James Swallow - Deus Ex

Vajon többé válik-e az ember a korlátlan testmódosításoktól? Megéri lecserélni szerveinket emberfeletti képességeket biztosító bioaugmentációkra?
2027-ben, a káosz és az összeesküvés között őrlődő világban Anna Kelso, a felfüggesztett titkos ügynök és Ben Saxon zsoldos, az SAS volt tisztjének magánnyomozása akaratukon kívül keresztezi a világtörténelem legerősebb és legveszedelmesebb szervezetének útját. Életveszélyes kutatás kezdődik Moszkvától Londonig, Washingtontól Genfig a minden képzeletet felülmúlóan sötét igazság nyomában, amelynek felderítését minden elképzelhető és elképzelhetetlen eszközzel igyekeznek meggátolni a világ valódi urai.
A kultikus Deus Ex videojátékok világában játszódó, önállóan élvezhető regény.

A Deus Ex egy cyberpunk világ, amit a gamerek már jól ismerhetnek, és Swallownak hála, most már az olvasók is élvezhetik az összeesküvés elméletekre alapozott, nagyon pörgős és akciódús sztorit. Elöljáróban csak annyit, hogy soha nem hittem volna, hogy játékvilágra alapozva lehet ennyire jó regényt is írni, bár nyilván csak írói tehetség kérdése, és a többi játéknak nem volt valami nagy szerencséje. Apám, ennek a pasinak nem csak fantáziája van, de úgy tud írni, hogy csak na. (nincs eléggé szuperlatívuszos jelzőm.)
Ebben a regényben minden benne van, amit egy akcióregénytől elvárok: tökéletesen elkülöníthető, remekül megrajzolt karakterek, izgalmas történetvezetés, nagyon logikus, már-már hihető háttérvilág, harci leírások, reális és hihető érzelmi vonal, és ami a legfontosabb, egy nagyon okos vezérszál, ami mindent és mindenkit megmozgat. És persze az igényes és színvonalas írói stílus, ami mindezt megkoronázza.
Ezt a könyvet igazán azok fogják értékelni, akik szeretik az összeesküvés elméleteket, persze, ha valaki jó kis harci effektekről, küldetésekről, és különféle fegyverekről szeretne olvasni, az sem fog csalódni.

Kezdeném azzal, aki a legtöbb ilyen típusú regényben a gyenge pont szokott lenni: a női főszereplő. Anna Kelso titkosügynök, akinek egy bevetés alkalmával kivégzik az egységét, a szeme előtt lövik szét a főnöke fejét, és mivel csodával határos módot őt életben hagyják, úgy érzi, tartozik annyival a férfinak, hogy kideríti, ki a gyilkosa.
A regény egyik szála az ő nyomozása egy név után, aztán jóval többet is kap, mint szeretne. Ám a kutakodása nem hoz neki túl nagy szerencsét, felfüggesztik, és lejárató hadjáratba kezdenek ellene.
Általában ott rontják el, hogy a karakterrel valamilyen szempontból túlzásba esik az író: vagy túl keménynek próbálják beállítani, vagy csak hátráltató tényező az érzelmi hatások miatt. Itt szerencsére egyik sem történt meg. Anna kemény csaj, de nem esik át a ló túl oldalára, vannak gyengeségei, amin elcsúszik egy-két dolog, de ettől inkább csak reális lesz az egész. Kedvelhető szereplő, de az én kedvencem Saxon volt.

Ben Saxon a könyv egyik keményfiúja. Kiszolgált katona, a csapata a Zöld Harkály művelet közben megsemmisül, ő viszont életben marad, és megfogadja, hogy kideríti, ki áll a művelet kudarca mögött.
Bár úgy tűnik, mintha egymást ismételgetnék a minták, végül nagyon gyorsan eltérő irányt is vesz az útjuk. Saxont beszervezi egy elit katonai egység, Anna viszont magára marad. Saxon időközben kénytelen felnyitni a szemét, és megválaszolni magának a felmerülő kérdéseket, és bár nagyon igyekeznek, hogy elfojtsák a kétségeit, Saxon nem tudja meghazudtolni önmagát. Katona, de nem gyilkos, és amikor rájön, hogy "milyen urat szolgál", akkor is hű marad az elveihez. Nehéz út, de Annának sem könnyebb, akit elárulnak, elrabolnak, meg akarnak ölni, és csak idegenek cseppet sem önzetlen segítségére támaszkodhat.

