On Sai - Scar (Szivárgó sötétség 1)

Scar körül sok a titok.
Titok a vallása, mert kereszténynek született egy olyan világban, ahol a kalózok megnyúzzák, a császáriak pedig agyonlövik a hívőket. Titok, hogy szerelmes Artúrba. Titok az álma, amit követve navigátornak áll.
Artúr körül sok a halál.
Előbb azt hiszi, Scar meghalt, kétségbeesésében csatlakozik egy keresztény csempészhajóhoz, és az űrben bolyongva egyre mélyebben megismeri a sötétséget. Mikor úgy érzi, minden kegyetlenséget megtapasztalt, megtudja, hogy Scar nem halt meg. Hanem áruló lett.
Don körül nagy a csend.
A renegát mentál önkéntes száműzetéséből figyeli a világ eseményeit, ám az ijesztő dolgokról nem beszélhet senkinek. Hallgatása mögött más is lapul: egy titok, és egy régi, fájó szerelem emléke.
Lucy körül nagy a rend.
Don egykori társa majdnem hibátlan. A világegyetem egynyolcadának ura, aki a végső tökéletességet keresi, gyűlöli az érzelmeket és a vércseppek gömbjében lapuló π számot. Könyörtelenül kiiktatja mindazt, ami nem illik a társadalom rendjébe.
Ők négyen furcsa események sodrában találják magukat. Fogalmuk sincs, ki vagy mi mozgatja a szálakat.
Lehet, hogy pusztán játékszerek Isten és a Gonosz kezében?
Létezik egyáltalán szabad akarat?
A szerelem, melyet elpusztítottál magadban, pislákolhat-e még a másikban?
Egyvalaki sejti csupán, hogy ők négyen alkotják a tengelyt, melyen megfordul az emberiség sorsa.
A regény a Szivárgó sötétség sorozat első kötete.
Kiadja a Könyvmolyképző.

Scar egy fiatal lány, aki egy keresztény közösségben nevelkedik, árvaként. Nem attól keresztény, mert megkeresztelték volna, nem is attól, mert ezt látta maga körül, neki az Istene a lénye egy része. Beszél hozzá, Isten olykor válaszol, néha csak vidoran kuncog, de olyan kapcsolat van közöttük, ami a többi vallásos ember előtt rejtve marad, de amire ők is vágynak. Isten persze szokásához híven mindig lelép, ha éppen szükség lenne rá, ezen Srac néha dühöng, néha kétségbeesik, de aztán valahogy túllép a dolgon, és a hite nem szenved törést.
A keresztények hitével szemben ott van a világegyetem másik pólusa, a mentálok, akiknél a logika és a matematika mindenek felett áll. Az érzéseket létezésük óta, fennmaradásuk érdekében elnyomták magukban, és hogy egységesen, biztonságban élhessenek, elfogadják a pár tagból álló vezetőségi irányítást, akiket a főmentál irányít, szóval elvileg diktatúrában élnek, de nekik ez a természetes. Amikor Don megjelenik a felforgató, szabadságra és érzelmekre vágyó énjével, a mentáltársadalom kiveti magából, mert veszélyesnek ítélik a népük létére nézve.
A két világkép éles ellentéte ragadott meg leginkább a könyvben. Rengeteg akció van benne, és persze érdekes a világ is, de a szellemiség, ami a szereplőket mozgatja, ami minden mondat és minden cselekedet mögött ott van, akár szimpla ember, akár keresztény, akár mentál, az az igazán elgondolkodtató.
És amikor ez a kettő ütközik egy harmadikkal, ami felveti a létezés egy magasabb síkjának a kérdését, onnantól válik csak igazán érdekessé ez az elméleti fejtegetés. Mert kicsoda a keresztények Istene, egy megfoghatatlan, fogalom, vagy egy élő és létező entitás? És ha egy valóságos lény valahol egy sokadik dimenzióban, az ok lehet arra, hogy bárki is eldobja a hitét? Attól Isten meg fog változni?
A mentálok rettegnek az erejétől, és ez nagyon érdekes, hiszen hozzánk képest ők is valami Istenhez hasonlóak, csak mivel láthatóak és megfoghatóak, nem lettek belőlük istenek.
Don lenyűgöző karakter. Renegát mentál, felforgató eszmékkel, amik alapjaiban rengetik meg a mentáltársadalmat. Nekem logikusak a gondolatai és a reakciói, de a mentálokat összezavarja. Tökéletes a megformálása nem csak az egyes szereplőknek, de az egész népnek.
Lucy szerintem közel sem tökéletes, inkább csak próbál annak látszani. Betegesen irtózik például a páratlan számoktól, és olyan, mint egy tisztaságmániás, csak nem domesztoszt használ, hanem mondjuk pár évtized alatt lopva, hogy senki ne vehesse észre, a megfelelő méretűre csiszol egy tárgyalóasztalt. Ráadásul képmutató. Cseppet sem szimpatikus, mégis érthető karakter, még együttérzést is képes volt belőlem kiváltani. Visszataszító nő, bár nagyon érdekes jellem.

