2012/10/01

Dumas - Monte Cristo grófja

Újra megindult a rég bezárt online könyvklubunk, és nyitásként nem kispályáztunk, azonnal bevállaltuk Dumas egyik monstrumát. A könyvet az előzeteses megbeszélés szerint Heloise-nál tárgyaljuk ki.

A történetről nem mesélek, lehetett látni már ezer meg egy filmfeldogozásban, képregényben, diafilmen, rajzfilmen, úgyhogy gondolom, mindenki ismeri Edmond Dantés történetét, akit szerelmi féltékenységből lecsukatnak, majd mesés gazdagságban visszatérve bosszút áll mindenkin.
Nem is tudom, mivel kezdjem. Kezdem azzal, ami halálra idegesített: az írásmód. Tudom, hogy Dumas-t a szavak száma (vagy betűk száma? már nem emlékszem) után fizették, és ez meglátszik a könyvön. Főleg a párbeszédek borzalmasan körülményesek, és ezekből elég sok van. Utánaolvastam kicsit Dumas-nak, és azt írják, hogy elég sok strómannal dolgozott, akik felvázolták a történetet, Dumas pedig megírta a párbeszédeket, és a befejező részeket. Hát, lehet, hogy most felhördülnek a rajongók, de szerintem Dumas akkor mégsem volt akkora író, mint az az utókorra hagyományozódott. Az ötletben és a leíró részekben több tehetség rejlik, mint az összes többiben. Igazából voltak olyan oldalak, amiket simán át lehetett olvasni egyetlen szempillantás alatt, mert semmi információval nem bírtak. Aki szeret elmerülni az efféle modorosságban, annak biztos élvezetet okoz minden egyes szó, de az nem én vagyok.
Amiket szerettem, azok a leíró részek, mert abban volt egyrészt a történet lényege, másrészt meg nem volt az a bárgyú érzésem, ami a párbeszédek olvasása közben mindig rám telepedett.
Amikor elkezdtem, annyira megleptek a negatívumok, hogy azt gondoltam, abbahagyom, aztán lapoztam párat,  és rájöttem, hogy nekem ez ilyen lapozgatós könyv lesz. Úgyhogy olvastam, lapoztam, aztán megint lapoztam, majd olvastam. Ezt a lapozgatást az első kötetig bírtam, mert nekem a háromkötetes kiadás van meg, aztán úgy döntöttem, nem cincálom tovább az idegeim.

Egyébként sokkal jobban élveztem volna, ha nem ismerem már előre a történetet, mert a filmfeldolgozásait szerettem, így viszont, hogy tudtam, mi következik, sokat veszített a varázsából. Dumas stílusát nem sikerült megkedvelnem, de az biztos, hogy legközelebb csakis teljesen ismeretlen könyvet fogok OKK-n belül elolvasni, mert ebben én nem sok élvezetet találtam így. És Dumas-t többet sose.
Miközben olvasgattam, eszembe jutott, hogy ez ugyan mitől szépirodalom. Mert elég rég íródott, ettől klasszikus, és ez egy jó kis kalandregény, viszont nekem ez nem szépirodalom.

4 megjegyzés:

  1. Én és Heloise csúszni fogunk, a többieket nem tudom. Nekem tetszik, de átkozottul hosszú, és nem azért, mert tele van izgalommal, hanem a rengeteg üresjárat miatt, ahogy írtad, böööö.

    VálaszTörlés
  2. Amadea: nekem nem volt ehhez türelmem. sztem sose lesz. nem a hossza zavar, ennél jóval hosszabb könyveket is elolvasok simán, de azt nem szeretem, mikor a szavak csak felesleges üresjáratoknak vannak a könyvben.
    remélem, azért majd írtok róla, eddig nem lettek teli a blogok a posztokkal, ahhoz képest, hogy hány szavazatot kapott.:))

    VálaszTörlés
  3. Lehet, hogy nekem Tolsztoj után már nem tűnt fel ez a sok üresjárat, mert engem nem nagyon zavartak. :) Sőt, gyorsabban elolvastam, mint az orosz klasszikusokat, amikben aztán tényleg van töltelékcucc.
    kb mikorra várható a közös kitárgyalás?

    VálaszTörlés
  4. hű, hát, nem tudom, a többiek mikorra olvassák el.:D

    VálaszTörlés