Hello, idegen - olvassunk nyelveken

Olvassunk? Nem is tudom. Én elég eltérően gondolkodom róla (újabban mindenről, ezt a korszakom élem), attól függ, milyen lábbal kelek fel. Van, amikor elsőre pöpecül megértek mindent, van, amikor a guglifordító is csak röhögésre késztet, mert azt se értem. Nem megy mindig, de ha erőt veszek magamon, azért legyűröm a nehézségeket.

Alapvetően magyarul szeretek olvasni, de ha nincs más választásom, mint Moningnál, előveszem angolul. (A filmekkel meg úgy vagyok, hogy azokat csakis angolul.) De volt már olyan, hogy nem jutottam időben a harmadik részhez (Wayward Pines, a kiadó ücsörgött egy sort a befejező rész e-könyvén), és eszembe se jutott, hogy ne vegyem elő angolul. Merthogy én ezt akarom, most azonnal, és akkor kész. Az akkor most azonnal kell.
Nálam az a kulcs, hogy érdekeljen a könyv. Magyarul is simán félredobom, ha valami nem köt le, angolul meg nem nagyon jut eszembe kézbe venni csak úgy valamit, ismerkedés céljából. Nekem ehhez előzmény kell, motiváció, hogy kicsit erőlködjek. Mert egyébként én az a kényelmes olvasó vagyok, aki órákig szeret egy helyben üldögélve belemerülni a könyvbe, anélkül, hogy azon idegeskedne, hogy most valami nagyon fontosat nem ért meg.
Moningnál volt egy olyan a Burnedben, hogy egy fejezetet 3x olvastam el, meggyőződésem volt, hogy valamit félreértek. Aztán megbeszéltem Pupival, hogy mi van, és kiderült, ő is meg Titti is félreértették, aztán kiderült a végén, hogy mindenki jól gondolja. Ez egy ilyen kis trükkös fejezet volt, de jó volt tudni, hogy olyan perfektek is fennakadnak néha összefüggéseken, mint Pupi meg Titti. Ez erőt ad. :D

És hogy miért szeretek magyarul olvasni? Persze, angolul is élmény, de inkább az újdonság, a tudás élménye, nem pedig a szavak szépségéé. Az magyarul tud csak érvényesülni. Találtam erre egy tökéletes példát, Jack Campbell Rendíthetetlen könyvében. Írtam már róla, hogy a hajam téptem a sorhajókapitányuramasszonyomozás miatt, és nekiültem egyszerre olvasni a magyart meg az angolt, de végül a magyar mellett döntöttem mégis. Hogy miért?

The cold air blowing in through the vents still carried a faint tang of overheated metal and burned equipment. Faint echoes of a blast reached into his stateroom as the ship shuddered. Voices outside the hatch were raised in fright and feet rushed past. But he didn't move, knowing that if the enemy had resumed the attack there'd be alarms sounding and many more than just one blow struck to the ship. And, attack or not, he had no assignment to run to, no job to fulfill.

Mindez így hangzik magyarul:

A szellőzőrendszer nyílásain át befújó hideg levegőn még mindig érezni lehetett a túlhevült fém és az elégett felszerelés csípős szagát. Robbanás távoli visszhangjai szűrődtek be a kabinjába, és a hajó megremegett. A zsilipajtó túloldaláról rémülten kiabáló beszédhangokat és sietős léptek zaját lehetett hallani. Ő mégsem mozdult meg, mert tudta, ha az ellenfél folytatja a támadást, már szólna a riadó, és nem csak egyetlen találatot szenvedett volna el a hajó. Ráadásul támadás ide vagy oda, neki nem volt harcálláspontja, nem volt elvégzendő feladata.

Ugye, mennyivel jobb magyarul? Egyszerűen a nyelvünk csodát tesz a szöveggel, ha megfelelő kezekbe kerül.
Arról nem is szólva, hogy elég lassan haladok angolul, és nem szoktam hozzá, hogy hetekig kell olvasnom egyetlen könyvet. Így ha pörgősre akarom venni a dolgot, mert több könyv, mint idő, az egyszerűbb megoldást választom.  

