletlen tévedések kapcsán, így felvetődnek bennem kérdések meg gondolatok.
Írtam már erről más vonatkozásban, akkor igazából csak magamat okolhattam, mert egészen másra számítottam, mint amit kaptam, de azóta is szembejön velem ez a szexes téma, és most már sokkal szigorúbban ítélem meg, ha nem tartom odavalónak. Alapvetően nincs ellenemre, adott hangulat esetén elég sok minden belefér nálam, mert olvastam én Nalini Singhet is, igaz, egynél megálltam, és eszemben sincs a többit is kézbe venni, de ott van például Ward, ahol konkrétan négy könyvig bírtam. Valószínű, hogy ő volt az első és az utolsó író a témában, akinek több könyvét is elolvastam, ugyanis mire a negyedikig eljutottam, rájöttem, hogy igazából az elsőt olvasom, némi módosítással. Más volt a szereplők neve, volt némi körítés, ami viszonylag különböző volt, de az alaptéma, a huzavona, kellesz-nemkellesz-megakarlakdugni-nemdughatlakmeg, az egy az egyben ugyanaz volt. Sőt, nem csak egyetlen írón belül, de ez a fajta pararománc ezt tudja csak nyújtani, teljesen mindegy, hogy ki írta. Van, ami egészen jó, van, ami kevésbé, egyszer-egyszer belefér egy ilyen könyv is az olvasások sorába, mert kikapcsol, és az egyszerűsége okán még gondolkodni sem kell közben. Ez nem negatívum, mielőtt még valaki fel akarna háborodni, hanem egyrészt tény, másrészt agyhalott állapotban ennél nagyobb pozitívuma nem is lehetne egy könyvnek.

az emberek leányai is szeretik az angyalokat.
Gondolom, már kellőképpen felizgatták magukat a téma rajongói, ha egyáltalán idáig eljutottak, de még nincs ám vége.:)
Mikor kicsi voltam, nem volt, aki vezesse a kezem, hogy miket érdemes elolvasni, és ezért nagyon hálás vagyok, mert lehet, hogy egy rakat igényes gyerekkönyv kimaradt az életemből, de én mindig is azt olvastam, ami érdekelt, és mivel kimaradt, így azt gondolom, nem is érdekelt. Ellenkező esetben valószínűleg a kezembe kerül. Így volt ez romantikus lányregényekkel is, amin nagyokat tudtam volna sóhajtozni, és könnycseppet elmorzsolni, ha én is olyan széplelkű vagyok, akinek erre van szüksége. Egyszer nyomtak a kezembe egy Claire Kennethet, de emlékeim szerint végig sem olvastam, volt viszont néhány romana-füzet, de aztán az újdonság varázsa ott is elmúlt úgy a harmadik füzet tájékán. Pedig akkoriban ezt olvasták az osztálytársaim, illett volna beállni a sorba.

Történelem, tragédiák, érzelmek (romantika), szenvedés, boldogság, akaraterő, lehengerlő személyiségek: ez az Elfújta a szél
Volt nekem viszont egy elképzelésem, hogy miről kell szólnia egy romantikus regénynek, amiről így utólag már látom,  hogy jó nagy hülyeség, mert az sok minden más, csak nem romantikus, pl. az Elfújta a szél, ami szerintem romantikus, de inkább történelmi regény, vagy az Asszony a fáraók trónján, amit én szintén romantikusnak tartok, pedig az is történelmi, meg kalandos, meg érdekes. Ezekben a könyvekben van szerelem, akár még szex is, de valahogy nem nyomja el a történetet, nem akörül forog, és nincs feltétlenül happy end a végén, ráadásul nem tudnám megmondani, hogy ezekben a könyvekben tényleg volt-e szex, még ha csak érintőlegesen is, vagy nem.
Szóval én sokáig abban a hitben éltem, hogy én szeretem a romantikus regényeket, amíg bele nem csöppentem a net és a blogok világába, ahol jobbnál jobb posztok születtek romantikus könyvekről, és amikor elolvastam néhányat, kicsit átverve éreztem magam. Mert ami cselekmény jól mutat tíz sorban egy posztban, igencsak kevéske egy 400 oldalas regényhez. Úgyhogy rostálnom kellett, és átlátni a jó kis írókával rendelkező bloggerek sorain.

