2013/05/02

A blogról és a posztokról

Szépen lassan kinövi magát ez a recizős téma: Gretty ugye összehozott két nagyon jó posztot, egyet a recikérés indításáról, egy másikat meg a recik hatásáról, én most szeretném elmondani, mitől térek vissza bloggerekhez, mi az, ami vonz, és mi az, ami taszít. (és nem írom oda a véleményem után, hogy szerintem, mert hát ki más szerint is lehetne.)
Alapvető dolog, de látva néhány blogot, amit először meg kell említenem, az a sablon.
Ezzel indul minden blog: amikor megcsináltad, kiválasztasz egyet, vagy feltöltesz egy másikat, valószínűleg olyat, ami tetszik neked. (én most magamat direkt nem veszem alapul, mióta megtanultam belenyúlni a html-be, még valamikor az ősidőkben, azóta megbütykölök mindent, sőt, mondhatni állandó bütykülésben vagyok. mint a pasi meg az autó. ha nem nyúlhat bele, nem érzi jól magát.) Nem kell tudnod semmit a sablonról, elég ha azt megtalálod, hol és hogyan tudod lecserélni egy másikra. Valami olyanra, ami te vagy, esetleg olyanra, ami azt tükrözi, mire szánod a blogod, esetleg arra, ami épp szembejön veled, minden mindegy alapon.
Hogy miért fontos a kinézet?
Olyan ez, mint amikor találkozol egy idegennel, és megítéled - az is a külső alapján történik első körben, a belső az majd csak a sokadikra jön (már ha eljön egyáltalán). Meglátod, és megállapítod, hogy jól szabott öltönyt visel, és menő nyakkendőt, esetleg sportos, netán beleolvad a háttérbe, és totál felejthető. Ez az első, amivel szembesül egy látogató, és pont ugyanazt fogja látni, mint te - csak nézd meg te is a blogod külső nézetből. Lehet, hogy meglepődsz. Amiről úgy érzed, hiba, vagy rosszul néz ki, az valószínűleg úgy is van. De ha azt gondolod, hogy ez tökéletes, még az sem biztos, hogy másnak is az lesz. Szerencsére ritkán szembesülök kirívóan torz bloggal a hazaiak közül, mi szeretjük a színes-szagos, díszes (olykor már inkább csicsás, mint ízléses), de még akkor is kellemes sablonokat.
De vannak azok a sablonok, amiket én csak nemes egyszerűséggel szoc-reál típusnak nevezek: halál unalmasak, és ettől én roppant kellemetlenül érzem magam a blogon. Senki ízlését nem szeretném megkérdőjelezni (de ilyenkor azért megjelenik rajtam egy hitetlenkedő arcberendezés, hogy nemááár), mindenki olyan ruhát vesz fel, amiben jól érzi magát, de azért hálát adok az olümposziaknak, hogy ez csak nagyon kevés blogon fordul elő. Ez a fajta egyszerűség kimondottan ronda, bár tény, hogy az igénytelenség kényelmes, ez tagadhatatlan. És mint ahogy egy borítón ki tud mindenki akadni, ha nem az ízlésének megfelelő, pont ugyanez van ám a sablonokkal is. Persze, nyilván a tartalom a fontos, de a csomagolás messze nem olyan elhanyagolható, mint azt sokan szeretnék hinni.

