2015/11/05

Témázunk - A Mérce


Időnként belefutok olyan véleményekbe, hogy ez vagy az a könyv, mondjuk egy krimi, azért nem volt jó, mert bezzeg a másik, abban sokkal inkább olyan volt minden... és az a másik egyébként szépirodalom. Hátjóhogy olyanabb.
Aztán láttam olyat is, hogy 'nem is hasonlít a Harry Potterre, igaz, azt se olvastam', merthogy a fülszöveg időnként belóbál pár húzó nevet, aztán az olvasó csalódott, hogy nem is olyan, bár még a húzó nevet is csak hallomásból ismeri. (de ha ismerné, se lenne olyan. tapasztalat.)
Számomra értelmetlen és elképesztő érvelések ezek, mert ahogyan egy fantasyt értelmetlen a sci-fihez hasonlítani, úgy egy krimi sem feltétlen kerül ki győztesen a szépirodalommal szemben, de még két fantasyt sem lehet összehasonlítani.
Megdöbbentő volt például azzal szembesülniük az olvasóknak, hogy Rowling Átmeneti üresedése nem töltötte be a Harry Potter után keletkezett űrt, és nem átallott lélektani-szociológiai drámát írni fantasy helyett. De persze voltak a Kitartó Olvasók, akik nem adták fel, és egészen utolsó betűig keresték benne Roxfortot és a kis varázslókat. De nem találták. És ezen felháborodtak. Mert ez nem is olyan, miezmárígy. Hát ja.

Ha már hasonlítunk bármit bármihez, gondoljuk át. Ez elsősorban a kiadókra kellene, hogy vonatkozzon, mert a világból ki lehet kergetni, amikor minden Trónok harca, meg Harry Potter, meg King, csak mert ezekre mindenki rárepül, mint légy a ragacsra. Mondjuk az se normális, aki bedől ezeknek, aztán meg csodálkozik, ha csalódik, és ontja magából az értelmetlen véleményeket. Sem a Trónok harca, sem a HP nem egy olyan világ, amit csak úgy le lehetne koppintani, akár stílusában, akár hangulatában.
Vannak húzó nevek, akikre felfigyelek én is, például, ha Martin vagy Moning szeret vagy ajánl könyveket. (Moningot sokat látni Ward mellett, szokta is ajánlgatni az FTT-t, de nem tudom, mennyi ebben a reklám és egymás sorozatának támogatása, és mennyi a valódi rajongás. Mindenesetre érdekes páros.) Vagy ha Rothfuss-ajánlás van a könyv elején, vagy Mark Lawrence értékel jóra valamit, de van magyar író is, akinek megbízom az ízlésében. Ezek lényegesek. Hogy a fülszöveg azt mondja, olyan mintha a Gyűrűk urát összegyúrták volna a Roxforttal? Hát bocsi, de ezen csak röhögni tudok.

A könyvek önmagukban értékesek vagy értéktelenek, szerintem legalábbis. Lehet egyik sci-fi vagy fantasy is olyan jó, mint a másik, még akár az összehasonlítást is kibírják, de csakis műfajon belül. Nekem egészen más elvárásaim vannak a különböző zsánerekkel szemben, és bár van átfedés az igényeim között, nem tudnának teljesen megfelelni, ha csak úgy random módon akármelyik műfajra rá akarnám húzni. És még csak véletlenül sem jutna eszembe a Trónokhoz hasonlítani semmit, és nem keresem Kinget minden horrorban, sőt.
Ha arra vágyom, amit a Trónok harca ad, akkor előveszem azt, és nem várom el más könyvtől, hogy hasonlítson rá. Kicsit zokon is veszem, amikor jó könyvekről amiatt lesznek lehúzó vélemények, mert nem feleltek meg valamiféle előzetes, irreális elvárásnak.
Időnként persze én is beleesek abba a hibába, hogy azt gondolom, a könyv lesz valamilyen: izgalmas, feszültséggel és akciókkal, netán drámákkal teli, aztán kapok valami egészen más, amit nem tudok hova tenni. Na, ez tényleg rossz érzés, főleg, mert nem feltétlen a könyv hibája, ha nem találja a kegyeim, nagy valószínűséggel nem nekem írták, és ennyi. Mondjuk nem is amiatt rossz ez, hogy mit gondolok már szegény könyvről, hanem mert eltöltöttem vele egy rakat időt, amit hasznosabban is megtehettem volna.