Szeretjük a vámpírokat is,
És aztán elkezdtek áramolni a vámpíros könyvek. Imádom Anne Rice könyveit, az általa megalkotott vámpírok világát, de elég, ha csak annyit mondok, hogy Viktoriánus vámpír vagy Drakula, aki olvasta ezeket a klasszikusokat, az tudja, hogy miről beszélek. Óriási különbség van a szereplők viselkedése, motivációja között, ha Rice és Ward vámpírjait egymás mellé állítjuk.
pedig igazából rondák.
Meg tudom érteni, hogy egy illúzióba ringató, szemfényvesztő vérszívót, aki vágyat kelt, és még a halált is megédesítve, érzéki élvezet okozva képes elvenni az életet, nem volt nehéz kefegéppé változtatni, akinek már nem a vérivás életének értelme, hanem az orgazmus. (Kifogásolni szokták a szóhasználatomat a nemi aktust illetően; ezekkel a könyvekkel kapcsolatban soha nem fogom a  szeretkezés szót használni, mert ez nem az.) Úgyhogy oké, tudomásul vettem, ha nagyon kifordítjuk a vámpírok jellemét, ráfoghatjuk, hogy éppen élhetnének így is, bár nekem személy szerint fenntartásaim vannak azt illetően, hogy a klasszikus vámpírok milyen teljesítményt tudnának nyújtani az ágyban, de ez már legyen az én bajom.


jó lenne Achilleusznak?
A görög istenek és félisteni leszármazottaik is a nők ágyában kötöttek ki,  amit valahogy rendjén valónak tartok, hiszen a görög istenkép az emberiség nagyban, a magunk kicsinyes vágyaival, és hatalmi törleszkedésekkel, csak majdnem halhatatlan státuszban, és némileg nagyobb tudás birtokában. Ha életre kel egy Heraklész vagy egy Akhilleusz, már meg sem lepődünk, hogy szemet vet egy 21. századi mobiltelefonos szingli üzletasszonyra, és ebben is hatalmas potenciál lenne, mármint a témában, de a potenciál sajna megmarad az isteneknél, és akkora, hogy más témának már nem is jut hely. Kár értük.

Azt viszont már nem tudom mire vélni, hogy az angyalok hogy kerülnek pucéran a földi lányok ágyába. Sem a létük oka, sem pedig a világuk nem indokolja, hogy nőket dugjanak. Tudunk bukott angyalokról, akik az emberek leányaival közösködtek, de ott sem az élvezet volt a cél, ráadásul ez egy olyan kiaknázatlan és érdekes téma, amit kár elvinni a dugás irányába. és mégis. (ez alól talán csak Trussoni könyve kivétel egyelőre, de ez is inkább kalandregénynek minősül, mint valódi gótikus angyalos sztorinak.)

szerintem az angyalok veszélyesek, és nem szexik
Mi ez a nagy kefélési láz a világ összes kitalált teremtményével? Miért nem elég a szomszéd megye lordja, vagy a barátnő unokatestvérének a nagybátyja? A szexet a kísérletező kedvűek már gondolom mindenféle pózban kipróbálták, víz alatt, csilláron lógva, tükörteremben, meg még ki tudja, hogy hol, és ebben már nincs újdonság, mert szó szerint röptében még nem jött össze? Egyszerűen nem értem, hogy hol van az a hatalmas éhség, ami az ilyen könyvek tömeges létrejöttét indokolja, és miért van ekkora sikere még a legbugyutábbnak is. Elvégre ugyanazt írja meg mindegyik, mert annyira be van korlátozva egyetlen témára, és esélyt sem ad egy érdekesebb körítésnek, hogy nem lehet ezt megunni?

