Még egy utolsó, aztán részemről ennyi

Mivel tőlem indult a dolog, úgy érzem, kötelességem, hogy a molyos tálalásra reagáljak, főleg, mivel ott már nem szólhatunk hozzá, és a kommenteket látva nem kicsit félre lettek tájékoztatva az eseményeket illetően, akik csak azt olvashatják. Hangsúlyozom, ott nincs már lehetőségünk reagálni semmire. Tetszik, nem tetszik, így blogra hozom, és így mindenki mindent látni fog egyben.

A molyos állásfoglalás:

Másfél éve, amikor belecsöppentem az adminisztrátorok csapatába, számomra az volt a legmegdöbbentőbb, hogy @Bence – aki ezt az egész oldalt a saját szabadidejéből és zsebéből működteti és fejleszti, mintegy hobbiként – mennyi időt tölt el azzal, hogy miként lehetne a Molyról, a Molyon dolgozó emberekről vagy épp az ő személyéről terjedő hazugságoknak gátat szabni. Kérdezhetnétek, minek ezeknek gátat szabni, hiszen vannak emberek, akik úgy veszik ezt, hogy a rossz reklám is reklám. Nekünk a Moly viszont inkább szívügy, mint üzlet, ezért nem tudunk a rágalmazásokra így tekinteni.
A tapasztalataink azt mutatják, könnyű megfeledkezni arról, hogy a Molyt is emberek működtetik. Amikor valaki mindenféle valós alap nélkül hazugnak nevezi a Molyt, akár kollektíven, akár valamelyik moderátort vagy adminisztrátort, akkor valójában épp egy őérte dolgozó ember becsületébe gázol bele.
Az ilyen rágalmak és a felszámolásuk rengeteg hasznos időnket és energiánkat felemésztette már, és egyszer és mindenkorra szeretnénk, ha megszűnnének. Rengeteg jó ötletet kaptunk már, hogyan lehetne a Moly még klasszabb hely, miket lehetne fejleszteni, javítani és a felszabaduló időt szívünk szerint ezzel töltenénk.
Ennek érdekében többféle moderációval is próbálkoztunk már, és a mostani rendszer remekül be is vált az olyan tagoknál, akik amúgy szeretik a Molyt, csak nehezen illeszkednek be, mert például olyan környezetben nőttek fel, ahol a káromkodás vagy a rasszizmus megengedett, sőt elvárt.
Azonban meglepő módon vannak olyan emberek is a Molyon, akik nem szeretik az oldalt, vagy nem értenek egyet az itteni szabályokkal, mégis naponta használják, anélkül, hogy kérnék, változtassunk, vagy elfogadnák, hogy bizonyos dolgokon nem fogunk. Az ilyen emberekkel nehéz bármit is kezdeni, mert nem is akarnak beilleszkedni, hiszen egy olyan oldalon vannak, ami nem elfogadható számukra, és ezt minduntalan ki is nyilvánítják.
Persze tudjuk, hogy a Molyt szapulni nagyon megtérül, hiszen egy blogger legalább tízszer annyi kommentre számíthat, mintha egy könyvről írna. És ez sajnos úgy működik, mint a drogok: aki egyszer így tesz, utána már vágyni fog a nagy figyelemre.
Tegnap írtunk öt levelet öt tagnak, akik arról beszélgettek, mennyire nem szeretik a Molyt, miért nem törlik még magukat, milyen hazug társaság is vagyunk. Az ilyen hozzáállás nem összeegyeztethető a molyos tagsággal. Kértük, hogy ha szeretnék megbeszélni az őket ért sérelmeket, vegyék fel velünk a kapcsolatot, azonban sajnos nem kaptunk konstruktív választ egyikőjüktől sem. A levél azt is tartalmazta, hogy ha továbbra is olyan viselkedést tanúsítanak, amivel azt támasztják alá, hogy ők nem is akarnak beilleszkedni a Moly közösségébe, profiljukat törölni fogjuk az oldalról, miután lementették a számukra fontos tartalmaikat. Őszintén sajnáljuk azoknak a molyoknak a veszteségét, akik jó barátságban vannak velük, és hiányolni fogják őket az oldalról, ugyanakkor biztosak vagyunk benne, hogy a jó barátságok a Moly nélkül is megmaradnak.
Sajnos be kell látnunk, hogy véges a mi időnk is, és a továbbiakban nem akarunk olyan emberekért hobbiból és szeretetből dolgozni, akik örülnek, ha árthatnak nekünk. Ellenük pedig pláne nem.
Aki szereti a Molyt, annak köszönjük. Örülünk, hogy itt vagytok és részesei vagytok a legjobb magyar könyves projektnek.
Aki nem szereti a Molyt, az is normális érzés. Nem mindenki szereti ugyanazt. Írja meg nekünk, hogy miért, és ha tudunk rajta változtatni, változtatunk és minden rendben lesz. Ha nem tudunk rajta változtatni (ahogy például nem fogunk változtatni azon, hogy a politizálás tiltott dolog az oldalon), akkor vagy elfogadja a Molyt olyannak, amilyen, vagy nem. Aki elfogadja az oldalt, az ne rágalmazza, és ez nekünk éppen elég. Aki nem fogadja el, és kényszert érez rá, hogy minduntalan panaszkodjon róla, és valótlanságokat állítson az oldalról vagy a készítőiről, az ne használja.
Kérdezzetek, ha van kérdés.        by imma

