A gótikus regény

A viktoriánus korabeli gótikus regény előzménye a tudományos-fantasztikus irodalomak, a horrornak, a kriminek, valamit a fantasy-nak. A romantika egyik igen fontos előkészítője az angol irodalomban, mivel széles körben elterjesztette a létezés természetfeletti eredetének gondolatát, ezzel igényt támasztva a lét metafizikai értelmezése iránt. Történeteiben a világ sötét oldala tárul fel, célja a szörnyűségek részletes bemutatásával a pszichikai sokkhatás keltése. Mindazok a rémségek, szörnyek és sosemvolt lények, melyeket valaha az olvasók elborzasztására találtak ki, még ma is szereplői a modern horror és thriller történeteknek. A természetfelettivel foglalkozó alkotások előszeretettel merítenek a hitregékből, mesékből, legendákból. Az angol és német gótikus irodalomban olyan koncentráltan jelent meg a szörnyűség, a vérző képek, szobrok, ördögök, apácák, vámpírok és kísértetek, hogy jelentős hatást gyakorolt az irodalom egészére.

A gótikus regény fénykora mindössze 30-40 évig tartott. Az első regényt 1765-ben írta az angol miniszterelnök fia, Horace Walpole. Saját kastélyát, Strawberry Hillt gótikus várrá formálta, és Otrantó kastélya címmel horror-elemekkel tűzdelt történetet kreált belőle. Könyve olyannyira szuggesztív volt, hogy a kastély a gótikus történetek egyik kötelező kellékévé vált. Még a történelmi regény megteremtője, Walter Scott is előszeretettel alkalmazta, sőt Balzac is szívesen nyúlt a kastélyhoz, mint hangulatteremtő eszközhöz. Walpole-nak sok követője akadt. Voltak, akik egyszerűen csak átírták a művét más elgondolás alapján, és voltak, akik csak egyes elemeit vették át, mint Ann Radcliffe.  

Ann önmaga szórakoztatására kezdte írni történeteit, majd férje bátorítására meg is jelentette őket, az elsőt 1789-ben The Castles of Athlin and Dunbayne címmel, majd ezt követte még négy. (az utolsó csak halála után jelent meg.) Egy fiatal hölgy küzdelmét mutatja be a sötét múltú kastélyok és titokzatos bárók szellemeivel szemben. 1790-ben megjelenik a Szicíliai románc, majd 1792-ben Az erdő románca. Az 1794-ben megjelent Udolpho titkai c. írását a detektívregények őseként tartják számon. A gótikus irodalom egyik legsikerültebb, legművésziebb alkotása, melyből sok író merített. Hősnője egy árva francia nemes kisasszony, Emily, akit nagynénje vesz pártfogásba, és egy Appenninekben álló, félelmetes hangokkal teli kastélyba viszi. Halála után Emilynek sikerül megszöknie egy szolgálóval a kastély hangjai és a gonosz nemesúr elől, és útjuk egy újabb borzalmakkal teli kastélyba vezet, ahol újabb legendákkal találják szembe magukat. Nem marad el a romantikus végkifejlet sem, Emily származására fény derül, és megtalálja az igaz szerelmet.

1796-ban megjelent Az olasz c. könyve, majd a szerencse elpártolt tőle, és hozzá méltatlan körülmények között, 1823-ban tüdőgyulladásban halt meg. 1802-ben írta utolsó regényét, de nem sikerült kiadatnia, jóval halála után jelenik csak meg. Történetei egyedülállóak voltak abban a tekintetben, hogy szakított a korábbi sémákkal, a rémmesék szokásos elemeit elkerülte, mint amilyenek a boszorkányok, gonosz manók, emberevő óriások, vagy feddhetetlen jellemű hősök, helyettük új kliséket gyártott, amelyek alkalmasabbak voltak borzalmak ábrázolására és rettegéskeltésre. A kioktató tanmesék helyett egyfajta spirituális, misztikus hangulatot teremtett, amely magával ragadja az olvasót hatásos horrorisztikus képeivel. A sejtelmes, homályos, több szálon futó történetekben hátborzongató, megmagyarázhatatlan jelenségek történnek, megjelennek a hatásvadász jelzős szerkezetek, baljós mondatok. Nehéz elválasztani az emberit a másvilágitól, a tébolyt az ép elmétől, majd egy hirtelen váltással a valóság talajára kerülünk.