Lehet, hogy ezért kellenek az angyalok. A vámpírokat már kiszipolyozták, a görög istenekhez kell némi olvasottság, azt nem lehet akármennyire csavarni, mert lesz egy pont, ahonnan a háttértudás nélkül nem lesz érthető a történet, bár nem akarom megbántani ezeket az írókat, azt is el tudom képzelni, hogy nekik is hiányzik hozzá a háttértudás, azért nem erőltetik ezt az istenes dolgot. Viszont az angyalok hálás téma lehet, mert aki egyébként mélyen hívő, tuti, hogy messzire kerüli, aki meg nem hívő, inkább csak szeretné, ha lennének ilyen hatalmas és jóságos lények, annak megnyugtató a tudat, hogy ennyire közel kerülnek az emberekhez. Vagy egyszerűen tényleg mindegy, hogy vámpír, angyal, sárkány vagy démon, netán alakváltó, csak legyenek benne nagy drámázások, mire eljutnak odáig, hogy először összefekszenek, aztán meg legyen valami, amitől jól összezavarodnak, és már azt sem tudják, hogy mit akarnak, hogy aztán megint összefeküdjenek, csak most már végleg, remélhetőleg. És közben persze az összefekvésről részletes tudósítás legyen, mert különben nem lesz miről írni.

Voltak már vámpírok, tündérek, istenek, alakváltók meg angyalok és démonok az ágyunkban.
Kik jöhetnek még szóba, szerintetek melyik lények lesznek a következő áldozatok? Vagy nincs tovább?
földre szállt angyalnak lenni inkább fájdalmas lehet, mint élvezetes

21 megjegyzés:

  1. egyébként jó a poszt :)
    Azt olvastam valahol, hogy korunk asszonyainak és lányainak azért van szüksége ilyen idealizált földöntúli lényekre, mert korunk férfija már elvesztette önnön férfiasságát, elnőiesedtek, a csajoknak pedig - feminizmus ide vagy oda - továbbra is szükségük van arra az erős férfikézre, a biztonságot nyújtó széles vállakra. Van ebben is igazság sztem, elég ha csak a fiatal férfiak öltözködési stílusát nézzük, de másfelől meg csak kicsit jobban ki kellene nyitni a szemeket. Szerintem.

    VálaszTörlés
  2. @Millabell
    oh, hát igen, van benne valami, de leginkább abban, hogy nyitott szemmel kellene járni.
    "dandyk" mindig is voltak, sztem csak igény kérdése, hogy ki mit választ.
    bár érdekes, hogy milyen messzemenő következtetéseket lehetne levonni ezekből a könyvekből, vagyis az erre való igényekből, a társadalmi rétegek és az anyagi helyzetek alakulásáról.

    VálaszTörlés
  3. Romantikus regényekből mindig rengeteget adtak ki. A modern nőnek azonban már nem elég, hogy szűz a főhősnő és megagazdag a pasas, pár csók után pedig boldogan élnek amíg meg nem halnak, mert ma már ebben senki se hisz, a romantikus regényekben a szexuális forradalom után meg a 90-es években a szex és az ágybéli összhang lett nagyon fontos. Aztán meg, miután a szingli csajok téma is kimerült mindenfelé tágult a horizont. Leginkább az Urban fantasy irányába és téged gondolom főleg az nyomaszt, hogy amíg a természetfeletti lényeket szereted meg érdekelnek addig utálod, hogy ennyire emberivé tették és bevonták a romantikus szexuális mázzal. Ugyanakkor meg elég béna az ifjúságivá szelídített változat is, ld. még fényben csillogó vega vámpírok.
    20 éve mondjuk csak egymás szemébe nézett volna angyal és ember és csöpögtek volna meg dobogott volna a szívük, mielőtt összeházasondank:) De ma már dugnak is rendesen, mert ez a menő.
    Amúgy tuti van színonalas fantasy is ilyen témával, de itthon az kevésbé menő, nem jelentetik meg.
    A könyvkiadás meg olyan, hogy ami nem természetfeletti, az YA ha nem vámpír akkor disztópia. Trend van kérem szépen, ez ellen lehet tiltakozni és a klasszikusokat elővenni, vagy pedig úszni az árral és itt-ott rátalálni a jobb UF-re vagy PNR-re.
    Amúgy én meg szívesebben olvasom manapság inkább vagy a történelmi romantikát vagy a sima, modernet, ahol nincsenek természetfeletti lények.
    Ja és ami még jön: istenek, mitológia, hableányok, szuperhősök

