És előre is elnézést a hosszú posztért.
Egyre szaporodnak azon cikkek, amik A szürke 50 árnyalata és a Twilight kapcsán az emberi párkapcsolatokkal foglalkoznak, és azt tárgyalják, mennyire károsan negatív képet közvetítenek ezek a típusú könyvek a nők felé, és hogy mennyire meg fog változni miattuk a férfiak felé irányuló elvárás.
Annyira nem szeretnék belemélyedni a témába, mert nem vagyok szakértő, és ahogy olvasom, sokszor olyasmit is odalátnak, ami nincs is ott, vagy csak vélhető a megléte, viszont a jelenség nagyon érdekel. Talán mert érintve érzem magam a nagyon domináns hímekhez való vonzódásom miatt, viszont nélkülözöm azt a fajta elesettséget és sutaságot, amivel a női főszereplőket felruházzák, így persze kíváncsi vagyok, rám milyen hatást gyakorolhat egy ilyen könyv.
Mivel a szürkekönyv nem érdekel a minimális szintet is megütni képtelen szövegminőség miatt (ami egyrészt az alapanyag, másrészt meg a fordító hibája), és amiket olvastam róla, a történet sem nekem íródott, így maradt ez.
Le sem tagadhatná, hogy a szürkekönyv farvizén próbál evickélni, ez már a borítóján is látszik. Nyakkendő a szürkén, ezen mandzsettagomb, csupa férfias kellék. Nekem egyébként ez a mandzsettás jobban tetszik, talán az arany felület miatt kellemesebb az összhatás. És ennyiben ki is merült, hogy a szürkével össze tudjam hasonlítani, mert csak halvány fogalmaim vannak az ottani történésekről és karakterekről, ennyire meg azért nem alapoznék. Viszont a Twilighttal össze tudnám vetni, csak annak meg semmi értelmét nem látom, tekintve, hogy ott ember-vámpír kapcsolatról van szó, ebben meg emberek a szereplők, és mondjon nekem bárki bármit, nem tudok egy vámpírra úgy tekinteni, mint egy emberre, és a vele való kapcsolatot sem tudom úgy kezelni, hogy milyen lenne, ha lenne egy vámpír pasim, aki hű, miket csinálna velem. Nekem itt szokott megdőlni az ezekkel a könyvekkel kapcsolatos elemzések szinte mindegyike. Ha párkapcsolati problémát emlegetnek, ne hivatkozzon senki egy vámpírra, mert az onnantól már hiteltelen és nevetséges, bár a pszichológusok szeretik ezt másképpen gondolni, én ettől még nem látom életszerű kiindulási pontnak. De sok a szöveg, jöjjön a könyv.
Ami elsőre szemet szúr, hogy Eva karaktere viszonylag átlagos, és első ránézésre nagyon eltér a Bella-féle csetlő-botló szerencsétlentől: önálló, és karrierista. Az, hogy seggre ül egy jó pasi láttán, csak az író hibája, azt hiszi, hogy ettől az elesettségtől majd vonzó és szimpatikus lesz. Annyit valóban elért, hogy Gideon Cross felfigyel rá, hogy valaki ott üldögél vele szemben a földön.
A második hiba, hogy a csaj szeme megakad Gideon férfiasságán. Egyszer totál elgondolkodtam, és azt vettem észre, hogy egy pasi lábaközét bámulom, és nem kis megdöbbenésemre a srác szabályosan rémült volt. (azt nem tudom már, min gondolkodtam, de semmi köze nem volt a fickó farkához, egyszerűen rossz volt a testmagasság-arányunk.:D) Szóval azt nem tudom, a valóságban ez mekkora nyomást gyakorolhat a pasik nagy részére, biztos, hogy elvárásokat feltételeznek egy stírölő nő láttán, ami nem feltétlen passzol a saját természetadta méreteikkel. Bár nem látszik, hogy Gideon a lelkére vette volna a dolgot, úgyhogy nem aggódtam érte.
Szóval ott kezdődik az ismeretségük, hogy Eva elalél Gideontól, de erőt vesz magán, és nem mászik rá akkor mindjárt, nem is néz bele a nadrágjába, hogy jól látta-e, amit látott, hanem hazafut. Merthogy hogyan is lehetne megnézni az új munkahelyet, ha nem futószerkóban. Most tekintsünk el attól, hogy ez elég nevetséges, lehet egy olyan pozitív vonzata, hogy talán a nők elkezdenek sportolni a hatására. Mert ha az ilyen könyveket tudjuk okolni deviáns kapcsolatokért, akkor fogadjuk el, hogy akár pozitív dolgot is közvetíthetnek azoknak, akik ezt észreveszik. A könyv egésze alatt is elég sokat járnak edzőteremben egyébként, Day igyekezett beépíteni a sportot a mindennapjaikba.