Volt egy vicces, földbe döngölős vélemény a Horzsolásokról. Böszörményi írta, és jó hosszan kifogásolta, hogy nem találja meg benne Gaiman Amerikai istenekéhez hasonlatos vonásokat, és mekkora szar már ez a könyv, mert ebben azoknak benne kéne lenniük. Én meg csak ültem, és majdnem elsírtam magam ekkora ostobaság olvastán.
Ha valamihez, hát Lovecrafthez hasonlít sok mindenben, de Gaimanhez egy kicsit sem, ahhoz viszont, hogy ezt bárki is felismerje, kellett volna Lovecraftet is olvasnia. Nem is értettem a párhuzamot sem, mert olvastam az Amerikai isteneket is, és még beleerőltetve sem találtam meg a hasonlóságot. Ekkora baromságot leírni csak úgy lehet, ha fogalmunk sincs, az író honnan merített. Nem kell persze tudni, kevés embernek van arra kapacitása, hogy mindennek utána járjon, de ha egy könyvet nem találunk hasonlatosnak egy másikhoz, az valószínűleg azért van, mert nem is hasonlít rá. Ennyire egyszerű.
Mondjuk itt valszeg az Agave volt a hibás, mert nem kell minden hülyeséget átvenni, amit odakinn a könyvekről mondanak:  "„Stephen King és Neil Gaiman rajongóinak tökéletes választás.” - Library Journal"  Amit egyszerű olvasó úgy fog érteni, hogy olyan, mint King és Gaiman, bár e két név egymás mellett is már kérdéseket vet fel bennem.

Vannak lelkes pontozók. Szeretem, mikor olyat látok, hogy 5/6. Ez most annyira jó volt, hogy az öt pontból kap hatot, vagy esetleg annyira nem jó, és olyan, mint az ötösalá a dolgozatokon?
Vagy amikor a szuperlatívuszos szöveges értékelést követ egy 3 csillag. Most akkor melyik az igaz? Az értékelőnek a 3 csillag mit jelent? Nekem mit jelent?  A szöveg az udvarias, vagy a csillagozás a véletlen?
Meg amikor agyon vannak dicsérve sokak által dicsért szálak a regényből, majd időnként odavetve egy félmondatban, hogy de én ezt igazából untam/nem értettem/átlapoztam. Feloldhatatlan ellentmondások, és nevetségesek. Ja, és persze a végére odanyomva az 5 csillag. Érthetetlen.

Nálam nagyon egyszerű a mérce: mitől jó egy könyv? (igaz, Ilweran iskolás hozzáállásnak tartja, de én ragaszkodom hozzá) legyen logikus és kidolgozott a háttérvilág, legyenek személyiséggel rendelkező, életszagú karakterei, legyen benne történés, vagy ha az nincs, élvezetes leírások (bár ezekkel hosszútávon nem tudok mit kezdeni, ötévente egy ilyen könyv nekem bőven elég), érezzem jól magam olvasás közben, akarjak visszatérni a könyvbe, és ha nem nagyon muszáj, ne kapjak hülyét a karakterektől. Hogy koppincs-e vagy kinek a világát idézi meg, számomra sokadrangú, mert ha jó, legyen önmagában jó, és ne legyen mentség a hibáira egyetlen kölcsönvett szál se, és ne az legyen benne a pozitívum, ami miatt egy másik könyv kedvenccé vált. Egészen biztos, hogy én ezt íróként is sérelmezném.
Olykor eltekintek a logikátlanságtól, vagy  a világfelépítés hiányosságától, de ehhez az kell, hogy legyen valami más, ami miatt ezeknek a hiányát bár érzékelem, de ne érdekeljen, mert a történet és a karakterek miatt lényegtelen lesz minden más. Nem véletlen van itt az 'és', mert ha valami hiányossága van egy könyvnek, akkor a többi szempont együttes erőssége tudja csak megtámogatni. Az nagyon kevés, ha csak a világfelépítés pöpec, vagy csak a történet a nagyon jó, vagy csak a karakterek vinnék a hátukon a regényt.