Rengetegféle sablon közül lehet válogatni, szerintem a lényeg az áttekinthetőség (már ha valakinek van igénye egyáltalán arra, hogy normálisan nézzen ki a blogja, mert ez sem igaz mindenkire). Vagy ha mégsem áttekinthető, akkor látszódjon rajta, hogy érdemes végigbogarászni és felfedezni, hogy miket rejthetnek el így a szem elől., mert az tutibiztos, hogy az ilyen blogon akadnak érdekességek (viszont ebből meg kevés van). Ahhoz ugyanis, hogy egy bonyolult felületet ki tudjunk használni, egyrészt érteni kell picit a sablonhoz, másrészt rendelkezni kell olyan témákkal, amikkel ki lehet tölteni a felkínálkozó lehetőségeket.
De még az egyszerű (és ezen nem a szoc-reált értem, hanem az átlagos sablont) kinézeten is szeretem, ha valaki tudja, mi mire való, pl. a linkfal, vagy a menüsor, én ugyanis másét is használom, nem csak a sajátomat.
Szeretem, ha olvasható a felület, és gondolom, aki a gugliból esik be a blogodra, az is szeretné olvasni, úgyhogy nem árt, ha az ember ennek megfelel. Különben minek a blog, ugye, túl azon, hogy jó, ha van.
Ha tudni akarod, mit lát a beeső olvasó, ne a szerkesztői felületet nézd, hanem a külső felületet, amit bárki láthat. Nézted már úgy a blogod? Nézd meg.;)
Én egyébként nyitott vagyok bármiféle meghökkentő dologra, amit az arcomba nyomtok, de két dolgot viselek nehezen: a homályos, elmosódott képeket, kivéve, ha mondjuk direkt olyanra van fotózva, vagy photoshoppolva (ha te homályosnak látod, biztos lehetsz benne, hogy mindenki más is annak fogja), és a hatalmas betűméretet, ami már szinte kiabál rám.
(És ha ezt most Gretty írná, rátok szólna, hogy de a kiadók sem szeretik az ilyesmit nézegetni, de nekem fogalmam sincs, mit szeretnek a kiadók, és már annyi kérdésem van, hogy kénytelen leszek feltenni egyszer nekik.)
Nem olvasok el olyan blogon semmit, ahol a háttértől nem látszik a szöveg. Szeresd, ha neked ez így tetszik, nekem kiesik a szemem tőle, és nem fogom venni a fáradságot, hogy kisilabizáljam a szavakat. Aki rád talál, pont ugyanezt fogja érezni, és mivel rengeteg más választási lehetősége van, te pedig esélyt sem adsz magadnak, hogy megismerje az érdekes és vicces, netán okos és elgondolkodtató, esetleg nagyon is egyedi véleményedet, könyvélményeidet, továbbáll, te pedig olvasók nélkül maradsz. Persze ha magadnak vezeted, nekem így is jó, meg mindenki másnak is, legfeljebb feléd sem néznek.

Nézzük akkor a posztot.
Imádom a kedvcsináló bejegyzéseket,
Amikor úgy vannak csöpögtetve az infók, mint a filmek trailerében. Tudok is valamit, de mégsem tudok, de elkezd érdekelni, és még többet akarok tudni. Ehhez az kell, hogy senki ne mesélje el nekem a könyvet. Nem kell, felesleges, majd én elolvasom, és majd kiderítem, melyik szál merre bogozódik, és hova tekeredik. Az a jó poszt, ami kérdéseket hagy bennem, amire muszáj tudnom a válaszokat, és ezeket csakis a könyv adhatja meg.
És senki nem tolerálja az olyan indokokat a spoilerekre, hogy de te csak magadnak vezeted, hogy később is emlékezz rá. Ha már más is látja, onnantól már nem a fióknak írsz, de erre is van megoldás: titkosítani kell a blogot, és akkor nem fenyeget az a veszély, hogy rád szólnak, neked meg rosszul esik. Amint kicsapsz valamit a netre, az onnantól már mindenkié - ami nem azt jelenti, hogy bárki viheti, ezt azért szögezzük le, de látják, és véleményezni fogják.

meg a szórakoztató, figyelemfelkeltő bejegyzéseket.
A halálom, amikor valaki ledarálja a véleményét valami sablonszöveggel. "nagyon élveztem, mert nagyon jó, és érdekes meg izgalmas, meg vicces, meg szomorú", és ezt csűri-csavarja még néhány mondaton keresztül, ami persze néha elengedhetetlen, hiszen vannak érdekes meg izgalmas, meg vicces meg stb. könyvek, de sokszor bejegyzésről bejegyzésre csak ezt lehet olvasni. Ebből megtudom, hogy miért olvassam el? Nem, úgyhogy nem is fogok vele foglalkozni. Visszautalva az előzőekre, keltsen bennem izgalmat már a poszt is, hogy már akarjam is a könyvet, azonnal. Vagy ha nem a könyvet, akkor a bloggertől akarjak még többet olvasni.
De az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy nem minden könyvről lehet szórakoztató bejegyzést írni. Ennek nagy mestere Zenka egyébként, hát ő még a legszarabb anyagból is olyan posztot tud összerakni, hogy az felejthetetlen. Ilyenkor komolyan hálás vagyok az íróknak, hogy képesek felvállalni a hülyeségüket, és írni kezdtek, ahelyett, hogy elmentek volna kutyasétáltatónak. De szerencsére elég sokan meglátják az ilyen könyvek vicces oldalát; nekem sajna nem mindig sikerül, hamarabb leszek ideges az értelmetlenségtől, minthogy röhögni kezdjek rajta. Természetes, hogy visszajáró olvasó leszek.
A lényeg, hogy ne aludjak el a bejegyzésen (igen, a sajátomon se. az átszerkesztés előtt ezen a poszton is ásítoztam, aztán úgy voltam vele, fene bánja, nekem már úgyis mindegy, írom, ahogy jön.), rázzon fel, döbbenjek meg, nyeljem félre a teám, botránkozzak meg.
Sőt, mondok még valamit. Érje el, hogy gondolkodjam másképp valamiről, mint ahogyan Angelika elérte, hogy baromira olvasni akarjak egy olyan könyvet, ami magyarul valószínűleg soha nem fog megjelenni, és amit a posztja előtt vulkánba dobtam volna, hogy még hamuja se maradjon. Most viszont akarom. Ennél tökéletesebb posztot és hatást el sem tudok képzelni.