No, az a helyzet, hogy nem minden igaz így.
Nem vitatom el az első néhány sort. Nyilván saját időből, saját (eleinte) saját pénzből létrehozni egy ilyen oldalt, nem volt kis dolog. Emlékszem, ott voltam. Arra is emlékszem, amikor körbekommentelték a blogokat, hogy segítsük terjeszteni az oldal hírét. Megtettük.
Azóta van kemény pénzekért megvásárolható PRO-tagság, amivel élnek is elég sokan. Hogy mire elég, engem nem túlzottan érdekel, de nyilván pénzen sok minden megvásárolható.
Az teljesen konkrétan igaz, hogy rengeteg jó ötletet kaptak, mivel lehetne még feldobni a molyt. A töredékével éltek, a nagy részét figyelmen kívül hagyták. Nyilván a priorotási sorrendet az határozza meg, aki az oldalt szerkeszti, de nagyon sokan kaptak nagyon sok esetben érdekes választ egy felmerülő problémájukra: "ne itt kérdezd, hanem a másik topicban." Ennyi volt a problémamegoldás.

"Ennek érdekében többféle moderációval is próbálkoztunk már, és a mostani rendszer remekül be is vált az olyan tagoknál, akik amúgy szeretik a Molyt, csak nehezen illeszkednek be, mert például olyan környezetben nőttek fel, ahol a káromkodás vagy a rasszizmus megengedett, sőt elvárt."
Hú, ez egy érdekes mondat. És érdekes szellemiséget takar. Hogy hogyan jön ez a mi esetünkhöz, azt el nem tudom képzelni, de azok a rasszista molyok, akik káromkodásokkal tarkították a könyves értékeléseiket és a karcaikat, biztosan hálásak. Részemről nem érdekel, ki hogy kezeli a rasszizmust, bár a tapasztalat azt mutatja, hogy az a biztos, ha senki nem ír ilyesmit, ezt ugyanis nem illik toreláni. Nem zsidózunk, nem cigányozunk, ha valakit érdekel, miért nem, majd arról is írok posztot.
A mi esetünkben erről szó sincs.

Aztán a következő csodás meglátás, hogy egy-egy molyszapuló poszttal egekben a látogatottság. Ez csak részben igaz. Egyrészt majdnem egy éve írtam a molyról egy másik posztot, az messze elmarad látogatottságban a leglátogatottabb könyves bejegyzésemtől. Egyébként meg én nem szeretek szemetelni a blogomra, max ha nincs más lehetőségem. A moly pedig nem ad felületet a véleménynyilvánításhoz, csakis akkor, ha azzal senki nem megy szembe a tömegízléssel és tömeggondolkodással.