    VálaszTörlés
  4. Ja és amúgy egész érdekes, hogy Te 3 könyvig bírtad Wardot, én meg, a nagy romantika kedvelő, már az elsőn felhúztam magam, aztán a következő reciset meg már nagyon lehúztam. Nekem az volt a fő problémám, hogy már az elejétől lecsupaszította és "vértelenítette" a vámpír mitológiát.

    VálaszTörlés
  5. @Lobo
    tudom én, mivel lehet téged a blogra csalni.:))

    nemnem, igazából nem zavar, csak akkor, ha a képembe tolják, én meg gyanútlan vagyok, és épp olvasom. merthogy nem minden történetbe illik a szex a természetfelettivel. ami viszont nagyobb probléma, hogy sok természetfeletti lényhez sem illik a szex, mert idegen a természetétől. ezért természetfeletti.

    azt mondod, hogy nem elég, hogy gazdag a pali, és szűz a nő, és aztán holtukiglan, mert senki nem hisz ebben - pedig ezek a könyvek is erről szólnak. jön valami ipse az égből, bele a földi lyány nyakába, megy a huzavona, aztán élnek boldogan, míg meg nem halnak, hatalmas szerelemben.
    azt nem vitatom, hogy a körítés módosult, szabadabb lett, és szókimondóbb, de a késztetés, amiért írnak, meg amiért ezeket olvassák, semmit sem változott.

    és igen, nem értem, hogy mi abban a pláne, hogy telinyomják a könyveket mindenféle lényekkel, akik igazából szinte csak nevükben természetfelettiek, de lehetnének akár Józsika a szomszédból is. miért hihetőbb (vagy élvezetesebb), ha egy angyal csorgatja a nyálát, mintha egy földi ember?
    márcsak azért is, mert az írók nem aknázzák ki a természetfelettiből adódó lehetőségeket, nem nyitják ki a történetet az adott lény világa felé, hanem egyszerűen berántják őt a mi világunkba, és úgy bánnak vele, mintha ember lenne, emberi mozgatórugókkal, emberi vágyakkal.
    a dugás menő, oké, de miért kell ehhez angyalnak lenni? és megint csak azt tudom mondani, amit már először is írtam, hogy vannak lények, akiknek a milyensége megtagad bizonyos földi dolgokat, és az angyalok meg pont ilyenek.

    "Amúgy tuti van színonalas fantasy is ilyen témával, de itthon az kevésbé menő, nem jelentetik meg."
    melyik része nem menő, hogy színvonalas legyen, vagy a kiadók ennyire nem tudják megkülönböztetni a színvonalat a színvonaltalantól?

    istenek meg mitológia már volt, de tényleg, sellős könyvet is láttam, bár egyelőre csak ifjúsági regénynél, abban valszeg nem dugnak.
    szuperhősök? gondolod, van még kiaknázatlan terület a vasember vagy a maszk alsónadrágjában?:D

    VálaszTörlés
  6. @Lobo
    négyig bírtam, de végülis mindegy.
    hát, igazából előtte már olvastam egy ilyen típusú könyvet, Cole-től, és kíváncsi voltam, hogy más hogyan kezeli ezt a témát - semmi különbséget nem láttam.
    aztán még az is az oka, hogy én nem tudtam ezekre a pacákokra vámpírként tekinteni, úgyhogy nekem emberek voltak, mert úgy viselkedtek, mint a kanos pasik. viszont elég érdekes személyiségeket és múltat adott nekik Ward, és végülis szívesen olvastam róluk, de aztán szépen lassan leesett, hogy ezek a könyvek igazából tökegyformák, történetileg is, és sajna még az érdekes pasik reakciói is ugyanazok voltak, holott pont különböző dolgokat kellett volna, hogy előhozzon belőlük.

    azt hiszem, nem lenne baj ezekkel a könyvekkel, ha nem lennének ennyire egysíkúak.