Milyen a jó poszt?
Gondolatokat ébreszt, indulatokat generál. Olykor mocskos és trágár, olykor meg inkább romantikusan szépelgő, esetleg keresetlenül egyszerű, vagy hatásvadász. Hat az emberre. Nem véletlen, hogy a legolvasottabb posztok az indulatból születettek, amikor kitör a szenvedély, és lesz ami lesz alapon, ki is kerül a képernyőre. De bizony ez lesz az a poszt, amivel a kiadók nem feltétlenül kampányolnának, mert a nyomdafestéket nem tűrő szavak lehet, hogy kiváltják a kellő hatást, de ezt egyetlen kiadó sem fogja felvállalni, bármennyire is kedvcsináló.

Legyen hosszú. Ne legyen hosszú.
Erről mintha már írtam volna valamikor. Namost ez az a kívánságom, aminek alig lehet megfelelni.:D Vagyis inkább azt mondanám, hogy könyv és bloggerfüggő, kinél hogy szeretem. Ha el akarok olvasni egy könyvet, akkor a rövid posztokat szeretem. Ha viszont eszemben sincs kézbe venni, felőlem az egész történet el lehet mesélni, jó hosszan, kifejtve a legapróbb csavart és mozzanatot, az a poszt engem érdekel.
Ellentmondás? Az hát. Nehéz elválasztani a bloggert meg az olvasót egymástól, aki szerint egyrészt úgy kell kedvet csinálni, hogy ne meséljenek semmit, másrészt meg, hogy ne kelljen minden könyvet elolvasnom, időnként nagyon is jól jönnek a hosszú, kifejtő posztok. Nálam azért nem lehet mesélő bejegyzéseket olvasni, mert én inkább kedvcsináló blogger lennék szándékom szerint, és eleve feltételezem, hogy azért nézi meg valaki a posztom, hogy megtudja, kell-e neki a könyv, és nem olvasónaplót vár.

Számos értékelés.
Ezzel hadilábon állok. Nálam hol van, hol nincs, kedvfüggő, de másnál is, hol nézem, hol nem. Van, ahol a rafkós szöveg félrevezető, ott a számokra támaszkodom, de ehhez ismerni kell a bloggert, az olvasó meg, aki egy kicsit el van veszve a blogok tengerében, kénytelen lesz az ösztöneire hagyatkozni. Nem baj az, néha mellé kell nyúlni, akár pozitív, akár negatív irányba. Jót tesz az önálló véleménynek. Megjegyzem, ilyen félrevezető csak a nagyon intelligens blogger tud lenni. Mindig csodálattal adózom ezeknek a bejegyzéseknek, de tényleg. Én sose tudnám ezt így.
Ha számot látok, egyetlen számra vagyok kíváncsi, egyetlen olyanra, ami tükrözi a könyvet, és a hatását.
Hogy a borító ötös, de a fülszöveg alatti írói aláírás csak hármas, a köszönetnyilvánítás négyes, a drámaiság meg kettes, a szereplők meg ötös... őszintén, ez ki a fenét érdekel? Mert lehet, hogy nekem a borító messze nem ötös, és akkor már nem hiszem el, hogy a drámaiság csak kettes, amellett, hogy a szereplők meg ötösen viselkedtek. Megboldogult irodalomóráimra emlékeztet ez a fajta értékelés, amikor nekem kellett ízekre szedni a költő gondolatait, holott nem is beszéltem vele előtte. Nem kell szegény könyvet felboncolni, az aprólékos elemzést bízzuk az olvasókra. Mármint a könyv olvasóira.