UI:
Egyszer már írtam, hogy miért ne olvassatok blogokat, véleményeket. Nem fontos, hogy én vagy bárki más mit gondol könyvekről, mert te olvasod, neked kell, hogy élményt adjon, elvarázsoljon. Időnként bizonyos könyvekhez hangulat kell, netán élettapasztalat (vagy pont annak a hiánya), vagy beállítottság, és nem biztos, hogy bárki más, aki lehúz egy könyvet, rendelkezett ezzel, viszont lehet, hogy neked meg pont jól jönne.

Többiek mércéi:

38 megjegyzés:

  1. Látom, te sem szereted a pontozást :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. hát nem. pedig próbálkoztam pár fajtájával, de nem jött be. eltelt egy hét, és már egy ponttal kevesebbet adtam volna, vagy többet, így meg akkor minek. az érzéseket nem lehet pontokba foglalni.

      Törlés
  2. Tudod Nima, azért nem olvasok könyvesblogokat, mert a bloggerek általában az olvasóiknak írnak, nem magunknak. Sok a póz, ami a mondanivaló rovására megy, kevés az eredeti arc, és a kommentelés is mintha ki lenne lúgozva, valós érzéseket senki nem ír, mert elriaszthatja/ná a többi hozzászólót. A könyvesblogolás halott.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. ezt nem tudom megcáfolni, én sem magamnak írok. :) sőt, nekem azokról a legnehezebb írni, amik nagyon közel kerültek hozzám. azok az enyémek. de azt csak nem írhatom, hogy ne vedd a kezedbe, mert ez az enyém. :D

      Törlés
  3. A pontozás nekem sem fekszik, nem is érzem magam felhatalmazva arra, hogy számszerűsítsek egy szubjektív véleményt. Régen még csillagoztam a molyon, de aztán rájöttem, hogy egy könyv által nyújtott élmény ritkán behatárolható egy egytől tízig skálán.
    Az értékelésekben is arra törekszem (meg mást nem is nagyon tudnék írni), hogy azt mondjam el, hogy nekem mit adott a könyv, és nem azt, hogy másnak valószínűleg mit fog.
    Ettől a hasonlítgatástól meg hülyét kapok. Persze egy-egy olvasmány felidéz bennünk egy másikat, pedig lehet, hogy csak egy vékony hajszálon keresztül kapcsolódik az egyik a másikhoz... de attól még a két könyv nem lesz hasonló. A Horzsolásokos példád tök jó, én ott feszültem ki leginkább attól, hogy a kiadó mennyire pozicionálta előre a regényt, hogy így King meg úgy Lovecraft, na én egyiktől sem olvastam még, szóval akkor nekem ez nyilván nem is fog tetszeni, nem? :D
    Mondjuk azért itt se vagyok túl következetes, mert van olyan, hogy azért olvasok el egy könyvet, mert valaki hasonlítja egy másikhoz, pl. volt iksz leveles regény ami hasonlított témájában és szerkezetében egy másikhoz, úgyhogy amikor ilyesmihez volt kedvem, tudtam, hova nyúljak...
    Ki a franc igazodik ki rajtunk? :D
    A csalódott HP rajongókon meg mindig nagyon tudok röhögni, ahogy elképzelem, hogy vért izzadva olvassák az Átmeneti üresedést.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. én gr-en azért csillagozok, de nem veszem nagyon komolyan. meg ott jó, nem lehet félcsillagokat adni, ott kereken kell hozzáállni a dolgokhoz.
      igen, az a baj azzal, amikor előre belőnek neveket, hogy egyrészt elveszik az írótól az önállóságát, mert azonnal egy másik író mellé állítják, és az olvasót is megfosztják attól, hogy önállóan dolgozza fel a regényt, kapaszkodók nélkül.
      a műfajon belüli hasonlóságot meg én is keresem, de ez más, mint amikor olyat akar valaki, mint a HP. nincs olyan, ezt tudomásul kell venni, és tudni kell mást is olvasni. vagy akkor olvassa csak a HP-t egy életen át, azzal se árt magán kívül senkinek. :D
      egy ismerősöm mondta, hogy megvette egy rokonának az átmenetit, és a csaj már a könyv felénél járt, és még mindig várta, hogy mikor lesz ebből fantasy. :D

