2016/10/27

Warcraft


Nem igazán tudom eldönteni, hogy akarok-e én most foglalkozni a WOW hatalmas világával, vagy elégedjek meg a könyvek egy részével. Nemrég láthattuk a filmet, ami eléggé megosztotta a nézőket, talán nem véletlenül. Meg kell jegyeznem, hogy a filmmel semmi baj. Helyén van a történet, a szereplők, minden klappol mindenhez, csak éppen ha nem tudjuk, miről szól, ha nem ismerjük az előzményeket, semmit nem fog mondani, sőt, unalmas lesz és értelmetlen. Én nagyjából hetente újra tudnám nézni, de nem akarom, mert megunnám, azt meg nem szeretném.
A sorozat első könyvei mára már nagyrészt kaphatatlanok. Kis utánajárással, meg türelemmel persze előkeríthetőek innen-onnan, de nem lehet csak úgy bemenni a boltba és lekapni a polcról. Hogy hány kötet kelt el pontosan, egyáltalán, elkelt-e az összes, nem tudom, azt sem, miért hagyták abba a kiadását, de a huszonvalamennyi kötetből nem jelent meg nálunk, csak a fele. Szívem szerint azt is újrafordíttatnám.
Alapból a fordítással semmi gond: szép, igényes nyelvezet, rendesen felépített mondatszerkezetek, gördülékeny stílus. Avítt, szóvirágos, túlburjánzó és túlfordított. Elkezdtem kiírni a túlzásokat, de valahol elkallódott a listám, egyet viszont nagyon megjegyeztem: "I think" ami nálunk "Teljes szívemből így hiszem" lett. És a sori egész szövege ilyen. Hatalmas a szakadék az eredeti laza és szikár mondatok és a mi barokkosan lovagkori cikornyás megfogalmazásunk között. Nem mondom, hogy rossz volt olvasni, mert Knaak van olyan jó író, hogy még egy ilyen fordítás sem tudja elrontani, meg a történet is sodort magával, de jobban örültem volna egy normálisabb szövegnek.

Ami olykor másnál is probléma, a nevek magyarítása. De csak egy részének, a másik részének nincs értelmes magyar megfelelője, azok maradtak az eredetiben, egy kisebb részük meg némi változáson esett át, mondjuk a th-ból elhagyták a h-t. Lövésem nincs, mi értelme ennek. Tyrande Whisperwindből Szellőszó Tiranda lett, amivel már csak a ragozás miatt is megkönnyítette a fordító a dolgát. Szépen hangzik egyébként, nekem tetszik, mint a Viharhozó Malfurion is, ami a Malfurion Stormrage-ből lett, és akár még jó is lehetne.
Mannoroth - Mannorot, Xavius - Xaviosz, Krasus - Krázus, Cenarius - Khenariosz, Gaskal - Laska (?!) viszont a Lich king, ami Lidérckirály lenne, maradt Lich király (:D) - akkor már hagyta volna inkább meg az eredeti neveket. Semmi értelme nincs erőltetni, hiszen a játékot sem magyarították.

A fordítástól eltekintve igazi klasszikus fantasytörténetet olvashattam, abból a fajtából, ami egyszerre tud harcos, véres, ármányos és romantikus is lenni.

És akkor lehet, nem ártana a történetről is ejteni pár szót.
Krasus, a sárkánymágus egy emberi mágussal, Rhoninnal érkezik Kalimdorra, miután Nozdormu, az idő ura megmutatta neki zavaros vízióit valamiről, ami megzavarja az idő folyását, és bár ő nem tudja beazonosítani, Krasus és Rhonin menjenek, és tegyék rendbe a dolgokat Kalimdoron. Az úton összefutnak egy ork párossal is, a sokat tapasztalat harcos Broxszal, és társával Gaskallal, majd szépen lassan megértik, hogy a múltba csöppentek, ekkor (akkor, valamikor rég) indult meg a folyamat, ami romba dönthet sok világot és sok jövőt. Más létsíkról megidézett démonok, megnyitott dimenziókapu, és a mágia mindenféle formája megjelenik, hogy a hatalom szolgálatába álljon, hogy leigázhassa a világokat, egyiket a másik után. (Itt kapcsolódik a film a könyvhöz, bár konkrét köze nincs hozzá, hiszen több nagy háború volt a WOW világában, egy-egy szeletét mutatja meg a film is, a könyv is.) Megindul a harc ellenük, elfek, sárkányok, emberek, törpök, meg mindenféle lények igyekeznek megvédeni a világukat a Lángoló Légió ellen, változó sikerrel.



