Az Agave közzétett némi gondolkodnivalót a facebook oldalukon, és úgy gondolom, nem kellene elmenni mellette szó nélkül.

Az e-k, mint ahogy a kommentekben is látszik ott alant, nagyon megosztják az embereket. Van, aki azt gondolja, minek, van, aki csak azt vesz, vagyis venne, ha lenne, van, akinek minden kell, papír is, e is. És közben a kiadó meg ott van, ahol a part szakad: nem úgy fogynak a könyvek, ellenben a letöltések meg annyik, amennyik, tudja fene, mennyik, a lényeg, hogy a kiadó nem tud így profitálni.
Megjegyzem, egyetértek. Ha mindenki csak letöltene, egy idő után oda jutna a könyvkiadás, hogy nem tudna egyetlen szál könyv sem megjelenni, mert nem lenne miből finanszírozni.
Szóval teljesen megértem, miért született meg a poszt.

De akkor nézzük meg, hogy is áll most a piac e-könyvek terén, így, szakértőtlen szemmel.
Tavaly ilyenkor mondhattam volna, hogy elég silány a választék, mostanra ez már nem annyira igaz. Pont az Agave az, aki a lehető leghamarabb elérhetővé teszi a könyveit elektronikusan is, és azt hiszem, az utóbbi 1-2 évben az összes új megjelenésből lett e. De szinte az összes kiadót felsorolhatnám, majd' mindenki hozott valamit, kivéve párat, aki teljesen elzárkózik előle; hogy ez miért jó nekik, én nem látom, de ők biztos igen.

És ezek után próbálok nem hülyének nézni senkit, én sem szeretnék annak látszani, szóval a helyzet a következő.
E-könyvek nem azért léteznek, mert a legtöbb kiadó ebben a formátumban is megjelentet. E-könyvek, még ha nem is ilyen profi minőségben (erre még azért visszatérek), de évek óta léteznek, már akkor voltak, amikor még senki fejében meg sem fordult a gondolat, hogy ezeket is lehetne árulni.
E-könyvek azért léteznek, mert igény van rá, és ha hinni lehet az Agavés többezres letöltési adatnak, elég nagy igény van rá.
A facebookos poszt alatt lehet olvasni, hogy miből áll meg nem áll egy e, de akkor röviden: itt is ki kell fizetni minden egyéb költséget, ami a papírral jár, kivéve a nyomdaköltséget, plusz én még azért ide számítom a kereskedői árrést is, de mivel nem tudok róla, hogy bárki is árulná a saját e-jeit (dehogynem. Delta Vision, Ad Astra), viszont az e-áruházaknak is van valamennyi költsége, csak nem annyi, mint a papírt árulóké (mivel az Agave bevállalta az e-ket, úgy gondolom, jelentősen kevesebb.), szóval még azt is bele lehet venni a költségekbe.

Vannak előnyei, egyesek szerint hátrányai is. Nekem jobban kézre áll egy olvasó, mint a könyv. Aki szeret lapozgatni, meg szagolgatni, ám legyen, szerencsére nem kell magát megfosztania ettől a kulturális élvezettől, én nem ragaszkodom egyikhez sem. Szeretem viszont, ha a másfél mázsás monstrum nem lapít szét olvasás közben, nem töri le a kezem, és nem vág bele a combomba, hanem szépen illedelmesen megfér a pár grammos olvasómon. De igaz ez a könnyebb, vékonyabb könyvekre is. Nem teszek különbséget.
Azt mondják, szépen mutatnak a könyvek a polcon. Ezzel nem tudok vitatkozni, az én polcaim is marha jól néznek ki.
Meg hogy az e-ket nem lehet mutogatni, hát honnan fog látszódni, hogy valaki olvasott, ha nincs egy szál könyve sem a polcon? Na, de most komolyan. Ez tényleg érdekel bárkit is?
Az e-k általában olcsóbbak mindenhol, kivéve, mikor nem. Ez most hülyén hangzik, de sokszor látom külföldön, hogy van, hogy ugyanannyi, vagy drágább is, mint a papír. Egy ideig. Aztán szépen lemegy az ára. Nem időnkénti akciók vannak 20-25%-kal, hanem drasztikusan leviszik az árakat. Annyira, hogy pl. egy sorozat nyitó kötete akár ingyen is hozzáférhető egy ideig a következő rész megjelenésekor. Kell ennél nagyobb ösztönzés a vásárlásra? Nem hiszem.
Én megértem, ha valaki nem szereti az e-ket, de ne kérdőjelezze meg azoknak az érzéseit a formátum iránt, akiknek meg bejön.

