Ha azt hisszük, hogy a földesurak, hercegek, grófok hatalmas vagyonnal rendelkeztek, alapvetően nem tévedünk, csak annyi ezzel a gond, hogy mindezek igencsak nehezen voltak készpénzre válthatóak. Ha nem akartak ősi birtokoktól, kastélyoktól, miegymástól megszabadulni ahhoz, hogy konkrét fizetőeszközhöz jussanak, akkor bizony kölcsön kellett nekik. És ha így vesszük, a középkor hatalmas háborúit, költséges mulatozásait, adás-vételeit azok állták, akiktől az urak kölcsön kértek. Így volt ez az ókori Rómában, és a középkori Európában is, a világi életben ugyanúgy, mint az egyháziban. Ezek általában kereskedők voltak, nekik volt készpénzük, legnagyobbrészt zsidók, mert őket nem kötötték olyan tilalmak, amik a keresztényeket, de akadtak ez alól kivételek is. A Fuggerek, akik effektíve nagyon rövid idő alatt lettek az „urak urai”, annyira, hogy akár királyokkal is packázhattak egy egészséges kereten belül, ízig-vérig keresztények voltak, csak mivel a kamatszedés tiltott volt nekik, ők ezt másképpen hajtották be. Többek között ilyen kis agyafúrtságokat is megtudhatunk ebből a könyvből, de ami engem mindig elbűvöl, az a kereskedelmi zsenialitás, és a Fuggereknek volt olyan szerencséjük, hogy Jakob Fuggernek született, mert nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a család neve fényesen ragyogjon. Egyszerűen számomra felfoghatatlan az a fajta tisztánlátás, amikor valaki már előre meglátja, hogy miben lesz pénz, hogyan lehet hatalmat és vagyon jelentő dolgokhoz jutni, kit kell lefizetni, mi jelent kockázatot, és mibe lehet belebukni, és Jakob ilyen zseniális elme volt.Jobb kém- és információhálózata volt, mint az akkor idők bármelyik uralkodójának. Remekül sakkozott a lehetőségeivel, egyre többet akart mindenből, és megvolt hozzá az esze és a pénze, hogy keresztülvigyen bármit. És hogy volt a családnak egy Antonja is, Jacob unokaöccse, az külön szerencséjük. Az ő végrendeletének köszönhető, hogy a Fuggereknek még most is van valamijük, bár igen szerényen élnek, de betű szerint betartják a többszáz éves végrendeletet. És érdemes belegondolni, vajon mi lett volna belőlük a XXI. századra, ha az utódjaik közül legalább minden 100 évben akad egy olyan, mint ők ketten. Nehéz erről a könyvről írni, mert bár nagyon regényes, élvezetes, és izgalmas, mégiscsak inkább gazdaságtöréneti szempontból érdekes, attól függetlenül, hogy családtörténetileg meg történelmileg is kiváló olvasmány. Nagyon érdekes megfigyelni egyrészt azt, hogyan helyezkedtek, vállaltak be dolgokat, jutottak előbbre, és lettek kereskedőkből nagy hatalmú bankárok, másrészt meg, hogy hogyan sikerült ennek a hatalmas vagyonnak megőrizni az egységét. Nincs romantikával körítve, inkább csak a csupasz tényeket közvetíti Ogger, Jacobot és Antont állítva a középpontba, mivel ők voltak azok a jelentős Fuggerek, akiknek a család azt köszönhette, hogy még ma is van a vagyonból valamennyi, és hogy sokáig jelentős szerepet játszottak a világ gazdasági életében. Többek között könyvelőjük az ő üzletvezetésük alapján írta azt számviteli tankönyvet, ami többszáz évig alapmű volt a könyvelésben, valamint ők építettek az elsőként szociális negyedet, a Fuggereit.