Azt hittem, amikor kitaláltam ezt a témát, hogy majd milyen jó kis háborgós posztot fogok én erről írni, de meg kellett, hogy állapítsam, hogy érdektelenség fennállása miatt kiveszett a lendület belőlem.
Elolvastam egy csomó YA könyvet, mármint magamhoz képest egy csomót, és pont ugyanaz a véleményem 30 könyv után is, mint az első után. Mintha a tehetségtelen írók azt gondolnák, hogy ha már normális felnőttkönyvet nem tudnak összehozni, semmi nívónak és igénynek nem képesek megfelelni, akkor majd írnak a fiataloknak. Nekik még kevesebb a tapasztalatuk, nincsenek túlzott igényeik, elvárásaik, nekik könnyű lesz írni. Ami azért bosszantó, mert a legtöbb esetben remek alapötletekkel találkoztam, csak a kivitelezés sikerült a vártnál gyengébbre.
Mostanra eljutottam oda, hogy már menekülök attól a könyvtől, aminek a fülszüvegében meglátom, hogy valaki tizenx éves. A 16 a legrosszabb, abból van a legtöbb. Korilag is ez a legrosszabb - teli vannak kreált problémákkal, amik akkor persze baromira fontosnak tűnnek, anno nekem is azok voltak a sajátjaim (csak én megkíméltem a világot a szavakba öntésétől), de úgy az átlagélethez képest nagyrészt elenyésző prioritással bírnak.
Nem szeretnék igazságtalan lenni, nem ez a legfőbb problémám a YA-kkal. Nyilván minden életkornak megvannak a maguk kis apró-cseprő melléfogásai, világrengető dilemmái, én a tizenévesekéből már réges régen kinőttem. Sőt, sose olvastam szívesen YA-kat, bár akkoriban nem létezett ez a műfaj. Voltak pöttyös meg csíkos könyvek, de engem valahogy azok is elkerültek. De nem is hiányzott. Benne éltem, megéltem a sajátjaim, másoké sem szabadított volna fel, ugyanis ezekben a könyvekben nincsenek megoldások. Lehet, nem is kellenek, nem tudom.
Meg aztán tudom, vagy legalábbis nagyjából sejtem, hogy vannak azért jó könyvek is a sok ömlesztett lom között, amiket sokkal egyszerűbb azoknak megtalálni, akik szeretik a műfajt, mert sok ilyet olvasva könnyebben ráakadnak. Bár ez meg hosszútávon azzal jár, hogy az ember tűrésküszöbe kitágul, és már azt is jónak érzi, ami csak kevésbé szar, mint a többi. Szóval nem tudom, a magam részéről az a biztos, ha nem veszek ilyet a kezembe.
Az a fura, hogy aki tud nagyon jó felnőttkönyvet írni, mint pl. Abercrombie, az is nagyon el tudja bénázni, ha YA-t kell írnia. Azonnal kitolódik a logika és a realitás határa, átíródnak szabályok, időnként át is váltanak valami törvényszerű szabálytalanságba, lyukak keletkeznek a történetben. Talán nem is lehet úgy írni a fiataloknak, mint a felnőtteknek, mert akkor nem is YA lesz a végtermék, hanem valami más. Mint Ian Mcdonaldnál, akinek ugyan odabiggyesztették azt a YA-címkét, de nem attól lesz egy könyv YA, mert van benne 3 darab 18 éven aluli szereplő. Viszont így talán vonzóbb lesz a fiataloknak, és kicsit okosodhatnak, tágulhat a látóterük és a fantáziájuk.
Nekem attól lesz vonzó egy YA, ha olyasmivel találkozom benne, ami elkerüli a nagyátlagos tinilét mindennapjait, és mint Marissa Meyer, áthelyezi egy valótlan, irreális közegbe. Csinál belőle egy jó kis cyberpunk sci-fit, és csak annyi különbözteti meg a felnőtt párjától, hogy sokkal kevesebb vér és ondó folyik benne. Nem kellenek szenvelgős tiniszerelmek, világmegváltó érzelmek, elpusztíthatatlan, mindent túlélő karakterek, akiket aztán megmentenek a hercegek valami állaton vagy járművön. Az igazi, hiteles borzongás, egy jó kis akció vagy szellemes történet bármikor jöhet, és egyik sem működne, ha az íróik nem lennének tisztában vele, hogy értelmes, gondolkodni tudó emberek fogják kézbevenni, bár most nyilván hazabeszélek, mert ezeket szerettem. :D
Vannak nagy hypok, amiket jobb nekem elkerülni. Ilyen a Csontváros, aminek már az első részét képtelen voltam elolvasni, pedig teli van állatijó ötletekkel. De lehet, hogy egyszer majd úgy ébredek, hogy nekem Csontvárost kell olvasnom, és lenyomom a sorozatot, mint anno a Vámpírakadémiával tettem, amitől először jól elmenekültem.