Hogy itthon egyszerűbb letölteni a kalózt, mint megvenni a sokszor nem is létező vagy drágának tartott e-ket, annak is megvan az oka.
Mondhatnám, hogy rossz szokás, de ezzel elbagatellizálnám a problémát, amit nem szeretnék, de tényleg az. Megszoktuk, hogy rákeresünk, és hopp, már a miénk. Majd ha ráérünk, beleolvasunk. aztán lehet, hogy soha többet nem nyitjuk ki. Megtehetjük, hiszen ingyen jutottunk hozzá, nincs bennünk a kényszer, hogy ha már pénzt adtunk érte, el is olvassuk. Merthogy nem volt bennünk meg a kényszer, hogy a miénk legyen, különben megvettük volna. Szemét dolog, mert ezzel a kiadónak költsége volt, de ha egyébként sem vette volna meg a letöltő, a kiadó ezzel túl sokat nem veszít. Ők azok, akik a letöltési statot növelik, viszont a potenciális vásárlók körébe nem tartoznak bele. (Gilmore Girls, megvan? Rorynak cikket kellett írnia az mp3-as kalózletöltésekről. a srác közölte vele, hogy minden megvan neki, Abbától Zappáig. igaz, szinte semmit nem szeret, de nem is ez a lényeg. az a cél, hogy meglegyen minden. ez is egyfajta ember.)

Mindenki az árakat nézi meg először, én is. Nyilván az ingyennél nincs olcsóbb, csakhogy.
Az ingyenes megoldásoknál az esetek 95%-ában elég sok kívánnivalót hagy maga után a minőség: szétesett, hibás, szar minőségűek ezek a könyvek. Csak magamat tudom alapul venni, de sztem vagyunk még így néhányan, akiket idegesít, ha nincs sorkizárás, ha a rossz pdf konvertálhatatlan valami normálisan kinéző formátummá, ha nem javították ki a szöveget, mielőtt felnyomták valami javíthatatlan file-ba, és még sorolhatnám.
Ezzel szemben ott van egy vásárolt e, ami azonnal élvezhető, anélkül, hogy kihullana a hajam az idegtől. Amiket én eddig vettem e-ket, minőségi könyvek voltak, azonnal olvashatóak, élvezhetőek. És igen, ezeket meg kell fizetni, mert teljesen egyetértek a kiadóval, ha egyszer már elhozták nekünk, és mi olvasni akarjuk, fizessünk érte. Nem kérnek lehetetlent.

Hogy kinek mennyi az a határ, amit még kifizet, más kérdés.
Lehet ezt nézni olyan szempontból is, hogy ha én a tartalom miatt veszem meg, miért akarnék kevesebbet fizetni, mint a papírért, meg nem azt kellene nézni, hogy a kiadónak mennyibe fáj, és mennyi a haszna rajta, hanem én akarom-e olvasni, csakhogy ott van az a fránya külföld, példaként a szemünk előtt, az akcióikkal, a filléres e-könyveikkel, (és akkor emellé még bele sem gondolok, hogy mekkora a különbség a mi fizetésünk és a kinti fizetés között, mert még nagyobb lesz a szakadék a filléres kinti, és a mi könyveink között) és igen, van az a pénz, amire már azt mondjuk, hogy na, ennyit nem.
De az tényleg nem jó, ha semennyit sem. Vannak akciók, annyi, amennyi, és ha már vannak, ki kell őket használni.
Át kell állítani az agyunkat, hogy ne elégedjünk már meg a szarral, ami torrenteken elérhető, hanem viseljük el hősiesen, hogy pont olyan minőséget veszünk kézbe a kifizetett e-k személyében, mint amit papírkönyvben is elvárunk.
És igenis, legyen elvárás a minőség az elektronikus formátumnál is.
És igenis, ne sajnáljuk érte a pénzt. (egy bizonyos határon belül.)

Vannak még hiányosságok, nem kevés, nincs minden e-ben, mert nem akarják, nem lehet. Majd kihal pár generáció, és ez is megoldódik, de addig szükség van ránk is, hogy a rendszer működjön, és a kiadókra is, hogy valahogy összetalálkozzanak az elvárásaink.
Valószínűleg lennének megoldások a letöltések visszaszorítására, bár nem tudom megérteni azt az olvasót, aki a saját példányát osztja meg, névvel, címmel. Vannak agyhalottak, ez van.
A kiadók nem akarják lejjebb vinni az árat, mutogatnak mindenre, veszteségre, áfára, jogdíjakra meg a kicsi piacra, amiből nekem úgy tűnik, hogy igazából abban sem biztosak, akarják-e ezeket az e-ket. Nem muszáj, de attól még lesz, csak senkinek nem fog pénzt termelni.
A kínálat már nagyobb, mint egy éve, de még mindig nem elég. Nincs mindenből, sokszor nem is lehet tudni, érdemes-e várni az e-re, lesz-e bizonyos könyvekből, vagy van-e már. Ha nem tudok róla, hogy a Galvestont lehet majd kapni e-ben, nem is kerestem volna, sőt, észre sem vettem volna, mert az áruházban sehol nem látni új megjelenésként, a kiadó meg nem jelezte sehol.
Az e-k a kalózok édesgyerekei, a kiadók elég mostohán bánnak velük.