A vélemény.
No igen, itt kezdődhetnek a problémák, mint ahogy azt már előzőleg írtam.
Vegyük a reciket. Nekem nagy parám, hogy véletlen megsértem a kiadót a poszttal. Merthogy lehet, hogy egyébként ott mondom el a véleményem, ahol és ahogy akarom, a poszt nekem ebből a szempontból szent és sérthetetlen, ha reciről van szó. Az egyéb véleményem sehova nem posztolja ki senki, ellenben a reciposzt reklámanyag. És azt kell mondjam, hogy sokszor pont emiatt unalmas is, legalábbis nagyrészt. Van, aki azt mondja, hogy neki mindegy, hogy reci vagy nem, ő ugyanúgy leír mindent - megjegyzem, ez nem igaz. A recinél mindenki óvatos, és csak a törekvést látom, hogy ugyanolyan felszabadultan írjon, mint a nemreciről. Magamnál is, természetesen. És ez így van jól.
Hogy miért? Elég ha csak visszagondolok a Világok peremén-re. Ha ez reci lett volna, tuti le nem írom, amit a kiadóról gondolok, holott a hibák mindenkinek szemet szúrnak, aki a könyveket kézbe veszi. Mert végülis kinek a hibája, hogy a könyvek teli vannak értelmetlen mondatokkal, elgépeléssel és szóismétlésekkel? Nyilván nem az enyém, ez a kiadó sara, mégis, ezt leírni egy reciposztban nem illendő, főleg nem így. Erről ilyenkor mélyen hallgatunk, esetleg gyengéden utalunk rá, hogy na, azért láttuk mi, hogy valami nem oké.
De ha nem reci?
Akkor minden belefér. Mármint feltéve, ha nem akarunk később kapcsolatot az adott kritizált kiadóval.:D
Egyébként nekem egy-két hiba még fel sem tűnik. Odaolvasom, ami hiányzik, magyarítok is akár, sőt, már fordítanom is kellett, de látszik, hogy ez most véletlenül benne maradt, vagy egyszerűen nem foglalkoztak vele, csak összecsapták, hogy haladjon a dolog.

Jó látni, hogy a bloggerek viszonylag kiegyensúlyozottan írnak. Tudom, hogy kihez menjek, ha egy biztos, a lehetőségekhez képest objektív, de összeszedett és megindokolt véleményre vagyok kíváncsi (amit hosszútávon, folyamatosan olvasni unalmas, viszont mindent megtudok belőle, amit akarok), vagy ha nagyokat akarok röhögni, esetleg nem akarok elolvasni egy könyvet, de érdekelne, miről szól elejétől a végéig.
Amitől visszajáró olvasó leszek, az az egyediség. Ha egy jelzőt lehet aggatni a bloggerre, az már jó, akkor tuti, hogy megjelenik a személyisége a blogon is. Ha valakit egy-két szóval jellemezni lehet, az már biztosan rendelkezik olyan vonzerővel, amitől egyre több olvasója lesz.

Megmondjam a tutit?
Az a blog a legjobb, ahol otthon érzem magam, ahol úgy kerül hozzám közel a blogger, hogy azt sem tudja, közel került, ami szórakoztat, és formál - ízlést, látásmódot, érdeklődési kört.

Nehéz ma már kitűnni a tömegből, de nem lehetetlen.
Határozd meg magadnak, mi a célod a blogolással: ha a reciket akarod, fogd vissza magad, mert adott esetben tiszteletlen is lehetsz, akaratlanul is, ezért cserébe légy tisztában vele, hogy mindenki látni fogja, nem adod teljesen önmagad, egyenposztokat fogsz írni, viszont lesz egy rakat ingyenkönyved.
Ha az olvasókra hajtasz, nagy magánkönyvtárad van, nem érdekelnek a recik, és fogalmad sincs, milyen kiadók vannak az országban, ne félj őszinte és egyedi lenni, mert tuti kifizetődik.

66 megjegyzés:

  1. Az jutott eszembe, hogy menj a fenébe, én szeretem a 'szerintem' szót. :D

    Egyébként csak annyit tennék hozzá, hogy SZERINTEM :D akkor is nyugodtan lehet őszinte valaki a blogján, ha az olvasókra hajt, kicsi a könyvtára, érdeklik a recik és ismeri a kiadókat. :)

    Amúgy meg nagyon várom a következő posztod a témában, ha még van körbejárásra érdemes ötleted. Én egyre jobban gondolkodom, hogy már nem akarok semmit se mondani, túl azon, amit még beszéltünk.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :DD
      a szerintemet csak azért emeltem ki, mert ilyenkor nem akarom minden egyes pontnál külön hangsúlyozni, hogy _szerintem_ nem néz ki jól valami, vagy _szerintem_ ilyen a jó poszt. egyszerűbb volt előre szólni, tudod, a tapasztalat nagy úr.:D

      aha, van még ötletem, bár ez a recitéma ezzel ki lett vesézve, én is úgy gondolom, többet már nem nagyon lehet mit mondani róla.

      és igen, igazad van, lehet őszinte valaki recikönyvek mellett is, de SZERINTEM akkor is óvatos lesz az átlagos könyveknél, a végletekről pedig mindig könnyű írni.:D

      Törlés
  2. Hát ennek még a felét sem tudom teljesíteni. :D Néha baromira unalmasnak tartom magam, pedig igyekszem választékosan írni, de ez nekem nem mindig szokott menni. :) De egyébként jóóóóó kis bejegyzés lett. ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. nyugi, a legtöbb posztom nekem is uncsi. akkor lendülök be, ha valami nagyon jó akad a kezembe, de az átlagos könyvekről én is csak átlagosan unalmasan tudok írni.:D

      Törlés
    2. Nekem az kell, hogy gondolatok ébresszen bennem, illetve a megfelelő kedv és a hangulat, ha ezek nincsenek meg akkor már az egész elveszett.