      Törlés
  4. Az utóiratban a pont...Az egyetlen hiteles forrás vélemény fronton mi magunk vagyunk:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. ez az egy mondat abszolút le is fedi a poszt lényegét. :)

      Törlés
  5. Ne haragudj, hogy így ismeretlenül írok, de amikor rábukkantam erre a bejegyzésre, nagyon megfogott a téma, és bennem is megmozgatott pár gondolatot.
    Én sem szeretek pontozni, kizárólag szövegesen értékelek, mert úgy tudom csak igazán elmondani, mit gondolok. Az érzéseimet nem lehet egy pontszámba belesűríteni, annak teret kell engedni. Más-más témájú könyveket pedig kár egymáshoz hasonlítani, egy szórakoztató romantikus könyv sosem lesz olyan, mint egy orosz realista szépirodalmi regény, de attól még lehet nívós, és a maga nemében jó. Én hasonlítok ugyan, de nem könyveket egymáshoz, hanem az írót önmagához. Ha valaki írt egy könyvet, amivel lenyűgözött, akkor - úgy vélem, joggal - elvárom, hogy utána is maradjon ugyanolyan jó, és ha nem lesz, akkor csalódok. És ahhoz nem kell, hogy ugyanolyan témában írjon, az kell, hogy az író önmaga legyen, hogy a stílusa, ami miatt annyira szeretem, az ott legyen minden könyvében, mindegy, hogy mit ír. Így voltam Rowlinggal is, aki felállított egy nagyon magas mércét, és féltem, hogy más témában nem fogja megállni helyét, de sosem egy újabb Harry Pottert vártam, hanem azt a zseniális Rowlingot, akit megismertem, aki megszerettette velem az olvasást, és meg is kaptam. Tudtam, hogy az Átmeneti üresedés nem fantasy regény, és ez engem sosem zavart, sőt, valahol örültem is neki, mert Rowling nagyon sokszor megkapta azt a kritikát, hogy nem tud írni, a Harry Potter csak a története miatt népszerű. Csak mindenki elfelejtette, hogy egy ifjúsági fantasy regényt nem lehet megírni olyan nyelvezettel, mint egy felnőtteknek szóló drámai cselekményű könyvet. És Rowling bebizonyította, hogy tud írni, de még hogy! Csak minden témában máshogy kell megnyilvánulni, de a részletes, alapos, a hangulatokkal mesterien bánó Rowling ott van mind a Harry Potterben, mind az Átmeneti üresedésben, és számomra csak ez a fontos. Eleinte nagyon féltem, de nem amiatt, hogy nem lesz olyan jó, mint a Harry Potter, hiszen össze sem lehet őket hasonlítani, hanem amiatt, hogy Rowlingban, mint íróban csalódni fogok. Azóta háromszor is elolvastam az Átmeneti üresedést, és nagyon sokszor el is fogom még, mert tényleg zseniális lett, és engem az első oldaltól kezdve annyira magával rántott, hogy még azóta is a hatása alatt vagyok, pedig nem ma olvastam.
    A hasonlításról még annyit, hogy az egyik kedvenc könyvemet, az Egy különc srác feljegyzéseit annak idején úgy reklámozták, hogy a modern Zabhegyező, pedig ez mekkora hülyeség! Olvastam mindkét könyvet, és azt kell mondjam, egyáltalán nem hasonlítanak egymáshoz, és tudom, hogy a különc főszereplők miatt kapta meg ezt a jelzőt, de Holden Caulfieldban és Charlie-ban körülbelül annyi közös vonás van, mint Jane Eyre-ben és Blanche Ingramban. Csak jól hangzik, gondolták, hogy erre majd harapni fognak az olvasók, mert milyen menő már, hogy ezt a könyvet a nagy klasszikushoz hasonlítják. Az óriási New York Times bestseller plecsni a könyveken egyébként a másik kedvencem…
    A zárógondolatod furcsán hat, lévén, hogy blogger vagy, mégis mélységesen egyetértek vele. Az emberek túl sokat foglalkoznak mások véleményével, és elfelejtenek sajátot alkotni. Ezzel kapcsolatban van Tolsztojnak egy gondolata, amit régóta amolyan mottóként használok: „Az életen keresztül nincs hamisabb vezető, mint az emberek véleménye.” Ebben benne van minden, és nem csak a könyves blogokra és értékelésekre vonatkoztatva. És igen, inkább olvassanak az emberek könyveket, mint blogokat.
    Ez is nagyon tetszik: „nekem azokról a legnehezebb írni, amik nagyon közel kerültek hozzám. azok az enyémek. de azt csak nem írhatom, hogy ne vedd a kezedbe, mert ez az enyém.” Önző hozzáállás, de ezzel én is így vagyok. Sokszor úgy érzem, hogy hiába szeretik mások is azt a könyvet, ami nekem fontos, amivel kapcsolatom van és érzelmileg közel áll hozzám, ők nem értik úgy meg, mint én, és nem tudják annyira átélni és átérezni. Mert olyan, mintha csak az enyém lenne, csak hozzám tartozna. Tudom, hogy furcsa, de így érzek, ezen nem tudok változtatni, nem is fogok, és nem is sajnálom, hogy így van.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. szia,
      kérhetlek, hogy legközelebb is kommentelj legalább ennyit? :D
      épp ma gondoltam rá, hogy mi csak így, bloggerek, beszélgetünk magunkban, alig szólnak hozzánk mások. úgyhogy gyere többet, légyszi. :)

