2020/04/19

Témázunk - Kabátkönyvek

Egyszer írtam már a kabátkönyvekről (ezt a nevet még Amadea adta a kuckózós könyveknek), de az már hat éve volt, és azóta sok minden változott. Akkoriban szívesen elmerültem az urban fantasyban, nagyon jól éreztem magam vámpírok, vérfarkasok, meg effélék között, de épp nemrég vettem tudomásul, amikor Frostot folytatni akartam, hogy valószínűleg már túlhaladtam ezen a műfajon. Még mindig kellemes emlék Moning, de már nem bizserget meg.
A legjobbkor jött a témaötlet, mert vírushelyzet van meg kijárási korlátozás, és az életemet ugyan még nem szeretném ennyitől átgondolni, de mindenképpen szembesültem pár dologgal. Többek között azzal, hogy a zaklatott mindennapokat számomra a sci-fi tudja úgy kompenzálni, hogy valóban ki tudjak kapcsolódni a napi őrületből. Leülök a kis kanapéra, magamra húzom a puha takaróm, megszűnik a külvilág, és nem marad más, csak az űrhajók, a sötét űr meg a csillagok, lövöldözés és taktikázás meg világmegmentés. Ezeket alapból is élvezem, de a mostani helyzet ad hozzá egy olyan pluszt, ami egyébként nincs meg. Talán azt, hogy lehetne ennél rosszabb, talán azt, hogy lesz is ennél rosszabb.


De persze az elmúlt hat évben olvastam azért mást is, amikben szintúgy jó volt elmerülni.
A Napernyő protektorátus az első számú helyen van. Alexia Tarabotti stílusa, az események, az egész világfelépítés még mindig le tud kötni, annak ellenére is, hogy kiszerettem az uf-ből, és hogy a kötetek között mindig eltelik pár év. Szeretem a szereplőket is, meg azt is, hogy Carriger képes volt a történetet onnan is folytatni, ahol másnál már rég vége lett volna, sőt, a gyermek születése inkább csak feldobta az egyébként is élvezetes hangulatot.

Stina Leicht könyve, a Vér és méz egy nagyon sötét, nagyon durva témájú urban fantasy, ami legalább annyira ír történelem, mint misztikus regény. Az előző posztomnál a kommentben azt írtam, hogy én kicsit durvább takaróval takarózom, mint a többiek, és ez valószínűleg így lehet. A következő részével még adós vagyok magamnak, ettől függetlenül rengetegszer eszembe jut a könyv, jelenetek belőle, és ez nagyon nagy szó, tekintve hogy ez a tömegével olvasás nem igazán tesz jót a történeteknek, nem hagytam eddig túl sok időt az ülepedésükre. De Leicht könyvének ettől függetlenül sikerült belém ivódnia, és nagyon szeretek rá gondolni.

George R.R. Martin Tűz és jég dala az a sorozat, amit szerintem senkinek nem kell bemutatni, és ami teljesen alkalmas arra, hogy egy másik életet élhessek sok-sok héten keresztül, olyan alakok között, akiket csak csodálni tudok. Mivel a filmsorit nem követtem, így a könyv meg tud maradni nekem olyannak, amilyennek lennie kell, és csak remélni merem, hogy Martin még be fogja fejezni. De ha nem, ez akkor is egy különleges világ marad, ahová mindig jó lesz visszatérni, és ahol igazából csak örülhetek annak, hogy a kanapém biztonságából követem az eseményeket.


Robin Hobb Látnok és Élőhajók sorozata nagyjából ugyanazt a hatást váltja ki belőlem, mint Martiné, csak amíg Martin a véres középkor intrikával és ármánnyal, addig Hobb ugyanez, plusz napfényes mágia meg annak a sötétebb fele.
Akárcsak Chakraborty arab világa, ami a legmesésebb fantasy, amit valaha olvastam. Imádom a sivatagot, a dzsinnek sokféleségét, a mitológiát, az egész feelinget, ami a lapokból árad.
Egészen biztos vagyok benne, hogy a többiek is meg fogják említeni Dabos Tükörjáró sorozatát. Ez egy annyira kedves könyv, és mégis mentes a naivságtól, történnek benne rossz dolgok, vannak benne rossz karakterek, de még ezek is annyi szeretettel vannak megírva, amit nem tapasztaltam más írótól.