      Törlés
    3. na igen, de azért nem mindegyik könyv tudja így meglepni az ember lelkét.

      Törlés
  3. Na, ez egy rendkívül korrekt és becsületes munka volt.:D Komolyan elgondolkodtam azon, hogy hozzám érdemes-e és ha igen miért érdemes visszajárni. Mert őszintén, nem tudom. És most nem várok tőled elemzést, mert azt hiszem ezt magamnak kell megfejteni. Bár azt jó lenne tudni, hogy ki és miért jár hozzám, de hiába kérdezném meg, úgysem válaszolna rá a kutya sem, mert ahogyan te is írtad: " a legolvasottabb posztok az indulatból születettek". Egy kérdés az olyan snassz... :D
    Én híreket nem blogolok ki, arra használom a tumblr oldalt, de csakis olyan kerül ki, ami engem érdekel, szándékosan választottam el a kettőt egymástól. A saját írásaimat olvassák páran, de koránt sem tömegesen. Ha egy darabig nem írok egyik sorozathoz sem, páran reklamálnak, ha írok, azt meg egy csomóan nem olvassák. Így aztán abban maradtam magammal, hogy akkor és azt írok, amikor és amihez éppen kedvem van, és mindenki válogassa ki a neki tetszőt.:)
    Aztán most mégis el kell gondolkodnom pár dolgon. :D Szóval a te oldaladdal minden rendben, mert gondolatokat ébreszt bennem, de rendesen. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. szerintem mindenkihez érdemes visszajárni, ahol jól érzi magát az ember, és van, ami odavonzza.
      ó, édesem, ha tudnád, hogy még egyetlen kérdéssel is lehet indulatok generálni... az a lényeg, hogyan teszik fel.:DD

      egyébként neked jó a blogod, egy csomó vicces, szórakoztató történeted van, és nem mellesleg jól is írsz.

      Törlés
    2. Ó, tudom én, de ez egy olyan kérdés, amivel csak akkor lehetne indulatokat kiváltani, ha telenyomnám különböző, nyomdafestéket nem tűrő szitokszavakkal.

      Na figyuzz ide, kis f(fütty)i! Mi a lo(fütty)ért csövezel állandóan a blogomon? Nincs neked otthonod? A f(fütty)omba má'. De ha má' itt vagy, osszad nekem az észt, és toljad ide a tutit. Mi a p(fütty)a, az ami téged felspannol? :D
      Nem hiszem, hogy népszerű lennék, vagy ki tudja. :D Ki kéne próbálnom... :D

      Ó, köszönöm! Tündér vagy :*

      Törlés
    3. hát, nem pont erre gondoltam, de egynek jó.:DDD

      Törlés
    4. Jó, de szegényes a fantáziám, na. :D Amikor feltesztek egy kérdést a blogon, jelzitek, hogy feltettetek egy kérdést a blogon. :D És akkor sem kattintgat mindenki. Kifejtendő kérdések esetén nem is számítok válaszra.:)

      Törlés
    5. ha kicsiben kérdezed, nem veszik észre.:D

      Törlés
    6. De ha nagyban írom, rám szól! :D Ördögik kőr... Amolyan róka és csuka féle:D

      Törlés
    7. Hűű, ez a fütyizés TÖK JÓ! :D

      Törlés
    8. :D akkora magas labda volt... :D

      Törlés
    9. reea, te írhatod nagyban. tudod, szubjektív vagyok, abba ez még belefér. nálad.:D egye fene, még a fütyizés is jöhet.:D

      Törlés
    10. :D Hát így már nem is vicces, mert engeded. :D De ha egyszer elunom, hogy senki nem szól hozzá semmihez, hát kijöhet belőlem a föttyögő szörny :D

      Törlés
  4. Látom, azért a meztelen pasit is bedobod a nagyobb olvasottság miatt..)