Vagy mint Stiefvater - csodásan ír a nő. A semmiről. Komolyan, három teljes könyvet megtölteni gyönyörű szavakkal, ami végülis semmiről nem szól, ehhez tehetség kell. Elismerésem, még akkor is, ha nekem ez már kevés.
irodalom){kind=link}
16 Megjegyzések
Ezt érzem én is, hogy ez nekem már kevés. Meg hogy már túlhaladtam rajta, nem érzem át ezeket a problémákat, amiknek egy része mondvacsinált.
VálaszTörlésÉs igen, ott van még a minőség kérdése. Mintha valóban úgy gondolnák, hogy a gyerekeknek ez is jó lesz, és a rengeteg (jó esetben) középszerű alkotás között nehéz megtalálni azt a néhányat, ami ér is valamit.
és ebben a "valóban jó"ban az a vicces, hogy ahány embert megkérdezel, kábé annyiféle "tényleg nagyon jó" lesz, aminek nagy része simán menne a lomok közé.:)
TörlésNa persze, ez is igaz. Ha belegondolok, miket imádtam gyerekként. :D Egy részükön elcsodálkozom. :) Teljesen szubjektív, hogy kinek mi a jó. :)
TörlésBea, ez most pont legutóbb Picoult-nál jött elő szerintem mindkettőnknél. Hogy kicsit azért bonyolultabb, csavarosabb, mélyebb dolgokat is bele szokott vinni a sztorijaiba, a YA-jánál megelégedett a leegyszerűsítéssel - mondjuk persze lehet, hogy a lányára mint szerzőtársra való tekintettel.
TörlésIgazán kedveltem a könyvüket, és a folytatás is érdekel (tényleg, milyen, olvasod már?), de valóban elég egyszerű a szövege és a stílusa.
TörlésBea, nem, még nem olvasom, de hamarosan sorra szeretném keríteni (még nyáron). :) Nekem inkább azt tűnt ugye fel, hogy Picoult-hoz mérten egyszerű, azért ő szépen bele mer nyúlni olyan dolgokba, hogy ihajj, és itt engedett kicsit az egyszerűbbnek, sőt, következetlenségeknek is kissé.
TörlésNima, én már nem is emlékeztem, hogy te találtad ki a témát. :D Á, nekem se tűnik ez annyira háborgósnak, inkább mérlegelős téma, meg lehet példálózni, megnézni, kinek mi az, ami a YA-ban értéket képvisel, mi az, ami nem olyan jó, vagy egy kaptafa tényleg.
VálaszTörlésÉrdekes ez a gondolat, aki YA-kat ír, úgy látom általában marad is annál, de nagyon sokan, akik chick-litet vagy más regényeket írnak ki-kipróbálják a YA műfajt is - van benne pénz bizonyára. Kinsella is tett egy kitérőt, Picoult is, de Alice Hoffman is, csak ő korábban, nem az árhullámmal. Joanne Harris vajon mikor fog YA-t írni? :D
Apropó, Abercrombie, szerintem nagyon jó volt a YA-ja, de lehetséges, hogy ha más könyvét olvasnám - amit még nem tettem -, akkor rájönnék mekkora különbség van a között meg a YA-ja között. :) Majd próbára teszem. :)
Ezek a 16 éves kori problémák nyilván nem elvetendők, meg semmibe vevősek, de leginkább akkor érdekli újra az emebrt ezen a koron kívül, amikor a saját gyereke szenved benne/tőle, nem amikor egy jó kis regényt akar olvasni a posztapokaliptikus világról.
igen, muszáj azért mérlegelni, mert tényleg vannak jó YA-k is, csak elenyészően kevés.
