2012/05/23

Veronica Roth - A beavatott

Beatrice világa nagyon más mint a miénk, és igazából annál is másabb, mint amit én még lehetségesnek tartok. Az emberek itt 5 csoportra oszlanak, és ezt az öt csoportot még valamikor a múltban hozták létre, hogy a felbontás segítségével kiküszöböljék az emberi gyengeségeket. Az 5 csoport a Bátrak, Őszinték, Önfeláldozók, Műveltek, és Barátságosak, nevük egyben jellemző tulajdonságuk is. Beatrice az Önfeláldozók csoportjába született, és abban a tudatban nőtt fel, hogy bár ezt a csoportot kellene választania, ő mégsem elég jó, nem érzi, hogy önfeláldozó lenne. 16 évesen eljön a vizsga napja, amikor megállapítják majd a valódi hajlamait, Beatrice eredménye viszont nem egészen egyértelmű. Választás előtt áll: vagy marad a családjával, és ezzel egy életre magára veszi az Önfeláldozóak terheit, mindezt azzal megspékelve, hogy cseppet sem érzi magát annak, vagy pedig másik csoportot választ. Ő amellett dönt, hogy másikat választ, és elhagyja a családját.

És innentől lenne érdekes a könyv, ha felnőtteknek íródott volna, felnőtt szereplőkkel, de ők még csak gyerekek, és nekem nem egy olyan elborult világnak tűnt, bármennyire is disztópiának szánta az írónő, ahol gyerekeknek ilyen kemény megpróbáltatásokat kellene kiállni, ennyire mindegy az életük és feláldozhatóak, és ezt a társadalom szemlesütve elfogadja. Alapvetően lehetne ezt akár egészséges berendezkedésnek is felfogni, ha nem érezném falsnak, és az emberi természettől totálisan idegennek ezt a fajta társadalmi ötöslépcsős rendszert.  És igazából V.R. is érezhette, hogy az embert nem lehet ennyire lecsupaszítani egyetlen jellemzőre, mert a döntési ünnepség végén Beatrice apja nem egészen úgy reagált, ahogyan én az egy Önzetlentől elvárnám. Ezek így összességében meg is határozták a történethez való hozzáállásomat. És ahogy egyre jobban benne vagyunk a próbatételben, kiderül, hogy nem mindenki kaphat csoporttagságot a Bátraknál, lesznek, akik meghalnak, és olyanok, akik kihullanak, és innentől kezdve életük végéig a társadalom számkivetettjeként, alantas módon kell tengetniük az életüket. Nincs kitörési pont, nincs újabb esély, és ez eléggé drámaian is hatna, ha Roth kihasználta volna ezt a szálat.

Az Éhezők viadalához hasonlítják, pedig szerintem ég és föld a kettő. Persze, ebben is van szerelem, mert szerelem az kell, de itt legalább Négyes karaktere nagyon szimpatikus volt nekem az első pillanattól kezdve, és ez nem is változott; a világ is teljesen más, a Beavatotté jóval humánusabb, a beavatás menete, a harcok és a vérfürdő ellenére is. A Beavatott javára szól, hogy Tris (aki a könyv elején még Beatrice volt), igazán kidolgozott karakter, a megpróbáltatások, döntések sora alatt sokat fejlődik, és kihozza magából a maximumot, viszont az Éhezők viadala világa komor és sötét, teli van félelemmel és elnyomással, amit itt a Beavatottban egyáltalán nem érzékeltem.
Lendületes, akciódús regény, a történet folyamatos mozgásban van, a karakterek kedvelhetőek, 20 éves kor alatt biztos, hogy leköti az olvasót, mert 20 felett nekem már kevés ez a fajta szájbarágós megfogalmazás, főleg egy ilyen minden értelmet nélkülöző világfelépítéssel. Értem én, hogy az ember ne nézegesse folyton a tükörképét, de időnként nem árt megvizsgálni magunkat, hogy eléggé szalonképesek vagyunk-e, és ehhez még csak hiúnak sem kell lenni feltétlenül. És bocsánat, de attól, hogy valaki önfeláldozó, nem jelenti azt, hogy folyamatosan meg kell alázkodnia például a családi vacsorák alatt, ez engem a száz évvel ezelőtti elavult nevelési módszerekre emlékeztetett, amikor a gyerek még nem számított emberi lénynek, az csak valami csökevény volt, aminek a neve (csúnya szóval) kuss.
Viszont a borító nagyon szép, még úgy is, hogy ez a lángoló kör folyton az Éhezők viadalát juttatta eszembe. (Jó az egy írónak, ha mindig mások árnyékában marad, és más könyv jut eszébe az olvasónak, ha ránéz a borítójára?) Akit a fenti hibák nem zavarnak, az nagyon jól fog szórakozni, én inkább csak unatkoztam rajta, bár az is igaz, hogy most egyáltalán nem vagyok az ilyen típusú könyvekre hangolódva, de még így is nagyon értékeltem, hogy Tris okos, talpraesett, és tényleg a Bátrak közé való. Jó karakter lett, és sokkal inkább kiteljesedett a szerepében, mint Katniss, legalábbis ebben az első könyvben úgy tűnik.

A könyvet kiadja a Cicero.
Share:

5 megjegyzés:

  1. Nem gondoltam volna, hogy ezt a könyvet elolvasod... Még mindig hezitálok, kell-e ez nekem.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. már akkor eldöntöttem, amikor mindenki az éhezők viadalához hasonlította, hogy meg kell néznem, tényleg van-e annyira jó. hát nincs.
      sőt ez nem hasonlít, hanem van benne egy csomó koppincs.
      de ha önmagában nézem, nem olyan rossz könyv, jók a karakterek, és tényleg pörög, csak hát izé. mindig eszembe juttatta apróságokkal az ÉV-t: ruhák, smink, egyebek.

      Törlés
    2. Hm, értem. Mondjuk nekem mostanában eleve kezd tele lenni a hócipőm a YA-kkal.

      Törlés
    3. ezzel én is így vagyok, de ennek még akartam egy esélyt adni. igazából kár volt vele időt töltenem, mert ez tipikusan gyerekkönyv, főleg a fogalmazás miatt.

      Törlés
  2. még csak a felénél tartok, de már jópárszor eszembe jutott, hogy lerakom... én megértem, hogy az éhezők viadalához hasonlítgatják, mert rengeteg elem közös, épp ezért nem értem, miért kellett megírni ezt a könyvet, illetve miért így.
    remélem, hogy a történet második felében lesz majd valami háttérinfó erről az egész társadalmi berendezkedésről, mert kezdek kiakadni:) egyelőre nem sok fantáziát látok az egészben...

    VálaszTörlés