Keményfedél

Pöpec vs problémás borítók

Kezdem azokkal, amiknek már akkor is a polcomon lenne a helyük, ha egyébként a könyv nem érdekelne. És az a jó a pozitív dolgokban, hogy nem kell többet hozzáfűznöm. Nem tudom, ezt vajon mennyire gondolták komolyan. Amikor a kiadó közzétesz egy fedlapot, megnevezve az alkotóját is, azt feltételezem, hogy büszke a végeredményre, és mellszélességgel vállalja. Szóval tudomásul veszem, hogy a kiadó elégedett, és tetszik neki. Ezek után tehát halálos nyugalommal állíthatom, hogy ennyire elbénázott képet régen láttam már. Gondolom, az ipse ke…

Röviden 2

Jeaniene Frost - A sír innenső oldalán A történet a szokásosan jó, erről nem is kell különösebben értekezni. Cat és Bones még mindig egy szuper páros, és baromi jó könyv lett volna, ha nem váltanak sorozat közben fordítót. A negyedik részig még Hoppán Eszter fordította, aztán jött egy közbeeső kötet, amit kiadtak egy pasinak, meg itt az ötödik rész, amit viszont két nő fordított, és mindhárman képtelenek voltak utánanézni, mi a jófene is került a kezükbe. Össze-vissza fordították Spade-et, Cat becézéseit, és ezek nem tűnnek túl nagy dol…

Susannah Cahalan - Lángoló agy

Tudományos thriller valódi, élő szereplőkkel. Lebilincselő visszaemlékezés a New York Post fiatal újságírójának tollából, aki ritka és ijesztő betegséggel vívott csatát. Susannah Cahalan egy napon furcsa kórteremben ébredt – az ágyhoz szíjazva, felügyelet alatt, mozgásra és beszédre képtelenül. Az egyhónapos kórházi tartózkodása alatt készült kartonjai pszichózisról, agresszióról és veszélyes instabilitásról tanúskodnak. Pedig néhány hete még egészséges, élettel teli huszonnégyéves volt, élete első komoly kapcsolatában, felfelé ívelő…

Ne olvassatok blogot, oké?

Először is azért ne, mert az a célunk, hogy befolyásoljunk benneteket. Bármennyire is imádjuk ezt csinálni, sőt, kiadói szinten kötelező is ránk nézve, ez csúnya dolog. Pedig mi nagyon büszkék tudunk ám lenni, ha azt halljuk, hogy miattunk olvastatok el egy könyvet, de most gondoljatok bele. Ha mi nem lennénk, ti akkor is olvasnátok, és lehet, hogy ugyanazt, mint amit mi is olvasunk, legfeljebb nem egy időben, és legfeljebb nem fogjátok tudni, hogy nekünk is tetszett. De most őszintén, nem tökmindegy? Másodszor meg azért ne, mert ha nem vi…

Robert J. Sawyer - Kifürkészhetetlen

Amikor egy idegen civilizáció küldötte érkezik a Földre, úti céljául a torontói Royal Ontario Museumot választja. A múzeum egyik munkatársával, Thomas Jerichóval lép kapcsolatba, aki meglepődve veszi tudomásul, hogy Hollus, a pókszerű lény bolygónk történelmét jött tanulmányozni, párhuzamokat keresve más civilizációk sorsával. Nem kisebb feladatra vállalkozott ugyanis, valamiféle kívülről rákényszerített rendezőelv nyomait kutatja a világegyetemben, más szóval Isten létének bizonyítékát. Az ateista Jericho saját kételyeivel küzdv…

Témázunk - A mesék másik oldalán

Újabb témázós poszt, ami egyedül Pupilla érdeme, vele beszélgettem sokat, és végül ő győzött meg, hogy mégiscsak írjak, bár még mindig azt gondolom, hogy nincs abban semmi különös, hogy nem bírom a meséket. Pedig nekem is vannak mesés emlékeim, szóval ez inkább csak nagy általánosságban igaz, mert vannak pl. a Grimm mesék, nem az átírt és totálisan elrontott hollywoodi változatuk, amikből azért jónéhány lecsúszott, mikor kicsi voltam. Van nekünk egy ősrégi mesekönyvünk, dédanyám abból mesélt nekem, amikor rá tudtam venni. De ott sem szerett…

Várósak

IAN MCDONALD - SÍKVÁNDOR (Gabo) NEM CSAK EGYETLEN VAN BELŐLED, HANEM SZÁMTALAN. Mind részei vagyunk az univerzumok sokaságának a párhuzamos dimenziókban – és Everett Singh apja éppen most találta meg az odavezető utat. Csakhogy elrabolták, és most úgy tűnik, mintha Everett édesapja soha nem is létezett volna. Egyetlen nyom bukkan fel, amelyet fia követhet, egy titokzatos program: az Infundibulum – egy térkép, és nemcsak a Tíz Ismert Világ térképe, hanem az egész multiverzumé. Persze léteznek olyanok is, akik nagyon szeretnék rátenni…

DragonLance

Pupi hiányolta, hogy mióta nincs már új posztom, úgyhogy ma azzal indult a reggelem, hogy mégiscsak örömet kellene szerezni neki. Volt régebben már pár poszt elfeledett könyvekről, amik a polcon pihennek, időnként eszembe jutnak, egyébként meg nem találkozni már velük se blogokon, se hirdetésekben, mert mindenki az új könyveket nyomja. A kiadók részéről érthető, bloggerek részéről már-már bosszantó, dehát istenem, ez kell a sikerhez. Mivel ez most úgyis sorozatos évem, egy régi nagy kedvencet elevenítek fel, fogalmam sincs, mekkora siker…