Az olvasó meg itt áll, és pattog a két oldal között, mert az nyilván senkinek nem lenne jó, ha összecsuklana a könyvpiac, aminek ha épp nem az Alexandra az oka, akkor a torrentezők, viszont itt vannak az oldalunkon az egyre nagyobb rétegű olvasók igényei, amivel csak úgy mellékesen foglalkoznak.
Valószínűleg nincs mindenben igazam, nem látom át teljesen az egészet, nincs minden infó a birtokomban, de aki nem ássa bele magát a témába, és csak úgy szeretne létezni a világban a maga kis olvasójával, még ennyivel sincs tisztában, hiszen honnan is tudhatná.

Időközben megjelent egy cikk az indexen is, úgy tűnik, most mindenkit ez foglalkoztat, aki valamilyen szempontból érdekelt az e-kben.

Dworkyll etikai elemzése 
(bocsi, nem tudok a blog.hu-n kommentelni)
Érdekesek a megbontások, nagy részükkel egyet is értek, viszont van pár, amibe bele tudok kötni.
- Az egyik ilyen a mások véleményére való hagyatkozás, akár a molyról, akár blogokról van szó. Tudjuk, mert balhé is volt belőle egészen rendes, hogy a molyos vélemények cenzúrázva vannak láthatósági szempontból (is). Innentől kezdve kérdőjeles, érdemes-e hagyatkozni bármire is, amit az ember arcába tolnak ott.
A bloggerek véleménye szintén nem feltétlen releváns. Ez egy erősen szubjektív műfaj, és csak úgy ad hoc nem érdemes akárki véleménye alapján pénzköltésbe kezdeni. Kell a saját emóció a könyv irányába. Ezt lehet letöltéssel orvosolni, de úgy is, mint ahogy egyre több embert látok, elmegy a könyvesboltba, és nem csak beleolvas, de ott kiolvassa. Érdekes.
Szóval én teljesen rendben levőnek találom (mint olvasó ember, és most nem foglalkoznék a kiadó anyagi részével), ha valaki letölti, beleolvas, és ha tetszik neki, megveszi. A kiadó lehet, hogy rövid távon szívja a fogát, de hosszú távon jobban jár, mert kevesebb csalódott vásárlója lesz, ami mostanság azt jelenti, hogy megmarad vásárlónak. Mondom, HA megveszi a letöltés után. Feltételezzük, hogy meg.
- Hogy a könyvtár mennyiben jobb, mint a letöltés... mintha azt olvastam volna a kommentekben, hogy egy példányért fizet. Amit aztán elolvashat bárki, aki arra téved, számszerű korlátozás nélkül. De egy példányért fizetett az is, aki megcsinálta az e-t...
- Aztán írod a kölcsönkérést. Ha én jótét lélek lennék (nem vagyok), kölcsönadnám a könyveim. Van mondjuk 10 barátom. Én megveszem, a 10 barátom meg mind kölcsönkéri. Nem egy könyvről van szó, hanem mondjuk 20-ról, vagy akármennyiről, mindenki válogathat a polcomról, ami tetszik. Ez a 10 ember ezeket a könyveket soha nem fogja megvenni. Nem csak azt az egyet nem, hanem abból az 1500-ból egyet sem, ami a polcomon van. Innentől én megdőlni látom a kölcsönadás etikai létjogosultságát, és beszámolom elkönyvelhető és borítékolható veszteségként a könyvtáras olvasók mellé. Nem kis tétel, ha nagyon utána számolunk.
- És aztán ott van az a helyzet, amivel nem számoltál. Van egy sorozat, megvette X, én meg elcserélem vele valami másra. Ha csak egy sorit/könyvet és egy ember nézünk, nem tűnik nagy tételnek, de szorozzuk ezt fel minden oldalról. Van egy rakat könyvem, amiért nem fizettem, hanem elcseréltem. Igaz, amivel cseréltem, azért fizettem, de más kiadónak, esetleg régebben (ami azt jelenti, hogy jóval kevesebbet, mint amit a cserekönyv most ér), esetleg kiadónak sem, mert antikból vettem. Akárhogy is, én már nem leszek beleszámítható bevétel a kiadói költségvetésbe mondjuk egy 5 kötetes sorozattal, aminek darabja 3000 forint környéke. Ez sem kis tétel. (Gondolom, mindenki tudja, mekkora forgalmat bonyolít a Rukkola...)

Innen nézve a kalózkodás csak egy tétel a sokból, ami nem hoz bevételt a kiadónak. Igaz, hogy az egyszerűsége és a nagyobb platformja miatt ez többnek tűnik, és valószínűleg több is valamennyivel, de akkor is csak egy tétel a sok közül. Legalábbis ahogy én látom.
A fb-os poszt alatti kommentelővel értek egyet: a fizetőképes és fizetni akaró rétegre kell koncentrálni, és ebbe beletartoznak azok is, akik szeretnének e-ket venni. Ami egyébként, úgy tudom, a világon mindenhol veszteséges. Nyilván egy amerikai olvasói piac arányaiban sokszorosa a magyarnak, jobban elbírja a veszteséget, de nálunk meg arányaiban drágábbak a könyvek, és mégis hozzuk évente a több milliárdos forgalmat a kereskedőknek. (Hogy abból meg mennyi jut vissza a kiadóknak, az ne az olvasó sara legyen már.)