Gideon természetesen jóképű, és mint tudjuk, jó a teste is, de ezen ne csodálkozzunk. Nagyon kevés nő vágyainak netovábbja, hogy a hájat hajtogassa a pasi farkáról, vagy hogy eligazgassa magán a másik bordáit, amik bökik, ha aktusra kerül a sor. Mint ahogyan a pasik is jó nőkre vágynak, igaz ez a nőkre is. És amíg a valóságban arcul csap minket mondjuk egy arc, vagy a szájszag, addig ezeknél a regényeknél aztán tényleg azt képzel oda mindenki, akit csak akar. Én például sportot űzök belőle, hogy az összes kék szemű főszereplőt barnává varázsolom.
Eva fogalmazza meg nagyon jól:
"Tudod, hogy van ez – vannak jó kiállású pasik, akiktől meg se moccannak a hormonjaid, miközben vannak olyanok, akik sehogy se néznek ki, mégis csak úgy izzik bennük a szexepil." Ez bizony nagyon igaz.
Az más kérdés, hogy én nem tudok ennyire elborulni egy férfi kinézetétől, mint azt Eva tette, de azt hiszem, kettőnk közül ő képviseli a nagyobb átlagot.
És miközben Eva alél és rajong, és ökölbe szorítja a kezét, hogy ne érintse meg Gideont, azon tűnődöm, hogy vajon miért váltja ki Evaból egy jó pasi ezeket a túlzott reakciókat, és vajon a valóságban is így működik-e. Ennyire kevés lenne körülöttünk a jó fickó, sármos kisugárzással és határozott karakterrel, hogy amikor elénk kerül egy, nem kapunk levegőt, és se látunk, se hallunk? Egyáltalán lehet ebből általánosítani, vagy ez csak Evával történik, és a könyv hatására majd mindenki azt fogja keresni, hogy ki a legalkalmasabb arra, hogy ennyire és így rajongjon érte?
Az biztos, hogy ami romantikusnak mondható regényt én olvastam, az mind a klasszikus és régimódi felállást közvetítette: a nő dolga, hogy szép legyen, a férfié, hogy erős, és hogy elájuljon a nő szépségétől. Amit viszont én most olvasok, az homlokegyenest az ellenkezője, sőt, ezt tapasztaltam már
Kinley MacGregornál is, csak jóval kisebb hévvel: a férfi gyönyörű, selymes hajjal, csodás bőrrel, és pompás alakkal (eltulajdonítva a nőkre jellemző külsőségeket), és óhatatlanul megfordul a fejemben, hogyan lehet karakán és erős személyiségnek tartani valakit, akinek a selymes hajától odáig meg vissza vagyunk.
Eva egyébként elég szórakoztató és üde karakter, bár olyan, mint aki évek óta nem látott pasit, viszont előnyére legyen mondva se nem síkhülye, se nem béna. Amikor egy tárgyalásra menet belezuhan Gideon karjaiba, képes azon gondolkodni, hogy "
hogyan lehetne még megbotlani, elesni, felbukni, megcsúszni vagy pofára esni ez előtt a szexisten előtt az elkövetkező napokban, hetekben, hónapokban." Hogy Gideon mit szól hozzá, hogy egyenlőségjelet tesznek közte és a farka közt, azt nem tudni, de gondolom, ugyanolyan érzés lehet, mint amikor egy nő melleivel beszélgetnek.
Viszont amin fogást találhatnak az abuzív kapcsolatot keresők, az ez: "
...én már ereszkedtem is a székre. Testem ösztönösen engedelmeskedett Cross parancsának, mielőtt még az agyam ellenkezhetett volna." Holott nincs másról szó, csak az ember szívesen ül a közelébe annak, akit annyira kíván, hogy azt még a vibrátorával sem akarja megosztani.
Gideon egészen addig szimpatikus volt, és értékeltem a férfiasságát, amíg szemtől pofába nem közölte Evával, hogy meg akarja dugni. Ez taplóság. Egy öltönyös félisten adja meg a módját ennek, mert ennyi erővel megdönthetné a liftben is akár, aztán megy mindenki a maga dolgára, mintha mi sem történt volna.
Innentől elég kiszámítható a történet, Eva próbál ellenállni, minden jobb meggyőződése ellenére, aztán persze beadja a derekát.