TörlésHarris is írt YA-t, a Rúnajelek sorozatot. csak az is olyan jellegzetesen harriszosan (ezt hogy kell írni?:D) igényes. gondolom, ezért is nem hozzák a második részt.
nekem meg lehet, folytatni kellene Crombie félvilágos sorozatát, hátha jobb lesz. meg a szereplők is csak öregedtek már egyik kötetről a másikra.
Harrisesen :D Tényleg, a Rúnajelek. De az meg fantasy is azért, nem hiszem, hogy egy sima tucat-ya lenne. Itthon csücsül persze mindkét része, csak még nem került sorra... :)
TörlésA második Half-os könyvben Yarvi már inkább mellékszereplő, és egy új ifjonc kerül elő, de most lány. Szerintem izgalmas és jó lett ez is, de máshogy. És azért ya maradt.
"Mintha a tehetségtelen írók azt gondolnák, hogy ha már normális felnőttkönyvet nem tudnak összehozni, semmi nívónak és igénynek nem képesek megfelelni, akkor majd írnak a fiataloknak."
VálaszTörlésHa csak ezt az egy mondatot írod le, nekem akkor is teljes lenne a poszt. Ijesztően igaz és végtelenül elszomorító. :(
"csak én megkíméltem a világot a szavakba öntésétől"
Ezen viszont jó vihogtam, mert egyből az jutott eszembe (és majdnem bele is írtam a posztba, de aztán nem tartottam témához illőnek), hogy volt egy időszak, amikor sorra olyan fülszövegek kerültek a kezembe, amelynek lényegét pár szóban össze lehet foglalni: "megkeféltek, gyorsan írtam egy könyvet belőle". Az ötödik-hatodik után őrjöngtem "ki a fenyőt érdekel" alapon. :D
Én szerettem a delfin, pöttyös és csíkos könyveket, némelyikbe ma is szívesen belelapozok... de én tucatáru vagyok, szóval gyanítom, nem igazán mérvadó. ;)
hallod, ha anno eszembe jut könyvet írni a szenvelgéseimről, lehet, ma gazdag ember vagyok. :D de most komolyan, anno is magamban lerendeztem, nem érdekel ez senkit se. egy jó kis mágikus tűzharc, vagy sárkányos csata, az igen.
Törlésnem is tudom, kinek kellett volna pöttyös könyveket a kezembe adni. vagy ha adtak volna, elolvastam volna-e. szerintem nem. akkoriban a Szíriusz kapitány meg a krimik kötöttek le, szerintem a francia kislány identitásválságával nem tudtam volna mit kezdeni.
Francia kislányhoz nem tudok hozzászólni, hanem Szíriusz kapitány... mai napig nagy kedvencem, pedig már vén szatyorka vagyok. :D
TörlésÉn se Francia kislányt, se Szíriuszt nem olvastam :D (csak a Blacket, pár évtizeddel később ;)) De most hogy mondod Nima, nem nagyon illene hozzád, még a kislányka énedhez sem pl. egy Francia kislány olvasása. Valószínűleg már akkor erős személyiséged volt, és ugyanúgy elutasítottad volna, ami nem tetszik, mint manapság. ;D
TörlésA fiamnak keresek ya-t, a Mcdonald-ot meg is rendeltem, köszi.
VálaszTörlésValamiért Cassandra Clare beszippantotta (hál'istennek), néha egy apró nüansz kell, hogy valaki olvasó emberré váljon, neki a Ropi naplója, a Percy Jacksonok, meg a Csontváros kellett. Most ezt a hullámot lovagolom meg, aztán viszem beljebb.
Sajnos a fiatalkorom ifjúsági regényei nem mondanak neki semmit, hiába szereztem be újra az összeset, de már túltettem magam rajta. :)
nem érdemes szerintem gyűjtögetni a gyereknek, ezt én is megjártam. 20-ból egy könyv érdekelte. :D
Törlésviszont tök jó, hogy ezekre rákattant, mindegyiknek van folytatása, és kiterjedt világa. ezekben jól el lehet merülni. Riordan újabb sorozatát néztétek? olimposz hősei, azt hiszem.
De jó, hogy mondod, megnéztem, meg is rendeltem! :)
Törlés