Ennek a közepébe csökken egy gyilkosságért halálra ítélt (kivégzett majd feltámasztott) pásztor, Raul Endymion, akit a Poulsen-kezelések miatt még mindig életben lévő Martin Silenus fontos feladattal bíz meg: meg kell menteni egy 12 éves kislányt, az új messiást, akit nem csak a Shrike üldöz. Az ő testőre lesz, egy android társaságával, és együtt igyekeznek fordítani a világ folyásán.
Nagy kedvencem a Hyperion-sorozat, bár tény, hogy nem egy egyszerű olvasmány. Sok szálat tart kézben Simmons, és csak egyik kötetről a másikra szövögeti őket össze, és ez nekem is feladta a leckét, mert ennyi idő alatt sok szálról megfeledkeztem, és az időközben megfogalmazódott összefüggések is elfelejtődtek, és itt is, mint az előző kötetnél, az elején újra össze kellett raknom az egész történetet, bár most könnyebb dolgom volt. Valószínűleg azért, mert Raul személyével az egész történet sokkal emberközelibb lett. Nagyon szimpatikus szereplő, és örültem, hogy az egyik nézőpontot pont egy ilyen ember adta.
A cselekmény folyása is lelassult, nagyrészt csak utazunk, ezért elég sok leíró rész van, amitől mindig eszembe jutott az a mondás, hogy amikor úton vagy valahová, sokszor nem is a cél a fontos, hogy megérkezz, hanem maga az út. Most sem maradnak el a megszokott szépirodalmi utalások, és feltűnik néhány szereplő is az előző részekből.
Ami nekem most kicsit sok volt a lassú történet és a sok leírás mellett, az a katolikus egyház, a Pax, és a keresztség, meg úgy egyébként a vallás. Persze, szükség volt rá, hiszen most átfogó képet kaptunk a világok életéről és az azokat irányító erőkről és hatalmakról a Hegemónia bukását követően, de sokszor éreztem, hogy nem kellene ezt meg azt itt ilyen hosszan taglalni, haladjunk már valahova.
Ennek ellenére az Endymionban megismert világok, a feltáruló problémák és konfliktusok a lapos történetmenet mellett is felcsigáztak, és kíváncsi vagyok, mit hoz a szereplőknek a következő kötet.
Kiadja az Agave.
){kind=link}
0 Megjegyzések