A könyvön látszik, hogy nem tiniknek íródott, elég szókimondó és a prűdségnek még csak az árnyéka sem vetül rá. Evának volt egy átfutó gondolata Crossról, hogy nagy farka lehet. Ha már itt tartunk, ez elég relatív, és csak bizonyos helyzetekben mérője a férfinak, de itt nincs is szó lelkekről és holtomiglanról, csakis a csupasz érzékiségről. Viszont mégiscsak kapcsolat ez, még ha eleinte eléggé egyfelé orientálnak benne mindketten, úgyhogy lényegesek a személyiségbeli vonások.
Eva kedves, szép, elég okos is, és apránként megtudjuk, hogy történt vele valami szörnyűség, amin ő ugyan már túllépett, legalábbis úgy tűnik, az anyja azonban nem. Szereti a szépet, ezért persze, hogy azonnal feltűnik neki Cross, amin nem igazán lehet csodálkozni.
Nem tűnik olyannak, akit le lehet igázni, de karakteres férfiak bárkit tudnak irányítani, ez alól ő sem kivétel, akár a mostohaapjáról van szó, akár Crossról.
Cross abszolút alfahím, de a csököttebb fajtából. Megadja a nőknek, ami kell, de ez csak a testiségre korlátozódik. Semmi romantika, semmi lelki cécó. Ebben vajon mi lehet a vonzó? A figyelem hiányát nem lehet nagy farokkal vagy kék szemekkel kompenzálni, még azzal a tudattal sem, hogy tízezer nő lenne szívesen Eva helyében. De mondom, mivel Eva sem rószaszirmos udvarlásra vágyik, hanem kemény és nagy farokra, inkább csak megszokásból ellenkezik vele, a kielégítetlensége nagyobb a szeretetéhségénél. Valamilyen szinten imponáló, ha az ember lányát egy kiéhezett pasi vezeti végig a saját irodáján, ámuló szemek kereszttüzében.
Cross döbbenetesen tudatosnak tűnik: ha csak azért nem fekszik le vele Eva, mert Cross kéri, de ő sem akar randit, akkor tudnia kell pontról pontra, mit hogyan szeretne. Mintha egy picit szociopata lenne, aki inkább előre betanulja a játékszabályokat, ha már csak így szerezheti meg, amit akar, egyébként meg mindenki elégedjen meg azzal, amit ad: alkalmi szexszel, ami viszont tuti, hogy jó lesz.
Eleinte elég korrektnek tűnt a kapcsolatuk, mert Cross ugyan semmi más nem akart Evával, mint megdugni, és ennek hangot is adott, alapvetően Eva sem akart semmi mást tőle, csak végre jól megkefélje. A nyers vágy mindig hatással van az emberre.
Örülök, hogy Day nem használta ki az első adandó alkalmat, és a közeledés módja is hagy maga után némi kívánnivalót, de tiszta lappal játszik mindenki, úgyhogy én nem látom, hogy ebben lenne hiba.
Evának hatalmas dumái vannak, míg Cross-szal küzd:
"A vibrátorom meg én régóta jól megértjük egymást. Amikor végeztünk, pontosan tudjuk, hogy melyikünk volt az, akit használtak. És az nem én vagyok. Jó éjt, Gideon." Nem lehetett egyszerű helytállnia a nagy ostrom közepette.:D
Értékelendő szerintem, ahogy tisztázni próbálják egymás elvárásait. Bár látható, hogy Cross nem teljesen százas, ezt tudja magáról, ezért tudja azt is, mit kell tennie: megkérdezi, Eva mit és hogyan szeretne. Ezt nagyon kevesen teszik meg a való életben. Oké, itt nem kicsit konkrét és egyértelmű a felállás, de a kommunikáció-készségnek egyikük sincs híján.
Amellett, hogy Cross akaratos és nyomul, Eva teljesen tisztában van vele, hogy nem fogja alább adni a saját elvárásait: ne kezeljék eszközként, és ne kelljen úgy éreznie, hogy használják. Abszolút öntudatos hozzáállás egy szexközpontú kapcsolatban.
'Élvezz nekem MOST!' ebben is volt, mint a szürkében, de egyrészt Eva tapasztalt, másrészt Cross rafkós volt, mert azért lehet tudni, mikor jön el a csúcs, és ő pont azt a pillanatot választotta a parancsba adásra, szal nem volt nehéz engedelmeskedni neki; és persze itt sem maradhat el a többszörös orgazmus, ami nekem ilyen rövid időn belül még nem volt, de ettől még nem szeretném kétségbe vonni, hogy másnak meg lehet. Viszont ez a Gideon ijesztően tájékozott gyantázás-ügyileg...