A gótikus irodalom és a romantika igen szoros kapcsolatban állnak. A bizarr, szuggesztív képek, a misztikus hangulat, a sötét képek mögött mindig ott van egy tiszta lélek, az ártatlanság megtestesítője, akit a borzalom épp megpróbál megérinteni. H.P. Lovecraft-ra saját bevallása szerint igen nagy hatással volt Ann munkássága, hazánkban pedig Lőrinc L. László méltó követője több történet erejéig.
Szintén Walpole adta az ihletet William Beckfordnak is, akinek 1786-ben kiadott Vathek című történetében a gótikus kelléktár kiegészül a keleti misztikumokkal, előkerülnek a furcsa színesbőrű szereplők, múmiák, a népi babonák, mint a szemmel verés, de a módszer még mindig a hagyományos: a képzeletre ható látványkeltés nyelvi elemeken keresztül.
Az angol gótika csúcspontjának M.G. Lewis A szerzetes című 1795-ben kiadott könyve tekinthető. Ez a történet már valódi pszichikai mélységeket tartalmaz, az emberi természet végletessége jelenik meg a gótika elemivel egybeszőve: maga a történet már túlmutat a gótika misztikus sejtelmességén, de a leírások, az eszközök és a felépítés magán viseli a gótikus stílusjegyeket.
A történelmi regény atyjaként emlegetett Walter Scottra(1771-1832) is igen nagy hatással volt a gótika, ő maga is több művet írt ennek jegyében: Redgaunlet, az önéletrajzi ihletésű, realisztikus és egyben romantikus regény; A kárpitos szoba, ahol a közékor rejtélyes, babonás világa elevenedik meg, és szintén ez fedezhető fel egy boszorkányokról és démonokról írt monográfiájában. Mindezek ellenére Scott megmarad realisztikus történelmiregény írónak, a gótikus elemek csupán kiegészítők, segédeszközök a kor bemutatásában, témájában nem foglal el központi szerepet.

Mary Shelley sosem járt iskolába, olvasni a házvezetőnőtől tanult, tudását pedig apja hatalmas könyvtárából gyarapította, valamint a náluk rendszeresen megforduló tudósok és szabadgondolkodók vitáiból, eszmecseréiből. Byronnal, és Shelley-vel érdeklődve figyelték az irodalmi élet alakulását, és nekik köszönhető a „gohtic novel” elnevezés is. Byron ötlete volt, hogy írjanak egy rémregény paródiát. Mary, aki azt hitte, paródiát ír, megalkotta legjelentősebb művét, a Frankensteint (1818), aminek sikerét később sem tudta utolérni.
Művével az angol romantika második korszakába lépett, elhagyva a családi átkokat és természetfeletti jelenségeket, teret adva a személyes, tudatalattiból előmászó szörnyeknek. Érdekes módon Byron köré, aki némi lenézéssel kezelte a gótikus irodalmi alkotásokat, viszont remekül tudott rajtuk szórakozni, olyan alkotók csoportosultak, akik különös vonzódást mutattak a téma iránt. Kezdve Maryvel, folytatva doktor Polidorival, aki az első vámpírtörténetet vetette papírra A vámpír címmel (1819), és ami később Bram Stoker Drakulájára (1897) is hatással volt.

A gótika, a krimi, a horror, az abszurd, a természetfeletti keveredik Oscar Wilde (1854-1900) műveiben. A canterville-i kísértet igazi, és roppant kedves szellemtörténet, a Lord Arthur Saville bűnében egy bizarr gyilkosságot beszél el, komédiákat, majd baljós, zord hangulatú tragédiákat ír, kisebb-nagyobb visszhanggal. A természetfeletti jelenségeknél jobban foglalkoztatta őt az, hogy kora arisztokráciájának, nagypolgárságának, melynek tagjaihoz ő maga is tartozott, kifigurázza a hibákat, célba vegye a hazug és öncsaló ideálokat, aminek következtében egy ideig megosztja Angliát, majd maga ellen is fordítja.

A gótikus és romantikus irodalom egymásra hatását megfigyelhetjük a gótikus regények hátterében, és a romantikus regények elbeszéléseiben. Megjelenik a túlvilág, ami inkább a lélek megnyugtatásaként van jelen, mintsem az érzékek borzolása lenne a célja. Amikor a romantika angolszász vidékeken elterjed, a gótikus regények a háttérbe szorultak, és megindult az áramlat kelet felé. Ezen angol regények alapozták meg azokat az alkotásokat, melyeket ma jelentősnek tartunk. Először jelenítették meg a túlvilágot, és a régi borzalmak ekkorra már megfinomodva tértek vissza, hogy inkább a lélekre hassanak, mint az érzékekre. Az angol gótika kifullad, és a romantika előtérbe került, mivel már képtelenség volt fokozni a borzalmakat, szörnyűségeket, a lélek és szellem sokkolására használt eszköztár kimerült.