      a kommentedhez nem nagyon tudok mit hozzátenni, teljesen egyetértek.

      Törlés
    2. Egy kicsit megkönnyebbültem, az ismerőseim és a barátaim általában ki szoktak akadni azon, hogy mennyit beszélek, de vannak dolgok, amikről pedig annyit lehet elmélkedni... Örülök, hogy egyetértesz, de én sosem szoktam azon sem kiakadni, ha valakinek más a véleménye, egy jó vita építő jellegű. Jövök majd, ígérem. :) Egyébként is tetszenek a bejegyzéseid, néhányat olvastam, és a legtöbb nagyon megfogott. Nem sok könyves blogot olvasok, a tiédbe is véletlenül futottam bele, de tetszik, hogy nagyon karakteres, van stílusod, sajnos nagyon sok a minden egyediséget nélkülöző sablon blog, és én rosszul vagyok az olyanoktól, be is szoktam rögtön zárni az ablakot, ha ilyennel találkozok. Ha már valaki blogot ír, legyen véleménye, és ne azt olvassam, és ne olyan stílusban, amit mindenhol máshol... Na, de egy kicsit eltérem a témától... Szóval, jövök majd, és tényleg nagyon örülök, hogy nem kaptál frászt a kisregényemtől. :)

      Törlés
    3. ó, köszönöm, jó volt ezt olvasni. :))

      (én egyébként tizedét beszélem annak, amennyit írok. :D)