    VálaszTörlés
  7. Arra akarok utalni, hogy mivel külföldön is ez a menő ez jön le az angol blogokról, Goodreadsről, reklámból az internetet itthon is sorra ezeket jelentetik meg. Azért a kiadók arra mennek rá, hogy mi az, amit várhatóan ha másért nem, külföldi nyomásra jobban fognak venni, itthon is. Ha a net tele van Warddal akkor Wardot adnak ki. Ha YA-val akkor YA-t. A Sci-fi meg a fantasy sokkal keskenyebb réteget érdekel. Lásd mennyivel nagyobb a Könyvmolyképzőnél is a Vörös Pöttyös sorozat közönsége mint akár a Sötét örvényét, akár az Arany pöttyöst nézed. Az pedig általánosan ismert tény, hogy legjobban a romantikus regények fogynak angol nyelvterületen, naná, hogy a nagy számok aránya érvényesül. Valamint a romantikus regények alapsablona azért sok évtized óta nem változott, ezért egysikúak, hős meg hősnő egymásba szeret és boldogan élnek a végén stb. csak a szex mennyisége és a benne szereplők faja változik. De persze mint mindenhol, itt is vannak jobb és rosszabb regények (egyszer talán Kelly Armstrong felnőtt sorozata is eljut hozzád, s meglátod, de amúgy is, ott van a Te kedvenced, Moning is, ahol ha szerelem nincs is, szex azért akad).
    Ja és eszembe jutott mi van még hátra, lesz még itt zombiszex is, csak várj:)
    Amúgy meg tuti többet járok én a Te blogodra mint fordítva :)

    VálaszTörlés
  8. @Lobo
    zombiszex?? o.o :DD na, egy olyat tuti el fogok olvasni. ugye, nem a souless?! mondd, hogy nem, kééérlek.:)) arra nagyon íváncsi vagyok.

    abban tényleg van ráció, hogy ami külföldön siker, az itthon is valszeg az lesz. meg azt is észrevettem, hogy az echte fantasyk meg sci-fik nem túl sokakat érdekelnek, még a blogolók között sem.
    a VP-t én sokáig utáltam, hogy primitív, meg gyenge, aztán mikor kiderült, hogy lányom osztálytársai közül nagyon sokan olvassák, és szeretik őket, megváltozott a véleményem. jók ezek a könyvek, 12-13 évesen. hogy a felnőttek egy része is rajong érte, az egy másik dolog, de nem nekik íródott.

    aha, Moning nekem is eszembe jutott, de nála a szex egészen másképpen van jelen. egyrészt szinte nincs szex, másrészt ami meg mégis megjelenik, az teljesen eltér a megszokottól: nincs benne nyálas romantika, meg hatalmas love, hanem humoros és extrém. (persze, volt, akit meg pont ez akasztott ki, de igazából örülök, hogy a külföldi olvasóknak is van humorérzékük, és Moning megmaradt a poénoknál ezen a vonalon.)
    vagy ott van Chance, ott is van szex, mégis inkább a fantasy az első jelző, ami eszünkbe jut róla, nem pedig pararománc, vagy pornó. romantika meg végképp nem.

    (én mindig olvasom az új posztjaid, csak kevéshez tudok hozzászólni.:)

    VálaszTörlés
  9. homo- és csoportszex angyalokkal és vámpírokkal stb., gépek (robotok), földön kívüli lények (bár ilyen mintha lett volna már), test nélküli (agy)szex, ilyenek.