    Amúgy SZERINTEM szuper post lett már megint.:)

    Részemről kiegészíteném pár dologgal még.
    Nem szeretem a túlzsúfolt, csillámos, azt sem tudom hol keressem blogokat.
    Nem szeretem az olyan sötét hátteret vagy ordítóan pirosat, amitől megfájdul a fejem.
    A hangyányi betűk sem jobbak a bazi nagyoktól.
    Viszont szeretem a töltelék postokat, játékokat egy blogon, amiken lehet vitatkozni, gondolkozni.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. a pucér pasi tartozékom, a visszajárók már tudják.;)

      egyértelmű, hogy mindenkinek más tetszik, máshova jár más miatt szívesen, és nem elvárható senkitől sem, hogy bárki ízléséhez is igazodjon.;)

      Törlés
    2. Én legjobban Amadea töltelékposztjait szeretem, benne van az egyediség amiről éppen itt írt Nima :)

      Törlés
    3. aha, nagyon jó témákat (meg képeket), tud találni.:)

      Törlés
    4. meg olyan bájos valahogy :) én meg tudom magamról én szeretem a szóvirágokat, vagy néha költői vagyok egy prózai műfajban és pont azon agyaltam miközben olvastalak én kb a hosszan-kedvcsináló vagyok, mert terjedelmesen írok de nem spoilerezek :D

      Törlés
  5. Kicsit off, de csak annyit mondok, hogy én most elkezdtem olvasni a Special Forcest :D Kár, hogy valószínűleg tényleg soha nem fog megjelenni magyarul, mert nem hiszem, hogy így végig fogom olvasni, de ki tudja. Nagyon érdekes az egész téma, főleg, hogy nem cukibuzikról van szó, ez valami nagyon más.
    Tényleg nagyon jó Angelika posztja.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. ha egy picit lenyugszik az életem, én is neki fogok állni.
      vagy megcsináljuk azt a kiadót.:)

      Törlés
  6. Eszembe jutott, hogy mit akartam még mondani...
    A szétszedett értékeléstől (a főhősnő lábujjkörme: 4, a főgonosz szemöldökráncolása: 3, a hős lovag hajszíne: 5*... stb) én is a falra mászom, főleg, hogy pontosan egy bloggert ismerek, akinek ez jól áll, meg hiteles tőle a dolog, de egyébiránt...
    Valami hasonló kezdemény nálam is volt egy időben, és innen tudom, hogy még annak is baromi unalmas az ilyesmi, aki csinálja, hát még annak akkor, aki olvassa.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. én meg mindenféle számos értékelést utálok mert már hogy lehetne beleszuszakolni egy x-től y-ig tartó skálába...én úgy vagyok a könyvekkel, mint a gyerekekkel a munkámban: mindegyik egyedi és megismételhetetlen, még akkor is ha rosszak vagy valami baj van velük :)

      Egyébként meg, szerintem ha az ember akar, akkor a recinél is lehet tök őszinte. Nekem legalább is nem kell trágár szavakat, vagy nem tudom én milyen indulatokat kifejeznem ha vehemensen kritizálok, szerintem a rosszat is meg lehet szépen mondani (és ez az emberi kapcsolatokra is igaz) és a kiadóknak bár nem esik jól de az építő kritikát illik elviselni, mert akkor a jövőben tudnak javítani rajta.
      A közelmúltban volt egy könyv, amiről úgy éreztem kicsit leszedtem a keresztvizet, és rágódtam rajta meg minden, aztán még a kiadó nyugtatott engem hogy ugyanmár ők szeretik ha őszinte valaki, az írónő meg egyetértett velem, mert valami olyat mondtam ki a kritikámmal amit ő hiába hangoztatott a szerkesztés folyamatában, és így most igazat adtam neki. Szóval még a negatívabb kritikának is lehet pozitív hozadéka a blogger számára :)

      Törlés
    2. nekem még anno átsuhant a fejemen, hogy ne akarjak-e bővebben értékelni, de aztán arra jöttem rá, hogy na, pont én nem fogok ilyesmivel bíbelődni. másnál sem nagyon érdekel, mert amíg nem olvastam a könyvet, úgyse nagyon van jelentősége.

      Törlés
    3. Anaria, ez viszont tényleg egy jó dolog.

      építő kritika: vannak esetek (mint amilyen a tied is), amikor valóban nevezhetjük így, csak én nem nevezném építő kritikának, ha ugyanaz a kiadó sorozatban szerkesztetlenül, hibásan küldi ki a boltokba a könyvet. ilyen könyvárak mellett ráadásul nekem ezt még becsomagolni sincs kedvem. (meg mondjuk nem is nagyon szeretek csomagolni, közben mindig elveszik valami, általában a szándékolt él.:)

      Törlés
    4. na ilyen fokú slendriánsággal még nem találkoztam szerencsére, de amint bekövetkezik, akkor írok 1-2 szóvirágos, ami megpirongatja a vajat a kiadó füle mögött :D

      Törlés
    5. akkor te nagyon minőségi könyveket olvasol.:D

      Törlés
    6. az lehet :) eddig ami nyelvtanilag nyomi volt azt könyvtárból vettem ki, de az eddigi recenzióimra nem igen volt panaszom ilyen szempontból.