De ne menjek ennyire mélyre, ez sokakat talán megriaszthat, pedig biztosítok mindenkit, ez nem olyan vallásos alaphang, amitől egy vallástalan berzenkedne, vagy ami miatt a kereszténységet bárki is elutasítja. Ez mozgat mindent (vagy a szabad akarat?), ez a különös lény valahonnan odaátról, aki hagyja érvényesülni a szabad akaratot, de hiába várják a segítséget tőle, ha nem akarják igazán, csupán passzív szemlélő marad.

Még akkor is, ha az emberek a Gonosz karmai közé kerülnek.
Felmerült bennem, hogy ha a Jó Lény (nem szeretem Istennek hívni) egy másik síkon létezik, akkor a Gonosz nem-e onnan való maga is? És persze az örök kérdés: van szabad akarat, vagy determinált minden lépésünk? Véletlenek sorozata egy-egy esemény, például amikor Scar megússza a veszélyes navigálást, vagy amikor Don segít neki megtalálni a hajóját, vagy amikor Artúr úgy dönt, hogy ha már Scar meghalt, neki már mindegy, és felkéredzkedik egy hajóra?
Vajon véletlen, hogy én, aki zsigerből elutasít mindent, ami keresztény, megilletődve olvastam Scar hitéről, vagy az ördögűzésről?

Még a magam számára is meglepő, mennyire feltétel nélkül elfogadom On Sai könyveit; ő nekem legalább akkor etalon a magyar írók körében, mint mondjuk Erikson vagy Martin a külföldiek között. Egyszerűen tudom, hogy nem fogok benne csalódni, a neve már garancia, teljesen mindegy, hogy humoros kalandregényt vagy sci-fit ír. 

A Scar egészen más, mint a Calderon, ha valaki hasonlót vár, az ne tegye. Nem mondom, hogy csalódni fog, mert az lehetetlen, de nem olyan. Hogy a karakterek élők és lüktetők, és a történet teljesen leköti az ember figyelmét, már nem is mondom, ez nálam alap egy jó könyvnél. De az, hogy még a szellemi/lelki mondanivaló is így betaláljon nálam, holott nem érdekelnek az effajta vonulatú könyvek, az nagyon nagy ritkaság. Biztosan számít, hogy egészen más aspektusból láttatja a vallást, másképpen fogalmaz, behoz egy úgyfajta magyarázatot, amin el lehet gondolkodni, és lehet vele játszani, mennyire illik bele a világképembe. Nincs semmi dogmatizmus, szöveges mellébeszélés, felvet egy kérdést, megfogalmaz rá többféle választ, aztán kezdjek vele, amit akarok. És arra jutok mindig, hogy a szavak csak félrevezető címkék, ami mögötte van, az minden esetben ugyanaz. És akkor megnyugszom.

Emlékezetes könyv. A lelki ráhatáson túl életem legdöbbenetesebb szerelmi vallomását itt olvashattam: "Tudom, hogy nem vagy szép, nem vagy jó. Tudom, hogy ki fognak miattad gúnyolni az Astoron."

Hát mi ez, ha nem a valóság, amikor tökéletesen tisztában vagyunk a másikkal, mégis akarjuk? Mert a rózsaszín köd után mindenki szembesül azzal, milyen a másik valójában, nade mindjárt ezzel kezdeni? :) Meg is kapta érte szegény Artúr a magáét, nyilván én se értékeltem volna, ha ezt így az arcomba nyomják. De pont ettől volt életszagú és őszinte. A borzalmak mindenkit arra késztetnek, hogy az igazságot lássa, kendőzetlenül, mindenféle udvarias máztól mentesen.

Ha szeretsz idegen lényekről, űrcsatákról, pusztulás utáni életről olvasni, akkor a te könyved. Észre sem fogod venni a vallási felhangot, vagy ha mégis, nem fog zavarni, mert azt csinálod majd, mint én: visszafojtod a lélegzeted, úgy olvasod, ami történik, és majd csak utólag jut eszedbe, hogy gondolkodj bármin is. Addigra meg már el fogod fogadni.
Ha viszont épp a vallás miatt akarod olvasni, ne tedd. Csalódni fogsz, mert nem szolgálja ki a keresztény hitet, kérdéseid lesznek, fel fogsz háborodni, és egyáltalán, olyan gondolataid és reakcióid lesznek, amit elítélne az egyházad.
Ha vonzanak a csavaros elméletek, a diplomácia sötét útvesztője, amit egy olyan fajjal szemben kell művelni, ami az agyának sokszorosát használja hozzánk képest, élvezni fogod. Számomra mindig az a kulcsfigura, a legérdekesebb, aki ezeket a szálakat mozgatja, még akkor is, ha a történet és a többi szereplő a háttérbe szorítja. Mikor jössz rá, hogy ki a nagy Manipulátor? Én hamarabb is rájöhettem volna, de koncentrálnom kellett, hogy vegyek levegőt, annyira izgalmas volt épp a történet, és nem értem rá gondolkodni.

Olvassatok On Sait. Hiba lenne kihagyni. és bár a Calderon inkább csajos könyv, a Scart nyugodt szívvel nyomnám bármelyik pasi kezébe. (Nincsenek benne súrlódó dugattyúk. :D)