    Millabell, szerintem lehet benne valami. Szoktam figyelni a fiatal fiúkat (igen :P) és sajnálom a mai lányokat. Szerintem egy nőnek ösztönösen a széles vállú, medveölő "állat" kell, divat ide vagy oda, olyan meg tényleg kevés van manapság (de nem mondom, hogy nincs)

    VálaszTörlés
  10. Soullessben pl. az a jó, hogy ugyan van szerelmi szál is, de nem az a fontos, s inkább beszélnek amolyan viccesen-régimódian róla, mint nyíltan csinálják:) Nekem Moninggal az a bajom, hogy nem bírtam megkedvelni Mac-et és olyankor ha a főszereplő aki ráadásul a narrátor is idegesít, inkább feladom. De a jól induló Anita Blake sorozatot azért hagytam abba, mert az írónő behozta a szexet, ráadásul olyan lépéssel, hogy a főszereplő minden addigi elvét megcáfolta s számomra hiteltelenné vált.
    Egy pasiról már hallottam, de tőle nem, csak a feleségétől olvastam romantikus regényt. Nico Rosso-nak hívják egyébként.

    VálaszTörlés
  11. @Lobo
    azért örülök, hogy a nem a soulless kezdi a zombiszexek sorát.:)

    igen, Macet vagy szereted, és akkor imádni fog a sorozatot, vagy nem fogod kedvelni, és akkor mindegy, mit ír Moning, mert Mac központi figura.
    Blake-ért kár, mert még csak két könyvet olvastam, de azok egészen jók voltak. nem is igazán illett volna a történetekhez a szex.

    VálaszTörlés
  12. Áhh, szívemből szóltál... De! Mindig van tovább... Az Anne Rice-os vonal még nekem is tetszett, volt benne tartalom, most meg sellők pajzánkodnak zombikkal lassan. Pedig mennyivel izgatóbb volt a tehetős, unatkozó gazdag asszonyság és lovászfiú társítás, ők is a mennyekbe érezték magukat, röpködés nélkül, és ha néha a lovász fiú sejhajába beleállt a vasvilla még vér is volt... Szomorú az irány, amerre tartanak a dolgok, ez van...

    VálaszTörlés
  13. Annyira tudtam, hogy elindítok benned egy gondolatot :D, már amikor kommenteltünk lent, azt gondoltam: erről Nima írni fog valamitttt :DD
    ( most akkor megyek és elolvasom a posztot )

    VálaszTörlés
  14. Jók a képek :), amúgy meg mindjárt sztornózom a nők napi bejegyzésem, mert mindent leírtál, amit szerettem volna :D.

    Én értem, hogy ez a para vonal hoz izgalmat, pezsgést, fűszert a romantikába, és valahogy elhiszem, hogy kell.
    De nem értek azzal egyet, hogy ezek a szexuális játékszer pasik jelentenék a férfiasságot. Szerintem pont ezek a karakterek, ezek a sablonos karakterek herélik ki a férfiakból azt, ami férfias. Lara Adrian folyton akcióra kész vámpírja nekem olyan mint egy pórázra csapott háziállat. Oké, álmaink titkos netovábbja a fantasztikus szex, elhiszem, legyen kitartó, méretben hatalmas, de mivel nincs más mellette, nagyon sokszor azt érzem, ezek a pasik csak faszik. ( Bocsánat a megfogalmazásért ) Nem az alap karakter sablonokkal van bajom, legyenek meg bennük mindaz, ami miatt mi nők odáig vagyunk, de ezek mellé tegyünk más dolgokat, az erotika mellé tegyünk értékelhető történetet, és oldjuk meg úgy, hogy lehetőleg ne írjunk ostobaságot - csak így működhet egy romantikus regény nálam.
    De most már befogom, mert tényleg nem fogok tudni mit írni majd egyszer nem sokára. Grrr ... :D

    VálaszTörlés
  15. @Zenka
    neee!!! meg ne próbáld stornózni, a tied nem is erről szólt volna. tessék csak szépen összeállítani azt a listát. neked nagyobb tapasztalatod van románcpasik terén, úgyhogy mindenképpen írd meg.

