Mennyire vagyunk nyitottak az újdonságra?

A Könyvmolyképző kiadó vezetője, Ildikó, ennél a posztnál kommentben említett egy igen érdekes dolgot. Gondolom, nem haragszik meg érte, ha szó szerint idézem:
1+1? nem rossz tipp, de olyat mások már csináltak bőven.
Tudtommal ilyet, mint mi a Silóval, még senki.
A mottó: minél inkább visszaadni az eredeti kiadási metódust egy olyan országban, ahol az e-book még gyerekcipőben jár.:)

Onnan indult az egész, hogy mi a franc is ez a Siló, ezzel a rövidke kis terjedelmével, és a ki tudja, hova haladó történetével.
De hogy nézett ez ki eredetileg? Az úriember, miután az előző könyve alig fogyott, úgy gondolta, saját kezébe veszi a sorsát. Az amazonon van egy olyan lehetőség, hogy mindenki árulhatja a saját könyvét. (nyilván van ennek valami kötöttebb formája, valszeg az amazon is kap az eladott példányok után részesedést, de nem jártam túlzottan utána, szóval nem tudom.) Így történhet meg az, hogy bár a kiadók nem találják elég jónak az írást, mégis pénzt tud vele keresni az illető. Így lett nagyon sikeres egy vámpíros regény, aminek a konkrét elérhetőségét nem tudom, de anno az index is cikkezett róla. Elvileg egy szokványos, szimpla kis romantikus sztori vérszívókkal, mégis, annyian megvették, hogy az írójának azóta nincsenek anyagi gondjai.

Így nem is csodálom, hogy Howey is gondolt egyet, és felpakolta a kész első fejezetet, 99 centért. vagyis 1 dollár. Jelenlegi középárfolyamon közel 219 forint, legrosszabb átváltással sincs több, mint 250-260 forint. Egyetlen fejezetért, e-ben. Szerintem nem sok érte, nekem egyéb fenntartásaim vannak a fejezetenként megvásárolt könyvekkel. de először kicsit vesézek.

8 rész, e-ben nagyjából 2000 forint, ha a teljes végárat nézzük. Szerintem egy nagyon korrekt ár, főleg, mert ha az ember egyben szeretné megvenni, akkor meg 6-6 dollár a 8 rész ára. Nyilván könyvben ott is sokszorosa, de ha már egyszer van az embernek olvasója, és vannak hozzá e-könyvek is, akkor nem feltétlenül kell mindenből a papírkönyvnek foglalnia a helyet otthon.
Ha az első fejezet eléggé ígéretes,  simán kiadunk a következőért 250 forintot. Ha már az első sem jött be, az se nagyon gond, nálunk ugyan egy kenyér ára (vagy félé, attól függ, hol vásárol az ember), ott kinn kicsit mások az arányok, szóval a lényeg, hogy fillérekért veszi, és semmit nem veszít, ha mégsem tetszik.

Hogy itthon ennek nincs sem alapja, sem múltja, az az e-könyvektől való, számomra érthetetlen viszolygásnak tudható be. Sok kiadó nem akarja bevállalni, vagy nem meri, van, aki viszont próbálkozik vele, és mióta olvasóm van, én is rendszeresen nézem a kínálatot. És igen, vásárolok is.:P
És egy kicsit átgondolva a silókérdést, még mindig ugyanoda kanyarodok vissza, mint legelőször.
Én ugyanis nem látom ebben azt, hogy ez az, amit még senki nem csinált, hanem pont azt látom, hogy ez az, amit mindenki csinál, ez most egy újabb formája csak az "akciónak".

Eleve itthon nem jött ki e-ben. Ha ránézek a kiadó e-kínálatára, azt kell látnom, hogy olyan 1800 környéke a rendes könyv. (számomra egyébként döbbenetes, hogy szinte azonnal beépült a tudatomba a Silóval az, hogy nem rendes könyv. a másik döbbenet, hogy közel ugyanannyit akarnak kérni az e-ért, mint a papírért. ezt sose értettem. persze, hogy nem kell senkinek e-ben papírárért.) Miután már kijött papírban 1500-ért, azt gondolom, az e-ára olyan 1000 körül mozogna. 999, csak hogy kedvesebb legyen a szemnek. Az mégis csak 3 számjegy.

És nekem ott van ezzel a problémám, hogy ez nem rendes könyv, vagyis van egy történet, aminek se füle, se farka. Persze, ülhetne az agyamon a rózsaszín köd agyatlan barbiistennője, és imádhatnám, és reszketve várhatnám a folytatást, és örülhetnék, hogy ez mekkora ötlet, de nem.
Rossz helyen van vége az első fejezetnek, legalábbis ahhoz rossz helyen, hogy az embert már olyan nagyon ne is érdekelje a folytatás. 1500-ért, puhakötésben. Meg úgy egyébként sem.

Nem szeretném, hogy úgy tűnne, hogy rászálltam a kiadóra, és folyamatosan csak őket fikázom, de nem tehetek róla, hogy olyan megoldásaik vannak, amik még másnak tényleg nincsenek (talán nem véletlenül), és muszáj kicsit agyalgatnom, hova vezet mindez, és hogy mennyire vagyok én nyitott az újdonságokra.
Ez alapján úgy tűnik, hogy semennyire, de tapasztalat, hogy mindent le lehet nyomni mindenki torkán, csak van, aki később szokja meg.
Szóval az az én nagy bajom, hogy bár értékelem az újításokat, és persze az igyekezetet, hogy itthon is legyen úgy mint külföldön (ingyen elérhető minőségi történet e-ben mikor lesz, kérem szépen?:), de ahhoz, hogy én fejezetenként vegyek meg bármit is, az kell, hogy érdeklődést keltsen bennem a történet a folytatás iránt, ami most itt elmaradt. nincs meg bennem az az érzés, mint a legtöbb könyvnél, hogy nem bírom letenni, csak még egy oldalt, csak még egyet, mert ez a történet kerek egész.
És ahhoz túl drága, hogy 8 fejezetért kiadjak 12 rugót, amiből kijön három tisztességes könyv, de ha ügyes vagyok és szemfüles, akkor akár 6 is. Anyagias vagyok? Szerintem nem, a könyv ára viszont az.
Hol itt az újdonság?:)

A forma pedig megintcsak egy olyan dolog, hogy ha már ragaszkodunk az eredeti metódushoz, akkor e-ben fogyaszthatóbb, és tényleg megéri azt a 300 forintot. Többet nem. És ez a fajta kiadási mód nekem sokkal szimpibb lenne e-ben.

Ti hogy álltok ehhez? Mennyire vagytok nyitottak az új formákra? Mi az, amire még azt mondjátok, hogy oké, ez jöhet, és mi az, amivel már nem terhelnétek a pénztárcátok?