      Törlés
    7. Anaria Matthews pont a napokban futottam bele egy ilyen negatív értékelő recibe. Nehezen írtam le a gondolataimat, de végül megcsináltam.
      És a kedves kiadó vissza írt, hogy mennyire igazam van.
      El voltam ájulva.
      Azt hittem, hogy most kapok egy koppintást az orromra, de nem.
      Szóval szerintem a rendes kiadók értékelik a jó kritikát is, nem csak az ömlengést!:)

      Törlés
  7. Bírom ezt a poszt sorozatot.:)
    Az vetődött fel benne, hogy ha a sablon a bloggert tükrözi, akkor nálad vodkás-bulizós a hangulat, vagy csakis és abszolút a könyvek vannak a középpontban?:DD


    Judy, te is blogolsz vagy az olvasótábort képviseled?:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. jelenleg abszolút a vodkás-bulizós.:D
      imádom benne, hogy annyira nem passzol a könyvekhez.:))

      Törlés
    2. nem passzol, de jól néz ki! Te vágtad szét?

      Törlés
    3. nem. kettő van belőle, egy teljes, egész soros piahegy, meg ez a darab belőle. én csak átszíneztem.
      kell az egész?

      Törlés
    4. Titti én mindkettőt.
      Szívesen olvasom a blogokat, bár kevés időm jut rá.
      És írok is, bár azt is egyre ritkábban idő hiányában.

      Törlés
    5. Nem kell Nima, köszi, csak érdeklődtem:)

      Törlés
  8. Igen, ez egy nagyon jó poszt, a képektől kezdve minden tetszik benne. A sablonon kívül mindenben egyetértek veled ;)
    ( Emlékszem, régen kék betűvel írtam, és szolidan utaltál rá, hogy olvashatatlan vagyok :D )

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. igen, tudom, fehér lap...:P
      (tényleg?:O nem emlékszem. kék betűkkel írtál régen?? vannak még ilyen emlékeid rólam?:D)

      Törlés
  9. Azt bírom ezekben a posztokban, hogy utána meg vagyok győződve róla, hogy a blogunk unalmas, ronda, hosszú, emészthetetlen, és nem tetszik senkinek. Mégis olvassák, jópáran (néha Te is ;). Ezek után mit gondoljak?
    Amúgy meg: mindenkinek más fogalma van arról, mi néz ki jól, mi csiricsáré, mi unalmas és mi igénytelen. Én pl. utálom a csicsás blogokat, rosszul vagyok a túldíszített sablonoktól, meg attól, ha minden sarokban az arcomba villog valami szar és áttekinthetetlen az oldal. Mégis van olyan blog, amit a kinézete ellenére is olvasok, mert az írója jól ír. És van abszolút minimalista, menő bloggerlánykák szemében valószínűleg hót unalmas blog, ami tartalmilag viszont a legjobbak közt van, naná, hogy olvasom. Nekem a tartalom számít, és azért nagyon remélem, nem vagyok teljesen egyedül ezzel :)
    Egyébként nagyon élvezem ezeket a cikkeket, azzal együtt, hogy nem mindennel értek egyet (és hogy őszinte legyek, szerintem k*rvára túl van lihegve ez az egész reci-téma...) de legalább az unalmas munkaidőmet felvidítjátok...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. látod, direkt ezért emeltem ki a poszt elején, hogy _szerintem_.;)

      nem csak néha, rendszeresen olvaslak benneteket.:)
      és, ja, még én is meg vagyok róla győződve, hogy a posztjaim 80%-ban unalmasak, és semmitmondóak. de nyilván a legjobbak között levő tartalmakat is mindenki másképpen határozná meg, úgyhogy akkor mégiscsak leírom még egyszer, hogy a fentiek _szerintem_ vannak így, és _nekem_ ezt jelentik.:)

      Törlés
    2. én is egyetértek egyébként Timivel.
      nem is nézek blogokat 2-3 darabon kívül, azokat sem rendszeresen, de néha csak oda tévedek egy-egy könyv vagy valami más kapcsán valahová és szörnyű, hogy most az lett a divat, hogy minél több minden legyen rajta, minél színesebb és még mozog is :D nekem sem jön be.

      Törlés
    3. Egyetértek a villogó csili csálé dolgokban. Sokkal jobban szeretem azt, amikor egyértelmű mi hol van és szépen rendszerezve vannak a dolgok. Nem kell túlmisztifikálni ezeket a dolgokat, az egyszerűbb sokkal jobb. :)

      Törlés
    4. _Szerintem_ az van, hogy ahol sok és sokféle a tartalom, ott már nem lehet alap sablonnal operálni, mert az nem átlátható,elvesznek a rovatok, ezért jöhetnek az extrák, jó példa erre a Gretty szerint a világ _szerintem_.