      Törlés
  6. Ez egy kicsit hosszúra sikeredett, ketté is kellett bontanom, mert a Blogger közölte velem, hogy a hozzászólásom nem lehet, több, mint 4096 karakter. A lényeg az, hogy tetszett a bejegyzésed, érdekes ez a mérce kérdés, sokan nem gondolnak bele ilyen szemszögből, csak osztogatják a pontokat (sokszor minden logika nélkül). De ez már az ő dolguk, én magamnak írok, és eleve azért indítottam blogot, mert sokszor annyi érzés és gondolat kavargott bennem, ami kikívánkozott, nem az volt a célom, hogy adatbázist kreáljak, ahol sorba rakom az olvasmányaimat és rendszerezem őket. Arra ott van a Moly (amit már egy ideje felfedeztem magamnak, de csak pár napja kezdtem el használni), ahol listákat és polcokat készíthetek, pontozhatok, rendszerezhetek, és a kismillió más funkciója segítségével még sok mindent csinálhatok, de a blogolás nem erről szól. Oda kell egy plusz, ami bennem játszódik le egy könyv elolvasása után, ami engem megérint, ami én vagyok azután, miután elolvastam a könyvet. Saját magam, egy darabka belőlem, az önálló véleményem, amiben minden kertelés nélkül leírom, miért tetszett, vagy miért nem. És fontos a miért.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. igen, ez lenne az ideális blogger-llekiállapot.
      hogy meddig tartható... azt nem tudom.

      Törlés
    2. Nima, elég sokáig tartható, ha tényleg szereti az ember a blogját írni :P :P

      Törlés
    3. igen, tudom. nálad az van, amit Bill írt, hogy magadnak írod, úgyhogy te más vagy. :D

      Törlés
    4. Hát mit csináljak, tényleg ez a kedvenc hobbim :) - nem csak a blogírás, az olvasás, a könyvek, a szöszölés ezzel kapcsolatban :)

      Törlés
  7. Na, mire eljutottam idáig, lett egy raklapnyi komment. :) Csomó mindennel egyetértek, bár én akkor is szeretek számszerűsíteni, mert kell valami mérce nekem, a saját kis világomon belül, és nem könyvek közötti hasonlitgatáshoz persze.
    nahát, a hasonlítások és az elvárások eszembe se jutottak most, tudtam, hogy valamifelé még el kellett volna kanyarodnom. :) az erőltetett hasonlításokat és a reklámcélú üres szlogeneket a könyvek elején nem szeretem én se. Néha olyan, mintha mindenkit irányítani akarnának, hogy mi a jó neki, nem? ezt szeretted, most ezt olvasd, nehogy azt, erre erre, pipipi :D Közben meg lehet, hogy jobbra kitekintve, nem figyelve az erőltetett kategorizálásra, témakörökben vagy életkorban, valami sokkal jobbat találna magától az ember.
    Szeretek hangulatokat hasonlítani egymáshoz, nálam találni lehet olyat hogy hú ez olyan mint ez meg az összegyúrva meg egy csipet emez is, de próbálok nem hülyeséget leírni. A Minou szigetén volt két agyalágyult mondat a fülszövegben, hát azokra a könyvekre egyáltalán nem hasonlított, viszont más impressziókat keltett bennem és azt leírtam, mert úgy éreztem azokkal a másik könyvekkel viszont tényleg rokon. Csak hát vigyázni kell, kinek hiszünk el ugye ilyen iránymutatást. :D

    A túl magas elvárások néha totál tönkrevágják az élményt. :)
    Ez a HP vs ÁÜ... nem is tudom mit mondjak, akkor félreértés és félre-várakozás. Én abszolút egy percig nem hittem, hogy hasonló lesz a HPhoz, csak azt tudtam, hogy Rowling, és tuti jó lesz, és szeretni fogom. de könyörgöm aki elolvasta a fülszöveget, nem várhatta komolyan, hogy ez fantasy... vagy valahol abba fordul át. Ez a mugli világ. A szürke és mocskos.

    Ildikó, remélem nem ajánlgatod a molyt Nimának :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Azt csak példának hoztam fel, az egyik barátnőm mutatta meg nekem, és csak a pontozás miatt jutott az eszembe.