A gótika, annak központi témája sok írót foglalkoztatott Európán kívül is. Poe egész munkássága a gótika jegyében íródott, Gautier, a Múmia lába c. misztikus novellában vizsgálja a túlvilági jelenségeket, Baudelaire, a francia költő bevallottan Poe-t tekinti szellemi atyjának, szintén hatása alá került a misztikumnak.

Poe és Ambrose Bierce után H.P.Lovecraft (1890-1937) az, akit a gótikus tradíció továbbvivőjeként emlegetnek. Művei egyrészt megadják az alapot a science fiction, a fantasy és a horror mai megjelenési formáihoz, másrészt a Cthulhu-mítosz megteremtésével akár mindhárom kategóriába egyszerre fér bele, de a stílusjegyek, a használt eszközök mind a gótikára vezethetők vissza. A helyszín megválasztása egy világtól elzárt tér, ahol különös események játszódnak le, valamilyen múltbeli esemény, leginkább bűn hatására. A bűn lehet egyéni, személyes vagy családi, vagy mint Lovecraftnél, az emberiség kialakulása előtti ősi lényeké. Nyelvezete is a gótikát idézi szándékos archaizáltságával. Hogy mégsem nevezhetőek igazán gótikus alkotásoknak művei, azokat az eltéréseknek köszönheti. Míg a gótikában a zárt térben marad a szörnyűség, annak minden hatásával együtt, és a romantikus végkifejlet biztosítja a feloldást, Lovecraft ezt úgy oldja meg, hogy a természetfelettiből átjárót csinál, melynek hatása mindenre kihat a hétköznapi világban, veszélyeztetve és fenyegetve annak nyugalmát és békéjét.

Másik igen jelentős különbség, hogy amíg a klasszikus gótikában a szörnyűség forrása az individuum, a természetfeletti csupán egy közjáték, hogy ez felszínre kerülhessen, addig L-nél épp ellenkezőleg: a rémségek forrása maga a múlt ködébe vesző, elfeledett és véletlenül felszínre került kultúra, és annak hatásaként az ismeretlentől való félelem, a halandóság, amely szintén rettegéssel tölti el az embert, valamit világunk nagy, meg nem ismert részei. Fontos momentum, hogy a történetek elbeszélője nem átélője is egyben azoknak, így megkérdőjelezhető minden konklúziója.

Washington Irving (1783-1859) volt az első, nemzetközileg is elismert amerikai író. Gazdag kereskedőcsalád 11. gyermeke, jogi tanulmányokat folytat, közben publikál, és körbeutazza Európát. Egy tragédia hatásár (elveszítette mennyasszonyát) megírja New York történetét, a korabeli útikalauzok paródiáját, amivel azonnal az élvonalba kerül. Az angol-amerikai háború hatására Angliába települnek, és Geoffrey Crayon álnéven adja ki könyveit, melyek teli vannak álomvilágként ábrázolt ódon kastélyokkal, és helyi népmesei elmekkel. Az álmosvölgy legendáját is ezen a néven publikálta, amely könyve, a húsz évet átalvó Rip van Winkle-lel együtt a mai napig hatalmas siker. Sok alkotása született kéziratok tanulmányozásából, amikor a tények köré romantikus történetek szőtt.

Nathaniel Hawthorne (1804-1864) az amerikai gótika megtestesülése. Novellái témáját a múltból veszi, és bár történelmileg hű, nem marad el a fantasztikum, a meseszerű sem, mindez természetesen valami hatalmas, mélységes és nyomasztó bűn terhével fűszerezve. A Skarlát betű, A hétormú ház, vagy a Derűvölgy románca remekül példázza a gótikus elemek megjelenését, de novelláiban is éppúgy feltűnnek ezek a vonások. Saját magának, jobban mondva családjának is van sötét múltja, egyik őse a salemi boszorkányperek egyik bírája volt, emiatt nevét is megváltoztatta.
Ambrose Bierce (1842-1914), a többszörösen kitüntetett katona is újságírásra adta fejét, majd könyveket is jelentetett meg. Pesszimista, embergyűlölő alaknak ismerték, aki szívesen ábrázolta a halál és pusztulás különféle, kegyetlen és visszataszító formáit, és ő volt az első, aki mindezt pszichológiai megvilágításba helyezte. Helyzetelemzései természettudományos pontossággal készültek, sötét humorral körítve, gótikus és western hangulattal elegyítve. Ő is megfordult Londonban, több könyve is itt jelent meg, járt Párizsban is, majd visszatért Amerikába, és folytatta az írást.

