Van olyan, hogy nem a vámpíroknak drukkolok...

Guillermo del Toro - A kór 1-3  

Elképzeltek már nekünk az írók mindenféle világot. Életet az atom után; életet a világűrben, szétszórva az emberiséget különféle bolygókra; életet a föld alatt; pusztultunk már egymás kezétől, idegenekétől, mutáció miatt, jöttek zombik, vámpírok, szellemek, csatáztunk angyalokkal, démonokkal, meg még ki tudja, kinek milyen posztapokaliptikus vágyai támadtak.

Del Toronál adva van egy több ezer éves lény, a strigoi (amolyan vámpírféle), akikből van a főnököktől a heréig talán néhány száz, de mivel már tényleg több ezer éve közöttünk éltek, és nem igazán tudott róluk senki, elég ügyesen megoldották a fennmaradásukat, és mi is megúsztuk a kihalást.
Viszont még a legrendesebb családban is van egy feketebárány, aki mindenki levesébe beleköp, és igyekszik a legnagyobb kalamajkával a világ tudtára adni a létezését. Itt ez a legfiatalabb vámpírmester, aki gondolt egyet, és azzal kelt, hogy uralma alá hajtja a világot, leigázza az emberiséget, és a földet örök sötétségbe borítja. Ehhez minden adott volt: a vérféreg a szervezetében, amivel bárkit meg tudott fertőzni, erős volt és ambíciózus, teli ötletekkel, hogyan legyen ő az egyedüli Mester, okos volt, és képes volt szövetségeseket szerezni, és mivel egyik testből képes volt átköltözni a másikba, a világ összes ideje és türelme a rendelkezésére állt.
De az élet nem fenékig tejfel, és erre neki is rá kellett jönni. Mindig van valaki, aki még a feketebárányoknak is beint, és pont tesz az ő világméretű terveikre. Néhány satnya emberi porszem került a gépezetbe, akik borsot törtek a Mester orra alá, és nem hagyták magukat: patkányirtó, virológusok, vámpírölővé átképzett utcai bandita, öreg tudós professzor, és mellettük néhány segítő próbálta megakadályozni, hogy minden a tervek szerint menjen.
Többé-kevésbé sikerült is.

Van, amiért nagyon szeretem ezt a  sorozatot, és van, amiért meg nagyon nem.
Felüdülés volt, hogy a nagy farkú, örökké szexre éhes vámpírok ideje leáldozott, és előkerültek a nem nélküli, undorító, visszataszító lények, akikben semmi erotikus vagy vonzó nincs, és nagy farok helyett egy nagy csáp van a szájukban, és nem partedlivel a nyakukban szívják az ember vérét, hanem ezzel az izével. Kicsit zombiagyuk van, úgyhogy nem is lehet hatni rájuk se csábos pillantással, se jóféle kajával, leginkább a B+ vérre gerjednek, így az elcsábításuk nem minősül éppen életmentőnek.
Del Toro nem kíméli a szereplőket. Nagyon alattomos egy író. Nem nyírja ki egyik pillanatról a másikra egyiküket sem. Dehogy. Szépen felőrli őket idegileg, emberileg, hogy lassan már én könyörögtem, hogy valakit szabadítsunk már meg, mert ez már nem állapot.
Amit egyszerre szerettem is, meg nem is, az pont ez az emberi tényező. Gondolkodhattam ugyan, hogy én mit tennék az adott szereplő helyében, elvágnám-e pl. szeretett rokonom torkát, hogy ne vonzza a nyakunkra az ellenséget, de ezt kábé sose fogom megtudni. Remélem, legalábbis. Szóval ez az oldala a könyvnek, ami rohadtul idegesített, de kénytelen voltam elismerni, hogy igen, ha szeretünk valakit, azt ameddig csak lehet, védelmezzük, még akkor is, ha beteg, öreg, bolond, és miatta nyírnak ki minket. Hogy soha nem adjuk fel a reményt, hogy visszaszerezhetjük a gyermekeinket, még akkor sem, ha irracionálisan sok idő telt már el, és nagy valószínűséggel már nem ember.
Az első két kötettel semmi gond nem volt a terjedelmét tekintve, viszont a harmadiknál már rendesen elfáradtam, és szerintem nem kicsit túlírt lett. Lehet, ha pihenek előtte egy másik könyvvel, nem így tűnik, de ez a közel 1800 oldal jobban csúszott volna, ha kicsit kevesebb. De mondom, ez már csak a harmadik résznél jutott eszembe, hogy olyan dolgokat olvasok, amik nem igazán érdekelnek. Ellett volna a történet nélkülük is simán. A végkifejlet előtti időhúzással egy kcisit túlzásba esett az író.
De tudjátok mit? Megbocsájtom neki, mert a kedvencem végre életben maradt. Eddig mindig mindenki kinyírta azt a szereplőt, akinek drukkoltam, itt végre túlél, megmarad, és van jövője.

Ha újszerű vámpíros történetre vágytok, olvassátok (vagy nézzétek, mert jó a sori is, csak mégis más, mint a könyv, apróságokban eltérnek), mert nagyon jók a karakterek, ötletes a történet, és jó a háttérvilág is. Mondhatnám, hogy hiteles, mert teljesen rendben vannak az emberi reakciók, de inkább ne legyen az.