Share:
Olvass tovább... ->

2016/10/24

Témázunk - Tabu a szex?

Legalább annyira szeretjük ezt a témát, mint amennyire nem szeretünk róla beszélni. Kínos, meg pirulunk, meg nem is tudom, olyan izé. Még nekem is. Határozottan örültem, amikor egy-két konkrét kérdéssel a gyerekem lerendezte a felvilágosítását, és közölte, hogy köszi, a többit tudja.
A megkönnyebbülést a paranormális romantikusnak köszönhetem, (később meg az NA-knak, de az már túl volt a felvilágosítós korszakon), és az osztálytársaknak, akik már tizenegy-két évesen ilyeneket olvastak, és jól ki is beszélték egymás között. Amin persze fel lehet háborodni, meg lehet rajta sápítozni, hogy de ilyen korán, meg nem nekik való, én bizony egyetlen ilyen könyvet sem vettem el tőle.
Persze, amikor én voltam annyi idős, a legizgalmasabb szexes olvasmányom egy Szex, szerelem, család nevezetű vékony könyvecske volt, ami címszavakban elmagyarázta a lényegesebb dolgokat a szex körül. Jobb is, hogy ettől megkímélhette magát a lányom, mert miután forgattam kicsit, meggyőződésemmé vált, hogy a létező összes nemibetegség tünete mutatkozik rajtam, pedig hol voltam én még akkor a pasik nemesebb testrészeitől. Tudta a fene, hogy anélkül nem megy, azt nem írta a könyv. Úgyhogy inkább egy jó kis PNR (paranormális romantikus), mint bármelyik szex-enciklopédia, még ha nem is ilyen céllal írják az erotikus történeteket.

Aki rendszeresen olvas, gondolom tudja, hogy nekem a romantikus regény vörös posztó. Ezt a témát hanyagolhatjuk is, fő a békesség. Ha viszont PNR-ről, vagy alapból kefélős könyvről van szó, annyira már nem állok ellen. Nagyon ritkán van olyanom, de akkor gondolkodás nélkül kézbe veszek egy Showaltert, egy Maya Banks-t, vagy egy Sylvia Day-t, még ha tudom, hogy egyéb, nívóbeli kifogásaim biztosan lesznek velük.
Hogy kell-e szex a romantikus regényekbe? Hát persze, különben mi értelme ilyen könyveket olvasni? Az más kérdés, hogy nem tud mindenki jó szexjeleneteket írni. Őszintén szólva én sokkal jobban szeretem azokat a szexeket, amiket pasi ír, és nem echte pornókönyv. Ken Follettet sokszor éri az a vád, hogy túl sok a szex az egyébként történelmi regényeiben. Megértem a háborgókat, az ember nem számít ilyesmire egy családregényben, viszont mégsem értem, mert ha nem szexelnek, akkor hol van a történelmi hűség? (:D) Elvégre már öregapáink is műveltek mindenféléket öreganyáinkkal. Az élet része, és hacsak nincs valami bűnrosszul megírva, engem egyáltalán nem zavar, nem lapozom át, és nem igyekszem túlesni rajta. Nem bír nagyobb jelentőséggel, mint egy vámpír-ármány vagy egy drámai jelenet a kávézóban.

