DragonLance

Pupi hiányolta, hogy mióta nincs már új posztom, úgyhogy ma azzal indult a reggelem, hogy mégiscsak örömet kellene szerezni neki.
Volt régebben már pár poszt elfeledett könyvekről, amik a polcon pihennek, időnként eszembe jutnak, egyébként meg nem találkozni már velük se blogokon, se hirdetésekben, mert mindenki az új könyveket nyomja. A kiadók részéről érthető, bloggerek részéről már-már bosszantó, dehát istenem, ez kell a sikerhez.

Mivel ez most úgyis sorozatos évem, egy régi nagy kedvencet elevenítek fel, fogalmam sincs, mekkora sikerrel, mert még valamikor az ősidőkben olvastam, és azon könyvek közé tartozik, amit isten ments, hogy újraolvassam, mert hátha rossz. Gondolom nem az, így az emlékeim alapján, de sose lehet tudni.
Ez pedig egy szerzőpáros, Weis és Hickman Dragonlance sorozata. Hogy pontosan az eleje, a közepe, a vége, vagy csak úgy random a világból valamelyik, azt sem tudom, mert akkoriban nem volt hol utána nézni külföldi sorozatoknak, azzal voltunk elégedettek, amit elhoztak a kiadók.
Kicsit megviseltek már a köteteim, átéltek pár költözést, kaptak vizet is, meg látszik is rajtuk, hogy forgattam őket rendesen. Úgy néznek ki, ahogy egy olvasott, régi könyvnek ki kell nézniük: gerinc megtörve, itt-ott szamárfülek behajtva, kissé foltos lapokkal. Egy szál kiadási dátumot sem találok egyiken sem, de mindegyik ára 590 ft volt, ebből gyanítom, hogy több, mint 10 éve adták ki. Az antikvárium.hu szerint '97-es,'98-as, meg 2001-es, szóval olyan 2000 körül kezdték kiadni őket. Később újranyomták, köteteket összevonva, de nekem ez a 6 kötetes pakk az igazi. Ahogy elnézem, igyekeztek 200 oldal környékén maradni Szukitsék, ha kellett, kisebb betűkkel, ha úgy jött ki, nagyobbakkal, levegősebben nyomták. Most ezen vigyorgok. Anyám, miket összetrükköznek a kiadók, első blikkre eszünkbe sem jut ilyeneket összenézni.

De hogy a könyvekről is legyen valami szó.
A DragonLance egy külön világ, mint akármelyik fantasy-sorozat világa, semmi extra: vannak benne mágusok, sárkányok, elfek, törpék, saját vallás, hogy ki melyik sorozatra bukott rá, talán attól függött, melyik került először a kezébe.
A fülszövegüket olvasgatva eszembe jut ez-az, apróságok, de aki igazán mély nyomot hagyott bennem, az Raistlin, a feketemágus. Vagy nem teljesen fekete, mindenesetre nem volt egyszerű dolguk vele a többieknek. Emlékszem, mindig neki drukkoltam, de asszem, az írók is, mert elég jól megúszta a dolgokat.

Vannak még más könyveim is a világból, de nagyon sok idő eltelt az első olvasás és a többi megszerzése között, úgyhogy azok teljesen szüzek, és valószínűleg azok is maradnak, hacsak kisnima el nem olvassa őket. Valószínűleg soha nem fogok már ebbe a világba visszatérni, elriaszt, hogy eszméletlen sok kötete van, és nem szeretnék benne ennyire elmélyedni, mert aztán másra meg nem maradna időm.
Az biztos, hogy ez a hat kötet alapvetően kerek egész, nem maradt hiányérzetem, és ha valaki anno rám ömleszti a többi részt is, biztos, hogy nem úszom meg, hogy az összeset elolvassam.

Nagyon részletes a kedvcsináló a fantasycentrumon.