Inkább a sorozatokra jellemző, hogy burkolózós olvasmányként gondolok rájuk, kivéve  Az idő partjain és az Inkarnációk. Mindkettőben fellelhető a keleti ember gondolkodása, világlátása, ahogyan próbálják az életet, a múltat-jelent-jövőt komplex egységként szemlélni és megjeleníteni, és az ilyen könyvek után úgy érzem, egy kicsit közelebb kerültem a világ megértéséhez. Anélkül misztikusak, hogy az ezoterikus ostobaság megjelenne bennük, és ha nem is feltétlenül érthető minden szimbólum, a nyugati olvasó így is fel tudja dolgozni ezt a fajta életszemlélet. Nem tűnnek klasszikus kabátkönyveknek, mert nem mondanám "lélekmelegítőnek" egyiket sem, nekem viszont biztonságot ad a szellemiségük.

Azt hiszem, semmit nem hagytam ki. Vannak még a lelkemnek kedves könyvek, amiket szeretek, de ezek azok a világok, ahol igazán otthon érzem magam bármikor, és várom, hogy a kuckóm biztonságából élhessem át őket.
Kíváncsi leszek, az elkövetkező 6 évben milyen könyvek fogják majd megadni ezt az érzést.

Többiek:


22 megjegyzés:

  1. A Napernyő Protektorátus tényleg jó kabátkönyvsorozat - pár napja olvastam el végre én is a befejező részt, szeretném majd újraolvasni az egészet mert nálam is ebbe a kategóriába tartozik!
    Dabos is cuki, de valamiért én is kihagytam a bejegyzésemből, pedig nagyon szerettem a világát - na majd ezt is egy újraolvasás után már oda fogom sorolni.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. én a kezdeteketől nagy Tarabotti-fan vagyok. emlékszem, mennyire érdekesnek gondoltam, ahogy kezdett kibontakozni a történet meg a személyisége, mennyire tetszett, hogy Alexia ilyen különleges kívül is, belül is, és hogy abszolút nem szokványos a történet. ha eszembe jut a könyv, mindig eszembe jut ez az érzés is, amivel elkezdtem.:)
      Dabos nálam nagyon kakukktojás a többihez képest, de ezeket a könyveket mindig nyugis időszakra tartogatom, amikor teljesen rá tudok koncentrálni. igazából még az se izgat, hogy lehúzták a harmadik részt, ugyanaz a világ, ugyanazok a szereplők, mi baj lehet, ha most a történet egy kicsit más ívet vesz.:)

      Törlés
  2. Jó, akkor ideje folytatni a Napernyő protektorátust... Vagy legalábbis lassan araszolunk az idő felé, amikor időszerű lesz folytatni. :)
    A durvább takaróval sincs semmi gond. Nem vagyunk egyformák, így is sok összecsengés van, de azt hiszem, ezek az egyedi élmények határozzák meg inkább, hogy kik vagyunk.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. csak javasolni tudom, hogy tényleg folytasd. kicsit hullámzóak a könyvek, de a lényege megmaradt.

      Törlés
  3. Nem bizserget meg Moning, ne mááár! :D én biztosra veszem, hogy újra megbizsergetne, ha belekóstolnál, kizárt, hogy Barrons és Ryodan ne mozgasson meg újra. ;) ♥
    De persze megértem, ha most épp más köt le jobban és kvázi átnyergeltél egy időre az UF lóról a sci-fire.
    Alexia és a "gyerekteher", haha :D Jaj tényleg kedvet hoztok egy újrázáshoz, pedig én azóta eléggé kiszerettem Carrigerből, nade nem a Napernyő Protektorátusból!
    Ó Az idő partjain! ♥ Közös kis kedvencünk.
    Jaj és ezért külön köszi, nagyon jól megfogalmaztad: "Anélkül misztikusak, hogy az ezoterikus ostobaság megjelenne bennük"

    6 év múlva újraírjuk a posztot, mit szólsz? ;) Állíts be emlékeztetőt! :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. hát, nemtom. nekem Mac egy rossz élmény lett a végére. nem bántam volna, ha felfalja a könyv.:D
      én sajnálom, hogy nálunk ennyire nem megy Carriger, mert Prudence eddig egy nagyon egyedi karakternek tűnt, én tuti vevő lettem volna a spin offra is.

      időnként tényleg érdemes újrakabátolni magunkat.:D

      Törlés
    2. Hát, ha engem kérdezel, a spinoff (és minden a Napernyő óta) jó szar lett. :D Pedig volt benne potenciál.