Lehetett rá számítani, hogy ez a 'csak szex' dolog nagyon szép és jó, amíg fejben lejátssza az ember, és itt is eljött a pillanat, amikor fordult a játék, és már nem csak szex volt. Először egyikük sem értette, mi van, hiszen egyeztették a kívánalmakat, de az élet nem mindig a tervek szerint alakul, és az érzelmek semmiképpen nem tartoznak abba a kategóriába, amit rögzíteni lehet, vagy kalkulálni velük. Mindenki jól összezavarta egymást, meg saját magát. Crosst értem. Ő tudatosan távol tartja magát az érzelmektől, amit Eva a saját maga elleni támadásnak vesz, pedig ha egy kicsit okosabb, tudhatta volna, hogy Cross ezt fogja tenni.
Aztán ott van a féltékeny cicababa, aki mindig Cross élete részének szeretné tudni magát, még ha soha nem fekhet le vágyai tárgyával; na, ő szinte kötelező kellék egy könyvben, mert nem elég a feszkó, amit maguknak okoznak, kell még valami külső nyomás is.
Az is elég érdekes, hogy egy ember, aki ennyire távol tartja magát a lelki érintkezéstől, milyen szenvedéllyel beszél a testi szükségleteiről, amik persze Evára koncentrálódnak. Ebből, meg abból, hogy kijelent bizony dolgokat, hogy 'most meg foglak csókolni' vagy 'meg foglak ujjazni' lehet, hogy valami okosat kellene leszűrnöm, de igazából nem látom sok értelmét. Egyike a furcsaságoknak, akárcsak a kapcsolat mibenlétének konkretizálása. Nincs más funkciója, minthogy Evát totál felizgatja vele, plusz Cross tudatosítja, hogy ő irányít, ami őt jobban érdekli, mint Evát. Ő csak Crosst akarja.
Amit idegennek vélek Cross karakterétől, az az, amikor látszólag átadja az irányítást Evának, hogy mondja meg, mit csináljon, hogy oké legyen minden, közben meg épp egy sorral feljebb vallja be, hogy nehezen dolgozza fel, ha nem ő irányít. Ez nekem nem passzol, bár ha úgy nézem, éppen beleillhet Cross disszonáns jellemébe. Ezzel jól megszívatja a nőt, aki azt hiszi, bármit meghatározhat, viszont amint Gideon jónak látja, visszaveszi a gyeplőt. Ez is egyfajta védekező mechanizmus, érzékelteti, hogy nem nézi ő a másikat teljesen semmibe, de az a biztos, ha majd ő megmondja, hogy legyen. Tény, hogy roppant figyelmes, minden helyzetben, ezt sok pasi eltanulhatná tőle. Viszont Eva beint neki, ha épp nem tetszik valami, úgyhogy egyáltalán nem olyan egyszerű az az irányítás.
Viszont itt is előjön sokak gyenge pontja, Gideon ugyanis figyelteti a lányt. Vagyis nem is figyeltetésnek nevezném ezt, inkább élénk érdeklődésnek, bár biztosan lesznek, akik emögött valami súlyos személyiségzavart vélnek felfedezni. Cross kíváncsi rá, hogy hol találhatja meg vágyai tárgyát, és ezért mindent meg is tesz.
Nem lenne szép szó nélkül elmennem Cary mellett, akivel kapcsolatban csak sokára esett le, hogy meleg, meg hogy fiú, aztán végül kiderült, hogy biszex, ő tölti be a kisangyal szerepét, aki vigyáz Evára. Kedves, aranyos, és semmi férfias nincs benne, nem is igen férne meg Gideon férfiassága mellett. Jól eltalált szereplő.
Kíváncsi vagyok, árgus szemű feministák hogyan vélekednek erről a könyvről, nem a szürke meg Twilight összehasonlításában, hanem önmagában.
És most sajnálom, hogy nem tudom a szürkéhez hasonlítani, mert ebben a könyvben elég sok pozitív dolog van, és a funkcióját valóban betölti: hatással van az ember érzékeire. Kendőzetlen kéjelgés az egész, még csak véletlenül sem mézesmadzag-szerűen érinti a párosodást, hanem totál konkrétan, szégyenérzet nélkül. Láthatjuk, hogy mélyül el két ember felszínesnek induló kapcsolata, ahol mindenki a saját démonjaival küzd. Ha nem nőknek íródik, akkor lehetett volna belőle lélekelemző szépirodalom is, így azért megmarad egy gyöngyszemnek a romantikának álcázott pornóirodalomban.