1797-ben Ludwig Tieck A szőke Eckbert című regényével jelent meg, mint a német gótika egyik képviselője, majd többen is követték: Achim von Armin, Brentano,Chamisso, és E.T.A. Hoffmann. Magyarországon a gótikus irodalmat Cholnoky Viktor (1868-1912) novellái képviselik, aki egyszerre volt újságíró és író. Zsurnalisztikus mivolta rányomta bélyegét irodalmi alkotásaira. Történeteiben már nem a sötét borzalom nyers bemutatása a cél, hanem a sejtelmesség finom és árnyalt megjelenítése. A naturális elemeket elhagyva létrehozott egy magasabb gótikus irodalmat; nyelvezete nem megjeleníti a borzalmakat, csupán utal rá, elvonatkoztatásra késztet, szemben a századokkal korábbi rémábrázolásokkal. Ez a halovány sejtelmesség jelenik meg a Gondviselésben, a Szipákné asszonyságban, és a Dióhercegben. Ennél erőteljesebb kísértetnovelláiban már kitágult nyelvi eszközökkel dolgozik: a nyelvezet kereteit túllépi a misztikum mind történetileg, mind tartalmilag. A cselekmény és a szereplők már többet jelentenek önmaguknál, megértésük elvonatkoztatást igényel. A távoli múlt helyett a misztikus átkerül a jelenbe, meggyőzve az olvasókat arról, hogy maga a kor az, ami rejtélyes és titokzatos.
Az eltelt párszáz év alatt a gótika elemeinek jelentése nagyban módosult. A jelen és a valóság egyre inkább átveszi a szerepet, a múlt misztikus ködbe burkolózik, és a háttérbe vonul, megadva a történetek alaphangulatát, de elveszítve a főszerepet. A horrorisztikus szereplők kiemelkednek az érinthetetlenségből, ennek következtében elbeszélgethetünk a halállal, vagy akár az ördöggel is. Hatása letagadhatatlan a későbbi irányzatokra vonatkozóan is. A gótikus regényeknek köszönhetően ötvöződött a tudomány, a fantasztikum és a rémtörténet egy belső, szubjektív látásmóddal. A tudósok elméletei, találmányai egyre közelebb kerülnek az emberhez, és a mindenkori jelen meggyőzi az olvasót, hogy idővel bármi lehetséges lesz. A gótikus rémségek segítenek kitölteni a tudomány hézagait.

A gótikus regénynek van egy úgynevezett női ága, ami felhasználja egyes elemeit, a megfelelő formai eszközökkel együtt. Erre remek példa Rakovszky Zsuzsa (1950-) írói munkássága, különösen A kígyó árnyéka, ami egy igen bonyolult, szövevényes regény. A cselekménysor egy része is a női gótikára utal, a naiv és ártatlan leány, akinek a származását homály fedi, beleszeret egy fiatalemberbe, aki végül elhagyja. A női gótikára jellemző az is, hogy központi szerepet kap a családi élet. A szereplők sorsát részben a történelem alakítja, de a lényeg a négy fal között játszódik le. Az otthon biztonsága csak látszólagos, a nyugalom csak a felszínen létezik, valójában azonban egy börtön. A hagyományos női gótikus regény fő vonala az anya-lánya kapcsolaton vonul keresztül, ezt árnyalja a férj és feleség közötti kapcsolat, vagy egy esetleges szerető megjelenése, de sokszor elég a lehetősége is a harmadik felbukkanásának.
Napjainkra elmosódtak a határok az irodalmi irányzatok között, a stílusok egyvelege sokkal jellemzőbb, így egyszerre figyelhetünk meg sci-fi és gótikus hatást is, például Ian Watson Warhammer történeteiben, vagy Anne Rice sötét és fantasztikus vámpír-történeteiben, ahol a gótika a fantasyval keveredik.