Ha jót akartok...

Laura Arkanian neve max csak annak lehet ismerős, aki facebookon valahogy a közelébe tévedt, egyébként ő fordítja olyan frappánsan és elsőrangúan az Alexia Tarabotti sorozatot. Aki így tud fordítani, az rosszul már nem írhat, de ezt onnan is tudom biztosra, hogy még nagyon rég megkaptam néhány fejezetet a könyvből. A Holdezüst, vérarannyal érzésem szerint egy másik kedvencet fogok magamnak avatni. (a borítója nagyon bejön.)

Mert On Sai az egyik, ő az a magyar írónő, akitől bármit, bármikor, bármilyen formában, gondolkodás nélkül bevállalok. A Scar után természetes, hogy a Lucy is olvasandó,  és tudom, hogy jó munkához idő kell, de cseppet sem bántam volna, ha jön egy Calderon is. 

Levente könyvét most olvasom, így már tudom mondani, hogy aki szereti a romantikus-erotikus krimiket, az célozza meg érte a rendelős felületet. Bemelegítésnek olvassátok el az Anna&Anton novellákat, de többet nem mondanék róla, majd lesz poszt úgyis.

A Kakukkszót még nem volt időm befejezni, de Rowling nem csak a HP-ket tudta jól megírni. Jön is a folytatás, a Selyemhernyó, és tetszik, hogy megmaradt a Galbraith névnél, úgyis mindenki tudja, hogy ő van mögötte, mégis egyértelműen más a stílus, mint Rowlingként a Potterekben.

A Térség-sorozat nagy kedvencem, úgyhogy a folytatásnak is itt a helye, az Abaddon kapuja ugyanis hamarosan kapható lesz. Az egyik legjobb sci-fi sorozat, amit az utóbbi időben olvastam. Meg ezt legalább folytatják, úgy tűnik legalábbis, ellentétben a másik kedvencemmel, Reynoldsszal.

Az Agave elnyerte Gibson életművét, akitől már nagyon régóta szeretnék valamit olvasni. Lenne is mit, ha lenne annyi időm, de valamelyik könyvét mindenképp megejtem. Ami most jön frissen, A periféria, harci drónokkal és időutazással, egyértelmű, hogy kellős kategória, esélyes, hogy ezzel kezdem. (remélem, lesz  e-ben kapható)