Végső konklúzió? Egy roppant sablonos, de élvezhetően megírt könyv. Gideonnak semmi köze Edwardhoz, viszont jól megformált karakterként hozza a fájdalmas múlttal rendelkező alfahímet, aki sajátosan dolgozza fel a tragédiáját. Evának sincs semmi köze Bellához, okos, talpraesett, egyáltalán nem egy elveszett ember, és minden esélyt megad a kapcsolatuknak. Hogy miért, arról majd mindenki felállít valami elméletet magának. Szerintem van benne egy nagy adag szeretetvágy, ami ugyanúgy megvan Gideonban is, na meg kalandvágy, és kéjvágy. Élvezik egymás társaságát minden helyzetben, ez már egy jó kiindulópont valami komolyabbnak.
Nekem egyetlen tanulsággal szolgál a könyv: senki nem változik meg gyökeresen. Formálni lehet a másikat, főleg, ha ő is akarja, de megváltoztatni nem.
Úgy tűnik, mi nők szeretjük, ha birtokolni és uralni akarnak minket, ami szerintem teljesen rendben van. A molyon már beszéltük, hogy nehéz igazi férfit találni, mert a pasik már ki vannak herélve, és biztos vagyok benne, hogy valóban nagyon kicsi azoknak a száma, akik okosan tudnak egy nővel bánni.
És igen, irreális képet formál a férfiakról. Egyrészt ilyen pasi nincs, vagy ha mégis, az tuti nem a közelünkben él. Másrészt a nagy farok csak annak jó, akiben el is fér. Harmadrészt, a jó szexet is meg lehet unni, ha az ember semmi mást nem csinál, csak éjjel-nappal kefél. Meg aztán, a legtöbb ember munkahelye nem ennyire toleráns a légyottokat illetően. Szóval vannak benne valóságtól elrugaszkodott dolgok, viszont tényleg képes hatni az érzékekre. Nem látok benne veszélyes üzenetet, sem olyan gondolatokat, amik károsan befolyásolnának bárkit is, feltéve, ha nem hiszi el, hogy mindez vele is megtörténhet. Mert nem történhet, vagy ha mégis, akkor nagyon kell igyekezni, hogy szenilis vénségként is emlékezzen majd rá.:)
A könyv a háromnegyedénél csapott át bdsm-be, de csak finoman. Nem igazán vagyok otthon ebben a szubkultúrában, szóval nem tudom, mennyire helytálló, nekem elég hihető volt. Eddig is lehetett sejteni Cross dimonanciáját, de én azt az alfahím számlájára írtam. Itt viszont előkerült belőle a Dom, akinek a legfontosabb, hogy szubmisszív (a jelző ellen Eva hevesen tiltakozik ugyan, de ez nem befolyásolja a tényeket) párja a végtelenségig megbízzon benne, és képes legyen rábízni saját magát. Semmi olyat nem tett, amit Eva ne kívánt volna; inkább az ismeretlennel való ismerkedésnek nevezném, elvégre nem tudhatja, jó-e, amíg ki nem próbálta. Cross egyébként szerintem nem abuzőr (nagyon hülye szó, de nekem tetszik), csak egy kicsit nagyobb az egója és a hatalma az átlagosnál, bár tény, hogy az információgyűjtögetős mániája kicsit túlmegy az egészségesen, de mivel megteheti, hülye lenne kihagyni. Igaz, szeret utasításokat adni, de Evának ez nem jelent gondot, sőt.
Amit sokan ugye ezeknek a könyveknek a negatívjaként vélnek felfedezni, az nem más, ami mindenkiben benne van, kivétel nélkül: a birtoklási vágy, és a vágy, hogy valaki annyira akarjon bennünket, hogy azért szinte bármit megtegyen.A kizárólagosság igénye együtt jár a monogámiával, és amíg egyik felet sem zavarja, és egyik fél ellenére sincs, hogy a másik tulajdonjogot gyakorol felette, addig ez rendben van. Nem valók mindenkinek a lagymatag kapcsolatok, ahol mindenki bűbájosan mosolyog, és roppant kedves, csak épp a tűz hiányzik minden pillantásból.
Van benne jó néhány magyartalan mondat, mint a "kiborult az arcom" vagy a "csípőmmel kevertem" - mit akarnak ezek jelenteni? -, de sokkal igényesebb az egész könyv, mint a szürke, ezt viszont biztosra mondhatom.
Terveim is vannak 2013-ra, ha már ilyen sikeresen elkerült bennünket a világvége, aztán majd elválik, mennyi valósul meg.
Először is, idénről még maradt három könyv, amit gyorsan el kellene olvasnom, a Galambok őrizői, a Leviatán, és a Cinder. Ezeket még most akartam olvasni, de egy kicsit szétcsúsztam az időmmel.