Isten nem létezik – válaszolta Namir. – Éppen ezért kell nekünk cselekednünk. Éppen ezért létezik a csoport. – Sóhajtott. – Ezért jöttek létre az Illuminátusok. Az emberiség jövője túl törékeny ahhoz, hogy múlandó királyok és despoták szeszélyére bízzák. Túl összetett ahhoz, hogy a tömegek döntsenek felőle. Az elitre hárul annak a terhe, hogy képes legyen uralkodni, hogy a kezébe vegye a világ irányítását egy stabil egység felé.

És most jön a könyv legszebb része: az az összefonódás, ahol az elmélet találkozik a még nem létező valósággal, a világ leigázásáról szóló pletykákkal.
Ha van egy emberfeletti katonai egységed, pénzed és titokban tudod tartani a kiléted, te vagy a világ ura.
Ha hekker vagy, mindezt meg tudod mutatni a világnak.
Az elmélet lehet sokféle, céltól függően, és itt egységen belül is lehet látni olyan célokat és megvalósításokat, amik ellentmondani látszanak egymásnak. De nem minden a látszat, ami sokszor csalóka.

Saxon egy olyan csapatba kerül be, akik látszólag ugyanazokkal az elvekkel rendelkeznek, amit Saxon sokra becsül: egyrészt katonák, de ezen felül megvan a hatalmuk a világ rendjének fenntartásához, és a rosszfiúk kiiktatásához. Nagyobb szabadságot élveznek, mint Ben előző egysége, de ennek ára van, amit Saxon csak későn vesz észre - a Tirannusok nem azok, akiknek Ben először gondolta őket.
Anna helyzete némileg jobb, neki nem kell a saját ellenérzéseivel megküzdenie, a gyászon túl csupán a bizalmatlansága az, ami irányítja . A nyomozás során kapcsolatba kerül hackerekkel, míg végül ki nem köt a világ egyik legnagyobb ellenállási mozgalmánál, a Juggernautnál. Nézőpont kérdése, hogy ők most cyberbűnözők, vagy az emberiség érdekeit szolgálják, mindenesetre legalább olyan hatalmuk és technikai hátterük van, mint ellenfeleiknek.
Kelsón és Saxonon keresztül ez a két, világot irányító (vagy próbáló) hatalom csap össze, a szereplők csak sakkfigurák, felhasználható és eldobható kis pontok egy olyan játszmában, aminek a kimenetelét egyikük sem sejtheti.

A világuralom mindig arról szól, hogy van valamid, ami másnak nincs, és képes vagy sakkban tartani vele mindenkit, és úgy intázni a dolgokat, hogy azok a te hasznodat szolgálják.. Ez itt most az augmentált katonaság. A szimpla seregben és a titkosszolgálaton is vannak augmentáltak, de a Tirannusok olyan fejlett rendszerrel rednelkeznek, amivel nehéz felvenni a versenyt.

Saxon csak most lett figyelmes a férfi két karjára. Olyanok voltak, akár a régi orvosi tankönyvek illusztrációi: acélcsontokon tömör műanyag izomkötegek feszültek, bőr nélkül. A legkiválóbb minőségű, csúcstechnológiás gépkarok.

Saxonnak is vannak pótalkatrészei (a két lába, és az egyik karja pótlás, nem beszélve a belső rendszerről, amiről sajnos nem tudunk meg túl sokat), Annát is kisegítették egy optikai látóegységgel, meg még van pár járulékos szerelvénye. De ez semmi ahhoz a technikához képest, amivel a Tirannusok katonái fel vannak szerelve.

És ez az a lehetőség, amit nem engedhetnek ki a kezükből azok, akik a hatalmat birtokolni akarják. Nem rendelkezhet mindenki szabadon a teste felett és rakathatja magát teli mindenféle hiperszuper kütyükkel, mert ha kicsúszik a humánaugmentációs technológia a kezükből, nem lesznek képesek befolyásolni az eseményeket.

És itt jönnek képbe a hackerek, akik minden eszközükkel ezt a ködbe burkolózó, névtelen és arctalan tekintélyt igyekeznek aláaknázni és ellehetetleníteni, változó sikerrel. 

És most nézz körül, és gondold át, mit tudsz a világról...

Titti és Zad, nektek mindenképpen ajánlom.:)