      Újrakabátolni, ez nagyon jó! :D

      Törlés
    3. tényleg nagyon szar? de miért?:(

      Törlés
    4. Én azt vettem észre, hogy Carriger egyet tud írni, és ugyanaz köszön vissza mindenhonnan. Meg tudott írni egy barátnő párost pl Alexia és Ivy képében, és hopp, innentől ezt másolja, csak egyre halványabban nyomtat a nyomtatója...
      Plusz rémes, hogy mennyire sok akciót próbál beleírni, ezek technikai részletei baromi unalmasak, hogy ki hogyan és hova melyik kallantyúba kapaszkodott bele. A szerelmi szál gyenge, sőt béna, és úgy egészében sokkal érdektelenebb a cselekmény. Ez vonatkozik Prudence-re is, de majdnem az egész Finishing School sorozatra is (az mondjuk ya persze eleve, de az eleje annak is még ígéretes volt).

      Törlés
  4. A durvább takaróra tök jól rímel a kilt amúgy. :D

    VálaszTörlés
  5. A Tükörjárók első részén gondolkoztam, mert anno nagyon kikapcsolt, de még nem olvastam a többit, így nem akartam beleírni, mert mi van ha nem fog annyira tetszeni mint az első? Majd újra kell olvassam azt is, mielőtt belekezdek a maradék történetekbe, mert érdekel nagyon, hogy mire fut ki az egész. Carriger nálam is ott van a listán, igaz én nem olvastam még a többi részt, de azt hiszem most eljött az idő ezek pótlására. És nem baj az, ha nálad durvább a takaró, én úgy érzem, hogy simán kiolvasnám újra a Word War Z-t is, csak elterelje a figyelmemet a helyzetről. Engem az is nagyon kikapcsol :D A sci-fi is ilyen lehet a műfaj rajongóinak.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. szerintem a második része is nagyon jó. sokaknak a harmadikkal volt gondja, de azt még nem olvastam, de nekem már az első is simán kabátkönyv lett.:)

      misem aktuálisabb most, mint egy zombis könyv.:D

      Törlés
    2. WWZ-re meg a túlélős kézikönyvére még simán lehet szükségünk! :D

      Törlés
  6. Hát Nimám, ugyanazt gondoljuk Moningrol, szomorú, de ez van. A nyáron talán újra belekezdek, de igazából ha jól belegondolok, nincs túl nagy kedvem hozzá. Sorozatban meg tudták volna jól csinálni?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Barronson és Ryodanon elbukott volna a sori, onnantól már tökmindegy, milyen a többi. talán az ír feeling esetleg ütős lehetett volna, de az ehhez kevés, mikor ilyen alfák vannak a történetben.
      ha én valaha is újraolvasom, az angolul lesz.

      Törlés
    2. Miért bukott volna el? Nem találtak volna elég jó színészeket hozzá?
      Angolul amúgy sokkal de sokkal jobb! ♥

      Törlés
  7. Több könyv is tervben van a listádról - mostanában egyre többször kacsingatok a fantasy meg a sci-fi felé :)
    Chakraborty, Hobbtól a Bűvös hajó már a sorára vár a polcomon. Még Sandersontól is izgat nagyon a Ködszerzet.
    Egyébként tényleg ezek az epic fantasyk Szuper kabátkönyvek tudnak lenni :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. igen, az epicekkel el lehet bíbelődni pár hétig, főleg, ha jók. a ködszerzetre én nem tudtam ráérezni, de sokan imádják. Hobb viszont eszméletlen addiktív, és Chakraborty is, olyan a világa, hogy visszakívánkozik az ember.

      Törlés
  8. Érdekes, Dabos nekem se jutott eszembe, pedig a két részt, amit olvastam, szerettem, el tudtam mélyülni benne.
    Hm, a Napernyő Protekturátusból csak az első részt olvastam, lehet folytatnom kellene? :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. csak az elsőt?! hát hogy bírtad ki, hogy nem folytatod? szerintem haladéktalanul kezdj bele.:))

      Törlés