A Szürkekönyvvel belőtte valaki a köztudatba a mamipornó elnevezést, és ezzel a jelzővel a népesség nagy részét kizárták az olvasóbázisból, legalábbis elméletben. Meghallom, hogy mamipornó, és azonnal megjelenik előttem egy szottyadt testű, lógó mellű, kielégítetlen nő otthonkában, akinek egyetlen boldogsága a receptcsere mellett a Mr. Grey-félék épp aktuális perverziója. Roppant degradáló, még akkor is, ha mindenki használja, és akkor is, ha én nem olvasok ilyeneket. Nem érdekel az ilyen direkt módon arcomba tolt szexnek nem is nevezhető valami. Nagy divat defektes szereplőket felvonultatni, mert milyen csodás is, amikor két megtört lélek egymáson veri le a gyermekkor frusztrációit. Semmi életszerűt nem látok benne. Nem mintha nem lennének defektes emberek vastag pénztárcával, drága autókkal, és konzorciummal a hátuk mögött, inkább az ezzel a problémám, hogy ezek az emberek nem lesznek egyszercsak nagyon szerelmes kezesbárányok, akikkel aztán azt tesz a nő, amit akar. Mert ez nem így működik. Nem árt szem előtt tartani, ha az ember lánya ilyen könyvre kíván rá, hogy ne akarja, hogy  a párja is hasonló állat legyen.

Van a Librinek (meg gondolom, a többinek is, csak most hirtelen ezt dobta a gugli) erotikus szekciója, meg kell nézni a címeket. Próbálok nem röhögni.
A hűség a kutyáknak való - csodás Athenaeumos megjelenés. Elég nagy felzúdulást váltott ki ez a cím, amin a kiadó jól be is sértődött, mert nyilván nem tudja (és nem is akarja) önmagától függetlenül szemlélni a saját eladnivaló könyveit. Nem is kell, de meglepődni sem érdemes a reakciókon, gyakoroljunk némi önkritikát néha, csak úgy a látszat kedvéért legalább. Most komolyan, marketingtananyag, első lecke: mit akarok eladni? Mit sugall a termékem? Mire akarom rávenni a célközönséget? Mivel lehet meggyőzni, hogy ezt válassza? Ezzel a címmel? No comment. (bár el tudom képzelni, hogy esetleg megy a könyv, mindennek megvan a maga olvasói rétege.)
Aztán ott van Mr.O - az akcióba lépő orgazmus. Ígéretesnek tűnik. Mármint idézőjeles módon. (mintha lett volna egy sima O cimű könyv is, még régen, amikor az erotika a könyvben még szenzáció volt, és abban mintha nő lett volna. Ijesztő, mennyire kiművelt vagyok ezen a téren... mindegy, most itt a párja.)
Kőkemény - csodás a fülszövege. Mintha maga az aktusok leírása már kevés lenne, elindult egy 'ki tud nagyobb tirpák lenni' verseny. Ritkán mondok ismeretlenül íróra ilyet, de hogy nagy gyökér lehet, az tuti.
Szóval köszönöm, de én ezeket nem kérem.

Ami engem vonz, ahogyan pl. Moning kezeli az erotikát. Merthogy ott ugyan sokáig nincs szex, mégis izzik a levegő a szereplők között, és persze a történet enélkül az izzás nélkül is megállja a helyét, ez inkább csak a hab a tortán. Van is, meg nincs is. Tökéletes. Amikor meg kicsit konkrétabb dolog történik, abban benne van az összes kívánt keménység és lágyság, a szexkönyvek fájdalmas lelki defektjei nélkül. Azért vagyok képes újra és újra elolvasni ezt a sorozatot, mert nem lehet megunni se a történetet, ami mindig szolgál valami újdonsággal, kiegészítő infóval, ami addig elkerülte a figyelmem, se a Barrons és Mac közötti valamit, ami hol ilyen, hol olyan. De pont jó így. (na, lelkendezés befejezve.) És szerencsére Moning nem esett abba a hibába, hogy a kilencek szerelmi életének önálló köteteket szentelne, vagy az erotika javára kiesne a történet a ritmusból. Fontos az egyensúly.

Ami nagyon tetszett legutóbb, az a Nyaraló úszómedencével szexuális töltete volt. Így csak egy pasi tudja leírni, hogyan vágyik a nőre, hogyan cserkészi be, mit tesz meg érte. Persze, ez itt is csak amolyan mellékes szál volt, már amennyire ez mellékes lehet, mert azért rendesen pörögnek a téma körül a könyvek, csak van, ami direktben teszi, van, ami meg visszafogottabban. Egyes könyvek egyszerűen igénylik az erotikát, vagy a téma, vagy a szereplők személyisége miatt. Mert emberi, mindennapi, és mégis, tud nagyon különleges is lenni.