      Törlés
    2. pipipi :D igen,pontosan. még ha nem is hasonlít, akkor is olvasd, mert kell a pénz. szóval fura.
      mugli világ. :D nem tudom, mikor olvastam le a fülszöveget, már ha egyáltalán elolvastam, de a címből is meg a borítóból is totál egyértelmű volt, hogy ez nem egy második HP. megértem én azt is, hogy nem borító alapján választunk könyveket, de mikor adtak ki ennyire minimál stíéusban egyetlen fantasyt is? o.O

      Törlés
    3. Ildikó, persze, gondoltam, csak a múltbeli események miatt mondtam. Én is használom a molyt amúgy. :) Mindig szerettem dokumentálgatni, papírlapon is, még a pre-internet korszakban. De amikor megtaláltam magamnak a blogot, mint platformot, végre jobban kiélhettem magam... Azóta is tart a szerelem! :)

      Nima, pipipi, azt hiszem ezt használni fogjuk ezentúl is. ;)
      Igen, mugli világ, hát nem? Ha jól emlékszem apukám mondta rá, és titkon reménykedett benne, hogy Dursley-ékről szól majd (haha, elvárások :D), persze csak viccből, mert neki ők a kedvencei :DDDDD szólj hozzá :D

      Neem, nem létezik ilyen minimál fantasy. és hát különben is, ahogy írtad, ha ugyanazt akarja olvasni, olvassa ugyanazt. én is kerestem már sokszor fever-pótlékot, de már nem keresek, nincs. ha azt akarom, akkor azt olvasom. :) újra.

      Törlés
    4. Ezt a múltbéli események dolgot nem értem, de tényleg nem volt célom semmit reklámozni. Remélem, nem sértettem meg senkit.

      Törlés
    5. Ildikó, nem gond. nekem és a molynak múltunk van. :D (kitettek onnan. vagyis ez így nem igaz. olyan körülményeket teremtettek, ami miatt töröltem magam. nem hiányzik. goodreadsen jobban elvagyok.)

      Törlés
    6. Pupi, Dursley-éknál nagyobb muglikat el se tudok képzelni. :D miért szereti őket ennyire? o.O

      Törlés
    7. Ildikó, nem, nem bántottál meg senkit, dehogy :))) Csak hát nem volt felhőtlen a viszony...

      Nima, fogalmam sincs, majd meginterjúvolom. De a könyvekben is azt szerette, hogy ú az elején biztos lesznek Dursley-ék :D

      Törlés
    8. Ne haragudj, ezt nem tudtam, ha tudtam volna, nem hozom fel. Csak a pontozás kérdése miatt vetődött fel bennem. A Goodreads is jó példa lett volna, csak ott nem vagyok tag, ezért nem azt írtam.

      Törlés
  8. Én nem tudom elképzelni Nimát, amint ül a monitor előtt, és majdnem elsírja magát egy Horzsolások kritikán, bár tudom, hogy szíved csücske a könyv :D

    Ez a "korábban már írtam posztot arról, hogy miért ne olvassatok blogokat", szóval egy ilyen mondatot egy blogon olvasni..., na ez kérem nagyon menő. Nem a rafflecopter! Ez az, amihez fel kell nőni. ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. teljesen konkrétan felbaszta az agyam, de azért tényleg nem sírtam. :D

      Törlés
    2. Egy finom és nőies headdesket én el tudok képzelni :D vagy orküvöltést. De azt is nőiesen :D
      Egyébként visszanéztem azt a posztot is, 69 komment van ott, ejha! mindenkit érdekelt, miért ne olvassunk blogokat, miközben azt olvastuk :D

      Törlés
    3. ráhörögtem a monitorra kicsit. nem érzékelte, hogy bánatom lenne. :D

      Törlés
  9. Böszörményire az íróra gondolsz? Én rajta akkor röhögtem nagyot, amikor megláttam, h a saját könyveit értékeli és csillagozza, lol, főleg, hogy jó pontokat adott… ez nagyon gáz, annyira nevetséges
    a hasonlít pedig nem is olvasta dologgal pont ma találkoztam egy btk-is bejegyzésben, és szívem szerint leírtam volna, de a blogger már több negatív kommentet kitörölt, szóval nem próbálkoztam vele. ami nekem furi, hogy neked is itt van az oldalsávban a blogja, pedig sok olyan dolgot elkövet a blogján, amitől tudom, hogy te irtózol. na, mindegy, a lényeg az, hogy ne foglalkozz vele, kit mit gondol… ha nem szeretsz pontozni, nem baj, én még gr-en sem adok pontot, csak szövegeset írok. amúgy azt hol írta Böszörményi, hogy nem hasonlít Gaimanra, mert azzal nem találkoztam, nem csodálom amúgy h felhúzott vele