Egy helyes megállapítás: vannak, akik nem szeretik az oldalt, mégis használják. Így van. És? mi ezzel a probléma? Én utálom a facebookot is, aztán mégis ott vagyok. Utálok csekket is fizetni, aztán mégis kell. Az élet teli van nemszeretem dolgokkal, amikkel meg kell békülnünk, mert egyébként nyugodtan fel is akaszthatnánk magunkat az első fára. És igen, én tudomásul veszem, hogy olykor én vagyok a nemszeretem tényező, és mégis létezni kell velem. Nem szerethet mindenki mindenkit, mert az már nemromális. És nem építő.
Az, hogy molyon kívül hogy viselkedem, nem kellene, hogy bárhol máshol is téma legyen azon kívül, ahol épp vagyok. A molyon már nagyon nagyon rég szóltam bármi lázítót, nem volt ellenvéleményem, nem kötöttem bele senkibe, nem kritizáltam az oldalt, (a diktatúrás posztomban kiírtam, amit gondoltam), az meg, hogy a blogomon mit írok, maradjon az én magánügyem. Nonszensz erre hivatkozni. Olyan, mintha a főnököm azért vonna le a fizetésemből, mert nem mosogattam el.
Az meg pláne nonszensz, hogy bárkit is amiatt szankcionáljanak, amiket nálam írt. Vagy bárhol másutt, mert ez innentől kezdve bárkivel megeshet. Elég egy rossz helyen elejtett félreérthető félmondat, és annyi. (ez lenne a lázítás a moly szerint, pedig ez nem más, csak helyzetfelismerés.)
Már írtam facebookon is nekik, hogy részemről nem szeretnék egy olyan szellemiséggel rendelkező oldal tagja lenni, aki ezt a fajta problémamegoldó módszert normálisnak és követendőnek tartja, így nem láttam értelmét reagálni a levelükre. Karcokat töröltek, blogbejegyzéseket tüntettek el szem elől, csak hogy a vitának  és a többieket ért igazságtalanságnak (nálam lévő komment miatti törlés), ne legyen semmilyen nyoma.
Az meg elég vicces, hogy töröltem magam elvileg, gyakorlatilag meg még mindig nem. Megint megfosztottak attól, hogy én dönthessek. Ejnye.

De igaz, a barátságok a molyon kívül is megmaradnak, főleg, mivel soha nem korlátozódtak a molyra. Azt hiszem, ez egy nagyon fontos dolog ebben az esetben. Ugyanis azzal a döntésemmel, hogy nem kívánok a közösség tagja lenni ilyen feltételek és ilyen szellemiség mellett, együtt jár azzal, hogy a csak molyra épülő kapcsolataim meg fognak szűnni. Ez sajnálatos, de törvényszerű.

"örülnek, ha árthatnak nekünk" - ez azért magyarázatra szorulna. Mivel ártunk? Hogy egy megtörtént eseményt, (képekkel tudom alátámasztani kérem, előrelátó vagyok :), a nyilvánosság elé tárva megbeszéljük, hogy mi is történt? Ha ezzel árt bárki is egy oldalnak, ott hatalmas gondok vannak. Igen, történtek dolgok, van róla véleményünk, és mivel ott nem lehet ezt kitárgyalni, hát megtesszük máshol. Aki ezt nem tudja elfogadni, az ne olvasson inkább semmit a neten.
Írjam meg, hogy mi a baj? Nem volt egyértelmű? Szerintem az volt. Akarnak változtatni? A tiltó levélben egyértelműen kifejtették, hogy nekik így jó az irányelv is, és a szabályzat is, azon nem fognak változtatni. Akkor miről beszélünk?
Hosszú hónapokon keresztül könyörögtem, hogy legalább egy alternatív színsablon legyen, hogy ne ezt a gyomorforgató bilikéket kelljen nézegetni. Semmi reakció. Mert nem lényeges. És még ezer másik felhasználó ezeregy másik dolga sem volt lényeges. A sablonszín lópikula a molyos felületen kívüli mondatok és vélemények miatti kitiltáshoz képest.
Beszélgessünk? Hát beszélgessünk.