Többiek:
Zakkant

Share:
Olvass tovább... ->

2016/10/09

Herman Koch - Nyaraló úszómedencével

Amikor egy félresikerült orvosi beavatkozás következtében meghal Ralph Meier, a híres színész, háziorvosának, dr. Marc Schlossernek színt kell vallania. Hiszen a szakmai becsülete forog kockán. Nem mintha lesújtaná Ralph halála, ám a filmcsillagok menő háziorvosaként nem rejtegetheti az igazságot.
Minden az előző nyáron kezdődött, amikor Marc a feleségével és két kamasz lányával meglátogatta Meieréket egy tengerparti nyaralóban. Kellemesen berendezkedtek, élvezték Meierék és filmes barátaik ingerlő társaságát, de egy szörnyű tragédia váratlanul közbeszólt, és megmutatta, hogy senkiben sem lehet megbízni. Ahogy a nyaralás lassan rémálomba fordul, Ralph későbbi halálának körülményei is értelmet nyernek, és feltárul a nyári tragédia mögött rejlő, zavarba ejtő valóság.
Európa, 2016

A fülszöveg némileg túloz a rémálomba illő nyaralást illetően, bár tény, hogy nem tartozna senkinek a legkellemesebb emlékei közé, és sok szempontból jó lecke volt mindenkinek. Nem is a történteket akarnám én lekicsinyelni, mert azt nem lehet, inkább csak arra utalnék, hogy a könyv nem csak annyi, ami a nyaraláson történt.
Miközben olvastam, egyrészt remekül szórakoztam. Eszembe jutott a saját háziorvosom, akinél még csak egyszer tettem tiszteletem, így valószínűleg a kedvenc betegei közé tartoznék, ha egyáltalán eszébe jutna, hogy én is létezem. Amikor nála voltam, nyilván egyrészt problémám volt, másrészt totál ideges is voltam, így elpoénkodtam mindent, és lehetett látni rajta a fáziskésést, hogy mindenre későn reagált. Totál máshol járt, beállította az agyát arra, hogy a füle majd hallgatni fog, és mindig meglepődött, hogy rám oda kell figyelnie, mert nem a szokásos dumát hallja. És tényleg a hátam mögött volt a falon egy óra. :D
Szóval így működnek a háziorvosok.
Ami jóval szembeötlőbb volt, az sokkal banálisabb is. Durván általánosítva romantikus regényeket azért olvasnak a nők, hogy a férfi fejébe látva, annak szemén keresztül csodásnak láthassák magukat, és olyan lelki élményben legyen részük, ami a valóságban soha nem fog megadatni. Viszont a férfi fejében messze nem az van, amit a nők szeretnének odaképzelni. A férfi fejében az van, amit itt olvasni lehet.
Mert amennyire egy nyári tragédia krónikája, épp annyira a férfi-nő kapcsolatának tablója is, a létező összes szegmenssel. Nem akarnám szételemezni a könyvet, majd mindenki felfedezi maga, aki szeretné, de az biztos, hogy tanulságos, ijesztő, egzotikus és roppant érdekes belelátni egy férfi agyába, de semmiképpen sem előnyös ránk, nőkre nézve. Ha úgy veszem, sértő, ha úgy veszem, ez van, ezt kell szeretni.
Nagyon érdekesek voltak Aaron Herzl professzor eszmefuttatásai Mark egyetemi éveiből, és bár mindig oda lyukadt ki, hogy a pasik állandó, mindenkit megkefélni akaró attitűdje fajfenntartási késztetés, és elég uncsi már folyton ezt hallgatni magyarázatként, voltak jó meglátásai. Sőt, csak azok voltak. Akarok róla is egy külön könyvet. Sőt, Koch minden könyvét akarom, bírom a világlátását, pedig a Vacsorát nem akartam elolvasni, de ezek után muszáj lesz.

Share:
Olvass tovább... ->