2016/01/30

Richard Morgan - Törött angyalok (Takeshi Kovacs 2)

Takeshi Kovacs egy sérült harci testbe burkolva, zsoldosként vesz részt egy brutális helyi háborúban, amelyet a Protektorátus pénzel, hogy leverjék a Sanction IV-en kirobbant forradalmat. Aztán lehetőség adódik, hogy csatlakozzon egy titkos akcióhoz, amelynek során egy értékes régészeti leletet szerezhetnek meg, és a harcedzett veterán rejtélyek, árulások és véres események középpontjába kerül.
A zsákmány értéke felbecsülhetetlen, a hozzá kapcsolódó veszély határtalan. Olyasmi, amiért a Cégek ölni is képesek. Olyasmi, ami az emberiséget új korszakba repítheti. Vagy végleg kitörölheti az univerzumból.

AGAVE

Bár még mindig cyberpunk, ez a kötet eléggé a military sci-fi határán egyensúlyoz. Először azt hittem, hogy közvetlen folytatása a Valós halálnak, de nem, ez egy újabb epizód Kovacs életéből. Új harci burkot kapott, egy gyarmatosított bolygón harcol, és nem noir krimi, hanem bolygórégészet áll a történet középpontjában. Egyébként minden más a szokásosan kiváló. Itt esetleg még annyival bővül a dolog, hogy kicsit jobban feszegeti a háború és a katonaság morális jogosultságát globális szinten, és mélyebbre látunk a tudattok körüli hatásokban.
Morgan eddig nekem csupa kedvelhető karaktert vonultatott fel, de most jött egy kis változatosság, a régésznő személyében behozott egy roppant ellenszenves szereplőt. Én legalábbis nagyon nehezen viseltem a csaj tenyérbemászó stílusát, de végülis ez egy kellemes ellenpont volt, nem kellett érte is izgulnom, hogy túlélje. RM fantáziáját nagyon izgatja a cégeknek a technikai-tudományos fejlődésre gyakorolt hatása. Van egy másik regénye is ezzel kapcsolatban, de ebben a részben is előveszi ezt a témát.
Aggódtam picit, mert fordítóváltás volt, és az első kötetnek annyira betalált a stílusa és a hangulata, hogy ha ezt elrontják, akkor lecsökken az élvezeti érték, de szerencsére egyáltalán nem lehet észrevenni. Ugyanaz a hang folytatódott, mint amit az elsőben megszoktam.

A borítókkal nem tudom, hogy állok. Őszintén szólva elég ronda az első kiadásé, de van egyfajta steril-érzetem, ami illik ehhez a gén- és sejtmanipulált világhoz. Az eredetiek sem tetszenek jobban (kivéve a harmadik részét), viszont amit az első részhez alkottak itthon, az nagyon csúcs. Remélem, ebben a stílusban jönnek a többi részek is újra.
Share:

3 megjegyzés:

  1. Az első részben már kicsit zavart a főhősünk csapongó világértelmezése, de egy fix pont biztosan volt benne, a bajtársiasság (egy sajátosan értelmezett hűségkép). Ebben a részben ezt is felrúgja, pontosabban mintha csak a rövidtávú memóriája működne, a hosszú távú nem.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. hát, ezt a quellsita életértelmezést elég rendesen emgtanulta egyszer valamikor, mindig van valami mondata tőle élethelyzetekre, de a harmadik részben, nem tudom, olvastad-e, igazából elhatárolódik tőle. azt hiszem, magával az alapgondolatokkal egyetért - bizonyos helyzetekben, amikor viszont másféle helyzet adódik elő, nem alkalmazza rá ugyanezt a filozófiát.
      szerintem ott a gond, hogy egy pszichopata karaktert akart alkotni Morgan, de nem tudott benne következetes lenni, ezért Takeshi időnként ilyen, máskor meg amolyan, ahogy a történet megkívánja.
      nem tudom, a harmadikat olvastad-e, ott a bajtársiasság is átértelmeződik. (ha elárulják az embert, valszeg nem a bajtársiasság lesz az első, amivel döntéseket fog hozni.)

      meg legyünk őszinték, amikor nincs egy fix világ és test alattunk, amikor sose lehet tudni, milyen testben és közegben ébredünk fel, mihez ragaszkodnánk, ami életben is tart minket?
      szóval igen, kovacs karaktere messze nem következetes, viszont hű a kiképzéséhez, és sztem pont emiatt a következetlenség miatt képes bárhol életben maradni. ki tudja, hogyan reagál az emberi elme, minden kondicionálás ellenében, ezekre az eléggé jelentős változásokra.

      Törlés