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. aha, őrá.
      itt írt róla: http://librarius.hu/2015/05/25/robert-jackson-bennett-horzsolasok-kritika/

      hát, most megfogtál. :D nem olvasok mindenkit a bloglistámból sem. időnként igyekszem fejleszteni a kapcsolatteremtő képességem, de eléggé hamvában holt ötlet. de azt hiszem, tudom, kire gondolsz.
      hm. kitörlik a negatív kommenteket? érdekes.

      Törlés
  10. Igen, ezt saját tapasztalatból is tudom, mert egyszer írtam, valamit, ami nem volt pozitív, teljesen korrekt hangnemben, ésa megjelenése után egy órával ki lett törölve... de amúgy más btk-s blogger is cisnál ilyet, akkor azt írtam, hogy elég lapos lett a kritika, és leírtam, mi nem tetszett benne, az közzé sem lett téve. Azóta nem foglalkozok velük :D De van egy blogger barátnőm, ő is mondta, hogy volt olyan h az övét is kitörölték, ha nem értett egyet. Amúgy a másik kedvencem, h valaki egy éve blogol és osztja az észt h kell, és kábé hülyének titulálja azt aki nem úgy csinálja. a kedvencem h azzal jön h ő nyelvtannáci közben meg minden bejegyzése tele van helyesírási hibákkal (nem elütésekkel). ja meg azt is hiszi, h ő a legklasszabb blogger a világon, de amúgy minden kritikája ugyanolyan minden egyediség nélküli. na mindegy,én az ilyenen csak röhögök igazából csak magát égeti, csak nem vesz észre...
    a cikketköszi, elolvastam, ezen is csak nevetek, egy profi kritika nem ilyen... ráadásul baromságokat ír. arra meg mit mondjak, hogy a saját könyvét betette a kedvencei közé? röhejes. jaj, nagy az isten állatkertje... :D Idétlen, mint egy kacagányba bújt polgármester, rohamsisakkal a fején. ez a kedvencem... :D zabszem van a seggében a díjak miatt, vagy mert csak jobb a könyve, mint az övé valaha lesz

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. ez a saját könyv olyan, mint a kiadóknál a béna könyv. soha senki nem mondaná, hogy bocs, hogy szart adtunk ki, de ez volt kéznél. :>
      a btk-ról inkább nem mondanék semmi. a könyveik nem nekem szólnak, az viszont biztos, hogy tökmindegy, milyenek a posztok, az olvasók úgyis csak a nyereményre hajtanak.
      egyszer mi is írtunk páran arról, hogy kell ezt a blogolást csinálni. vagyis nem kell, ez olyan kényszerítő, hanem hogy mi, mint olvasók, mert azok is vagyunk, mit tartunk ideálisnak. volt, akinél betalált, de lerendezte annyival, hogy ő úgy ír, ahogy akar, nehogymár más mondja meg neki. :D az önérzet nagy csillagokat eredményez, az biztos.

      Törlés
    2. Jajstenem. Inkább nem mondok semmit. :D De veletek vagyok csajok! :)

      Törlés
    3. Szerintem ugyanarra gondolunk, többször láttam már, hogy hemzsegnek a bejegyzései a hibáktól, a mostanit én meg is örökítettem: http://kepfeltoltes.hu/view/151226/1093468398N_vtelen_www.kepfeltoltes.hu_.png
      Ő a nyelvtannáci, elég vicces, és kissé nevetséges. Írtam neki kommentben, hogy elírta, javítsa, vagy ki fogja törölni, vagy le fog ugatni, mert nem fog tetszeni a negatív visszajelzés.

      Törlés
  11. *-*
    Hjaj! De jó volt ezt olvasni :)

    VálaszTörlés