    hát, igazából ebbe a szex részébe nem akartam nagyon belemélyedni, mert mindig az a vége, hogy valaki megsértődik, de igazából én azt gondolom, hogy egy nő csak addig vágyik folyamatosan álló farokra és soha nem lankadó vágyra, amíg ki nem fog az életben egy ilyet. annyira nem jó kaland, bár tény, hogy amíg csak olvassák ezeket, addig ők nem igazán tudnak benne elfáradni. míg ha ott van mellettük kézzelfoghatóan, és nem csak a hapsinak, de nekik is folyamatosan harcra készen kell állni... asszem, meggondolnák, mit is szeretnének.

    VálaszTörlés
  16. @Miamona
    aha, igaz.:D azt nem mondom, hogy nekem az a kedvencem, de sokkal szívesebben olvasom, ha kosztümös hátteret és valami jó kis körítést adnak mellé.

    VálaszTörlés
  17. :D ez a poszt megint egy telitalálat volt :)
    Az utolsó kérdésre válaszolva: biztos jön még valami lény, találékonyak vagyunk mi emberek :D

    na de látod, egyről beszélünk, csak én egy kicsit romantikába hajló vagyok, Te meg realista.
    Igen,igen az Elfújta a szél, a Hideghegy,az Egy gésa emlékiratai, a Monte Cristo grófja és még sorolhatnám romantikus könyv, mert kell a francnak, hogy 4-500 oldalon keresztül csak nyüglődjenek, de...
    de kell a szerelem, az érzelem, mai éppoly fontos része az emberi életnek, mint az evés és az alvás...
    akár még hetven éves szereplők esetében is, igen, előfordulhat, hogy egy társra vágynak, vagy valami nagy érzelemre, mai vagy hiányzott az életükből, vagy megvolt, de visszavágynak rá, de könyörgöm, de ez legyen az egyetlen motívum egy könyvben.

    Egyébkét nagyon jó ötlet, amit az angyalokkal kapcsolatban említettél, de ha mondjuk én megírnám, addig élnék :DDDD
    szal én ezt megírhatom, de keresztre feszítenek a rajongók :/

    VálaszTörlés
  18. @b.m.grapes
    "biztos jön még valami lény"nél a lény helyett legyet olvastam, mondom úristen, mi ez már? oké, hogy röptiben is, de ennyire?:D

    érdekes, hogy én soha nem mondanám magam realistának, mert egyébként nagyon el tudok szállni, ha misztikáról, meg okkultizmusról van szó, de úgy látszik, ez nem elég ahhoz, hogy ne járjak akár négy lábbal is földön.:)
    igen, ezekben a könyvekben, amiket te is felsoroltál, kell az érzelem, sőt, akár az érzékiség is, mert anélkül nem tudnánk annyira a magunkénak érezni. (de azért ugye szerinted is hülyén mutatna, ha Caleb barátunk kezdene el szerelemről írni?:D)

    mit írtam az angyalokról, amit nem írhatsz meg? különben is, nem akarsz újabb rajongókkal gyarapodni? darab-darab.:D

    VálaszTörlés
  19. Légy? :DDD most láttam a légy I.-II-öt :DDD
    lehet, te is, innen az asszociáció.

    Az angyalokról valami olyasmit lehetne írni (és akkor már nem is annyira új gondolat, mint elsőre tűnt), hogy azért szexelnek, mert létre akarnak hozni egy új fajt, félig angyal- félig embereket, kb Herkules... ez elképzelhető, sőt, már mások el is képzelték, csak görög isteneknek nevezték a bukott angyalokat.

    Caleb? Isten őrizz! Őt úgy szeretem. Megvagyok én romantika nélkül is :) Nesbonél is elég annyi, ami van.
    Romantikában vagy realista, nem misztikában. Ez utóbbiban szerintem elég fogékony vagy.

    VálaszTörlés