Kate Morton - Felszáll a köd

Hátam mögött a kandallóban lassan lobog a tűz, ha nagyon figyelnék, hallanám az égő fa csendes pattogását; az ablakot halkan veri a szitáló eső, odakinn már jóideje sötét van, a reggelből gyorsan este lett, de én ebből semmit nem veszek észre, mert nem vagyok itt. A múlt század elején vagyok, Rivertonban, majd Londonban, cseléd vagyok, komornyik, komorna, úr, és úrnő, én vagyok Grace Bradley emlékezete, egyszerre 98 évesen, és huszonévesen, telve a saját meg nem élt életemmel (mármint Gracie-ével), és gazdáim titkaival. Magnóra mondom a múltamat szeretett unokámnak, de lehet, hogy inkább csak magamnak.

Grace 98 éves, és a múltban történtekről már egyedül ő tud bármit is, és az, hogy mi is megtudhatjuk, egy filmforgatásnak köszönhető. A szereplők meghaltak, nincs más, aki emlékzene, és azzal együtt, hogy napról napra feltárja előttünk az 1900-as évek elején történteket, önmagának is ad egy kis feloldozást a szinte teherként viselt titkok tudata alól. Imádom mások titkait, az emberi, gyarló életeket, az érzelmek és történelem kavalkádját, de nem csak ennyi van ebben a regényben. Az urak és cselédek világa is feltárul, Kate Morton nagyon árnyaltan tudja tolmácsolni a szolgálók gondolatvilágát, uraikhoz fűződő lojalitásukat, a merev szokásokhoz való végtelen ragaszkodásukat. Látom már, hogy szolgálni nem rabszolgaságot jelentett, hanem egyfajta társadalmi státuszt, egy helyet, amihez érdemes ragaszkodni. Ebben a világban az erkölcs, a hűség, a diszkréció létszükséglet, meghatározza a szolga értékét, és egyben mérője urának: olyan embert szolgál, aki méltó a szolgálataira. Kicsit romantikusan látom, elvégre biztosan voltak olyanok is, akik kényszerűségből tették a dolgukat, de ennek a történetnek az árnyoldalát más adja. Itt a főszereplő az élet: a feudális rendszer csődje, a Nagy Háború, az ifjonti szárnypróbálgatás, a fantázia, a nők helyzete és a szerelem. Egy olyan regény ez, amit mindenféle szempontból hosszú sorokban tudnék elemezni, kezdve a háború személyekre, és társadalomra gyakorolt hatásától, a női öntudat egyre nagyobb térnyerésén keresztül egészen a személyes tragédiákig. Egyenletesen, lassan folydogáló történet, és így is érdemes olvasni, hogy kellően kiélvezzük a legapróbb mozzanatot is, mert hatalmas élmény nyújt. Megszerettem ezt a könyvet a szereplőivel és szellemeivel együtt, és bár egyáltalán nem rövid, olvastam volna még.