      Lehet, hogy nagy arccal születtem, de nekem meg sem fordult a fejemben a fentiek hatására, hogy az én blogom ronda vagy unalmas... Pont olyan amilyenre én csináltam, akinek nem tetszik, úgysem megy oda:D (főleg mert nem frissül, de nem ez a lényeg, na.)

      Törlés
    5. Titti, én ezt lájkolom.

      Törlés
    6. Azért megnyugtató, hogy nem vagyok egyedül az ódivatú, izgő-mozgó banner- és csillámos póni-mentes ízlésemmel (_szerintem_) :)
      A tartalom sokfélesége és a kinézet ilyen értelemben nem függ össze - ha bízol az olvasóidban, hogy értelmezni tudják a cikkeidet, és el tudják helyezni magukban, hogy épp mit olvasnak, nincs szükség 93 féle rovatra 93 féle különböző bannerrel és egy teljesen áttekinthetetlen oldalra :)
      De hangsúlyozom, ez _szerintem_ nem számít - olvasok olyan blogot, ami kinézetre rendkívüli módon irritál, mert a gazdája jól ír...
      Egyébként: sosem posztolnék ki olyat, ami szerintem unalmas, mert nekem meg ehhez nincs arcom, mindössze arra akartam utalni, hogy minden viszonylagos - ha valaki külsőségek alapján ítél meg blogokat, minket pl. gyorsan otthagyna, mert nem vagyunk elég trendik, de meg is érdemli :)

      Törlés
    7. nálam van fenn egy csomó olyan dolog, ami egy ide tévedőnek semmit nem jelent, viszont én használom. (linkek, listák) lehet, hogy csillámpóni is fontos valakinek, ezt sose tudni.:)

      meg egy kicsit elcsúszott itt a dolog: nem mindegy, hogy irritál, vagy nem is látod a lényeget a háttértől. jópár blogon jártam, ahol a háttér volt a posztfelület, és inkább nem gyötörtem magam. de nyilván mindenki ahhoz képest tud csodálkozni, hogy mibe futott már bele.:)

      Törlés
  10. Én az Orka-féle scifis pontrendszert szeretném egyszer látni a misztikus-romantika terén is. :)
    Így fest:

    10. Mesterien megírt, korszakalkotó, szinte hibátlan alkotás
    9. A zsáner meghatározó, irányadó írása
    8. Kiemelkedően hatásos és ötletes mű, emlékezetes élmény
    7. Jól megírt, igényes alkotás
    6. Kellemes olvasmány, határozottan pozitív összhatással
    5. Az átlagosnál némileg jobb, olvasmányosabb mű
    4. Az átlagosnál kevésbé kidolgozott, nem túl olvasmányos írás
    3. Komolyabb hibákkal és hiányosságokkal küszködő írás
    2. Alapvetően rosszul, gyengén kivitelezett, sablonos mű
    1. Különösen erőtlen és ötlettelen alkotás, amely kellemetlen emlékeket hagy.

    Csak bátraknak... :P

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. na, most megfogtál.
      (és basszus, még komolyan el is gondolkodtam rajta.:D)

      viszont a 10-es ponthoz tudok egy alkotást.
      Valente Marija Morevnája.

      Törlés
    2. Nálam Morevna csak 8. :) El van cseszve a vége.

      Törlés
    3. te hogy fejeznéd be?:))

      Törlés
    4. A narráció csúszik szét. De egyszer egy kávé és a könyv mellett megmutatom, hol és mi. :)

      Törlés
    5. onsai, neked van 10-esed a kategóriában egyébként?

      Törlés
    6. :DD ( A Maria Morevna a kedvencem, de a vége amúgy tényleg elég érdekesre sikeredett.) Viszont nagyon érdekes, hogy még így is szeretem.

      Törlés
    7. én azt hittem, az nem hiba, hanem direkt van.:))

      Törlés
  11. Csak jelzem, kaptál tőlem egy díjacskát.
    http://napifalat.blogspot.hu/2013/05/tavaly-nyaron-megkaptam-kerdez-felelek.html
    Jóm tudom, nem kell feltétlen követni a trendeket, de én neked ítéltem, és erre megvolt a jó okom. :)

    VálaszTörlés
  12. Ha már együtt botrányoltunk, gondoltam elkezdem használni a művészneved, meg kapsz mellé egy cuki díjat is. ;)
    http://www.grettyszerintavilag.com/2013/05/napi-cuki.html

    VálaszTörlés
  13. Gretty, köszi neked is, itt is.:D

    VálaszTörlés
  14. Én csak azért adok neked díjat, mert mondtad, hogy vársz még párra :D, hátha most már ide is jönnek a rózsaszín virágok.

    VálaszTörlés
  15. nem azt mondtam, hogy még várok párra, hanem hogy összevárom. :D nagyon köszi.:D
    (milyen rózsaszín virágok?)

    VálaszTörlés