Elizabeth Kostova - A történész

Meleg van, nincs kedvem olvasni, és mióta megnéztem Jonathan Rhys Meyerst a Dracula trailerében, tisztára vámpíros kedvem lett megint. De mivel, mondom, meleg van, inkább hozom a régi blogról a posztokat. Sokan nem szeretik ezt a könyvet, amit nem értek. Viszonylag eseménydús, de tény, hogy elég lassan és komótosan történik benne minden, de szerintem ez így pont jó. Illik Draculához. (Chance-nél meg mindenkinek az a baja, hogy túl tömény. Na, tegyünk igazságot.)


A könyvről, aminek semmi köze a trailerhez:

Egy XXI. századi gótikus hangulatú alkotás, minden kellék megvan benne hozzá, hogy az legyen. Akciók, vámpírok, könyvek, könyvtár, ódon kastély, titokzatos múlt, és mindez a mi korunkba ágyazva.  Egy 16 éves amerikai kamaszlány megtalál a családi könyvtár egy eldugott szegletében néhány levelet és egy különös könyvet, ez indítja el az események láncolatát. Ő lesz a narrátorunk, vele megyünk mindenhová, országokon és időn keresztül. Az 1500-as évektől napjainkig elég sok időben és helyen megfordulunk, titkokat kutatva, és ellenséget felderítve.

Hitelesen mutatja be Kostova a különböző nemzedékek életének eseményeit, reakcióit, az egyetemi professzortól kezdve a középkori vámpírig. És a könyv ismét előkerül, üres lapjaival, közepén egyetlen feliratával, Drakula. Mindig minden tulajdonos megmagyarázhatatlan módon jut hozzá a könyvhöz: egyszer csak ott lesz az orra előtt az asztalon, vagy a táskájában, esetleg a könyvtári olvasóteremben. Aztán egy nap Rossi professzor ( apja tanára) a saját bezárt irodájából eltűnik, nem hagyva mást hátra, mint vérnyomokat. Az ő keresésére indul narrátorunk apja, akinek segítségére van egy erdélyi születésű magyar történészlány, aki épp Amerikában tanul. Együtt jutnak el aztán Isztambulba, ahol egy titokzatos lovagrend veszi őket pártfogásába, mígnem onnan is menekülniük kell. Az ott talált régi dokumentumok és térképek alapján eljutnak Közép-Kelet-Európába és a Balkánra: Magyarország, Románia, Bulgária különböző részein próbálják a múltat felgöngyölni. Találnak középkori kéziratokat, kódexeket, utalásokat, előkerülnek a babonák és népi mondák is, ezek segítik tovább őket. A különböző nemzedékek szinte ugyanazt az utat járják be, mindenki egy kicsit tovább jut az előzőeknél. Így van ez a kamaszlány esetében is, akinek apja szintén eltűnik, és aki anyját már korán elveszítve kicsit nagyobb szabadságot élvez kortársainál. Segítségére van egy fiú is az egyetemről, és nem maradhat el a szerelmi szál sem, aminek a javára kell írnom, hogy nagyon visszafogott és kedves, és nem nyomja el a valódi történéseket.

A különböző idősíkoknak köszönhetően láthatjuk a kutatást és annak megfeneklését, majd az újabb szálakat, és egy idő után kialakul bennünk egyfajta összkép Drakulát és áldozatait illetően is. Mert senki sem véletlenül kapja a könyvet, személyük kiválasztása is feltételez egyfajta rendszert és nyilvánvaló okot, igaz, ez eleinte homályban marad.
Külön tetszett, hogy az írónő mindenhol gondosan időt fordított a helyszínek bemutatására, a valós történelmi múlt megidézésére az 1950-es évek Budapestjén és Bulgáriájában ugyanúgy. A történelmi eseményekbe ágyazva igen profin kelti életre Drakula mítoszát, és bár új arcot nem ad neki, egy kicsit árnyalja a képet, izgalmasabbá teszi a vámpírfejedelmet.

Nem egy tipikus vámpír-sztori, de elejétől a végéig izgalmas kalandozás a történelemben és a népi hitvilág babonái között, és közben egy pillanatra elmerülhetünk a különböző kultúrák mindennapjaiban is. Ez Kostova első könyve, és olyat alkotott, amilyen sokaknak sokadikra sem sikerült.