Ahhoz a korosztályhoz tartozom, aki általánosban még oroszul tanult. Teljesen konkrétan csak pár alapszót tudok már, úgyhogy az a négy év tanulás mintha nem is lett volna. Nyilván az én hibám, ezek a szláv nyelvek nem fekszenek nekem, viszont olyan 12-13 évesen elkezdtem önállóan angolul tanulni, otthon. Fogtam a szótárat, a dalszövegeket (annyi idősen az volt a legkézenfekvőbb), és nekiálltam megtanulni a szavakat. Ebből éltem a gimiben négy éven keresztül, ahol meg hozzátettem a nyelvtant, és elvoltam. Aztán évekig elő se vettem. Valamilyen szinten azért tartottam magam, szerencsére elég jó a memóriám, de úgy igazán pár éve kezdtem újra foglalkozni vele, viszont akkor már a könyvek miatt.
És most látom csak, mekkora szerepe van, hogy az ember még fiatalon elkezdjen nyelveket tanulni. Olyan előny ez, amit később már nem lehet pótolni, mert az akkor megszerzett szókincsem még most is él és virul.

Van még egy nagyon meghatározó élményem angol könyvvel, ez pedig az Others sorozat. Erre Titti beszélt rá. Vagyis nem beszélt rá, csak nagyon szerette, beszélt róla, és úgy gondoltam, ez nekem kell. És egyáltalán nem bántam meg. Igaz, pártíz könyvet kiolvastam mellette, de nem számít. Egy olyan világba vezetett be a Written in Red, amit nagyon kár lett volna kihagyni. Nincsenek szerelmi drámák, igazán még a lehetősége sincs meg annak, hogy a majdnemember nő összejöjjön egy vérfarkassal, vagy bármilyen lénnyel, aki nem ember. Vannak itt vérgrizzlik, vámpírok, elementálok, vérhollók, meg csomó más, és lehet, hogy ez így egy kicsit soknak tűnik egyszerre, de igazán emlékezetes karaktereket hozott össze Anne Bishop, és egy olyan világot szőtt köréjük, ami nem jellemző az urban fantasykra, teljesen kilóg ebből a szexközpontú teremtmény-vonulatból. Ha nem lenne kicsit idétlen hasonlat, azt mondanám, hogy Simon Wolfgard személyében legalább olyan jelentős karaktert alkotott meg, mint Barrons, csak szexuális kisugárzás nélkül. Egyedi a világ is, ahol az Őslakók (Others, terra indigene) már a kezdetektől elkülönültek az emberektől. Vadak és vérszomjasak, az eltelt évszázezredekben némileg civilizálódtak, és megtanultak vérontás nélkül egy földön létezni a humánokkal, de ez az állapot mindig törékeny a vadak esetében. A könyv mindenféle romantikát nélkülöz, egészen más a vonzereje ennek a sorozatnak.
A lényeg a lényeg, mindenképpen folytatós ez nekem, és olyan sorozat, mint a Fever: ha lesz magyarul, úgy is kell, de angolul is mindenképpen. Polcra is. És ez nálam nagy szó.

Összességében azt hiszem, végülis nagyon is jó olvasni eredeti nyelven, hiszen olyan kincsekre akadhat az ember, ami egyelőre elkerüli a magyar piacot, és tényleg kár kihagyni az élményt. Oké, mondjuk szerencsém is volt, hogy nem kellett 100 baromságon átrágnom magam, hogy eljussak hozzá, nem győzöm mondani, hogy az idő nagy kincs :)), de erre is jók a barátok, meg a goodreads. Ha viszont azt nézem, milyen sorok kígyóznak a szemem előtt, amikor eszembe jut, miket kellene még elolvasnom - magyarul, egy kicsit azonnal meghátrálok. Úgyhogy, mint ahogy az elején már mondtam, nem is tudom, hogy a jobb...

A többiek így olvasnak külföldiül:

Pupilla

Miamona

Titti

Anaria

FFG

Bea
Reea posztja régről

Csatlakozók
Katacita
Dóri
Bubu